Uj Kor, 1934-1935 (16. évfolyam, 1-47. szám)

1934-09-10 / 1. szám

Ros­ ffasana XVI. évfolyam, 1. szám | Timisoara, 1934 Szeptember Tisri 56S5 HaMi 10. Hétfő 1. Necavim ■H H SS| IfBci . IPÉP --ítÉ|1%^§|| 11. Kedd 2. ' 1­­ ■■ ■ 12. Szerda 3. =- ^ 13. Csütörtök ••\'í§. ";’í?;:í ®||| «H 14. Péntek 5. e - ;|H» MH V WB^SEbBJI ^ ^=St Az UJ KOR előfizetési ára: JOBOm TIH» egész évre — — — — — — 206 Lei félévre — — — — — — — 110 „ negyedévre — — — — — — ZSIDÓ POLITIKAI HETILAP S.­SV­I = I­I 1. TM*«”rc ■ i'iíimniwr-Haim «r-■■»■raBa^igcinmwBwtMa.^^ ■■111111111111111111)111 III Hill I ll■■■l■llll IMII SMI—II—IH—II—iMIWUllHHMUULmiLL—. Erdély, Bánát, Máramaros és Körösvidék Zsidó 2 ^ I SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL­ Nemzeti Szövetségének hivatalos lapja. ■ J­ 1 WTW 1 MEGJELENIK MINDEN SZOMBATRA. I I TIMISOARA, III, PIAJA ASANE$TII Nr. 4 ÍTÜT Ez a négy betű az uj zsidó esz­tendőt, az 5605-ik évet jelzi. De a négy betűnek nemcsak számértéke van, hanem értelme is. És a „tirce” szó, amellyel egyik gyönyörű Ko­­­nidré-esti himnuszban könyörgü­nk istenhez, azt jelenti: „találj tetszést”. Magunkbaszállás idején, amikor a hivő zsidó szív szinte szomjúhozza azt, ami számára könnyebbülést, meg­nyugvást hozhat, ez a szimbolikus jelentőségű száma új esztendőknek sok ezer zsidó családnak enyhülést, meg vigaszt fog szerezni és ismét bi­zalmat, reménységet fog önteni a szenvedésektől sújtott lelkekbe. Szenvedésekből pedig ugyancsak bőven kivette részét az 5610. évben a gáhitban elnyomott és meggyötört népünk. De ne bolygassuk most, amikor ün­nepi hangulat után sóvárgunk­ a fáj­dalmas, könnyes, véres múltat, ha­nem irányítsuk inkább tekintetün­ket épülő szép országunk felé, amely­nek boldogságáért köznapokon és ün­nepeinken sohasem szűnt meg a zsi­dó lélek Istenihez fohászkodni. És ha testvéreink között számosan vannak, akik eddig liturgiánknak Cionra és Jerusalájimra vonatkozó részein, amelyekkel imádságos könyveinknek majdnem minden lapján találkozunk, gépiesen átsiklottak, vagy azokat meg sem értették: ezen roshasánákor bizonyára felfigyelnek majd a prófé­tai hivő szózatra, amelyet az ünnep második napján a hattórából fognak minden gyülekezet előtt felolvasni: „És eljön a nap, amelyen kiáltani fognak az őrök Efrajim hegyén: JETITEK MEN­JÜNK FEL ATON­­BA AZ ÖRÖKJE ÉVALÓHOZ, A IMI ISTENÜNKHÖZ!!’ Hiszen ma már minden tisztán látó szem és az eseményeket józanul meg­ítélni tudó elme előtt nem lehet két­séges, hogy úgy amint sorsunk javí­tása önmagu­n­k kezébe van letéve és kerek e világon senki másra nem számíthatunk, ha bajba kerültünk,­­ mint szolidaritásunkra: azon­­képen egyedül­ Erec Jiszráel boldogu­lásától és nagyobbodásától függ a zsidó kérdés megoldása. Ezt hirdette a mi halhatatlan Herzl­ink már har­minchét évvel ezelőtt és ezt hangoz­tattuk mi cionisták a múltban és valljuk most is mindenütt, ahol meg­jelenünk. De a közömbösek, az asszi­milációk, a kényelemszeretők és a rövidlátók nem akartak hinni Herzl­­nek és követőinek, sőt elgáncsolták a cionisták útját addig, amíg a törté­nelem, a napjainkban, szemeink lát­tára lefolyt borzalmas események egész sorozatával kényszerítette és mindig újból kényszeríti őket annak az örök igazságnak felismerésére, hogy egy nép, ha szerencsétlenség éri, önmagára van utalva. Ha nem képes arra, hogy­ segítsen önmagán, úgy nincs segítség számára! És a zsidó nép megmutatja a világ­nak, hogy­ tud magán­­ egíteni. Igaz, hogy ez a segítség sokkal, de sokkal nagyobb mérvű lehetne, ha a nép zö­me és különösen a hivatalos — hit­községi és úgynevezett papi — ve­zetők, közel­ négy­ évtizeden át ma már szinte érthetetlen módon, nem akadályozták volna a cionista mun­kát. De ha kicsiny is még Erec Jisz­­ráel, ma többet nyújt a földönfutóvá lett zsidóságnak, mint bármely más ország a föld kerekségén és szinte hihetetlen fellendülésével tiszteletet, sőt bámulatot szerzett már most is az egész zsidóságnak. Az ujesztendő küszöbén, amikor az öntudatos zsidó nemcsak a maga egyéni, h­anem­ népének helyzetéről is elmélkedik és visszatekint a közösség érdekében az elmúlt évben végzett munkára, szomorúan kell megállapít­sa, hogy Erdély zsidósága eddigi mentsvárainak, a­ hitközségeknek te­kintélyes része a bomlás aggasztó je­leit mutatja. Jól tudjuk, hogy ama kehillák, amelyek a bennük uralkodó egyéni hiúság, kicsinyes féltékenység, széthúzás és egyes személyek urhat­námsága révén szégyent hoztak az országrészünk zsidóságának zömét al­kotó orthodoxiára, azonosak azon hitközségekkel, amelyek rabbijaik ve­zetésével a zsidó renszánszmozgalom ellen felléptek, a cionista eszmék kö­vetőivel mint közönséges bűnösökkel szemben eljártak és legutóbb is nép­kisebbségünk parlamenti képviseleté­nek lehetőségét megakadályozták. Ezzel szemben Erdély­ és a Bánát öntudatos zsidó tömegei — hála de­rék elvbarátaink önzetlen működésé­nek — 5094-ben örvendetes módon, úgyszólván napról napra mind inten­zívebben kapcsolódtak be mozgal­munkba. És ezért fordulok a­z“í!£**n eszten­dő küszöbén szeretettel és hálával Hozzátok, kedves Testvéreim. Hozzá­tok, hüséges, kötelességeitek teljesítő Helyi csoportok vezetői és tagjai, akik az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetséget nehéz munkájában odaadással támo­gattátok, akik nem néztetek egyebet mint szent ügyünket, akik álltátok a harcot a rosszindulatú ellenséggel szemben, akik túl minden pártoskodá­son és pártszenvedélyen csak "Cion, a közös cél érdekében dolgoztatok és r­­• ír V S­ó­g­e­­ •• i ('■­n­i - t n " S­z­­e­r­vezetet alkottatok, amelyért iri­gyelnek bűnünket a többi országré­szek cionista organizációi és a külföld testvérszervezetei is. Köszönet Nektek, drága WTZO Nő­vérek, akik ezen nehéz időkben meg­írni láttátok, hogy ha vészfelhők tor­nyosulnak a zsidóság egén, akkor az asszonyok ma is példaadással tudnak hatni a férfiakra. Külön köszönet Nektek, erdélyrészi mizráchista és revizionista Testvé­reim, akik az általános zs­idó érdeke­ket a pártfegyelem fölé helyeztétek és végül, de nem utolsó sorban, köszönet Nektek fiatal Barátaim a különböző ifjúsági alakulatokban, akik nem annyira a vetélkedést, mint inkább a nemes versenyt gyakoroljátok az el­végzendő munka terén. Adjon az örökkön élő Nektek és kedveseiteknek boldogsággal, áldás­sal teljes ujesztendőt és örvendeztes­sen meg Benneteket a Legfelsőbb ne­mes törekvéseitek sikerével. Erec ,Iszráel nagyságával és üdvével Szöchot ráchási, vögám rád­ási tarrmn Vermes Ernő. Ciúuisha titevi tiszteletek a natyjaMiepeUe** Rendezi a Zsidó Nemzeti Szövetség timis­oarai helyi csoportja Hel) A józsefvárosi orth. hitközség iskolájának tornaterme. ELŐIMÁDKOZÖK: Eppler Jakab,Kauftheil Ernő,Dr. Rosenberg Oszkár ÜNNEPI SZÓNOKOK1-Vermes ErnőjBr. Nobel Sándor, Kauftheil Ernő, Drr. Rosenberg Oszkár: Roshasanai istentiszteletek kezdődök hozzátok Testvéreink; Újévre új földet AZ ÚJÉV KÜSZÖBÉRŐL visszatekintünk. Mit hozott számunkra az elmúlt év? Megpróbáltatások hosszú­­ óra után, mintha népünk tragédiája még nem volna teljes, mintha még nem leült volna meg testvéreink számára a fájdalmak kelyhe, törökországi és algíri testvéreink tragédiájával végző­dik az év. MEGINGATHATATLAN ISTENÉIT és a jövőbe vetett megren­­díthetetlen bizalom volt szükséges, hogy ellent tudjunk állni a gyűlölet­nek és üldözéseknek. Egyetlen vigasztalásunk a szükségben és kétségbe­eseben, hogy megszületni látjuk nemzeti otthonunkat őseink országban és érezzük kiáradni onnan egy jobb jövírnak a leheletét. Negyvenezer zsidó testvérünk vándorolt be az elm­ult évben Erec Jiszraelbe — közöttük közel húszezer németországi zsidó — akik otthont és megélhetést találtak ott. HOGY MEGÉRHETTÜK azt, hogy Erec Jiszrael egy fénysugár lett a zsidóság egén, azt köszönnünk kell elsősorban azoknak az istenáldotat embereknek, pionírjainknak, akik, sokszor testvéreik meg nem értése és gúnyolódása közepette, mentek a jöv­őbe vetett hitet megvalósítani és in­tézmény­eket teremtettek, amelyek országépítésü­nk alapkövei lettek. A KEREN KAYEMETH LEiSRAEL, a zsidó földvásárló alap az első ilyen inézmény. A Keren Kayemeth Leisrael eddig 3386­57 dunam föl­det váltott meg a zsidó nép elidegeníthetetlen örök tulajdonául. Az a pio­­nírmunka, amit a Keren Kayemeth Leisrael végzett, tette elsősorban le­hetővé a mai fellendülést. De az ország fejlődésével növekednek a Keren Kayemeth Leisrael feladatai is. Egészséges fejlődés nem képzelhető el »old nélkül és a röghöz kötött földművesré­­teg nélkül. HARMINC ÉVlE végzi a Kendi Kayemeth Leisrael mint a zsidó jövő hűséges harcosa és őre földmegváltó munkáját. A földvásárlásokhoz szü­k­séges összegeket nem egyesektől, hanem a zsidó nép széles rétegeitől kap­ta. Gazdagok és szegények gyűjtötték és adták azokat az összegeket, amelyek szükségesek voltak az eddigi földvásárlásokhoz. A zsidó nép tragikus helyzete és a fokozott bevándorlás azonban itj nagy­ feladatok elé állítják a Keren Kayemeth Leferaelt és nagy kötelezettségeket rónak a zsidó népre. AZ ÚJÉV KÜSZÖBÉN fordulunk hozzátok Testvéreink, emlékezzetek meg a Keren Kayemeth Leisraelről, adózzatok rá a túra előtt, vegyetek perselyeket a házatokba, adjatok örömben és bánatban, mert a Keren Kayemeth Leisrael tere­mti meg a Zsidó Nemzeti Otthon alapját. A KEREN KAYEMETH LEISRAEL ORSZ. KURATÓRIUMA.

Next