Uj Kor, 1932 (13. évfolyam, 1-13. szám)

1932-01-02 / 1. szám

Ara ÍO XIII. évfolyam. 1 szám. i Timi$para, 1932 Január Tévét 5692 b ^ 2. Szombat 23. Sömor **9BBBT ^SBm­sÍBb* ’<ldBÍ|gK~ Vasárnap 24. mH 1— :­­4=3fa&4. Hétfő 25. ■H na ■■ ›p^g|g=s­rhiríy :'imimuiiiim iMMk 5. Kedd 26. ■=■ Ifcrjso jj^Hwfc›r­ “áBSBr umb<­­&■■ 6. Szerda 27. W flHH 7. Csütörtök 2S. ..^4s^E|Btíy ^:|ga|i wpBEji ||8fl| ffiPjff­s. Péntek 29. p MM mmtväkKBttUlj Az UJ KOR előfizetési ára: nöt JSBSk ______UBb cfigsB­ egész évre........................................... 300 Lei Wl9 •=^r ^Bs=äk félévre....................................................160 jWSBMfW^ _-' ' — : .... —- _ ■­­. - SÍ»«» ^HL negyedévre........................................... 85 vuWgBBpr ~ ä^BMfc egy hónapra....................................... 30 JRB^, egyes szám­ára........................... 10« az uj kor. Erdély, Bánát, Máramaros és Körösvidék Zsidó ZSIDÓ­ POLITIKAI HETILAP Nemzeti Szövetségének hivatalos lapja. ■i ■'■ 1 ■■■■■■."....— . - ■---!_” ■- 1 i=.'-'.i ■ ■ ' ■ ■' --■■■• -■■ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATRA. 1 1^—MMBMgjEMMBHB—lí^—HM8MBlgg'fiHFUTlilMPj PtlBId rtTir~ffir^T^rt>M^'iV'~*R:^gill^iaHgTMll^vT*'-l-^'^””-Tte"^TOTM SZERKESZTI:­­ SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL; STERN HENRIK ____| hmisoara, bulev. berthelot 4. h. em. Az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség Xí^ik marosvásárhelyi konferenciája Minden ünnepélyes külsőség nélkül, a munka jegyében nyílt meg az E. Zs. N. Sz. XI. konferenciája december Utó 25-én, pénteken délelőtt 10 órakor Marosvásár­helyen a Zsidó Kul­turhóz nagyter­mésben. A nagytermet a sufá­­g megtöltötték a delegátusok és vendégek, akik között o­tt láttuk az összes marosvásár­helyi zsidó testületek és egyesületek, valamint a ha­tóságok képviselői. A konfere­nciát dr. Fi­selber JÓEteef,­­az E. Zs. N. Sz. elnöke nyitotta meg a következő rövid megnyitóbeszéddel: — Ez alkalommal — mondotta dr. Fi­­scher József — eltértünk az eddigi cio­nista konferenciáik tradícióitól. A komfe­­renjei­ ünnepélyes részét mellőzni fogjuk és nyomlxul rá­térünk a reánk váró mun­kára. Ez a­­ konferencia: a munka konfe­renciája kell hogy legyen. Munkával kell kezdenünk, munkával kell folytatnunk és fokozottal­, energikusabb munkával kell befejeznünk az előtt­ünk álló konferenciá­k­a­t.»Zitc]ijd^t. •— Sorsdöntő jelentőséggel bír ez a kon­ferencia az erdélyi zsidó nemzeti moz­galom élettérben. A felelősség súlyos terhe nehezedik ránk , erdélyi zsidó nép és az erdélyi cionizmus jövőjéért- és ezért ma, ezen a konferencián, szent fogadal­mat kell­­ tennünk, ahogy megsokszorozott mövé, akarattal s buzgóbb munkával fogjuk szolgálni eb­ben az esztendőben a zsidó­­ népi regenerálódás és a Palesztinat zsidó országépítés ügyét.­­ Abban a remény­ben, hogy a felelős­­ségéérzet és a kötel­ességtudás ébresztője lesz ez a konferencia, amelynek jegyében e­gy új, lendületes és erőteljes cionista épí­tőm­unka fog megindulni Erdélyiben, az Erdélyi Zsidó­­ Nemzeti Szövetség­ XI. konferenciáját ezennel megnyitottnak nyilvánítom. A konferencia­­ hatalmas tapssal fogad­ta d­r. Fi­scher József megnyitóbeszédét, mely után a marosvásárhelyi zsidó testü­letek üdvözölték a konferenciát. Sennensieb Béla, a hitközség érdemes elnöke lángoló hitvallást tett Erec Israel mellett, amely szerinte ma már nemcsak a cionisták, han­em a világ összzsidóságá­nak legszentebb ügye, amellyel áll vagy bukik a zsidóság. Dr. Löwy Ferenc főrabbi héberül üd­­vözölte a konferenciát, majd magyarul így folytatta: — Zsidó gyűlésen, zsidó nyelven kellene beszélni és­­ ha ezt a konferenciát a munka­­.öotafflorenteiájának szánták, akkor első munka a shéfber nyelv elsajátítása kell acsgy legyen. Mint meggyőződésen cionis­­ta, aki már 15­14-ben részt vett a mozga­lomban, fájdalommal látom, hogy a cio­nistát egyirészre nem­ respektálja vallási tradícióinknak ama nagy jelentőségét, a­melyet a zsidó­­ nép életében évezredeken át betöltött. A cionizmus, miké­it a zsidó­ság is, a nemzeti és vallási momentumok elválaszthatatlan szintézise kell hogy le­gyen és eb­ben a szellemben kell­­ felé­pí­­tenünk hazánkat .Ciánban. Dr. Löwen­stein Lajos a marosvá­­sárhelyi Búé Brit páholy nevében, dr. Citrom Lázár a Zsidó Párt marrosme­­m góza­ta, Révés­z Ernő a ma­élyi nőegylet, d­r. Löte Lajos a v .gondozó, Bottmann Mór a­­ ra Kadisa, majd dr. Engelberg­é a Zs. A­. Sz. marosvásárhelyi helyi ­c­soport­ja nevében üdvözölte a konferen­ciát. A konferencia elnöksége. Ezután megválasztották a konferencia el­­­ökségét és pedig elnöknek Wwlster Kál­mánt­, társelnököknek: Dr. Nobel Sándor, dr. Engxdberg Dezső, Hofffmanmi Miksa, Stein József, Noszin Mór, dr. RotTn De­zsőné, dr. Ábrahhám Józsefné, Fischer Lá­pját és d­r. Eixlén­yi Emil delegátusokat. Főtitkár lett Weinberger Nándor, főjegy­ző Fritsch József, jegyző Halmos László. Ezután d­r. Nobel Sándor román nyel­ven üdvözli a hadsereg megjelent képvi­selőit és Txailescu tábornok, hadtest­parancsnok üdvözletére válaszolva, hang­súl­yozza a zsidóságnak a trón és állam iránti lojalitását és hogy a zsidóság sor­sa szorosan egybe van kötve a­z ország sorsával, úgyhogy­­ annak felvirágoztatá­sa a zsidóságnak is elsőrangú érdeke. Majídi németül­ folytatja: — A munka konferenciára jöttünk ös­­­sze. Körülöttünk, mindenütt a gazdasági világ­krízis árnyéka borí­tja el a­­ lelkeket. Mi azonban egy olyan népnek vagyunk a fiai, amely nem ismeri az idők korlá­tozásait és évezredeken keresztül gázol­va küzdötte át magát az idők korlátain. És ha ma sötét pesszimizmus üli meg a lelkeket, engem egy­ szent optimizmus tölt el a mi népünk és­­ a mai mozgalmunk jö­vőjét illetőleg. .Rámutatott a zsidóságnak, mint nép­­kisebbségnek, a népek társadalmában le­vő helyzetére és hangsúlyozta, hogy a mi mateionalizmusunk egy nemzetfölötti na­cionalizmus, amely népi énünknek legsa­játosabb karaktere. És ennek a nacionaliz­musnak nevében követeljük szent jOlgain­kat az élethez és a feltétel nélküli jog­egyenlőséget. A testvéri kisebbségektől joggal elvárjuk a testvéri támogatást, gazdagépünktől pedig nem többet és nem kevesebbet, mint­ a teljes jogegyenlősé­get a gyakorlati állami életben, úgy a­hogy azt az állam alkotmánya előírja. Ezután kegy­elet­es és könnyekig meg­­­­ható szavakban emlékszik meg az erdélyi «ionisti mozgalom h halottairól. A konfe­rencia állva hallgatta végig dr. Nobel szívbemarkoló szavait, amely­ekkel dr­. Eisler Mátyás főrabbi a Jewish Agency erdélyi osztályának elnöke, Rothlbart Ja­­kiab a Jewish Agency ügyv. elnöke, a Keren Hayesod elnöke, az erdélyi cionis­ta­­ mozgalom fár­ad­h­atatla­n energiájú harcosának, Erec Jiszraál rajongójának, valamint dr. Adolf Weil, a temesvári holv­csoport díszelnöke emlékének áldo­zott. Mély megilletődéssel emlékezett meg­ a cionista mozgalom többi halottai­­ról: Klein Vilmosról (Satumare), Rosen­­feld Dávidról (Tg.-Mures), Lobi Adolfról (Hateg), Német Zsigmondról (Targu mures), Rosenzweig­ Jakabról (Dej), Sza­ n­eth Ferenc és Jesimovics Marcell, vala­mint Pless L­ász­ló b­a­r­i­s­s­ziánusok­ról és a feledhetetlen lugosi Wechsler Zsófiáról, aki egész életén át szerzett vagyonát cio­nista célokra hagyományozta. Dr. Nobel Sándor elnök ezután d­r. Fi­­sccer Tivadar, az E. Zs. N. Sz. díszelnöké­­nek és az országos Zsidó Párt elnökének, valamint Naszbaum Sámuel, a Zs. N. Sz. tár­se­lnöké­ne­k üdvözlő levelét, továbbá a londoni Cionista Exekutive, a Románia Cionista Szervezet, a Zsidó Parlamenti Klub, dr. Weisz Arthur, prof. Silberbusch és Wasserstram Sándor üdvözlő táviratait adta fel. Az általános vita Nősz­in Mór felszólalásával kezdődött meg. A cionista konfesrens­iámak — mon­dotta — kettős céllja van: számvetést kell vessünk a vezetőség és a helyi csoportok elmúlt évi munkájáról és le kell szögez­zük a jövő teendőit. Ami a Szövetség veze­tőségének elmúlt évi munkáját illeti, meg­kell hajtanunk előtte az elismerés zászla­ját De ugyanekkor szomorú szívvel kell megállapitanunk, hogy ennek a munká­nak az eredménye semmivé zsugorodik. Igaz, hogy súlyos körülmény­ek­ között vette át a temesvári vezetőség­ a Szövet­ség irányítását és egy súlyos esszl­endőben kellett folytatni munkáját,­­ de már az indulásnál egy súlyosa­n hibás koncepció kerekedett felül, amellyel a­ Szövetséget egy kereskedelmi vállalat g­yanán­t ve­zették. Ez a koncepció csu­pán a kereseti lehetőségeket tartotta szem előtt és en­nek jegyében: az eszmét, a cionista propa­gandát kid­obta az üzletiből. Az itt mondot­­­a lesz pénz, akkor lesz propaganda is. Hát pénz sohse lesz, ha nincs propa­ganda és ha nin­cs erős szervezeti munka. Ez a téves koncepció volt­­ a­ vezetőség leg­súlyosabb hibája.­­ Ezzel szemben öirtvendertes tény,­­h­ogy az országépitő alapok rendszeres és anya­giakban is eredményes munkát végeztek. Ez különösen a BKL munkára áll, an­nak ellenére, hogy a bevételek nem emel­kedtek. Ezután a vezetőség­ ifjúsági ja­vaslatával foglalkozott. A­z­­ ifjúsági szer­vezetektől — mondotta — eddig csak anyagi hozzászulást kért a vezetőség, holott a vezetőséginek nyújtania kell va­lamit az ifjúság számára. És ha van egy pontja cionista szervezeti élet­ünknek, a mély optimizmusra jogosít fel, akkor ez éppen az ifjúság. A konferencia legfőbb kötelességének kell, hogy érezze­ az ifjú­ság kulturális megerősítését. Javasolja egy külön­­ szervezeti ügykör felállítását és egy szervezeti titkár­ alkalmazását, to­vábbá kéri, hogy a Szövetség a jövőben fokozottabb mértékben foglalkozzon a if­júsági szervezetek munkájával. Ezután dr. Jordán Viktor (iSizatroár) szóla­lt fel: — Nem arról szeretnék beszélni, mondotta — ami a szervezeti jelentésben benne van, hanem éppen arról, ami ki­maradt belőle. És ez: Erec Jiszráél mai helyzetének, elmúlt évi eredményeinek és perspektíváinak feltárása. A lelkek meg­munkálásához ez feltétlenül szükséges és engedjék meg, ahogy ezt a hiányt röviden összefoglalva kipótoljam. — Kétkedés és lankadás észlelhető cio­nista táborunkban. Pedig nyi­l­vánvaló, hogy csak a hit és az akarat viheti előre a mi munkánkat. Az elmúlt esztendő az általános világválság­ súlyos periódusa volt. Éze ,ha meggondoljuk, hogy Palesz­tina ebben az általános gazdasági világ­­krízisben milyen szilárdsággal és erőtel­jesen állotta meg helyét, akkor önmagá­tól adódik az a felismerés, hogy Palesz­tina ma már egy kétségtelen horderejű gazdasági realitás a­­ zsidóság­ számára. Az egyetlen szilárd pont, amelyre éle­tünket épí­th­etjük. Ez a felismerés egyre belevésődik a zsidóság köz­tudatába és en­nek legpr­egmánsabb tanúj­ele, h­­ogy az amerikai zsidók Palesztináiba invesztál­ják tökeiket, mert látják, hogy ez ma a legszilárdabb talaj. A gazdasági fejlődés és erő szempontjából az elmúlt esztendő a legszebb reményekre jogosít fel ben­nünket Palesztina jövőjét illetőleg.­­ De politikai vonatkozásban­ sem. ki­­látástalanabb a zsidó országépítés jövő­je. Az a két tényező, amely az utóbbi években oly sok nehézségeit gördített a mi munkánk elé, ma már nem jelent vesze­delmet. Az angol mandatárius hatalom Palesztina-politikája megváltozott. És ez a­­ változás, ha nem is nyílt formában, lényegében azonban egyet jelent: a Pass­­fiel-politik­a elvetésével. A másik tény­ező az arabság. Az utóbbi napo­k­ eseményei az arab veszedelmet minimumra csökken­tették. A jeruzsálemi arab kongresszus a pánszsám mozgalom bukását, csúfos kudarcát jelenti. 1932-ben tehát, az a két tény­ező, amely eddig munkánk kerék­kötője volt, a kormány és a­z arabság e­l­­lenállása nem lesz annyira észlelhető, mint az elmúlt esztendőben. Tőltünk függ a zsidó orszá­gépítés sorsa. Tőlünk függ, hogy hány kolóniánk lesz a jövő esztendő­ben Palesztinában. Tudom, hogy a jövő esztendő súlyos gazdasági év lesz a zsidó­ság számára. És nehéz ma az­­ eddiginél nagyobb áldozatot kérni. De nem a Jisuv az, amely támogatásra szorul. Hanem mi magunk. A mi érdekünk, hogy épít­sünk és új védpontokat teremtsünk Erec Jis­zráe­lben. Erdély elenyészően keveset nyújtott az épülő országutak. És ezért min­d­annyian hibásak vagy­unk, mer­t sen­ki sem fektetett bele kellő erőt és áldo­zatkészséget az országépítő munkába. Kö­telességemnek tartom, a plénum előtt an­nak elhatározását kérni, hog­y 1930-ben nagyobb támogatásban fogjuk részesíteni a vezetőséget Palesztina-centrikus mun­kájában, mint az elmúlt esztendőben. (Hosszantartó taps.) Ezután az igazoló bizottság­ tette meg j­ ötteötösét. Leigazoltak délelőttiig­ 107 dele­gátust és megalakították a bizottságokat. Dr. Nobel Sándor elnök melegen üdvöz­li Winkler Janka ered­ f amámőt és fel­kéri, ho­gy a Kffar Gideon ii­g­ybetri állás­pontját a Palesztina bizottság előtt ki­fejtse. Tihanyi Dezső (Tg­.-Mures) az Aviva- Ba­ risszia ros­zisonja az ifjúsági jelen­­téshez szól hoz­zá: — A jelentés — mondotta — beismeri,­ hogy a vezetőség nem tett semmit az ifjú­ságért, de fájdalom, a programaiból is hiányzik ennek akarása. Kifejti, hog­y 29 helyi csoportban van cionizmus, ebből Di­ós yarn helység, ahol kizárólag az ifjúság végez cionista munkát. Ez a helyzet el­gondolásra kell, hogy­ késztesse a komfe­­renc­iát. Vájjon mi lesz jövőre? Soraink egyre ijesztőbb arányokban ritkulnak. És az ér­dektelenségi egyre nő. Hová fog ez vezetni? Minden bajnak az orvosságát az erős ifjúsági és szer­vezési iirnuitásban látom. Az ifjúság súlyos anyagi gondok között dolgozik és ezek a gondok súlyosan megnehezítik munkáját. A KKL-bevéte­­lek visszaesésének oka nem a gazdaságii krízisben, hanem az ifjúságban keresen­dő. A kon­feren­cia lelkiismeretére apellá­lok, amikor azt mon­dom: az ifjúsággal áll vagy bukik az erdélyi cionizmus. Dr. Dénes László (Cituj) felszólalásá­­b­an kifejti, hogy az erdélyi cionizmus többet­­ veszített ideológiájából, mint a tp­én­Jügy­eit illetőleg­. Parancsoló szüksé­gesség ma az ideológia újjáépítése, mert egy ideológiai­ felfrissíté­s az anyagiak felj­avulását is magával fogj­­a hozni. Rá­mutat­­ arra, hogy a szervezeti javaslat meghatározza a 'hely’i csoportok hozzájá­­rulásait, de nem jelöli meg a keresztül­vitel módjait, majd az ifjúsági kérdéssel foglalkozván az ifj­úsági nevelés s kulini'­­mu­nka fokozottabb támogatását követeli a vezetőség­től. A PHiónixel közölt szerző 2-fi

Next