Új Könyvek, 1972 (9. évfolyam, 1-15. szám)
1972 / 3. szám
42 V20251 L 12 LACZKÓ Géza (1884—1953) Királyhágó, [önéletrajzi] regény. [Utószó]: (Pomogáts Béla: [111.] Szántó Piroska). Bp. 1971, Szépirod. Kiadó. 515, [5] 1. 4. 19 cm. —35.— Ft /Magyar elbeszélők./ A szerző trilógiájának 2. kötete. Előzménye: Noémi fia. Folytatása: Szent Iván tüze. 894.511—312.6 Laczkó 894.511 Laczkó (0:894.511—31) 92.894.511 Laczkó (0:894.511—31) a Laczkó Géza művei között jelentős helyet foglal el önéletrajzi trilógiája (Noémi fia, Királyhágó, Szent Iván tüze). Laczkó (a regényekben Lányi Dénes) törvénytelen gyerek volt, édesanyja Laczkó Aranka kolozsvári, majd budapesti színésznő (Lányi Arabella néven szerepel), apja Pázmándy Dénes földbirtokos, országgyűlési képviselő (Szillánghy Dénes). A három regény közül a legérettebb alkotás a középső, a Királyhágó. Első része az érettségiig mondja el a kolozsvári diákévek történetét. A színház, az iskola, a barátok — köztük is elsősorban Kuncz Aladárhoz (a regényben Góth Bandi) fűződő, a felnőtt kort is végigkísérő baráti kapcsolatrajza mellett egy merőben ellentétes világ és társaság is megjelenik a regény lapjain: apja „balkézről való” családja a pusztán, ahol a nyarakat tölti. Az érettségi után bejut az Eötvös Kollégiumba: a regény második része a legendás intézmény hőskorát idézi. Laczkó beszámol a kollégium hétköznapi életéről, a szokásokról, a tanulás menetéről. Kollégiumi társai között volt Kodály Zoltán, Szabó Dezső, Balázs Béla, Szekfü Gyula, Pais Dezső — a következő évtizedek szellemi életének vezető egyéniségei. De nem csak róluk, egyetemi társairól — köztük Babits Mihályról, Kosztolányi Dezsőről és Juhász Gyuláról — is kitűnő portrékat rajzol. A kollégiumi és egyetemi világ mellett a korabeli Pest szellemi és társadalmi életéről is tudósítást kapunk. Az érdekes epizódokban bővelkedő regény egyúttal hiteles korrajz és kultúrtörténet. Az utószó elmélyült figyelemmel elemzi Laczkó egész életútját, műveit, helyét. Laczkó Géza író, a Nyugat első nemzedékének jeles elbeszélője. Az Eötvös Kollégium után Párizsban is tanult. A Pesti Hírlap szerkesztője, később a Dante Könyvkiadó vezetője, a felszabadulás után a Szivárvány című hetilap munkatársa. Főbb MŰVEI: [Novellák]: Sátán Xrismegistos olvasója (1924); Mártír és rabszolga (1957); Szerelem és halál árnyékában (1959); Nyári feleség (1963); [Regények]: Sey Tamás levele (1922); Német mestlag, török áfium (1918), (UK. 1964/3. sz.); Az önéletrajzi trilógia eredeti megjelenése: Noémi fia (1916); Szent Ivántize (1932); Királyhágó (1938). IRODALOM: Féja Géza: Lázadó alkonyat (701807); Ungvári Tamás: Ikarusz fiai (710354).