Uj Kelet, 1978. június (59. évfolyam, 9090-9114. szám)

1978-06-01 / 9090. szám

I­ KELET AKKÓ: Az elhanyagolt aranybánya Akkón, a Nyugat-Gálil legfontosabb városai egyikében, tucat­jával akadnak a kereszteslovagok korabeli maradványok. Ezzel természetesen nem merül ki az Akkón látható érdekességek lis­­tája, mert ezt a várost az évszázadok során más népek is lakták és mindegyik rányomta bélyegét, így tehát elsősorban a moha­­medán és a török uralom idejéből származó látnivalók is nagy számmal akadnak. A törökök idejéből származó erődítményen és várfalon kívül Akko elsősorban a már részben kiásott, a kereszteslovagok által épített „földalatti” város maradványaival büszkélkedhet, ami turisztikai szempontból páratlan a Közelkeleten, sőt világviszony­­latban is rendkívüli értékkel bír. A kereszteslovagok városának kiásása óta 16 év telt el, de a városvezetőség alig tett valamit, hogy a régi negyedeket olyan élő múzeummá alakítsa át, amely további sokezer turistára jelent vonzerőt. Voltak évek, amikor lépéseket tettek a régészeti és történelmi fontosságú helyek megőrzésére, de ezeket a munkálatokat meg­­szakították. Külön fejlesztési társaságot létesítettek erre a célra, amely a helytelen irányelvek és a teljesen felesleges presztízs­­viták miatt kudarcot vallott. Ne felejtsük, hogy a fejlesztési vállalatnak csak a mesterségesen felfújt adminisztrációja tartá­­sához évi 300 ezer fontra van most szüksége. A restaurált mű­­emlékek egy része a helytelen gondozás következtében tönkre­­ment, gyakran azért, mert a munkálatokat nem hangolták egybe előzőleg az érdekelt és részben felelős intézményekkel. A Kneszet gazdasági bizottsága a napokban látogatást tett Akkón, ahol a bizottság tagjainak megmutatták a város egyik legszebb látványosságát, a több évszázaddal ezelőtt épült Chán Ál-Umdán fogadó restaurált épületét. A bizottság mindössze fél órát töltött ezen a helyen s ez idő alatt három népes turistacso­­portot hoztak ide az idegenvezetők. A turisták, a bizottság tagjai­val együtt gyönyörködtek a pompás oszlopsorral körülvett belső udvaron, de a műélvezetet lerontotta az, hogy vigyázniuk kellett, mert a tágas udvaron szabadon folyt csatornalé és bokáig ért a mocsok. A bizottság tagjainak kérdéseire válaszolva a polgármester­­kijelentette, hogy az épület az udvarral együtt a városi fejlesztési társaság hatáskörébe tartozik, a társaság szóvivője viszont kije­­lentette, hogy a tisztaságért, mint az egész városban , itt is a városháza felelős. Az oszlopos vendégfogadó a tengerpart közelében épült. Város­­fejlesztési okokból lebontották a fogadó és a rakpart közötti, az angolok által épített vámházat, de a munkálatokat nem fejez­­ték be. Úgy járművel, mint gyalogszerrel, rendkívül nehéz a köz­­lekedés. Ezek természetesen csak kiragadott példák voltak Akkó, a turisztikai szempontból aranybányának számító tengerparti város elhanyagolt helyzetéről. Itt az ideje, hogy az illetékesek végre tegyenek valamit az áldatlan állapot megváltoztatásáért. AZ ÁLL­AT MEGJÓSOLTA SORSÁT David Fay, a Texas állambeli Houston lakosa nagy találékonyságról tett tanúságot néhány nappal ezelőtt, amikor szívrohamot színlelt, hogy ne váljon egy rabló­­támadás áldozatává. A rendőrség szóvivője elmondotta, hogy két fegyveres férfi Houston közelében feltartóztatta Fay kocsiját, a rémült úrvezetőre szegezte fegyverét és pénzét követelte. Fay így válaszolt: — Nézzétek, fiuk, ha nem akartok megölni, hagyjatok békében, mert szívrohamom van . . . A két útonálló ekkor megkötözte Fay kezét, az útszéli árokba dobta, majd autójával elmenekült. Faynek azon­­ban sikerült kiszabadítania kezét és elérnie a közeli ren­­dőrállomásra. Amikor elmondotta az esetet a rendőr­főnöknek, hirtelen valóságos szívrohamot kapott. Azon­­nal a szomszédos kórházba szállították, ahol első­segély­­ben részesítették és közölték, hogy állapota nem ad okot aggodalomra. .. V GYENGE ÜZLETMENET ״ A sofőr”. — Vezérigazgató úr kérem, ha az évi mérleg sikeres lesz, talán vehetnénk egy kétüléses biciklit... ESEMÉNYEK־ EMBEREK ! 1WWWVWVVWVWVWWWVWVVVWWVVWVtfWWVWVVVVWWWWWWWVVWWWWWWWVWVVVVWWVV Hol tartunk gazdaságilag? Az új kormány az infláció 15 százalékos csökkenését ígérte, de a valóságban 50 százalékkal emelkedett wwwuuuwwwwwuwuwwwwuw A Begin-kormány egy éves működése után gazdasági kö­­rök megállapítják, hogy nem tör­tént előnyös változás az előző kormány által teremtett helyzet­­tel szemben. Majdnem teljes biz­tonsággal meg lehet állapítani, hogy a gazdasági helyzet lerom­­lása, az infláció és a sokféle devalválás egyike volt az okok­­nak, amelyek miatt az ország né­pének többsége megvonta bizal­mát a Maárác­tól. Ezért vártak sokat a Likud-kormánytól és amikor Menáchem Begin a tele­vízióban a Simon Peresszel foly­tatott vita során kijelentette, hogy a kormánya , gazdasági egyezményt” akar létrehozni az árak és a bérek rögzítésére, ez­­zel kétségkívül a Likud felé irá­nyította a kisemberek érdeklő­dését. A Likud­ választási propagan­dájában a politikai kérdések mel­lett fontos helyet foglaltak el a gazdasági reformra vonatkozó ígéretek, mint „az infláció azon­nali megszüntetése... a bankó­­prés leállítása” és hasonlók. Eze­ket a jelszavakat nem győzték hangoztatni a választások után sem. Szimcha Ehrlich pénzügy­­miniszter azt ígérte, hogy meg­szüntetik az inflációt és újra fel­virágoztalák az ország gazda­sági életét. A közönség azonban nem kap­ta meg azt, amit a kormány ígért neki és ez mindenek előtt az árakban nyilvánul meg. An­­nak ellenére, hogy Ehrlich és utána helyettese, Jedhezkies Flu­min azt ígérte ,hogy egy éven belül 15 százalkkal és a követ­­kező évben 10 százalékkal csök­kentik az inflációt, az áremelke­dések egy évvel a kormány beik­tatása után fantasztikus mérete­ket öltöttek: 1977 májusától 1978 áprilisáig a drágasági in­­dex több, mint 50 százalékkal szökött fel és ha ezt szembeállít­juk az előző évekkel, kiderül, hogy 1976-ban az index 38 szá­zalékkal, az ezt megelőző 1975- ös évben pedig 25,3 százalékkal emelkedett, azaz lényegesen ki­­sebb méretű volt, mint a Likud kormány egy éves működése óta. Az a körülmény, hogy 1978 áprilisában a drágasági index 5,5 százalékkal emelkedett, ami a fele az amerikai egy éves in­­flációnak, azt bizonyítja, hogy a Likud kormánya ezen a téren teljes kudarcot vallott. Furcsa helyzetbe kerül a kor­mány annál is inkább, mert ez a drágulás mindenek előtt a sze­­gény rétegeket ,a nyomornegye­­dek lakóit és a sokgyermekes családokat sújtja és a lakosság­nak ez a része zömével a Liku­­dot támogatta és elősegítette kor­mányra jutását. Ehrlich miniszter, aki mű­kö­­dése első évében túlságosan sok időt töltött külföldön, csak né­hány héttel ezelőtt ébredt rá, hogy milyen méretűvé nőtt az inflációs veszély és akkor is csak a Hisztadrut erős pressziójának engedelmeskedve volt hajlandó hozzájárulni, hogy az elsőrendű szükségleti cikkek árait 1978 ok­tóber 1-ig ne változtassák meg és ezzel igyekezett megfékezni a drágulási hullámot. Ez a lé­­pés azonban túl későn jött és nem tudta megakadályozni, hogy az infláció 1978-ban ne legyen minimálisan 35 százalék, szem­­­ben a kormány által bejósolt 18 százalékkal. A bankóprés működésével kap­csolatos ígéretek is messze el­­maradnak attól, ami a valóság­­ban történik. Jehosuá Rabino­­vics működése alatt, azaz az 1976/77-es költségvetési évben, 8 milliárd font áramlott a nem­­zetgazdaságba, az idei költségve­tés pedig 7 milliárdot irányzott elő. Máris nyilvánvaló, hogy a költségvetési év végéig ennél az összegnél lényegesen többet lesz­nek kénytelenek a piacra dobni. Ehrlichnek mindenesetre di­­cséretére válik, hogy mindent el­követett a fizetési mérleg csök­kentése és a devizatartalékok nö­velése érdekében. Csakhogy ép­pen ezek azok az érdemek, am­e­lyeket a szegény rétegek a legke­vésbé értenek meg. A fizetési mérleg deficitje az 1976-os 3 milliárd 309 millió dollárról 1977-ben 2 milliárd 57 millió dollárra csökkent és a devizatar­talékok a múlt év októbere óta 160 millió dollárral emelkedtek. Nagy általánosságban meg le­­het állapítani, hogy az Ehrlich által bevezetett változások, mint például a deviza-ellenőrzés meg­szüntetése és az utazási adó el­törlése, pozitív és negatív követ­kezményekkel járt. Jó volt a devi­zaellenőrzések megszűnése, he­­lyes az utazási adó eltörlése, csakhogy mindezek az intézkedé­sek 50 százalékkal devalválták a fontot és 1977 novemberében, amikor a dollár árfolyamát a szabadpiacon 15,50 fontban ál­­lapították meg, egyben elindítot­ták az inflációs hullámot. Flu­min pénzügyi al­miniszter attól tartott, hogy a „fekete pénzek”, amelyeknek homályos eredetét nehéz felkutatni, ezután a dol­­lárba fognak menekülni, azaz, hogy növekedni fog a kiajánlá­sok folyamata, ez azonban nem következett be. A gazdasági vál­tozások óta elmúlt 7-8 hónap alatt 11 százalékos devalváció következett be, ha figyelembe vesszük, hogy a dollár szabad­­piaci ára az akkori 15,50 font 110 lyett most 17,20 font körül mo­zog. A kormány 50 százalékkal emelte az értéktöbblet adót. Amikor 8 százalékról 12-re szö­kött ez az illeték ez valósággal ünnepnek bizonyult az adótitká­rok szám­ára. Azok a kis- vagy­ nagykereskedők, akik eddig is megtartották maguknak a közön­ségtől behajtott illetéket, most 50 százalékkal többet vágnak zsebre. A kincstárnak nem volt és nincs is elég ereje és valószí­nűleg embere sem, hogy kellő eréllyel lépjen fel az adóeltitko­lókkal szemben. Amint a gyáriparosok körében elhangzott panaszok bizonyítják, az exportőrök körében is, nagy az elégedetlenség, mert a dollár árfolyamának jelentős változása sem kárpótolja őket a kiviteli illetékekért, amelyeket az előző kormány nyújtott számukra. A gazdasági reform óta, amint azt Ávrahám Sávit, a Gyáriparosok Szövetségének elnöke állítja, az export rentabilitása 3,4 százalék­kal csökkent és általában az a vélemény, hogy a dollár árfolya­­mának 20 fonttal kellene csök­kennie ah­hoz, hogy a kivitel megfelelő haszonkulccsal tudjon dolgozni. A kormány és a Hisztadrut kö­zött történt megállapodás, amely 15 százalékban állapította meg az idei béremeléseket, nagyon szerencsés lépés lenne, ha a nagyméretű infláció következté­­ben nem lehetne előrelátni, hogy egyetlen gazdasági szektor sem lesz képes csak 15 százalékkal és és a drágasági pótlékkal kárpó­tolni a dolgozó rétegeket. Korai volna a végső következ­tetéseket levonni a kormány gaz­daságpolitikájából, de a szakér­­tőknek minden okuk megvan a pesszimizmusra. Ha figyelembe vesszük, hogy egy liter 94 oktá­nos benzin ára 1977 máj­ óta 59 százalékkal, a gáz 74 százalék­­kal, az élelmiszerek 44—46 szá­zalékkal, a közlekedés 45 száza­lékkal, a posta­díjszabás pedig 100—180 százalékkal emelke­­dett, a dollár árfolyama pedig 79 százalékkal csökkent, az or­szág népe joggal teszi fel az ag­gódó kérdést, képes lesz-e a Zá­­kud kormánya véget vetni ennek a gazdasági ámokfutásnak? ROSTI UJ ORRT KAP Mintegy két és fél évvel ez­előtt a petach-tikvai Hásáron kórházban megszületett a kis Róni, akinek arca, illetve feje borzalmasan el volt torzulva. A gyermek orrcsont nélkül szüle­tett, két szeme pedig a két füle mellett van. Ennek a deformá­ciónak az oka az, hogy a terhes­ség idején az embrió csontjai va­lamilyen akadály vagy zavar kö­­vetkeztében nem fejlődhettek ki kellőképpen. Ez az elváltozás azonban nem befolyásolta a kisfiú lelki, illet­ve szellemi fejlődését. Természe­tesen azonban szükségesnek mu­tatkozott, hogy plasztik-sebészeti után emberi formát adjanak a gyermeknek, nehogy a gyer­­mek-, majd a felnőtt társadalom külseje miatt kiközösítse. Az ak­ciót a két petach-tikvai kórház, a Beilinson és a Husáron közö­sen vállalta magára, s az első stádiumban megkezdték a kü­­lönleges orr megformálását a kis Róni számára, még a műté­­tek sorozata előtt. Dr. Ezra Álián, a Husáron kórház gyermekosztályának fő­­orvosa, aki a Beilinson kórház plasztiksebészeti osztályára utal­ta Ronit, elmondotta, hogy a je­lenlegi stádiumban nincs lehető­ség a plasztik-esztétikai eljárás folytatására. Ezért sebészeti úton kell megváltoztatni a kopo­­nya csontalkatát, hogy lehetővé váljon a szemüregek elmozdítá­sa. A rendkívül bonyolult műtét lebonylítása érdekében az izraeli orvosok a párizsi Tissier profesz­szorhoz fordultak, aki a világ egyik legnagyobb szaktekintélye az ilyen műtétek terén. A francia professzor elvállal­ta, hogy ingyenesen elvégzi a műtétet a gyermeken, de Róni és nagyanyjának párizsi utazása valamint a hathetes ott-tartózko­dás és más költségek így is ne­­gyedmillió fontra rúgnak. A vusáron kórház az egész­ségügyi minisztérium jóváhagyá­­sával hozzálátott az adományok gyűjtéséhez és eddig sikerült 173 ezer fontot felhajtani. A Bné Brit körzeti fiókszervezete magára vállalta az akció folyta­tásának megszervezését. Francis Adám rámát-Kásároni asszony megnyitotta a Bank Leumi klár szobái fiókjában a 22222/56 szá­mú folyószámlát, az úgynevezett „Róni- alapot”, amelyből a költ­ségeket finanszírozzák. Az izraeli Bné Brit szervezet érintkezésbe lépett a franciaor­­szági testvérszervezettel is annak érdekében, hogy ott-tartózkodá­­saik idején gondoskodjanak a fiúcskáról és nagyanyjáról, se­­gítsenek nekik az idegen környe­­zetben, amelynek nyelvét nem értik. A kis Róni operációjának nap­ját június 24-re tűzték ki, ab­ban a reményben, hogy addig előteremtik a hiányzó összeget. ­­vwvwvvwvwvwvvvwwv­wwwvvwvwwwvwv1wwvwvwwvwvwvw!­I ÉRTESÍTÉS HOTEL ״ MICPE-JÁM” • NATANJA TELEFON: 053-23730 ÖRÖMMEL KÖZÖLJÜK, HOGY FOGADUNK VENDÉGEKET PÉNZÜGYMINISZTÉRIUMI BEUTALÁSSAL (FELÁR NÉLKÜL) SÁVU ÚTRA MÉG NÉHÁNY HELY A NAGYVILÁGBÓL ROCHESTER: — Tűzvész pusztított az amerikai vá­­ros híres múzeumában, s elpusztult több mint 100 ezer régi fénykép és több némafilm. Az anyagi kárt 2 millió dollárra becsülik, de az eltörpül a pótolhatatlan doku­­mentumok elvesztése mellett. Az elégett némafilmek kö­­zött szerepel a nagy komikus, a „sohasem nevető ember” Buster Keaton, több filmje. ANTANANARIVO: — Három személy életét vesztette a gim­­nazisták és a rendőrség közötti összetűzés során. A madagaszkári hatóságok hivatalos jelentése csak két halottról számol be, egy diákról és egy rendőrrő­l. Nem szerepel a jelentésben a francia nagykövetség titkárnőjének a halála, akit egy eltévedt golyó ölt meg, miközben a hivatala ablakából nézte a tüntetést. BISS­A­U: — Ismét szárazság fenyegeti a Szaharával határos úgynevezett szaheli államokat. Néhány eszten­­­­dővel ezelőtt fejeződött be egy több évig tartó szárazság-­­ sorozat, amely tönkretette ezeknek az országoknak az állatállományát és mezőgazdaságát. Rendkívül nyugtala­­nító jelenség a klíma változása: Guinea-Bissauban 1964 és 1­970 között évente 2 méter csapadék esett, a következő 4 évben ez egynegyedével csökkent, s 1977-ben már csak 1 méter csapadék volt. Ugyanilyen mértékben csökkent az esős napok száma. 1960 előtt 130 esős nap volt évente, 1977-ben már csak 75. Az aszály­ sújtotta országokban fél évszázaddal ezelőtt minden hónapban esett az eső. Az utóbbi években azonban a sivatag terjed, annak elle­­nére, hogy az UNO segítségével számos mezőgazdasági fejlesztési tervezetet valósítottak meg. NEW YORK: — A ״ New York Times”-nek adott in­­terjúban Bulent Ecevit török miniszterelnök kijelentette: A Szovjetunió nem fenyegeti Törökországot, s ezért június 21-én sorra kerülő moszkvai látogatása alkalmával valószínűleg ״ politikai dokumentumot í ír alá. Hozzá­­fűzte: Nem megnemtámadási szerződésről van szó és Törökország, mint a NATO tagja, nem kér fegyvereket a Szovjetuniótól. Ecevit hangsúlyozta, hogy Carter elnök­­nek ismét nem sikerült elérnie a Kongresszusnál a Török­országba irányuló fegyver­embargó megszüntetését, s ha ez végül mégis megvalósulna, Amerika akkor is olyan védelmi politikára kényszerül, amelyben Törökországnak az eddiginél jelentéktelenebb szerep jut. Törökország , ennek ellenére nem lép ki a NATO-ból, noha ez előny­­telen helyzetbe juttattja a többi országgal szemben. MONTREUX: — A svájci városban megkezdődött az arab és európai politikai személyiségek és üzletemberek értekezlete, amelyet 80 nagy nyugateurópai és arab bank szervezett. Az érte­­kezlet a kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági csereügyletekről tárgyal, amelyek nyu­gateurópai és arab országok között folynak. A meghívott személyiségek közé tartozik Jordánia trónörököse, tíz arab ország miniszterei, Ausztria kancellár-helyettese, egy volt francia miniszter és mások. BAGDAD: — Az iraki Baat párt figyelmeztette ״ az összes politikai erőket”, nagy veszélynek teszik ki magu­­kat ״ ha nem baatista tevékenységet folytatnak a hadsereg keretében”. Az úgynevezett ״ Nemzeti Front” keretében a Baat pártnak több partnere van, de ezek nem jelentenek valóságos politikai erőt. A hatalmon levő párt ezért fi­­gyelmeztetésében hangsúlyozza, hogy mindazok, akik nem követik ideológiáját és zavart akarnak kelteni, „a kivégző osztag elé kerülnek”. A nyilatkozatot több, a kommunistákat bíráló cikk előzte meg, amelyben azzal vádolták őket, hogy Moszkva utasítására igyekeznek megbomlasztani a hadsereget. DAMASZKUSZ: — A szíriai írók és újságírók felhívást intéztek a világ újságíróihoz, hogy ״ mindent vessenek latba az egyiptomi kollegák megmentésére”. A felhívás hangsúlyozza, hogy ״ Szádát elnök meg akarja semmisíteni a hazafias és haladó elemeket, imperialista-cionista ter­­veinek megvalósítása érdekében”. ANKARA: — Ismertesen tettesek tüzet nyitottak egy autóbusz megállónál várakozó utasokra: két asszony meghalt, három diák megsebesült. Úgy látszik, hogy a merénylők csak a diákokat akarták meggyilkolni, akik Gaziantep városa kampuszán laknak. 1 JOHANNESBURG: — Egy indiai származású újság­­írónőt, tartóztattak le a hatóságok az ország belső bizton­­sága ellen elkövetett cselekedet címén. Az erre vonatkozó törvény Dél-Afrikában lehetővé teszi a gyanúsított letar­­tóztatását és meghatározatlan időre való fogvatartását is. Négy néger újságírót több mint egy éve őriznek a rendőr­­ségen, anélkül, hogy ügyüket bíróság elé terjesztették volna. Az úgynevezett ״ Néger Öntudat” nevű szervezet több aktivistát tartóztattak le a hét végén. Az ״ AZAPO” párt vezetőjét a szervezet megalakulása után négy nappal vették őrizetbe. CANNES: — A cannesi fesztivál nagydíját, az Arany pálmát, Ermano Olmi olasz rendező nyerte el ״ Albero degli Zoccoli” című filmjével. A fesztivál egyébként az olaszok nagy sikere, mert a zsűri különdíját is itáliai ren­­dező nyerte: Marco Ferreri ״ Ciao ma­schio” című filmjé­­vel Olmi filmje az egyébként is rendkívül színvonalasnak ítélt 31-ik fesztivál szenzációja, amely egyaránt magával ragadta a közönséget és a kritikát. Mindannyian boldogan vette tudomásul az olasz neo-realista hagyományok fel­­élesztését, amelynek keretében az emberi sorsok hétköz­napjai a humanista­ rendező szemszögéből megkapóan, szívhezszólóan elevenednek fel. 1978 VI. ) 3

Next