Uj Kor, 1930 (11. évfolyam, 17-29. szám)

1930-09-23 / 17. szám

XI. évfolyam^ 17 szám. 4 1930 szept. 23 — 56S 1 11— A P—.—.— ^^ipo pout|kmi jj­T ,l=^:Sí ^^HM*mwiiiiii«iWinw|''"«"'',"IIIIIB“IIBI,lil ..... megjelenik minden szombatra. ^ ,,TT 1 SZERKESZTŐSÉG: * Lapkiadó ÉS TULAJDONOS­I JÁNOS | ^ ^ ERDÉLYI ZSIDÓ NEMZETI SZÖVETSÉG TIMISOARA | _____ UJ HORIZON­T­OK FELÉ Irta: GISZKALAY JÁNOS­ ­ Mint aki napszélt takar ***& búcsúzó ,pillantást vet messzi tdb felé megtett utakra es me^esD fáradalmakra, úgy állunk meg virradó un esztenia Hántás Még egy tag«*». LSolianak magunk möge es aasUm ^ hori. ÄrA^"-1 CesitSk a zsidó horzontok^es ja múlt napokba iratai ibatara: uiényt, sok morusát • diád Snek Stsaó küzdelem: ez mimlen­“Sr«bW. vivei vto felien Erboni­zes két nőni iei .,z , az arab I kínoséért Erec Jls^^ette fel a fegyverek ellen a n ® 11 velvet A Wzdelmet, » ^dig világon székel szórt, zsiao u***.*: azt a köteteetteéget boffv ezentúl zsidó nép 'Palesztinái állaimiepateset, hanem a Népszövetségtől kapott x­an­­dátumához hiven pozitív , taktikus eszközökkel lesz segítségünkre. A­ repülésre szolgáló földek miegsze­­ben államkölcsön garanntalasaban. Munkaalkalmak te nemkésebOT. És ami a fontosabb: a zsidó bevando­las ^«taATMť rS j praktikus eredményei látszani Tíz — talán husz esztendő mulva Erdély egész­ tériig ^ SÄMagis ÄvwfrA*. Nto« menekves a ta Ulos összeomlás elől. mert JMely i hósága még mindig nem tanulta iSeg, hogy a né^ú egysem­, afjt T -Ärt I Äiman; rSi haszonlesése­. 1 ■­,­­ * A ÍZ vir ért .-ke] mit észté térsé értél tárol tékeíl rend­iek voltak arra, hogy életk­üzd­elme­­nek végső diadalába vetett hitében rendítse meg a zsidó népet. Ez az életküzdelem, cél és diadal azonban: nemzeti föltám­a­dásunk ősi országunk talaján. Mintha, varázsszóra történt volna, száz ellenséges erő támadt egyszerre ország és államépitő munkánk ellen, holott egyetlen közülök is. százszoro­sán túlnőtte a mmi széjjelforgácsolt, törpe erőnket. I­fcem­ben. az­ arabok törtek ránk fegyverrel. — hátunk mö­gött, az angol mandatárius hatalom állott tétlenül — és nézte hi­d­eg nyu­galommal a készülő katasztrófát. Az­tán. ez a tétlen nyugalom, ez a passzív érdektelenség is, aktívan ellenséges magatartásba változott. A Palesztinai kormányközegek nyílt antisemitiz­­musa, a Shaw-bizottság vizsgálata, szemérmetlen részrehajlása és jelen­tése, a zsidó munkásbevándorlás fel­függesztése, az újabb szakértő dele­gálása — és mindennek betetőzése­­képen az angol kormány felelős té­nyezőinek különböző nyilatkozatai, amelyek má­r-már nyíltan megtagad­ták a zsidó népnek Palesztinához való jogát és megkezdett államépítő mun­kánknak útját szegték. Olyan erők és olyan csapások voltak ezek, amelyek­kel, az első pillanatban, csak tehetet­len megdöbbenésünket tudtuk szembe állítani. Barát és ellenség úgy érezte, hogy a zsidó állam még meg se szüle­tett — és máris ott dübörögnek ko­porsója fölött a sírásók göröngyei. Már nem is az arabokkal, hanem az mfc a I yonin­g. intei « ion ion a. ^ ____ [egész világon végig viharzott a Pa­lesztina gondolatiban egységes zsidó nép fölháborodása. Egy­, a váratlan­ságában is egységes zsidó világkam­pány indult meg Anglia ellen. Olyan elkeseredett vehemenciával, a hitében és a magát ujj­áterem­tő munkájában elárult népgénius haragjának olyan j­elemti kitörésével, hogy még a huzai­ 1 más világbirodalom is megdöbbent tőle. Amikor százharminc zsidó ha­lott vére áztatta Palesztina rögeit, akkor a zsidó népgéniusz csak följaj­­dult. De amikor útját akarták, szegni, — amikor leeresztették előtte Erec Ji­szraél határainak­ sorompóit, — ak­kor felhördült a zsidó életa­karat és belemart, abba a kézbe, amely­­ a sorompót­ tartotta. Weizmann és az angol kormány között megszakadt a­­ barátságos érintkezés. A Jewish Agency­ nagyszerű diplomá­ciája, a Népszövetség fórumán vette föl az egyenlőtlen harcot. Egyenlőt­len harc volt — és mégis, megtörtént a csuda: a nagy Anglia kénytelen volt fölfigyelni a zsidó nép egységes tiltakozására, a Nép­szövetség mand­á­­tumfbizottsága szokatlanul erélyes hangon tette magáévá a zsidó nép igazát és Anglia külügyminisztere jónak látta, hogy­ maga­ kerese az érintkezést a cionista világszervezet­tel, hogy újra felvegye az­t a poli­ti­kai összeköttetést, amely megszakadt a kormánya és Weizmann között. És az egységes zsidó erő láttára, az angol kormány, most már önkényt vállalt a letörés. Erdély zsidósága, szomorú öv­re tekint vissza az­ ui esztendő kü­szö­­­­béről és a közel jövőből is, csak a fásult reménytelenség int féléle Gazdasági elmorzsolódásunk­nak, zsidó vagyonok és egszisztenciák összeomlásának, egész néprétege­ink koldusbotra­ jutá­sának szomorú éve áll mögöttünk. És a jövendő se tartogat mást számunk­ra. Nem múlik nap, hogy zsidó vál­lalatok össze ne omoljanak, hogy zsidó kereskedések tönkre ne menje­nek: Erdély területén — és ebből a fokozatos, ebből a lépésről-lépésb­e és halálos bizonyossággal közeledői gaz­dasági összeomlásunkból, nincs mene­külés, nincs itt, nincs még csak egy kivezető reménysugár se. Mert az er­délyi zsidóság gazdasági összeomlásá­nak nem, a világkrízis az oka. Aki ösm­eri a zsidó kiskereskedések, és nagyvállalkozások pusztulásának köz­vetlen okait, zsidó lateinerek, ügyvé­dek, orvosok és hivatalnokok elprole­­táriasodásának titkát, az tudja, hogy egy könyörtelen kormányzási rend­szerrel állunk szemben, amely, az aránytalan, adók, sápok, vegzálások, gyűl­öleth­intések,­­borsai véletlen­ tü­­zek és államilag szubv­encionált vas­gárdák módszereinek egész skálájával és Ilidéig szisztematikussággal dolgo­zik a zsidóság tönkretételén. A gaz­dasági csődünk pedig, föltartózhatat­­lanul hozza magá­val kulturális össze­omlásunkat is. Tíz, — talán husz esz­tendő múlva, Erdély területén csak koldus zsidó lesz:1 mind­ a százezer­I ZjVVI. muaiixu. : rosszul végzett m­unka után. — de a­­ teljesített kötelesség tudataiban, a ko­lozsvári vezetőség most úgy érzi, hogy a Szövetség irányítását Temes­várnak kell átvennie — és ezzel a megérzésével Erdély es’ész cionista­­zsidósága egyetért. Temesvár vállalni fogja a Szövet­ség újjászervezéseinek és irányításá­nak nehéz, munkáját, a becsületes akarat és az áldozatkészség minden erejével. De az út, amelyre Temesvár zsidósága ezzel rálép csak ez lehet: Új­­jjásze­rv­ez­ni az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetséget — a­z u­jj­j­á; s­z­e­r­v­e­z­e­­tt Nem­z­e­­ti ISszövetsé­gen megterem­teni Erdély zsidóságának népi egy­s­í , é­ f, — a « ■ p­i egy­ségében erős erdél­yi zsidó­­sággal fölvenni a Védekező har­cot, itteni bol­dogul­á­­sain­kért — és megszázszoro­­z­o­tt e­r­ő­v­e­l folytatni a m­u­n­­k­á­t z­s­i­d­­ó á­ll­a­m­u­­n­kért Er­e­c- J­i­s­z­ra­elér­t! Megálloittuk egy búcsuzó pillanat­ra, az elmúlt esztendői határmesgyé­­jén, mi, az örök jövendői vándorai — és rendületlenül megyünk tovább. Mert túl a rosszon és a jón, amely a távozó évvel int búcsút felénk, új utakkal vár a ránk virradó uj eszten­dő hármas munkája: Temesvár,, Er­dély, Enec-Jiszraél — és mi szénűt el­határozással, sugaras homlokkal in­dulunk az uj horizontok felé.

Next