Uj Kor, 1931 (12. évfolyam, 1-48. szám)

1931-01-03 / 1. szám

Alfred Moritz Mond, Lord Melchet, a Balfour-deklaráciió egyik megalkotója, az angolországi cionista szervezet disz-alelnöke, a kibővített Jewish Agency egyik létrehozója, a Jewish Agency Conneiljáinak elnöke. Eme Jiszraél felépítésén­ek és a zsidó állam­gondolatnak félelmiélkül­i nagy bajnoka, szomb., 1930 december 27-én, 62 esztendős korá­ban meghalt. Kisebbségi statútumot! Romániában a zsidóságot még mindig csak incident a liter ösmerik el ethni­kai kisebbségnek. Aszerint, amint a napi po­­­liti­ka ezt megköveteli, vagy ha arról van szó, h­tgy különböző külföldi faktorok előtt demonstrálni kell a min­den­kori ro­mán kormányok modern és demokratikus felfogását. Bárhogyan is legyen azonban ez, annyi, mindenesetre bizonyos, hogy Ro­mánia zsidósága, sokkal mostohább el­bánásban részesül, mint az ország többi népkisebbségei. És itt fölösleges azokra az általánosan ismert attrocitásokra rá­­mmbatni, amelyeknek , a zsidó lakosság, állandóan — és egészen speciálisan, bi­zonyos alkalmakkor, ki vám téve. így például, legutóbb december 10, az antisé­­­mita diaskíiga megahö •'.•■■•»’•az egyetemi zsidóverések megkezdésének évfordulója volt egy ilyen speciális alka­lom. Ezeket az attrocitásokat, tudvale­vőim semmiféle román kormány és egyet­len egyszer se torolta meg. Az, hogy zsidókat még számbeli ará­­nyuknak megfelelő módon sem alkalmaz­nak közhivatalokra, ugyancsak általáno­san tudott dolog. Valamint, az is, hogy például Teme­svárott van a Bánátnak az az egyetlen technikai főiskolája, amely­ből az elmúlt évben, az egyetlen zsidó hallgató, Basch Emil, heroikus küzdelem után és szemeszter közben, kénytelen volt kimaradni, mert a diákszervezet úgy határozott, hogy nem tűr zsidó hallgatót ebben a tanintézetben. (Ezt a zsidó diá­kot aztán, a Zsidó Nemzeti Szövetség volt kénytelen elhelyezni a prágai főis­kolán.) Mindehhez még meg kell jegyez­ni, hogy ezt a főiskolát, a temesvári és többségében zsidó ipari és kereskedő tár­sadalom inicia­ti­vájára alapították és ho­gy azok az egészen jelentékeny össze­gek, amelyekkel a város, továbbá, a ke­reskedelmi és iparkamara, a főiskola költségvetéséhez, valamint a vele egybe­kötött diákotthon fenntartásához évente hozzájárul, ha indirekt uton is, de tulaj­donképpen szintén a zsidó lakosságtól származnak, amely zsidó lakosság tudva lévően, proporcionálisan a legtöbb adót­­ jeti. Ezzel szemben Temesvárott vami az egyetlen zsidó líceum és felsőkereskedel­mi iskola, amely a zsidó lakosságnak négymillió lejnél többe kerül évente és amelynek fenntartásához az állam nem is egészen 3 százaléknyi szubvencióval járul hozzá,­­ de ezzel is, csak két év óta. És még ennek a teljesen jelentéktelen hozzájárulásnak egy részét is, a jövő év­ben valószínűleg törölni fogják. Ugyan­akkor azonban az állam megköveteli, hogy az alkalmazott tanerők u­gyanan­­­nyi fizetést kapjanak, mint az állami is­koláknak hasonló kategóriákba tartozó tanerői. Ugyanez a helyzet az összes zsi­dó elemi iskoláknál is, amelyek a Bánát­ban és egész Erdélyben, már a háború előtt is fennállottak, — amivel kapcso­latban rá kell mutatni arra, hogy a régi magyar éra alatt, az összes felekezeti is­koláknak, tehát a zsidó népiskoláknak is,­­ nemcsak, hogy költségvetésük legna­gyobb részét az állam megtérítette, ha­nem, a tanerőik is, ugyanazokban a ked­vezményekben részesültek, mint az álla­mi tanerők. A romániai zsidóság egyik legsúlyo­sabb sérelme, hogy megtagadják tőle, egy zsidó tanítóképző iskola létesítéseit. Míg a többi­­ nemzetisé­geknek, mint pél­dául a magyaroknak, vagy a németek­nek megvannak a maguk tanítókpző is­koláik, addig, a zsidó néppel szemben — évek óta tartó, fáradhatatlan interven­ciók ellenére is — és ellenére mindazok­nak az elkötelező ígéreteknek, amelyeket a közoktatásügyi miniszter és a minisz­terelnök ismételten tettek, — mindezideig megtagadták az engedélyt, egy ilyen faj­tájú intézet felállítására, mind amellett, .m.­,,. 1. ,ui­j. i i íj* í. "side »Zcl ve­zetői kijelentették, hogy a költségvetés, túlnyomó részét magukra vállalják. Úgy látszik, szisztémát­­kosaim dolgoz­nak abban az irányban, hogy egy bizo­nyos idő elteltével, a zsidó tané­vők ki­fogyjanak, tökéletesen megszűnjenek és hogy ennek következtében, a még fenn­álló kevés zsidó iskola ne kaphasson megfelelő tanítóutánpótlást,­­ mert hi­szen, idegen állampolgárságú tanerő al­kalmazása, az érvényben lévő törvény értelmében tilos. Ehhez még hozzá kell fűzni azt, hogy zsidó t­anítójelölteknek, az állami tanító­képző intézeteket láto­gatni, teljesen lehetetlen. És végül még ki kell hangsúlyozni, hogy a zsidó nem­zeti és vallási okokat már nem is tekint­ve, a külön zsidó iskolák fenntartása azért szükséges elengedhetetlenül, mert az állami iskolákban működő ant­is­emita tanítók állandóan folytatott an­ti­semita izgatásai, meggyötrik a zsidó iskolás­­gyermekek lelkét és lehetetlenné teszi­k számukra az együttlétet a nem zsidó ta­­nulótársaikkal. Mindezt pedig még sú­lyosbítja az az általános tanügyi rende­let, hogy a zsidó gyermekeknek, csak zsidó iskolába, vagy pedig állami romám iskolába szabadi iratkozniok, semmieset­re azonban más kisebbségek, vagy fele­kezetek iskoláiba. A zsidó lakossággal szemben gyako­rolt még egy másik sérelemre is rá kell mutatni. Nevezetesen, a hitközségein­kkel szemben tanúsított rosszabb bánásmód­ra, a többi kisebbségi egyházakkal ös­­­szehasonlítva. Mindenekelőtt: Nagyromá­­nia összes zsidó hitközségeinek, a­z ál­lam, mindössze tízmillió lej szubvenciót engedélyezett, — olyan összeg ez, amely a legtávolabbról se felel meg, sem a zsi­dó lakosság abszolút számának sem a hitközségek számának. Ennek ellenére azonban, a kormány mégis jónak tartot­ta, hogy még ezt a szubvenciót is, — a költségvetési­­iehézségekre való hivatko­zással, —• tetemesen kisebbítse, olyan­­­nyira, hogy a zsidó vallási intézmények tényleges szubvencionálásáról, már egy­általán beszélni se lehet. A Bánát és ál­talában az egész ország zsidó lakosságát ez arra kényszeríti, hogy a zsidókra kü­ ahe­lyett.. legeit házi in saját any mm­ ida mellel szetesen és csak sok ebben az or és az alkotmányi). Mind e felsorol­­­ható, hogy menny­iebbség számára, ­ Minden Az 1931-ik polgári évvel az V. állásának XII-ik évfolyamába lé, két esztendeig mint a bánáti c­ion­is, gálám szócsöve teljesítette mindé erejéhez mérten zsidó hivatását. Ma,­i állásának tizenkettedik évében, már nem csak a Bánát cionista mozgalmának szó­csöve, hanem uj és az eddiginél sokkal na­gyobb súlyú hivatás hordozója. Az Uj ... Erdély, Bánát, Máramaros és Kö­­rösvidék Zsidó Nemzeti Szövetségének egyedüli hivatalos lapja, egyedüli hiva­talos lapja az erdélyi Keren Kajjemetnek, az erdélyi Keren Haj­jöszódnak, az erdélyi Wizo-mozgalomnak és mint ilyen a zsidó­ság minden népi és nemzeti érdekeinek hivatott képviselője. Az Új Kornak ez a hivatása és lényege két kötelezettséget foglal magában. Egyik magára a­ lapunkra vonatkozik, a másik Erdély zsidóságát és elsősorban cionista táborát érinti. Lapunk kötelessége, hogy vé­delmezője és szószólója legyen minden zsidó népi és nemzeti érdeknek, törekvésnek, remény­nek és vágynak és Erdély zsidó­ságát kimerítően informálja mindarról, ami az e­gyetemes zsidó nép életében általános­ságban és erec jiszraeli ország­­építésünkben, valamint erdé­lyi mozgalmunkban speciáli­san t­ö­r­té­n­i­k. Aki az Új Kornak, mint az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség hiva­talos lapjának működését figyelemmel kí­sérte, az bizonyára el fogja ismerni, hogy lapunk ennek a hivatásának teljes mér­tékben és úgy tartalomban, valamint ní­vóban igyekszik eleget tenni. De túl a tar­talmon és túl a nívón eltökélt akaratunk az, hogy­ lapunkat terjedelemben is lépés­ről lépésre nagyobbítsuk. Ma heten­ként és nyolc oldalon jelenünk meg. Művünket nem fogjuk ad­dig befejezettnek tekinteni, a­míg az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség hivatalos lapja ter­jedelemben is méltó módon fog­ja reprezentálni erdélyi,! .zsidó népünk életakaratát és a cio­nista világmozgalom történel­­mi nagyságát. ték, lapunkért. Erdély cionista Mély meggyőződő erdélyi cionistának í. van, amelyek alól ni felmentés. A sékel Keren K­a­j j­e­m­e­t « jószód áldozatai ni és az Uj Kort, a vétség hivatalos rendelni. Aki e négy­zettség bármelyike alól s az mondhatja magáról, hog­y e az igaz cionista alapvető­­­ségei alól kivonta magát! 1931 január 1-ével uj előfize­etődik. Ne legyen Erdélynek ol­­tája, aki a cionista szervezet lapját nem fizeti elő. Azok, akik fizetése az új év kezdetével lejárt, é> be új előfizetésüket, cionista telte­sítenek vele. Temesvári előfizetői­ barátainkat lapunk megbízottja i­lyesen fogja felkeresni az előfizetési szeg átvételére. Fogadják őt abban a tu­datban, hogy előfizetést adni: cionista tett, — beszedni: cionista munka. Azok, akik hátralékban vannak, — (örömmel és cionista büszkeséggel jelenthetjük, hogy csak nagyon kevesen vannak ilyenek) — azok küldjék be a hátralékos összeget és küldjék be új előfizetésüket. Ne feled­jék soha, hogy az Uj Kor nem magánvállalkozás, hanem a cionista közösség tulajdona és aki az Uj Kort megkárosítja, az a cionis­ta közvagyont, a cionista gondolatot, a cionista munkát károsítja meg! Aki azon­ban előfizetését teljesíti, — bármennyire csekély is az összeg, — a cionista közva­gyont, a cionista gondolatot, a cionista erőt gyarapítja vele - ~~ ----------' együttes zsidó törcscvesilmn. Temesvár, 1931 január 2. Vermes Ernő Dr. Róth Dezsőné az E. Zs. N. Sz. Kis Intéző Bizottságának a KIB. tagja, az erdélyi Wizo országos elnöke, elnöke. Giszkalay János a KIB. tagja, az Uj Kor szerkesztője. Rothbart Jakab a KIB. tagja, a Keren Hajtószód országos kuratóriumának elnöke. Dr. Weisz Arthur Löbl Henrik a KIB. tagja, a Keren Kajjemet országos a KIB. tagja, az Uj Kor adminisztráció­­kuratóriumának elnöke, jának vezetője.

Next