Uj Kelet, 1978. augusztus (59. évfolyam, 9139-9162. szám)
1978-08-01 / 9139. szám
mm z ESEMÉNYEK־ EMBEREK Strandjaink felkentjei Írta: CHÁNÁ ZEMER Lehet, hogy múlt heti cikkemmel, amelyben a Rák Ellen Küzdő Liga figyelmeztetéséről írtam a túlzott napozás veszedelmeivel kapcsolatban, elkeserítettem egy némelyeket. Mentségemre csak az szolgáljon, hogy ugyanakkor arról is beszámoltam, mi a helyzet végig a tengerpartjainkon, ahonnan a figyelmeztetések aligha riasztottak el bárkit is. Azt hszem, hogy a Rák Ellen Küzdő Liga napozásra vonatkozó jótanácsai közül a strandolók csak egyetlenegyet tettek magukévá: azt, hogy a bőrt különféle készítményekkel védeni kell. Mert a Liga megmondotta ugyan, hogy csak a kora reggeli és késő délutáni órákban legyünk a napon, de hát a vak is látja, hogy épp ezek az órák a legcsendesebbek az uszodákban s a tengerparton. Arra is kioktatott bennünket, hogy a forró órákban egynegyed óránál, félóránál többet semmiesetre se töltsünk a tűző napon, de bizony ezt is csak napimádóink igen csekély töredéke tartja be. Sőt azt is megállapítottam, hogy elenyésző kisebbségben maradnak azok is, akik hajlandók a bőrüket hosszúujjú ruhával, a fejükön széles karimájú sapkával-kalappal óvni. A készítmények terén viszont más a helyzet, ezt a tanácsot általában mindenki elfogadja, s kenegeti, keneti, krémezi magát derűre-borura: mindannyian Felkentek, a strandok krémje vagyunk.... A baj csak ott van, hogy amikor ezeket a napozási keneteket igénybe vesszük, nem annyira a bőr védelmére, mint inkább arra törekszünk, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legszebben süljünk le. Bizonyos korban lévő hölgyek a bőr száradására is gondolnak — ez az, amit a Liga szabatosan, de kevéssé diplomatikusan a bőr elöregedésének nevez. Ezek a hölgyek arra is ügyelnek, hogy az általuk használt készítmények a bőr nedvesség-tartalmát is megóvják. Annyi bizonyos, hogy nem azért folyamodunk a napolajokhoz, amiért azokat a Rák Ellen Küzdő Liga ajánlotta, vagyis nem azért kenegetjük s dörzsöljük be magunkat, hogy az ultraviolett sugarak káros hatásától megmenekedjünk. Azt sem tesszük meg, amit pedig a Liga kifejezetten ajánl, hogy a strandolajakat már háromnegyed órával a napozás előtt kenjük fel: általában csak két perccel a napozás előtt olajozzuk be magunkat. Világosabban: nem megelőző védőszerként használjuk a különböző készítményeket, hanem kozmetikai segédeszközként. A piac pedig óriási választékban áraszt el bennünket e készítményekkel. Olajokkal, tejkrémekkel, habzó ״ mousse”-okkal, különböző kenetekkel, amelyek között csak annyi az eltérés, hogy egyik sűrűbb, a másik hígabb, zselékkel, zsírokkal , plasztikban és üvegcsékben, tubusokban és bádogdomborkákban, tégelyekben és mutatós tartályocskákban, szóró és permetező készülékkel egyetemben, s mindez kapható akár színeden, akár színtelenben, illatosítva, vagy anélkül, többnyire igen hangzatos és fantáziadús elnevezések alatt, s általában annak a feltüntetésével, hogy a készítmény olyan vegyi alkatrészeket tartalmaz, amelyek esetleg növelik az értéküket, de feltétlenül az árukat. Kapható mindebből hazai gyártmány éppen úgy, mint külföldi termék, sőt mindkét csoportban számos cég versenyez egymással. Megkérdeztem gyógyszertárakban és illatszertárakban, vajon hányféle napozó olaj kapható az országban? Mindenütt azt felelték, hogy számba se lehet őket venni, annyi van, ha nem is mind kapható mindenütt. A gyógyszertárakban azt is megkérdeztem, mutatkozik-e különösebb kereslet a PARA iránt, amit a Liga elsősorban ajánl, mint a készítmények legszükségesebb alkatrészét. Mellesleg megjegyezve, ez nem kész gyártmány, ezt meg kell csináltatni. Azt felelték, hogy nincs iránta különösebb érdeklődés. A vevők általában a polcokon látható megszokott készítményeket kérik, amelyek ára a kisüveg dióolaj 15 fontja, s ennek tízszerese vagy még többszöröse között ingadozik, ez utóbbi árak a nagyon külföldi nevű, igen eredeti csomagolású importkészítményekre vonatkoznak. Megkérdeztem, csak úgy kíváncsiságból, hogy ha ily óriási a kínálat, mégis mi a legnépszerűbb készítmény az izraeli közönség körében? Amire akárhol érdeklődtem, mindenütt ugyanazt a választ kaptam: a legkelendőbb készítmény az izraeli dióolaj. Nem tudom, megvan-e ezzel elégedve a Rák Ellen Küzdő Liga, de ez legalább nem fokozza az inflációs nyomást... Egyébként a Liga nemcsak figyelmeztet, de mindjárt meg is vigasztal bennünket: ha a túlzott és hibás napozás a legsúlyosabb következménnyel, vagyis, Isten őrizz, bőrrákkal járna, ezt kezdeti stádiumban minden különösebb nehézség nélkül gyógyítani lehet. De ha elhanyagolják, vagy elkésve fedezik fel, akkor már a kezelés bizonyos hegeket hagy maga után. Ami azt a jótanácsot juttatja eszembe, amit egy orvosi fakultás dékánja adott egyik kedvenc diákjának: Ha majd specializálod magad, válaszd a bőrgyógyászatot. A bőrgyógyász betegei se meg nem halnak, se meg nem gyógyulnak ... r DANYA Development Corporation Ltd., V Cl építi Danya Álefot — typ A Háhágáná utca — Hátchijá utca sarkán — II I H 31/2 SZOBÁS LAKÁSOK ***** 4 SZOBÁS LAKÁSOK RECHOVOTON PENTHOUSE LAKÁSOK I • A legkitűnőbb építkezés. Funkcionális tervezés. • Tágas szobák, nagy szalon, nagy kiterjedésű konyha. A T־ B f \ 1LT O rt A X FI A • 2 étkezősarok, dupla mellékhelyiség, három A L UJ\ dZAMAKA °,daM■״•י״־■ Továbbá: ÍQ U 1 ן? D U n HT ft • Minden lakásban: faliszekrények és modern la MJmnMU ״ Danar -konyha • Nagy balatnik, külső bevonat — dekoratív A | ןז ,wr tt n v a wt 'f r\ plasztik malterozás — ״ Kenitex” (15 éves LUXUSLAKÁS “s,b■ • Maximális kényelem a ház közelében is — bevásárló központ, iskola és óvoda, templom, játszóterek. Érdeklődőknek ingyen prospektus.a m■ ■■■■ m £ <■_ na ns Részletek: DANYA Development Corporation Ltd., II Ali IA AL£F Tea v: Ben Jehuda utca 32, szoba 701, tel. 03/293201 RECHOVOT Recovot! képviselet: Anglo - Sachson, Herzl utca 190, tel. 054 - 52677 D ANYAT DEVELOPMENT CORPORATION LTD. ׳ Haifa, Sd. Wedgwood 8, tel. 04/86883 NEM LEHET RÁBÓLINTANI Egyiptom hazaküldte katonai küldöttségünket, de ez az esemény lényegében jelentéktelen incidens a diplomáciai csatározásban, amelyet Egyiptom elnöke elismerésre méltó stratégiai érzékkel folytat. Az utóbbi napokban sokkal jelentősebb események zajlottak le az izraeli-egyiptomi dialógus frontján, és Leeds után időszerű lenne elemezni azokat a fő szempontokat, amelyek a tárgyalások során felmerültek. Bizonyítottnak látszik, hogy Egyiptom legalábbis amíg Szádát uralmon van, nem szándékozik megszakítani tárgyalásait Izraellel, mivel diplomáciai szempontból rendkívül előnyös helyzetben van. Bármiképpen alakulnak a tárgyalások — legalábbis propaganda szempontjából — csak Egyiptom húzhat hasznot belőlük. — A tárgyalások célja (egyiptomi szempontból): 1. Megegyezésre jutni olyan feltételekkel, amelyek kielégítik Szádát elnököt (amit elvben nem lehet szemére vetni egy tárgyaló félnek). 2. Olyan szituációt teremteni, amelyben Izrael Egyiptommal szemben különösen, s az arab világgal szemben általában, másodrendű országgá válik, amely csak az egyiptomi garanciának köszönheti létét. Szádát elnök ma azokat a békefeltételeket ajánlja Izraelnek, amelyeket a hatnapos háborúig az izraeli diplomácia legfontosabb célkitűzései közé sorolt: szerződéses békét, a kapcsolatok normalizálását, biztonságunk garantálására vonatkozó intézkedéseket. (Ezen belül hajlandó kisebb határkiigazításokra is.) Azt mondhatjuk tehát, hogy az 1948 és 1967 között folytatott diplomáciai erőfeszítéseink 1978-ban hozták meg a gyümölcseiket. Ha az egyiptomi kormány 1967 júliusában jelentkezi a mostani ajánlatával, a korabeli nemzeti egységkormány minden bizonnyal aláírja a szerződést és mindenki úgy vélte volna, hogy az egyiptomi feltételek a hatnapos háborúban aratott győzelemre teszik fel a koronát. A jelenlegi izraeli—egyiptomi nézeteltérések az 1967 után keletkezett problémákra vonatkoznak csupán. El kell ismerni, hogy Szádánnak ma már nincsenek problémái azzal az izraeli állammal, amely az 1949-ben aláírt fegyverszüneti egyezmény után alakult ki, csupán azzal az Izraellel vannak gondjai, amely 1967 után teljesedett ki. Ezt már csak azért is hangsúlyozni kell, mert elgondolkoztatja talán azokat, akik dr. Náchum Goldmannal együtt azt hangoztatják, hogy a hatnapos háború katasztrofális következményekkel járt Izraelre nézve. Az nem vitás, hogy ez az esemény mélységes változásokat okozott az ország politikai és társadalmi életében, s e változások egy része negatív hatású. De kétségtelen, hogy szükség volt 1967״”-re ahhoz, hogy az arab országok elismerjék az 1949״-es Izraelt”. Ha így áll a dolog, akkor miért nem sietünk aláírni a békeszerződést Egyiptommal, a■ melynek elnöke felajánlja nekünk azt, amit 1949 és 1967 között követeltünk? Két akadálya is van ennek. Először is az egyiptomi elnök globálisan tárgyal, az összes arab államok nevében, noha azok nem bízták meg, hogy képviselje álláspontjukat Ezek az arab államok hadiállapotban vannak Izraellel és Szádát elnök semmiféle ígérete, semmiféle aláírása nem kötelezi őket. Szádát mégis kizárólag egészében hajlandó tárgyalni a kérdést, vagyis olyan területek sorsáról kíván egyezségre jutni Izraellel, amelyek sohasem tartoztak hozzá. Persze, az egyiptomi elnök is tudja mindezt, s ezért nem hozza szóba többé például a Golán-fennsík problémáját, mert a szírekkel különösen rossz viszonyban van, s így a világ számára is nevetségesnek tűnne, ha Damaszkusz nevében erősködne. Ami a területeket illeti, azt javasolja Izraelnek, hogy a Nyugati Partvidéket adja vissza Husszeinnek, hogy az, a PFSz-t kiszorítva, közvetlenül tárgyalhasson Izraellel. Ezen a téren nem valószínű, hogy egyezségre lehetne jutni, amíg Jordánia megmarad várakozó álláspontján, amelyen nem változtatott a jom-klspuri háború óta. Az egyiptomi elnök javaslatainak az elfogadását, mint a második akadályt az Egyiptommal való béke megkötésére , Szadat célkitűzései jelentik. Ily értelemben elmondhatjuk, hogy számtalan kijelentése, nyilatkozata, interjúja különös jelentőséget nyer, mert lehetővé teszi gondolkodásmódjának mélyreható elemzését. Akár akarja, akár sem, Szádát olyan mederbe terelte a békefolyamatot, amely nem enged más lehetőséget, mint az Izraellel való kétoldali egyezmény megkötését, és teljesen kizár bármilyen szerződést, amely a Nyugati Partvidékre vonatkozna. Ha sor kerül a tárgyalások folytatására El Arisban, a Szináj-félsziget fővárosában, vagy Beér Séván, a Negev fővárosában, a hely kijelölésének szimbólikus jelentősége lesz. Azt jelképezi ugyanis, hogy jelenleg az egyetlen elképzelhető egyezmény kizárólag az izraeli-— egyiptomi problémák megoldására irányulhat. Nem a területekre, nem a Golán-fennsíkra- Ezekkel várni kell. Várni, amíg a többi érdekelt fél is leül a tárgyalóasztalhoz. 5 p״***^l (?•״»״ ®*«ink § f.0 p wp11ítél»e! I 1978 július 1-től ^ | 1 havi előfizetés § | az U.l KF.l F.T-re ( 04 ). IL § értéktöbblet-adóval § i Kérjük előfizetőinket, hogy 5 g az esedékes összeget az új S . áron fizessék be. S A Kiadóhivatal 12 A MEGFELELŐ EMBER A MEGFELELŐ HELYEN Azt szokták mondani, hogy a hírszerzők, a titkosszolgálatok tagjai felől mindig csak akkor hallunk, amikor éppen kudarcot vallanak; amíg sikerrel végzik titkos feladataikat, addig a sajtó nem is említi őket. Ráfi Están ennek ellenére is közismerten egyik legcsillogóbb tagja az izraeli titkosszolgálatnak, melynek keretében 25 éve dolgozik megszakítás nélkül. Dacára annak, hogy amíg a biztonsági szolgálatban és a „Moszád”-ban végezte hírszerző feladatait, soha egyetlen szónyi említés sem történt a sajtóban felőle, noha maguk az akciók, amelyekben részt vett, éles címekkel jelentek meg a hazai és a külföldi sajtó hasábjain. Ezekben a napokban, amióta már köztudomású, hogy a miniszterelnök mellé nevezeték ki a terror elleni küzdelem tanácsadójaként, most nagyon kényelmetlen érzései vannak. Úgy érzi magát, mint aki hosszú alagút homályából lép ki hirtelen a vakító fényszórók elé, szemüvege mögött csak úgy káprázik a szeme, miközben igyekszik hozzászokni a nagy világossághoz. Ő maga szívesen maradt volna az árnyékban továbbra is, zavarja a nagy nyilvánosság. Viszont, úgy látszik, igyekszik megszokni a változást a hirtelen átmenetet eddigi titkos megbizatásaiból az új, központi közéleti feladatba, amely — a terror — már tíz éve foglalkoztatja az izraeli és külföldi közvéleményt. Ráfi Ejtán eddig is részt vett az Izrael biztonsága érdekében folytatott nehéz, örökös küzdelemben. Mind az ő, mind pedig bajtársainak a sikereit a titkosság, a névtelenség biztosította, az, hogy nem az egyének, hanem mindig a teljes csoport vívta a harcot. Ő és küzdőtársai mindig abban a tudatban harcoltak, hogy küzdelmük jutalmát nem a sajtóban vagy a televízióban kapják meg. Hosszú, névtelen pályafutása során nevét csak hírszerzők szakmai körében ismerték, de ott aztán elsőrangú szakemberként, olyan parancsnokként, akinek megvannak a képességei és eszközei ahhoz, hogy ha nagy a nyomás, egész szokatlan döntéseket hozzon, olyanokat, amelyek egybevágnak a józan ész és a tisztesség szabályaival, noha a világban olykor a dzsungel törvényei érvényesek. Természettől fogva vezetői alkat, akinek illetékességét a jó kortársi viszony s a kölcsönös lojalitás alapozta meg; tehetsége volt ahhoz is, hogy sose neveljen ki ellenségeket maga körül, hogy munkaközössége minden erőfeszítést a külső, az igazi ellenfelek ellen vethesse be. Mindezek ellenére sohasem öltötte magára a titokzatosság palástját, nem igényelte a titokőrzők dicsfényét. Mindig is természetesen, egyszerűen tudott viselkedni, szakmai életet különválasztva a magánéletétől. EDDIG IS VERSENGTEK ÉRTE Nem most először merül fel a gondolat, hogy döntő fontosságú pozícióba helyezzék. Már Golda Méir és Rubin kormányzása idején is szóba került, hogy ő legyen a terrorellenes harc tanácsosa. Begin most azt cselekszi, amit elődjei nem tettek meg: tanácsadójává nevezte ki azon a területen, ahol Éjtán annyira jártas és tapasztalt. A javaslat már négy hónapja ott fekszik Begin íróasztalán: az ajánlók között szerepel Áháron Járiv és Méir Amit is. Áháron Járiv, a tartalékos tábornok még a ,,Moszád”־ időkből ismeri, s ő mondja most, hogy ״ Éjtán erre a posztra a legmegfelelőbb”. Amit pedig szintén az együtt végrehajtott, együtt sikerre vitt feladatokra emlékeztet, s nem fukarkodik a dicsérő jelzőkkel. De csatlakozik hozzájuk mindenben Mose Árnon profeszszor is, noha ő különösen óvatos és szófukar biztonsági kérdésekben. Amichál (Gidi) Paglin tragikus halála óta Begin sokat tepelődött, kit nevezzen ki a helyére, éppen azért, mert tudatában van a beosztás rendkívüli fontosságának. Hivatalosan Éjtán csak szeptemberben lép hivatalba, de — amint ez várható is volt tőle — már most bejár a hivatalába, felkészül feladatára. Otthonosan érzi magát, mondják a munkatársak, dolgozott ő már itt. 1978.VIIL 1