Uj Kelet, 1978. január (59. évfolyam, 8963-8989. szám)
1978-01-01 / 8963. szám
ריבגהל תונריעה השימח ישעמ ,העיגפה ועצובש יבחרב הנידמה ךשמב עובשה ,ףלוחה ואיבה תרבגהל תונריעה תינוחטיבה םירעב .םיבושיבו תובקיעב תוצצופתהה העריאש םויב ׳ה *דינתנב הבש וחפיק תא םהייח ינש םיחרזא םיינשו םיפסונ ,ועצפינ התנפוה האירק םג רוביצל בחרה תולגל תונריע תרבגומ חוודלו לע לכ ץפח דושה רוסמלו תונוטלישל אלל יוחיד םג לע םישנא םיארינה םיבבותסמ תוביסנב םינמזבו .םידושח ןיא ,קפס יכ ץמאמה ינלבחה שדוחמה בשוחמ בטיה אל קר תניחבמ ,יותיעה אלא םג תניחבמ .םידעיה ריבס ,חינהל יכ ישעמ הלבחה םינורחאה ועצוב אקווד ללגב תנוע לצהתוניי תירצונה לש גח .דלומה םיטסירורטה םייברעה וסינ םג םינשב ,תומדוקה עצבל הוואי־יעוגיפ ידכ עיתרהל םיריית םירז םירהונה ץראל םשל רוקיב תומוקמב םישודקה .תורצנל ףסונ טביהל ,הז ירב יכ םעפה התייה םג הרטמ תרחא יננכתמל ישעמ רורטה .םהיעצבמו הלא םיסנמ ךרדב ,תאז שבשל תא םיכלהמה םיינידמה םירושקה יצמאמב תיישע םולשה ןיב לארשי םיירצמל ילואו ףא תונידמ ,תורחא .חריכ ,םלוא ינוגריא רורטה הארינכ םרט תמל תא יחקל רבעה ןיידעו םניא םיניבמ תא תואיצמה השדחה הרצונש .לארשיב תישאר — תוריית םיניילצה םלועמ אל העפשוה תונויסנמ ישעממו .רורטה םרז םירקבמה לארשיב אל ןטק לשב םיעוגיפ םיניוע תונויסנו .הדחפה תאז .דועו הקזח לע ימרוג ,ןוחטיבה יכ םג דיתעב וחילצי עונמל תא בור ,םיעוגיפה ,רבעבכ דוכללו תא יעצבמ םיעשפה .םילפשה רורב ,םג יכ םיכלהמה םיינידמה םיירוטסיהה אל ועפשוי אולמכ המינה ץמאמ ינלבחה שדחה שארטש ןודנ ןולשכל .ץורח לע רוביצה בחרה תולגל הנשמ תונריע — דחוימבו רואל וימויא םישדחה לש רסאי תאפרע — חכונ תנכס תועיגפה .תוניועה ילב תרזע ,רוביצה תונוטליש ןוחטבה ,םמצעב ^אל ולכוי .םתמישמל FOKOZNI AZ ÉBERSÉGET! A múlt héten öt terrorcselekményt követtek el az ország különböző részein és ennek következtében fokozták a biztonsági éberséget a városokban és falvakban. A csütörtöki natanjai robbanás után, melynek során két személy életét vesztette és kettő megsebesült, az illetékes tényezők felhívással fordultak a nagyközönséghez is, hogy fokozza az éberséget és tegyen jelentést minden gyanús tárgyról, vagy személyről. Kétségtelen, hogy a terroristák újabb erőfeszítései, illetőleg megmozdulása nem véletlen, sem az időpont, sem pedig célkitűzéseik szempontjából. Valószínű, hogy azért választották az elmúlt napokat, mert azok egybeestek a karácsonyi zarándok-turisztika növekedésével. Az arab terroristák az elmúlt években is próbálkoztak látványos akciók végrehajtásával ilyen időpontokban, hogy elriasszák a külföldi keresztény látogatókat a szenthelyek felkeresésétől. Ezenkívül más szempont is közrejátszott most. Aligha vitatható, hogy a terroristák különféle szabotázsakciókkal próbálnak életjelt adni magukról és így szeretnék megzavarni a béke létrehozására irányuló tárgyalásokat, a történelmi politikai folyamatot. A terrorszervezetek azonban úgy látszik nem tanultak semmit a múltból és nem értik a megváltozott körülményeket. A keresztény zarándokokat sohasem riasztották vissza ezek a terrorcselekmények. És az sem utolsó szempont, hogy a biztonsági tényezők, mint a múltban, úgy a jövőben is sikeresen fognak eljárni terrorcselekmények megelőzésében, vagy az azokat elkövetők kézrekerítésében. Nyilvánvaló az is, hogy erőfeszítésük nem lehet kihatással a politikai tevékenységre és ez a zavaró akció eleve kudarcra van ítélve. A nagyközönségnek azonban mégis fokoznia kell éberségét a veszélyek miatt és különösen Jasszer Árafát legújabb fenyegetései nyomán. A nagyközönség segítsége nélkül a biztonsági hatóságok képtelenek lesznek teljesíteni feladataikat. Német gimnazisták Jeruzsálemben Nyugat-német gimnazisták csoportja a napokban fejezte be három jeruzsálemi középiskolában folytatott tanulmányait. Kísérleti jellegű, első lépés volt ez, melynek keretében 15 nyugat-német diák Jeruzsálembe jött a helyi gimnáziumba tanulni. A kísérlet sikere esetén intézkedés történik majd arról, hogy más külföldi országokból származó diákok is Izraelbe hozzanak tanulni a konvencionális gimnáziumi osztályok keretében. Gázit nagykövet: BEGIN PÁRIZSBA UTAZIK A „FÉLREÉRTÉSEK TISZTZÁSÁRA” A két nagyhatalom segítsége nélkül is létrejöhet a közelkeleti béke Mordecháj Gázit, Izráel pár iraeli miniszterelnök párizsi lárázsi nagykövete a hét végén riogatásának, de nyomban hozzátette, lehetséges, hogy Mená tette, nem tudja, mikor kerülhem Begin a közeljövőben rá sor. Franciaországa látogat. Gázit Témát változtatva, Gázit nagy■ szerint Begin célja az lesz, hogy követ hangsúlyozta, nem fele ״ rávilágítson a félreértésre” a meg a valóságnak, hogy kizáró, mely Izrael és Franciaország közlüg Moszkva és Washington között fennáll, avatkozásával lehet megteremt! A nagykövet a francia diploma közelkeleti békét, de tekumaták és hírlapírók által a tisztettel kell lenni Moszkva érzékeletére rendezett díszebéden kekenységére és tartózkodni kel szélt és hangsúlyozta, hogy ami az oroszok bosszantásától óta Begin kormányra került, A történelem megtanított ben több ízben is kifejezésre juttatnünket a״,ahogy nem sok hata Franciaország iránti szimpaszon, származott eddig más oriajat. Gazri véleménye szerint sz£gok garanciájából, de az arai a fennálló félreértések tisztázása államok egyike ragaszkodik eg, lesz a legfontosabb része az íz harmadik fél garanciájához . ״ Veszélyben Szádát uralma” Nyomott hangulat Egyiptomban Kairói körök: A béketárgyalások kudarca esetén Szaudia hátat fordít Szádátnak — ״ A terroristák bérgyilkosai elindultak Kairóba” Mértékadó kairói diplomata körök szerint veszély fenyegeti Szádát uralmát, miután Egyiptomban olyan közhangulat kezd kialakulni, amely szerint állítólag zsákutcába jutottak a béketárgyalások. A Begin által beterjesztett béketerv részleteinek publikálása fokozta a nyomott hangulatot és megerősítette azt a pesszimista nézetet, amely az iszmailjai konferencia befejezése óta lassan terjed Egyiptomban. ״ Begin miniszterelnök javaslata a gyakorlatban azt jelenti, hogy Judeát és Somront izraeli protekturátussá akarja változtatni. Ezt a tervet egyetlen arab sem fogadhatja el, főleg nem Szadát elnök” — mondotta a hét végén az egyiptomi elnök kabinetirodához közelálló személyiség. Kairói politikai körök most arra számítanak, hogy Szádát ellenzéke fokozza az ellenpropagandát és fennhangon hallatja szavát, ha időközben nem kerül sor olyan drámai fordulatra, amely megmenti Szádát békekezdeményezését. A jelek szerint Szádát is ott tart már, hogy kénytelen amerikai nyomásra támaszkodni, hogy Izrael megsszemenő engedményeket tegyen a palesztinai kérdésben. Kairói hírmagyarázók azonban kétségbevonják, hogy Washington hajlandó lesz az ilyen nyomásra és Carter hétvégi nyilatkozatai megerősítik ezt a nézetet. Az idegen diplomaták nézete szerint elhidegülés várható Szádát és Szaudia viszonyában. Szaudia eddig támogatta az egyiptomi elnök békekezdeményezését, de könnyen hátat fordíthat neki, ha kiderül, hogy képtelen tényleges eredményt felmutatni. Más szóval: ha nem sikerül elérnie a megszállt területek kiürítését és ,,elfogadható megoldást” találni a palesztinai problémára. A diplomaták szerint Szaudia nem szívesen hagyja magára Szádátot, mert még az eredménytelenségnél is jobban gyűlöli Aszád szíriai elnököt és a mögötte felsorakozó szélsőséges arab frontot. Ennek dacára mégis kénytelen lesz akarata ellenére cselekedni, ha kiderül, hogy Egyiptom az átfogó megoldás helyett az Izraellel kötött különbékét helyezik előnybe. Kairóban kevés az optimista, aki hajlandó hitelt adni Szadánnak a Schmidt német kancellár tiszteletére rendezett fogadásán (és a közös sajtófogadáson) elhangzott nyilatkozatának, amely szerint gondolni sem lehet arra, hogy még egy háború lesz Izrael és Egypttom között. A nyilatkozat dacára Kairóban tartózkodó külföldi és egyiptomi diplomaták többsége pesszimistán ítéli meg a helyeztet és attól tart — mint ezt már említettük — hogy veszély fenyegeti Szádát uralmának folytatását. Széleskörű politikai kapcsolatokkal is rendelkező sikeres egyiptomi üzletember a következőket mondotta az egyiptomi fővárosban tartózkodó izraeli újságírónak: ״ önök, izraeliek, képtelenek megérteni a helyzet súlyosságát. Szádátot már halálra ítélte a szélsőséges palesztinai terroristák csoportja, amely már megbízást adott a bérgyilkosoknak a halálos ítélet végrehajtására. Ha Izrael nem siet sürgősen Szádát segítségére, akkor megkönnyíti a bérgyilkosok dolgát”. A fenti helyzet nyomán Kairóban kétségbe vonják, hogy van-e egyáltalán értelme az izraeli egyiptomi vegyesbizottság összehívásának Jeruzsálemben január derekán, mégpedig a két ország külügyminiszterei elnökletével. Menáchem Begin miniszterelnök szerdán, a Kneszetben elhangzott beszéde nyomán, amikor is világosan leszögezte, hogy az izraeli hadsereg jelenléte Júdeában és Somronban nem képezheti vita tárgyát, úgy vélik Kairóban, hogy a két ország közötti megbeszélések elmerülnek az üres szócsépelés tengerében, vagyis: a bizottságok munkája terméketlen lesz és ezért a tárgyalások folytatását albizottságokra hárítják, amelyek munkája a semmihez vezet. . Ez az állapot igen könynyen tragikus végét jelentheti a történelmi fontosságú békeeredeményezésnek’ — jegyezte meg pesszimistán a szóbanforgó kairói üzletember. AUAAJUMSMAAMWUUUAMMIUUIWWUUUUUWUUMJUUUUUMMMNAJW ÍGY LÁTJÁK AZ EGYIPTOMIAK A BÉKÉT Figyelemreméltó adatok derülnek ki az Egyiptomban megtartott első közvéleménykutatásról. A nyugati országban gyakori közvéleménykutatás eddig teljesen ismeretlen fogalom volt Egyiptomban. Az egyiptomi lakosság 95 százalékának meggyőződése szerint Szádát jeruzsálemi látogatása nyomán feltétlenül sor kerül a közelkeleti viszály rendezésére. A további adatokból megtudjuk még, hogy a lakosság 98 százaléka lehetőnek tartja a zsidó és arab lakosok együttélését Jeruzsálemben. Az Ál Ábrám kezdeményezésére rendezett közönségkutatásból kiderül még, hogy a lakosság 48 százaléka fenntartás nélkül támogatja a háborús állapot megszüntetését és további 30 százaléka nézete szerint a formális békét Egyiptom gazdasági felvirágozása követi majd. Számunkra azonban a legfontosabb adat az, hogy az egyiptomiak mintegy 90 százaléka szerint Izraelnek komoly békeszándékai vannak. JYWYYYVYYVWYVYWWVYYYWVYVYYYWWWVYWVYVWVYWWWWVYVVW Hejkál nyilatkozata: »Izrael sarokba szorítja Egyiptomot, hogy külön békére kényszerítse« Az Át Áhrám volt főszerkesztője szerint április-májusban fokozódik a nyomás és Szádát kénytelen lesz különbélről kötni .Miután Szádát és Begin sok kockázatot vállalt magárt már nem kockáztathatják meg, hogy a béketárgyalások zsákutcába jussanak. Nézetem szerint azonban tehetséges hogy az izraeliek igyekeznek ügyes manőverrel zsákutcáb szorítani Szádátot, hogy az különbékét kössön velük”. Ez a véleménye Muhámád Chásznin Hejkálnak, az Á Áhrám volt főszerkesztőjének és Nasszer bizalmi emberének. Hejkál jelenleg teljes izolációban él, mert a Szádál rezsim totálisan bojkottálja, rja egyii. (Aiktikai ntügynökségnek adott nyilatkozatában Hejkál kifejtette, ellenzi Szádál békekezdeményezését mert az egyiptomi elnöknek nem sikerült álláspontja támogatásához megszerezni a többi arab állan־ hozzájárulását. ״ Az egyiptomi sajtóban׳ már folyik a kampány, hogy Egyiptom járja a saját útját, ami rendkívü veszélyes lépés... Ne felejtsül el, hogy 1973 óta már 11 mii■liárd dollár segélyt kaptunk az arab kőolajfejedelemségektől és nem hiszem, ez a helyes idő hogy ezt mondjuk az arab olaj utunkat járni”. Begin béketervezetéről ez mondotta Hejkál: ״ Ennek a térnek már szaga van, mert előzi izraeli tervezetek maradványaiból kotyvasztották. Egy pillanatra se felejtsük el, hogy az izraeli politika Egyiptom elkülönítésére és az arab tábortó való eltávolítására törekedett — tette hozzá. Hejkál véleménye szerint áprilisban, de legkésőbb májusban fokozódik mjd a Szádátra nehezedő nyomás, hogy — akár tetszik neki, akár nem — járulja Szádát ezen kívül csak egy olyan nyilatkozatot érhet el, amely nagy általánosságban az alapelvekre vonatkozik, mert Izrael nem lesz hajlandó ennél többet mondani a palesztinai kérdésről. Véleménye szerint az egyiptomi népben most nagy a hajlandóság, hogy felsorakozzon Szádát békekezdeményezése mögött, ״ mert előzetesen gondoskodtak a kedvező pszichológiai légkörről, amelyet a sajtó, rádió és a tévé rendkívül sikeres módon kihasznált”. ״ Most azonban kiderült, hogy az iszmailjai csúcskonferencia után sok egyiptomi kiábrándult és felteszi önmagának a kérdést, hogy vajon lényegében mi változott a Jeruzsálemben kezdődő és Iszmailiában folytatott nagyszabású televíziós adások óta. Még bizonyos idő fog eltelni, amíg a nagyközönségnek ez a habozó álláspontja a tényleges kiábrándultsághoz vezet, de mindenesetre a folyamat már megindult és nehéz lesz megállítani” — fejezi 1978. nek nem lesz ellenvetése. ra bennünket, most már magunk nek alapját a Szinájból való fokán KAIRÓI NAPLÓ ! CSAK ÁLOM VOLT? JICCHÁK LUDEN,kiküldött tudósítónk írja : ׳־־• **wxf..!A Újra itthon vagyok. Eltűntek a piramisok, a béke extázisa is mögöttünk maradt és talán a reményé is. Lehetséges volna? Két héten keresztül, mint az álmodozók járkáltunk a Nílus országában. Most újra itthon vagyunk, visszatértünk a valósághoz, de még félünk az ébredéstől. Mint az alvajáró, aki a háztetőn mászkál, de nem szabad felébreszteni, mert lezuhan. Valójában így érzett az izraeli, egyiptomi és külföldi újságírók nagy többsége Begin miniszterelnök és Szadat elnök iszmaiíjai sajtókonferenciája után. Az, amire mindenki várt — nem következett be. Nem hangzott el az előre beígért „szándékok kinyilatkoztatása”, nem simultak el a nézeteltérések, amelyekről eddig is tudtunk. Vajon siker volt ez, avagy kudarc? A ,,kudarc” szót említeni sem szabad. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy nem végződhet kudarccal, mert az tragédiát jelentene. Ezt mondja mindenki Kairóban és az országban is. Akkor hát mégis, mi lesz — kérdezik. Ez a kérdés a levegőben lóg már három hete s ez magában foglalja a körzet lakóinak, az izraelieknek és araboknak reményét és félelmét egyaránt. Tudja mindenki, hogy nehéz a békéhez vezető út és éppen ezért újabb csodát remélnek Szadat jeruzsálemi látogatásának csodája után. A béke misztikuma váltotta fel a messiási misztikumra alapozott mozgalmakat, véleményeket. Az általános érzés mindkét oldalról az, hogy nem szabad megtorpanni, hogy az ellenfél által diktált tempónak nem szabad lelassulnia — annak ellenére, hogy vannak, akik félnek a ki nem nyilatkoztatott néma szándékoktól. Mi lesz hát ezután? Mi hát az iszmailjai csúcstalálkozó megbeszéléseinek valódi eredménye? Ezeket a kérdéseket hallottuk utoljára egyiptomi barátainktól, amikor hazájuk elhagyása előtt összetalálkoztunk. ״ Barátainkat” mondtam: valóban, rövid egyiptomi tartózkodásunk ideje alatt őszinte barátság fejlődött ki az izraeliek és az egyiptomiak között, nemcsak a „Mena House”, a százéves híres, elegáns szálloda sajtóközpontjában, de megbarátkoztunk a városbeli egyiptomiakkal, az utca egyszerű embereivel, a taxisofőrrel, a 8—10 milliós lakosú nagyvárosra néző megfigyelő torony vezetőjével és liftboyával, a boltosokkal, kofákkal és járókelőkkel is, akik olykor minket állítottak meg, valamilyen ürüggyel. Mindannyian szívélyesen viselkedtek, mindannyian, de legalábbis zömmel melegen üdvözöltek minket, s mihelyt megtudták, hogy izraeliek vagyunk, egyszerűen lelkesedni kezdtek. A külföldi tudósítók valósággal megirigyeltek bennünket, látva mily kivételes elbánásban részesítenek bennünket, vezetőjük bátor és szinte hihetetlen lépésén felbuzdulva. Egyszeriben más színben láttuk ezt a népet, mint annakelőtte, mint ahogy ők is mást láttak bennünk, mint amit eddig elképzeltek felőlünk Mint ahogyan a Közel-Kelet ma már nem az, ami volt Szádát látogatása előtt, akként a Közel-Kelet emberei sem eddigi elképzeléseik rabjai. Mi több: a béke folyamatának „a momentuma”, amely a jeruzsálemi King David szállóban kezdődött az izraeli miniszterelnök és az egyiptomi elnök között, fokozott erővel hat most a piramisok lábánál törökök építette kairói „Mena House” sajtóközpontjában. A véleménykülönbségek és ellentétek, amelyek addig a tudósítókat két táborra osztotta, egycsapásra eltűntek s egyszeriben beolvadtak volna az új Közel-Kelet olvasztókemencéjébe, szürrealisztikus hangulatába. Megtörtént, hogy egyiptomi újságírók vettek védelmükbe izraeli álláspontokat, az izraeliek pedig az egyiptomi felfogást pártolták ... Izraeli újságírók beszéltek arabul, egyiptomiak héberül. Igen, sok héberül értőt találtunk egyiptomi barátaink között. Többnyire az egyiptomi tájékoztatásügyi hivatal emberei, vagy a kairói rádió héber osztályának a dolgozói voltak. Különös volt hallanunk, azoknak a baráti szavát, akik eddig az ottani hírközlő szervekben támadtak és rágalmaztak bennünket. De ha ez szóba került, ők ezt felelték: „Ezek a palesztinaiak voltak, ők dolgoztak a kairói rádió héber osztályán”. Akadtak aztán közöttük diákok is, a kairói egyetem héber körének a hallgatói. És ott volt dr. Abdu Ráchmán, aki régi ismerősként járkált közöttünk, mert a zsidó vallástudományból végzett, s arab költőként is jártas a héber irodalomban és költészetben. Mint héberül tudó, méghozzá jól tudó, őt is az egyiptomi tájékoztatásügyi hivatalban foglalkoztatták: Didi Menuszi verseit és héber újságírók cikkeit fordítgatta arabra. Megbarátkoztunk aztán az egyiptomi újságírás és hírközlőszervek legtöbb emberével, még meg is táncoltattuk fiatal újságírónőiket, amikor a „Mena House” vezetősége a helyi diszkotokban karácsonyi mulatságot rendezett a vendégek tiszteletére ... Ez aztán a barátság, ugye? Éppen ezért mind a remények, mind az aggodalom mind a két tábor, mindnyájunk közös osztályrésze lett. Ezt a reménnyel és aggodalommal vegyes érzést fejezte ki előttünk egy palesztinai is, az Árba faluból származó arab, akivel a Nilus középső szakaszánál, egy falu fahídján, Kairótól 120 kilométernyire délre találkoztunk. Különös találkozás volt ez, egyike sok különös találkozásainknak a Nilus völgyében, amelyekben olyankor volt részünk, amikor sikerült megszabadulnunk a biztonsági közegektől és újságírók társaságában rándultunk ki többfelé is egy egyiptomi sofőrrel, aki útközben sok embert bemutatott nekünk, így azután, mikor egyszer fiatal arabok csoportja haladt el előttünk s ő bemutatott nekik minket, mind sietve nyújtotta a kezét, üdvözölt bennünket és lefényképeztette magát velük, ők mutatták *Folytatás a 3-ik oldalon)