Új Könyvek, 1988 (25. évfolyam, 1-16. szám)
1988 / 12. szám
Hazánkban a gyomnövények elleni védekezésre évről évre nagyobb összegeket fordítunk, az összes növényvédőszerek 60%-a gyomirtó. A vegyszeres gyomirtás hatására az igazán veszélyes károsító gyomfajok száma mintegy 40-50-re csökkent, az eredményes védekezéshez azonban ezek fejlődési ciklusát, élettanát, ökológiáját részletesen ismerni kell - ezt a célt szolgálja a most kiadott monográfia, amely a fontosabb szántóföldi gyomfajokat több fejlődési stádiumukban is bemutatja, különös tekintettel a védekezés szempontjából oly fontos, a korai felismerést elősegítő fenofázisokra. A kötet mindenekelőtt tisztázza a gyomnövény fogalmát, és ismerteti jellemzőit és adaptációit, majd bemutatja életformarendszerüket (egyévesek, kétévesek, évelők). Ezután röviden áttekinti külső alaktanukat, majd a fenti rendszer szerinti csoportosításban leírja hazánk mintegy 100 legfontosabb gyomnövényét. A továbbiakban részletesen tárgyalja a gyomnövények szaporodásbiológiáját, kitérve kémiai összetételükre és az allelopátia jelenségére, valamint egymással és a kultúrnövényekkel való versengésükre (kompetíció). Egy fontos fejezet a herbicidrezisztencia kérdéseivel foglalkozik, majd a zárófejezet bemutatja a gyomszabályozás módszertanát, s ezen belül az agrotechnikai, a mechanikai, a biológiai és a kémiai szabályozás módszereit. A számos kitűnő rajzzal és sok táblázattal illusztrált szakkönyvet bibliográfia, és függelékben egy 1986-os felmérés adatainak összefoglalása egészíti ki. Növénytermesztő gazdaságok nélkülözhetetlen kézikönyve, de nagy közművelődési könyvtárak kézikönyvtárában is helye van. 634 S 97 881251 Surányi Dezső Régi magyar ellenálló gyümölcsfajták / Surányi Dezső. Bp. : Mezőgazd. Kvk., 1988. 47 p. : ill. ; 20 cm. (Biofüzetek, ISSN 0231-186 X ; 21.) ISBN 963 232 617 2 fűzött : 21,- Ft 634.1 (439): 631.524 Gyümölcsfajok, magyar ab A Biofüzetek c. sorozat új kötete olyan régi magyar gyümölcsfajták leírását gyűjti egybe, amelyek ellenállóak, nem igényelnek permetezést, vegyszerezést és jó ízük miatt közkedveltek. A füzet összeállítója fajtánként csoportosítva ismerteti meg az olvasót a termesztésre javasolt gyümölcsökkel (alma, körte, szilva, cseresznye, meggy, szőlő, őszi- és sárgabarack, héjas gyümölcsűek, bogyós gyümölcsűért). Az ismertetések közük a gyümölcsfa vagy bokor külső leírását, gyümölcsének jellemzőit (méret, szín, íz, termés ideje stb.), sok esetben kitérnek a fajta eredetére, elnevezésének magyarázatára és az esetleges gyógyászati felhasználására is. Elfelejtett gyümölcsfajok cím alatt a birs, naspolya, házi berkenye és a nemes füge szerepel, az utolsó fejezet pedig a Mostoha gyümölcseink címet kapta. Ezek a gyümölcsök általában vadon teremnek, egy részüket ismerjük, pl. kökény, csipkebogyó, vadalma éskörte, de szerepelnek olyanok is, amelyeket gyümölcsként nemigen ismernek, pl. kányabagita, myrobalán, homoktövis stb.