Új Könyvek, 1986 (23. évfolyam, 1-8. szám)

1986 / 1. szám

ELŐSZÓ Az elmúlt időszakiban sűrűn — sokan és joggal úgy látják —, túl sűrűn jelentek meg az Új Könyvek számok előszóval. Ezek az előszavak általában reformokat jelentettek be, címfelvétel­, szá­mítógép stb. okozta módosulásokat, amelyek gyakorlatilag kivétel nélkül megértést, együttműködést és sajnos, külön munkát, ha talán megtérülő munkát is kívántak a használóktól. Ezúttal, az új évfolyam első számában, egy másféle, „belső” változásról sze­retnénk értesíteni olvasóinkat, használóinkat, könyvtáros kollé­­gáim­kat. Bereczky László, aki 1972 óta volt „gazdája" az Új Köny­veknek, a tavalyi 32-es számot jegyezte nevével­ utoljára. 1986 januárjától a Könyvtáros főszerkesztőjeként találkozhatunk vele. Kiemelkedő, nem túlzás a szó, országos viszonylatban is szinte páratlan ismereteit, műveltségét, a közművelődési és általában a könyvtárügy iránti elkötelezettségét ezentúl ott fogja kamatoztat­ni. Talán nemcsak legszűkebb munkatársai, az Új Könyvek dol­gozói vélik úgy, hogy eltávoztával — amelynek alka­lmával szo­­morkodni már csak azért sem lenne illő és helyénvaló, mert hi­szen fontos és éppen nem névleges új posztra került — az Új Könyvek egy korszaka zárult le. Olyan korszak, amely nemcsak egy újabb, jobb Új Könyveket tett lehetővé, de amely önmagá­ban, önmagáért is érték, a magyar könyvtárügy fontos fejeslete. Bereczky László koncepciói, megvalósult eszmei, napi gyakorlata, recenzensgárda-nevelő étosza példa és magaslat. Méltatásra, meg­becsülésre, emlékezetre érdemes és hívó Az új felelős szerkesztő, Győri Erzsébet tudja, hogy milyen örökséget kapott és megtisztelő kötelessége követni az elődöt és újakra törekedni pontosan abban a szellemben, amit Beneczky László honosított meg, akinek bizonyára nemcsak a szerkesztőség nevében, köszönetet mondunk és kívánunk neki legalább oly jó feladatokat új helyén, mint amilyenekben bővelkedett a most el­hagyott.

Next