Uj Kelet, 1977. október (58. évfolyam, 8886-8910. szám)

1977-10-02 / 8886. szám

GtartMei1־ HANGOS HETI HÍRADÓ FI KELET 111 new YORK: KEVÉS A KILÁTÁS KOMPROMISSZUMRA Beszélgetés Joszéf Chárif újságíróval 3. Láor: Chárif úr véleménye szerint nincs már kilátás a genfi értekezletre, zsákutcába jutottak a tárgyalások? 1. Chárif: A Dáján—Vance tárgyalás után mindössze azt lehet megállapítani, hogy Amerikának már nem maradt ryula a varázskalapban, amit elő lehetne húzni, mert már mindent megpróbáltak, hogy összeforrasszák a töréseket és az eredmény mindössze a7, hogy nincs kilátás olyan kompromisszumos megfogalmazásra, amelyet a felek elfogadnának. Ennek oka egyszerű: Izráel már eljutott a kompromisszum végső határáig a PFSz képviseletét illetően. J. Láor: Ez azt jelenti, hogy Izráel már elment a végső határig és elég világos itt Izráelben? J. Chárif: Pontosan így van Ezért használtam ezt a definiciót. J. Láor: Mi a helyzet az arabok szempontjából? J. Chárif: Az arabok nem érik be ennyivel, ők azt akarják, hogy az UNO főtitkára, dr. Waldheim formálisan is meghívja a PFSz-t a genfi értekezletre, ugyanúgy, ahogyan meghívja az eredeti résztvevőket, Egyiptomot, Szíriát, Jordániát és Izraelt. ׳ Most már Libanonról is beszélnék, túszt, akkor a másik fél számára nem marad más hátra, minthogy vagy engedményt tenni, vagy mereven kitartani az eredeti álláspont mellett. J. Láor: Ezzel kapcsolatban fel szeretném vetni a kérdést, vajon ön tényleg meg van-e győződve arról, hogy Izrael nem tehetett-e több engedményt? Másik kérdésem az, Vajon nem áll-e fenn az a veszély, hogy ha Izrael kitart álláspontja mellett, J. Chárif: Úgy tartik, hogy a sok fától már nem látni az erdőt, Dáján külügyminiszter, valamint Begin válaszai világosságot derítenek erre a kérdésre. Izrael szempontjából ez nemcsak procedurális ügy, bár a szembenálló fél annak kívánja feltüntetni. Számunkra, ahogyan Dáján külügyminiszter is megmondta, ez a konkrét tárgyi kérdés. A probléma ugyanis az, vajon tárgyalóképes partnerként fogadjuk-e el a PFSz-t, vagy nem. Ezek után a következő probléma az lesz, hogy miről tárgyaljunk a terroristákkal. Dáján pontosan׳ ezt mondja: Nincs úgy olyan benyomás fog keletkezni, mintha Izrael hibájából formai okokból felrobbant volna a béketárgyalás még annak kezdete előtt. A Begin-kormány nem kivár,v alaki kérdésekben összeütközésbe kerülni az amerikai kormányzattal. Nem gondolja, hogy mindezek figyelembe vételével Izraelnek talán mégis engedékenyebbnek kellene lennie a megszövegezések dolgában? miről beszélnünk velük, mert ők Izrael lerombolására törekszenek. Lehetséges, hogy akadnak továbbra is olyanok, akik ezt a problémát procedurális ügynek nevezik, de Izrael éppen azt kívánja megmagyarázni, hogy idáig mehet el az engedmények terén és nem tovább, mert ezen túl stlár lényegi és nem alaki kérdések következnek. J. Láár: És most, végül, amikor a politikai analízis befejezéséhez közeledünk, arra a konklúzióra jutunk, hogy zsákutca előtt állunk. Körvonalazhatná-e néhány mondatban, hogy most mi fog történni? módot adna a feleknek, hogy alaposan áttanulmányozzák a kérdést és szükség esetén Vance újabb közelkeleti látogatására kerülne sor. Fontos, hogy mindenkiben megmaradjon az a tudat, hogy a tárgyalások folytatódnak. Nem szabad a zsákutcát a szó fiszkai értelmében venni, nem szabad azt képzelni, hogy olyan helyzet teremtődött, amelyből nem lehet elmozdulni. Azt hiszem, hogy még folytatódik majd a mozdulási lehetőség felkutatását célzó erőfeszítás. A FA ÉS AZ ERDŐ SENKI SEM AKAR VÁLSÁGOT Az Egyesült Államok olyan helyzetbe került— folytatta Chárif, hogy hajlandó azonosítani magát Izrael álláspontjával, de csak a másodrangú fontosságű vonatkozásokban, mint például, hogy a megnyitó ülés kizárólag ceremoniális jellegű legyen és azon ne legyenek érdemleges tárgyalások. Abban is egyetért az Egyesült Államok Izraellel, hogy a tárgyalásoknak kétoldalúaknak kell lenni, másszóval Izrael külön-külön tárgyal minden egyes arab állammal, ellentétben a Szíriaiak ja■vaslatával, amelynek értelmében egyesült arab delegáció tár■ gyalna Izraellel valamennyi arab állam nevében. Ezzel szemben a lényeges kérdésekben azt mondhatnák, hogy az amerikaiak az arabok prókátorává váltak, más szóval támogatják azt az elgondolást, hogy a palesztinaiak önálló státuszt kapjanak és amellett is kardoskodnak, hogy a PFSz formális képviseletet kapjon. J. Láer: A helyzet analizálása arra a konklúzióra vezet bennvünket, hogy zsákutcába jutottunk. Az Egyesült Államok izraeli nagykövete pénteken Jeruzsálemben találkozott Menáchem Begin miniszterelnökkel, majd annak a véleményének adott kifejezést az újságírók előtt, hogy a sajtó nem létező válságot produkál és ő úgy gondolja, hogy jók a kilátások a megegyezésre. Vajon ez azt jelenti-e, hogy az amerikai nagykövet egy újabb amerikai nyúlról beszél, amelyet Vance elő készül húzni a varázskalapból? J. Chárif: Erről csak abban az esetben lehet szó, ha az arabok két fontos koncessziót kötnek: lemondanak a palesztinaiak önálló képviseletéről és hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek a jordániai delegáció részét képezzék, ezen kívül pedig beleegyeznek, hogy a PFSz ne kapjon formális státuszt. Ha ebben a két kérdésben az arabok nem tesznek engedményeket, úgy nem lehet előrehaladás. Senki sem kíván formális válságot, mindenki tisztában van azzal, hogy ez a helyzet és nincs mit tenni. Ezért optimisztikus hangnemben kell beszélni, úgy, ahogyan Lewis nagykövet teszi. Azt kell mondani, hogy a tárgyalások folytatódnak és új utakat keresnek. Ha a jelen stádiumban meg is szakadnak az érdemleges tárgyalások, az még nem jelenti, hogy mindennek vége van, még különböző kísérleteket fognak tenni, senki sem ismeri be nyíltan, hogy válság keletkezett, ahogyan ez a jelen pillanatban tűnik. Az általam körvonalazott vita alapjait figyelembe véve azonban arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a jelen stádiumban nem látni kilátásokat ׳ a kompromisszumos megszövegezésre. JIMMY CARTER 1977. X. 2.% EGYIPTOM NEM ENGEDÉKENYEBB J. Láor: Kissé beljebb szeretnék furakodni a válságba, annak lényegébe, és felvetném a kérdést, mi szivárgott ki a Fáhmir Vance tárgyalásokról, az egyiptomi és az amerikai külügyminiszter legutóbbi találkozójáról? J. Chárif: Ezzel a tárgyalással kapcsolatban az amerikaiak igen keveset hajlandók elárulni, de egy dolog már világos előttünk: Megtanultuk, hogy minél nagyobb a titoktartás, annál rosszabb a helyzet. Ahogyan bizonyos előrehaladás van, a tárgyaló felek örömmel hajlandók célzást tenni arra, ahogyan az az izraeliekkel folytatott tárgyalás után is történt. A jelen pillanatban a helyzet az, hogy Fáhmi egy nappal az UNO közgyűlésen tartott kirohanás-jellegű beszéde után találkozott Varce-val. Az UNO porondján az egyiptomi külügyminiszter nem hagyott kétséget arra nézve, hogy a PFSz nélkül országa nem hajlandó megjelenni Genfben. Ohádem, szíriai külügyminiszter is hasonlóképpen nyilatkozott és semmi jel nem mutat arra, hogy az egyiptomiak ezen a téren engedékenyebbek volnának Szíriánál. Azt is figyelembe kell venni, hogy a PFSz erős nyomást gyakorol Egyiptomra. Minthogy nincs kilátás arra, hogy az arabok a jelen stádiumban engedményeket volnának hajlandók tenni ebben a kérdésben, olyan helyzet kezd kialakulni, amelyben már akkor sem visszakozhatnának, ha akarnának. Végeredményben a newyorki tárgyalások nem állnak összefüggésben semmilyen más témával, sem a békeszerződéssel, sem pedig Dáján külügyminiszter magyarázataival. A vita kizárólag a PFSz státuszára szorítkozik, így tehát nem lehet szó olyan taktikai engedményekről, amelyek ellenében az engedményt nyújtó fél ellenszolgáltatást kapna, mert a vita kizárólag egy pontra szorítkozik. Amikor Izrael szélsőségesen kitart ellenkezése mellett, hogy a PFSz ne kapjon formális szát NINCS LÉGÜRES TÉR J. Chárf: Először is el kell fogadnunk azt az alapvető tézist, hogy a diplomáciában és a politikában még a Közelkeleten sincs légüres tér, mert azon túlmenően háborúnak kell lennie. Nem beszélnek háborúról, senki sem képes és senki sem akar arról beszélni. Nincs zsákutca olyan értelemben, hogy nincs kivezető út, hogy mindenki egyhelyben topog. 3. Láor: Tehát? 3. Cháris: Tehát ez olyan irányba is fordulhat, amelyről Dáján már beszélt két nappal ezelőtt, valamint korábbi tévéinterjúja során is, hogy ennek lényege az: találni kell, nem a genfi értekezlet égisze alatt, egy mindkét fél által elfogadott személyiséget, aki hajlandó „ingajáratot” végezni az egyes fővárosok között, azzal a céllal, hogy áthidalja az ellentéteket. Ez volna, például, az ■ egyik lehetőség. A másik az, hogy az amerikaiak olyan javaslatot nyújtanak be a feleknek, amely lehetővé teszi számukra valamilyen formában a rugalmasságot. Ily módon formálisan nem zárulnának le a new-yorki tárgyalások, valamennyi fél lehetőséget kapna arra, hogy tanácskozzon kormányával, mert hiszen itt külügyminiszterek és nem miniszterelnökök, vagy államelnökök vannak. Ez néhány heti halasztást jelentene, ami TEDDY KOLLEK SZOKOTI ÜNNEPI SÁTRA A jeruzsálemi óvárosban lévő Az eszmecserén részt vett egy Dávid-tornya erődítés udvarán arabul kitűnően beszélő, németfelállított nyilvános ünnepi sárországi születésű orientalista új torban vendégelte meg a hét végén Teddy Kollek polgármester a főváros mintegy 3500 lakosát és ugyanott fogadta azokat a nagyköveteket, keresztény egyházfőket, arab muchtárokat, rabbikat, apácákat és rendőrtiszteket, akik az ünnepi sátort megtisztelték látogatásukkal. A főváros veterán lakosai közül százan jöttek el, hogy ünnepi jókívánságaikat tolmácsolják a polgármesternek és kifejezésre juttassák az egyesített Jeruzsálem jövőjébe vetett bizalmukat. A vendégek között volt egy 90 éves natanjai asszony, aki elmondotta, hogy az ünnepi sátorban való hagyományos látogatás a hosszú évek biztosítását jelenti számára. A vendégek között volt még Edwin Sámuel lord, az első palesztinai főkormányzó, Herbert Samuel fia. A jelenlevő nem-zsidó előkelőségek, közöttük kelet-jeruzsálemi egyházi méltóságok, barátságos eszmecserét folytattak a polgármesterrel, aki dicsérő szavakkal illette a különböző templomok kertjeit és egyes templomok archeológiai szépségét. Ugyanakkor megígérte, hogy a város anyagi segítséget nyújt a kertek ápolásához.ságíró is, aki hosszas nyelvi vitát folytatott Vasziliosz görögkeleti püspökkel és kíséretének több tagjával. Az ünnepi sátrat pontosan a ,zöld vonal” határán állították fel, hogy ily módon lehetővé tegyék olyan diplomaták megjelenését is, akik politikai okokból nem hajlandók részt venni olyan hivatalos rendezvényeken, amelyeket a „megszállt területeken” tartanak. TEDDY KOLLER TORRIJOS BEFEJEZTE LÁTOGATÁSÁT Panamai látogatásra hívta meg a miniszterelnököt Omar Torrijos panamai miniszterelnök pénteken hivatalos izraeli látogatása befejezése alkalmából tartott sajtófogadáson bejelentette, hogy panamai látogatásra hívta meg Begin miniszterelnököt. A látogatás időpontját november elején határozzák meg. Torrijos nem válaszolt arra a kérdésre, hogyan fog szavazni Panama az UNO-ban az arabok által benyújtott Izrael-ellenes határozati javaslatokra. Ugyanakkor azonban a palesztinai ügyre célozva azt mondotta, hogy Panama tapasztalatból tudja, miszerint a tárgyalások során számításba kell venni minden érintett tényezőt. „Még ha nem is ismerünk el bizonyos tényezőt, megtörténik, hogy a körülmények teszik szükségessé annak elismerését és a valóság felett nem lehet szemet hunyni.” GUS EMUNIM: A földművelésügyi miniszter optimizmussal tölt el bennünket Chánán Porát, a Gus Emunim egyik vezetője, nem említ meg konkrét határidőket. Erről a kérdésről a kormánynak kell határoznia, de a Gus Emunim reméli, hogy ez rövid időn belül lesz. M. HÁKOHÉN: Ezt mondotta Chánán Porát augusztus 2-án, a Gus Emunim 12 letelepülő csoportjának képviselői és Átiel Sáron miniszter közötti találkozó befejeztével. Ez volt az első nyilvános összecsapás, amely megnyitotta a konfrontációt a Gus Eminim és a kormány között. A konfrontáció szűkot első napja kimenetelekor kulminált, de a kulissza mögötti események láncolata már korábban, rögtön a választások után kezdődött. • 12 CSOPORT Az események azzal a javaslattal kezdődtek, amelyet csatoltak a Gus Eminim júdeai és somroni letelepedési programjához. Amikor a választások után új kormány alakult, amely zászlajára azt az elvi álláspontot véste, hogy minden zsidónak jogában áll letelepedni Erec Jiszráel bármely részén, 12 letelepedési csoportot szerveztek, összesen 2500 lélekből, aki hajlandó bármely pillanatban végrehajtani a letelepedést. Ezek között van a Dotán, Somron, Tirca, Bét-Él, Givon és Bét-Churon csoport, amelyek tagjai ideiglenesen a hadsereg és a határrendőrség meglévő táboraiban telepszenek le, vagy pedig a jordániai hadsereg elhagyott katonai táboraiban. A Jerichó, Timnát-Cheresz, Játir, Kárnél Somron, Silo és Nővér Cáládi csoportok ideiglenesen a kormány tulajdonában lévő területen fekvő, elhagyott építményekben telepednek le. A program kidolgozásával és az új kormány felállításával egyidejűleg, a Gus Eminim tagjai megkezdték a tanácskozások sorozatát Sáron miniszterrel, a letelepedési ügyek kormányfelelősével, valamint Begin miniszterelnökkel. A tárgyalások során — mondják a Gus Emanim vezetői — Begin miniszterelnök és Sáron miniszter, egyaránt pozitív, rokonszenvező magatartás tanúsítottak terveik iránt, amikor azonban a kivitelezésről és annak időpontjáról kezdtek beszélni, olyan politikai események vetődtek fel, melyek szükségessé tették a határozat elhalasztását. • KÖZELEDIK A TÉL Augusztus közepén a letelepedési ügyekkel foglalkozó miniszteri bizottság, élén Sáron miniszterrel, csak egy település létesítését hagyta jóvá, a „zöld vonalon” fekvő Játir települést. A csoport tagjai fokozták nyomásukat. A tél közeledik, a tanulmányi év megnyílt és nincsenek érdekelve abban, hogy gyermekeik kénytelenek legyenek iskolát változtatni a tanév közepén. A következő határidő: szeptember 1. A Gus Emunim emberei sajtóértekezletet hívtak össze Jeruzsálemben. Gerson, a Gus Emunim tagja, aggodalmának ad kifejezést a sajnálatos tény felett, hogy a kormány mindeddig nem teljesítette ígéreteit, amelyeket a választások előtt tett, hogy teljes lendülettel támogatja a letelepedést Júdeában és Somronban. Chánán Porát, a Gus Emanim titkárságának tagja hozzáfűzte: A kormány nyilvánosan, valamint a velünk folytatott megbeszélések során is kifejtette álláspontját, hogy a zsidók letelepedési joga nem mások jogainak megcsorbításán, mások földjének elkobzásán alapul, de ez az alapvető jog megfellebbezhetetlen. Ez a jog fennáll nemcsak elvi, de gyakorlati vonatkozásban is. Nem kívánunk itt olyan letelepedésről beszélni, amely ellentétben áll a kormány elképzeléseivel, vagy elvi jóváhagyásával. Kétségtelen, hogy a támogatást megkapjuk még abban az esetben is, ha az első stádiumokban önmagunknak kell végrehajtani a letelepedést. • ״ MINDEN ZSIDÓNAK JOGA VAN״ GERSON SCHEFT: Követeljük a kormány valamennyi tagjától és elsősorban a miniszterelnöktől, aki bizalmunkat élvezi, hogy ne érjék be elvi hozzájárulással. Fogadjon el a kormány a legközelebbi napokban konkrét határozatot az új települések létesítése ügyében, és kezdjék meg rögtön a kivitelezést. Várjuk a kormány határozatát, abban a reményben, hogy az már nem késik sokat. Néhány nappal később Begin mi*niszterelnök kijelentette a rádióban! ״ Megismétlem elvünket: minden zsidó nak jogában áll letelepedni Erec Jiszráel bármely pontján. Ez a hitünk, kitartunk mellette belső és külső tényezőkkel folytatott vitáinkban, nem áll szándékunkban módosítani ezt az álláspontot. Az elv helyes. Vannak azonban tárgyi tényezők is. Nem szabad megfeledkezni a biztonsági problémákról. Ezért feltétezem, hogy a Gus Emunim hárucai is kívánják a kormány határozatát.” M. HÁKOHÉN: A Gus Emunim tagjai fokozzák nyomásukat. Pénteken, szeptember 9-én így nyilatkoznak: Még az ünnepek ideje alatt megvalósítjuk a letelepedést. Roshásáná előnapján a miniszterlenök Cvi Jehuda Kuk rabbival, a Gus Eminim szellemi vezetőjével találkozik. • KI A MINISZTERELNÖK? E találkozó nyomán, az ünnep kimenetele után, az agg rabbi felhívást intézett követőihez, a Gus Emunim tagjaihoz. Csak a kormány határozatai értelmében lehet folytatni a letelepedéseket. Ez a nyilatkozat zavart keltett a Gus Emunim tagjai körében. Ezek után hosszas alkudozásokra került sor a Gus Emanim tagjai és a kormány között. Az alkudozások egy bizonyos stádiumában, baloldali elemek tüntetést rendeztek a miniszterelnök rezidenciája előtt és harsányan kiáltották: ״ Ki a miniszterelnök — Begin vagy Chánán Porát?” Ami ezután történt, ismeretes. A kormány utasítására a hadsereg akadályozta meg a letelepedéseket. Ez a stádium a kormány győzelmével végződött, de a Gus Eminim egyes elemei sejtetik, hogy rövidesen újabb fejlemények lesznek. ryv^^/vYvvvYWwvvyYVTyywmnfTYwyyvnwwvvnfyvTyyvvyYVYVvvv” ÁLLANDÓ MŰSORSZÁMOK , HÍREK — óránként reggel 6 óra és éjjel 1 óra között. — Műsor átvétel a Koliszráéból. Éjjel 2—5 óra között : rövid hírek a hadsereg rádiójában. . egybekötve a rendőrségi helikopter által adott útbaigazítással (vasárnap reggel 7 órakor és pénteken déli 12-kor). ■ HÉT NULLA HÉT — napi műsor: sajtószemle (hétfő-péntteken reggel 7 órakor). : ÉJJELI MADARAK — napi éjjeli zenés műsor (naponta az éjféli hírek után). HÁROM EGY ELŐTT — negyedóra aktuális kérdésekről. : Napi műsor déli 12.45■ órakor, amelynek keretében az alapírók és hírmagyarázók napi eseményeket taglalják.