Új Kelet, 2018 (99. évfolyam, 20649-20653. szám)
2018-12-01 / 20653. (20654.) szám
akár 1918-ig az erdélyi cionizmus által a zsidó tömegekre gyakorolt hatás elenyészőnek tekinthető, mégis ez teremtette meg az alapját a mozgalom későbbi kibontakozásának. Közvetlenül a magyar fegyverletétel után, a nemzeti tanácsok megalakulásával párhuzamosan, nemzetiségi alapú zsidó önszerveződés indult meg Erdély városaiban, ez később Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség néven regionális szervezetté alakult, és a két világháború között az erdélyi zsidó érdekek legfontosabb képviselőjévé fejlődött. Az erdélyi románok a Gyulafehérváron, 1918. december 1-jén megrendezett nagygyűlésükön mondták ki egyesülésüket Romániával. (Ezt az 1920-as trianoni döntés jogi értelemben is szentesítette.) A gyulafehérvári határozatokhoz elsőként a szászok csatlakoztak, de az erdélyi zsidóság nem követte őket. A magyar asszimiláció hívei a magyar álláspontot képviselve elutasították Erdély elszakítását Magyarországtól. A cionisták várakozó, semleges álláspontra helyezkedtek, olyan kérdésnek tekintették, amibe a zsidóságnak semmilyen beleszólása nem lehet. Ilyen körülmények között került sor az Új Kelet elindítására 1918 végén. Nemzeti érzelmet, zsidó tudatra ébresztést nem lehetett kultúra, kulturális tevékenység és olvasás nélkül kiváltani, és ennek tudatában volt az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség is. A kolozsvári Új Kelet és a temesvári Neue Zeit - Új Kor révén teremtődtek meg a propaganda és a mindennapi megszólítás eszközei. Mindkét lap már indulásakor programszerűen terjesztette a zsidó nemzeti gondolatot. Ebben az időszakban kapott lendületet a teljes erdélyi magyar, német és román nyelvű sajtó is. A határváltozások következtében a korábban provinciális lapok hirtelen regionális jelentőségű újságokká váltak. Az erdélyi sajtópiacon a háború után 101 sajtótermék volt jelen. Két évtizeddel később csaknem megduplázódott a számuk, napilapként 33 jelent meg. (Kolozsvár, Temesvár és Nagyvárad járt az élen.) Az Új Kelet első száma 1918. december 19-én jelent meg Kolozsváron, „zsidó politikai heti szemle"-ként az Erdélyi Zsidó Kiadó Rt. kiadásában. 1920-ban napilappá alakult, s az újonnan létrehozott Kadima Kiadóvállalat Rt. kezelésébe ment át. 1923-tól „az egyetemes erdélyi és bánáti zsidóság napilapjaiként működött. Indulásakor Székely Béla és Marton Ernő, majd 1919-től csak Marton jegyezte. Az idők folyamán az impresszumban szerepelt még főszerkesztőként Fischer József (1920— 1922), szerkesztőként Giszkalay János (1924-1927), felelős szerkesztőként Jámbor Ferenc (1927-1938), bukaresti szerkesztőként Kasztner Rezső (1929-ben), Hátszegi Ernő (1929-től). Alapítói között ott voltak Schwartz Ignác nyomdász (a Poale Cedek iparosegyesület elnöke), Weissburg Chaim, Kohn Hillel és Glasner Mózes. Szerkesztőségében a kolozsvári újságírók legjava dolgozott, főszerkesztője lett Székely Béla és a dicsőszentmártoni ortodox rabbi akkor még teljesen ismeretlen fia, Marton Ernő. Amikor Weissburg a lap élére Martont javasolta, a kolozsvári vezető cionisták elutasították, helyette Székely Béla kinevezését támogatták, aki akkor a város egyik legnagyobb magyar lapjánál, a Keleti Újságnál dolgozott. Weissburg pont ezért ellenezte, mert Székely magyar lap alkalmazásában állt, ezért asszimiláns újságírónak tartotta. Végül kompromisszum született, Marton és Székely neve is felkerül a címoldalra. Az Új Kelet 1920-ban alakult hetilapból napilappá, és egészen 1940 szeptemberéig jelent meg. Ekkor az Észak-Erdélyt átvevő magyar hatóságok több lappal együtt betiltották. Az Új Kelet 3500 példánnyal kezdett, napilapként már elérte az 5000-et, de ez nem volt állandó. A világháborúk között, a legjobb években valószínűleg megközelíthette a tízezret. Az 1939 tavaszi hivatalos adatok szerint Kolozsvár egyik legnagyobb példányszámú napilapja volt 7200 példányával. Az előfizetésekből az előállítási költségek huszonöt-harminc százalékát tudták fedezni, a lap tehát veszteségesen működött, átlagban havi 30 000 lejes deficitet termelt. A lapot 1920-tól kiadó Kadima Rt. (tulajdonosai: Marton, Giszkalay és Léb Ödön, mindhárman cionista vezetők) részvényeinek 51%-át az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség birtokolta az 1920-as évek második feléig, és az újság alapvetően a Szövetség szócsöveként is működött, mígnem 1932-től teljes egészében Marton tulajdonába került. Tartalmát tekintve a húszas években az erdélyi zsidósággal kapcsolatos híradások voltak többségben, a következő évtizedben lényegesen nagyobb teret kaptak a külpolitikai és a romániai belpolitikai események, valamint a palesztinai hírek. 1930-ban az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség Temesvárra tette át székhelyét, ezzel együtt a szervezeti hírek, a cionista élettel kapcsolatos közlések is az ott hetilapként megjelenő Neue Zeit - Új Kor oldalaira kerültek át. Válaszként az Új Kelet egy sor mellékletet indított a különböző korosztályok, társadalmi rétegek megszólítására. ■ ÚJKELET 5