Új Kelet, 2018 (99. évfolyam, 20649-20653. szám)

2018-12-01 / 20653. (20654.) szám

Múltidéző ERDÉLY ZSIDÓ HITKÖZSÉGEI NYOMÁBAN Halmos Sándor SZERETEM ERDÉLYT, S AZ OTT ÉLŐ MAGYAR AJKÚ ZSIDÓ HITKÖZSÉGEK TAGJAIT. JÁRTAM SZATMÁR, NAGYVÁRAD, ARAD, TEMESVÁR, KOLOZSVÁR KÖZÖSSÉGEIBEN. ISMEREM EGYKORI TUDÓS RABBIJAIKAT, MUNKÁSSÁGUKAT, S TUDOM, HOGY ELNYERTÉK A VÁROSI KÖZÖSSÉGEK TISZTELETÉT. ISMEREM EGYES KUTATÓIKAT IS, SZATMÁR, CSIRÁK CSABA, NAGYVÁRAD: MÓZES TERÉZ, KOLOZSVÁRT LÖWY DÁNIEL ÉS A NYUGDÍJAS FÉNYKÉPÉSZ, KLEIN ANDREI. TÖBBSÉGÜKNEK AZONBAN CSAK A SOÁ ELŐTTI IDŐSZAK ÉS A HOLOKAUSZT A SZAKTERÜLETE. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN ITT MÉG JELENTŐS KÖZÖSSÉGEK ÉLTEK, DE AHOGY A RO­MÁN POLITIKA ELADTA A SVÁBOKAT A NÉMETEKNEK, ÚGY ADTÁK EL A ZSIDÓKAT GAJAL ELNÖK ÉS ROSEN FŐRABBI KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL IZRAELNEK. A néhány ezerre tehető zsidóság nagy többsége már román anyanyelvű és kultúrájú. A legna­gyobb zsidó közösség Bukarestben él, a máso­dik Nagyvárad, majd Iași, Temesvár, Brassó és Kolozsvár. A jiddisül beszélő már szintén elég ritka Erdélyben. Magyar származású rabbi már nincs, az utolsó dr. Neumann Ernő volt, Temesvár főrabbija, aki 55 évig állt közössége élén. A zsidók erdélyi történetével azonban többen is foglalkoznak a fent írtakon kívül (Robert Schwartz­­nak, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnökének szíves közlése). A „kezdetek" legalaposabb szakértője Gyé­mánt Ladislau professzor, aztán Tibori Szabó Zoltán, Gidó Attila, Papp Francisc, Lucian Nastasa-Kovács, Michael Shafir. A kolozsvári hitközség is hozzájárult a téma alapos feltárásához az elmúlt években szer­vezett tudományos ülésszakaival. Ezek dolgozatai­ból öt kötet már megjelent románul és magyarul is, Adalékok a kolozsvári zsidóság múltjához címmel. Az erdélyi zsidó hitközségek kisebb része a 17- 18. században keletkezett, nagyobb része a 19. szá­zad folyamán, csak a gyulafehérvári még korábbi. Az írott vagy tárgyi emlékeket, de még a szájhagyomá­nyokat is ritkán őrizték meg, s ezek se mennek túl a 18. század első felén. Az országos levéltárak kézirataiban viszonylag ke­vés szó esik a zsidókról, mert Erdélyben sem szám­ban, sem egyébként nem igazán volt súlyuk. A ke­reskedelem területén sem, mert velük versenyeztek a görögök, örmények, rácok (szerbek) és mások. A kéziratos emlékek a levéltárakban lappanganak, s a nyomtatásban szétszóródott adatokat sem gyűjtötték. Erdély történetének egyedüli kutatója a fáradhatatlan Kemény József gróf volt, kéziratban maradt, figyelem­re méltó jegyzetei tehetnek jó szolgálatot az ügynek. Az oklevelekben a 16. századtól foglalkoznak az er­délyi zsidókkal (bár a vidéken már korábban is lakhat­tak). A Szapolyai János erdélyi vajdát magyar királlyá választó székesfehérvári országgyűlés (1526) elrendel­te, hogy „a zsidók a társadalom minden részéből, a vá­rosokból és falvakból azonnal kiűzessenek". Volt ennek foganatja? Utána fél évszázadig nincs hír a zsidóság­ról. Legközelebb a kolozsvári országgyűlés (1578) em­líti jelenlétüket egy félmondatban: „Sőt zsidók is!" A tömör törvényhozói stílusból méltatlankodás, lenézés hallatszik ki. (A görögről még kevésbé hízelgő a véle- 8 ÚJKELET 2018. december

Next