Uj Kor, 1934 (15. évfolyam, 43-48. szám)

1934-07-28 / 43. szám

X V . é v f o ly a m , 4 3 . s z á m 4 T lm ij o a r a , 1 S 3 4 jú liu s A b . 5 € S 4 ^28. Szombat 16. Váel chánán Wf IHiWro .AJMBrlfC j^5reBXy ^ 29. Vasárnap 17. SsH Hh HH .IIV-Hsá^y -- & 30. Hétfő 18. =. d&ffijt ;* ab­ v c 31. Kedd 19. HRgl Sm^S =^- ^^-4 ppW HByfeyEi_-ni _ AjBy |H ^EHj C 1. Szerda 20. :~~^pP|P^fcPSSPC "=^›® j^XÍ lm r^ 2. Csütörtök 21. ^BBm InjH £ r~:­3^M§0B^aHWBbL­­ VtBd­B I« *^13. Péntek 22. |uJH ,ÜF p^jgy ^K||^ Az UJ KOR előfizetési ára: wHyur .■; | ==›a==›^^^=ilk_ j BSHL esess évre — — — — — — 204 Lel 18^ félévre — — — — — — — 114 „ ^___ Vá^MKKRŰB^B^^RR negyedévre — — — — — — 80 * ZSIDÓ­ POLITIKAI HETILAP SlJITV Ilii 1; Erdély, Bánát, Máramaros és Kőrösvidék Zsidó I­­ _, _ 1 SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL­ Nemzeti Szövetségének hivatalos lapja. H JJ T CM . J M f~^ I B ______ _ _ _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATRA. I I TIMISOARA, III, PIATA ASANE$TII Nr. 4 RABBI BENJÁMIN - JERUZSÁLEM: Építés és rombolás A revizionisták Világexekutivája egy nyilatkozatot tett közzé, amelynek címe: ,,Miért bojkottáljuk a Keren Kayeme­th­eit”. Ebben a nyilatkozatban megkísérlik bebizonyítani, számok alapján, amelyek a Keren Kayemeth 5689. évi jelentésében szerepelnek, hogy a jelentés időpont­jáig „kizárólag a szocialista Hisztadrut tagjai” kaptak földet a Keren Kayemeth­­tőll. Ezenkívül közüik, hogy 6471 dunam­­ból, amit a Keren Kayemeth azóta osz­tott ismét a Poale Mizrachi 1404, a revizio­nisták 404 dunamot kaptak, míg a fenn­maradó 4665 dulam ismét a szocialista párt tagjainak jutott. Mi ezzel szemben a revizionisták követelése. Az a kívánságuk, hogy a jövőben adjon nekik a Keren Ka­yemeth földet, „de nem a fenn­ál­ló lehető­ségek arányában”, hanem rendkívü­­li mértékben, „hogy letörl­essze azt a föld­tartozást, amely az évek folyamán elő­állott­. A Keren Kayemeth nem tett erre ígéretet. Fennállanak ezenkívül alapvető véle­mény különbségek a Keren Kayemeth munkarendszerével szemben, de ezek az elvi differenciák természetesen nem kel­lett volna az aktív bojkotthoz vezessenek. De mindezekhez a dolgokhoz hozzájött a harc a certifikátok körül. Most már nem volt lehetséges visszatartani a bojkottot. A Keren Kayemeth ma nem más, mint egy eszköze az uralkodó pártnak, amely elnyomja a revizionistákat. Ennélfogva a revizionistáknak harcolniok kell az esz­köz ellen. Vizsgáljuk meg ezeket az állításokat és érveket közelebbről. Állapítsuk meg, hogy mennyire helytállóak, a tények logikájá­val, az igazsággal, a joggal és azon fel­­ada­tunkkal szemben, hogy megváltsuk az ország földjét Behatóan tanulmányoztam a revizio­nista nyilatkozatot és ami feltűnt nekem az volt, hogy egyetlen konkrét esetet sem említ fel arról, hogy a Keren Kayemeth a revizionistáknak akár egyetlen jogos követelését visszautasította volna. Ezzel szemben szerepelnek a nyilatkozatban számok, amelyek bizonyítják, hogy 5689- ig „majdnem kizárólag csak a szocialista Hisztadrut” tagjai kaptak földet. Ezeknek a számoknak egész más volna a bizonyító erejű­k, ha adatokkal volnán­ak alátámasztva arra nézve, hogy az említett időpontig a „szocialista Hisz­tadrut” kivételével más körök is igényel­tek volna földet a Keren Kayemethtől. Csak így lennének hatásosak ezek a szá­mok. Kitűnne, hogy a Keren Kayemeth vezetősége hűtlenül kezelte az alapot, amelynek rendeltetése, hogy az egész népnek szolgáljon — tekintet nélkül pártra és irányzatra — és egy pártnak, a szocialisták pártjának eszközévé de­gradálta. Ezt nem bizonyították be. De miért nem világították meg a revi­zionisták az idézett adatokat konkrét té­nyekkel? A felelet nagyon egyszerű erre: nincsenek ilyen tények. Amikor emberek akadtak, akik a Keren Kayemethtől földet inméztek, a Keren Kayemeth készségesen, megértően és igazságosan teljesítette a kérésüket. De miért kapták a szocialista Hisztadrut tagjai a legtöbb földet? Mert ezek nagy számban jelentkeztek és mert előljártak minden más csoport előtt a mezőgazdaságban. Már kezdetben felis­merték a mezőgazdasági település jelen­tőségét. Aki hamarabb jön, hamarabb őröl. Aki hamarabb jön, megelőzi a töb­bieket. Ez egy természetes és emberi tör­vény. A­­ revizionisták nem kaptak azok­ban az időkben földet,­­ mert nem kér­tek. A revizionisták egy viszonylagosan fiatal párt, amely kezdetben bagan­ellizál­­ta a kolonizáció értékét. A súlyt a politi­kára helyezték. Volt közöttük egy irányzat, amely a kolonizációs tevékenységben letérést lá­tott az egyenes útról, egy munkát, amely alkalmas a tiszta revizionista gondolait elsötétítésére. Úgy volt tehát, hogy az egyik csoport itt volt és földet kért, amíg a másik csoport egyáltalán nem létezett, vagy ha létezett, nem igényelt földet. Ki fog csodálkozni azon, ha azok kapták a földet, akik kérték? Milyen igazságnak a nevében jönnek ma a Keren Kayemeth­­hez a panasszal, hogy azoknak az embe­reknek adta a földet? Milyen igazság ne­vében emelnek vádat a Keren Kayemeth vezetősége ellen, hogy nem teljesítette a kötelességét? Vagy hagyta volna a Keren Kayemeth vezetősége pusztán és parla­gon beverni a földjeit és várt volna azokra , akik még sehol sem voltak? Egy esetet akarok itt elmondani, amelynek egyik szereplője voltam. Ki­lenc évvel ezelőtt Palesztinába jöttek a jablonai és koziemik­i rabbik, hogy meg­alapítsák Kfar Chasszidimot. Sem ők, sem chasszidjaik nem voltak sem cionis­ták, sem szocialisták, egyszerű vallásos zsidók voltak, eltelve Cion iránti szere­­tettel és a jisuv haarec vágyával. A Keren Kayemethhez fordul­tak földért és azt a választ kapták, hogy a Keren Kaye­meth nem rendelkezik sem szabad földte­rületekkel, sem pénzzel, hogy földet ve­gyen részükre. Együtt szoktam imádkoz­ni ezekkel­ a rabbikkal a drohobyei rabbi templomában. Elmondták nekem, hogy milyen választ kaptak a Keren Kaye­methtől. A­z a gondolatom támadt, hogy szerezzünk egy kölcsönt a Keren Kaye­meth részére a földvásárlás céljaira. Né­hány nap alatt létrejött a tranzakció. Ennélfogva 1684 előtt nemcsak a „szocia­lista Hisztadrut tagjai” kaptak földet a Keren Kayemethtől. A valóságban nem­csak a jablonai, kozienci diasszidok kaptak földet, hanem más csoportok is, amelyek épp oly kevéssé voltak szocialis­ták. A Keren Kayemeth vezetőségét nem lehet a földek elosztásával kapcsolatban pártoskodással vádolni. De ha nem lehet igazságtalanságról be­szélni a Keren Kayemeth földek elosztá­sánál és ha revizionista részről egyetlen példát sem hoznak fel erre , miért pro­­klamállták a bojkottot a Keren Kayemeth ellen? Még egy ok van: a revizionisták követelték, hogy a jövőben földeket adja­nak nekik, „de nem a fennálló lehetőségek arányában”, hanem rendkívüli mérték­ben, „hogy letörlesztessék velük szemben az a földtartozás, amely az évek folya­mán előál­lott”. Miután ezt a követelést nem teljesítik, bizonyítva van az uralkodó jogtalanság, amely ellen nincs más eszköz, mint a bojkott. Jó lesz ezt a kifogást is közelebbrő­l megnézni. Ha helyesen értettem meg a revizionis­tákat, úgyi a következőkről van szó: A Keren Kayemeth vezetőségének van egy bizonyos földterülete — mondjuk 10.000 dunam — amely elosztásra vár. Ezzel a területtel ö­t csoport igénylését lehet ki­elégíteni, amivel szemben húsz csoport jelentette be a földigénylést. Abban a helyzetben van tehát, hogy az igénylés­nek csak egy negyed részét tudja teljesí­teni. Mit csinál a vezetőség egy ilyen esetben ! Tárgyalásokba bocsájtkozik, megvizsgálja az igényléseket különböző előre megállapított szempontok szerint, mióta áll fenn a csoport, mióta van az országban, mi­lyen hadisaráta van, mi­lyen összegekkel rendelkezik a kolonizá­ció céljaira stb.) és ezek után választja ki a csoportokat, amelyek földet kapnak. Nyilvánvaló, hogy ez ellen az el­járás el­len nem lehet kifogást emelni. Az ér­telem, az igazság és a lojalitás követelik ezt az eljárást. Most azonban jönnek a revizionisták és kijelentik: Nem így! Most mi vagyunk itt és ennek az eljárás­nak nincs helye. Most fel kell borítani ezeket az általános, objektív normákat és a helyükbe szubjektív és pár­toskodókat kell helyezni. Miután éveken keresztül egy földtartozás gyűlt fel velük szemben, mert éveken keresztül nem kaptak földet, ők kell először és minden más csoport előtt földeket kapjanak. Ezután talán vissza fog lehetni térni az eredeti gya­korlathoz. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy csoport, amely p. o. öt éve áll fenn és amelynek tagjai az egész idő alatt vártak, hogy sorra kerüljenek a földek felosztásánál, háttérbe kell szorul­jon egy csoporttal szemben, amely csak egy éra áll fenn — de revizionistákból ál. Anélkül, hogy annak bírálatába bocsát­koznék, hogy valjon helyes-e megfelel­­ő a közösség érdekeinek, ha a földek el­osztása pártok szerint történik, világos számomra, hogy lehetetlen és igazságta­lan volna telepescsoportokat elutasítani, mert elkövették azt a hibát, hogy nem várták meg megalakulásukkal egy új párt létesítését, amelyhez becsatlakozhat­­tak volna. Még nagyobb jogtalanság boj­kottot hirdetni egy nemzeti intézmény ellen, mert elhárította magától az igaz­ságtalanság álláspontját. Szükséges talán az egész eseménynek a mélyére nézni. Nem vitás, hogy nem szabad bojkottot proklamálni egy nem­zeti intézmény ellen, amelyet Herzl ala­pított nagy nehézségek árán és amely gyökereket eresztett az évtizedek folya­mán a nép lelkébe. Meg lehetne próbálni, megérteni, hogy miért léptek a revizio­nisták erre a veszélyes útra, ha előbb megkísérelték volna vélt igazságuknak a keresztülvitelét a megengedett eszközök­kel. De még a revizionisták sem állítják, hogy más enyhébb eszközökkel kísérle­teztek volna. A nyilatkozat ellenkezőleg egy meglepő könnyelműségnek és klas­­­szik­us felelőtlenségnek a dokumentuma. Különösen elvetendő a bojkott mint a harc eszköze, ha csak önző célok szolgála­tában áll. A revizionisták, akik lehiggadt és tisztult nacionalizmusról beszélnek, a valóságban a meztelen frakcionalizmusnak a hívei. Keveset találunk az államból, de annál több anarchiát. Ha a revizionistákban igazán volna ál­lamakarat és erejük lenne leküzdeni a vak gyűlöletet értelemmel, akkor rá kel­­l ne eszméljenek, hogy ez az út, egy állam lerombolására és nem a felépítésére. A Keren Kayemeth az utolsó intéz­mény, amelyet Herz­ teremtett. Bizonyos vonatkozásokban állam­ végrendeletét ké­pezi. Mint egy oroszlán harcolt a létre­jöttéért. A megalapítás utáni szombaton a bázeli templomba ment és barátaival együtt nagy összeget adományozott az alapnak. A Keren Kayemeth egy nagy és örök művet alkot. Nagy földterületeket váltott ki Erec Jiszráel völgyeiben. És amit a Haifa Bayban alkotott az példa nélkül állt a Jisuv történelmében- Még Tel-Aviv is, ,az első zsidó város, amelynek lakossága már megközelíti a 100 ezer lel­ket, egy Kere­nhayemeth kölcsön segít­ségével létesült. És egy ilyen intézmény ellen fejszét fog­nak. Igen , könnyelműségből, felelőtlen­ségből, kedvtelésből és játékból. A revizionistáknak kérdezniük kellene: mi fog történni, ha holnap közöttünk tá­madnak olyanok, akik a mi intézmé­nyeink ellen törnek. Miért távoztak Grossmann, Lichtheim és Jakobus Kahn a revizionista táborból? Hát lehet a szét­húzást építésnek nevezni? Talán azt fogják mondani, hogy egy új intézményt létesítenek, egy új alapot. Azt hiszem, hogy ha megbontják állami egységünket, amely ma parancs mindnyá­junk részére, akkor „klauslech“-jeink és „stüblech“-jeink lesznek, de nem lesz államunk. Egy nemzeti intézmény, amelyet a nép egy generációja teremtett, amelynek a bölcsőjénél Herzl állat, más fog maradni, mint egy intézmény, amelyet pártérdekből teremtettek, amelyet a hétköznapok harcai szültek. Az „Agudasz Jiszrael“-nak nagy önálló szervezete és nagy tömegei vannak. Ez év kezdetén kiadta a jelszót: felhozni 1 mil­lió zlotyt egy kolonizációs alap megte­remtésére. Egy az Agudához közeláló or­thodox lap a „Hajjeszód” gúnyolódva kérdezte, hogy tényleg egy ilyen minimá­lis összeggel akarnak Palesztinában kolo­­nizációt kezdeni. Az év végéig előrelátható­lag az összeg fele sem fog összegyűlni. Vagy vegyük a Mizraehit, amelynek minden bizonnyal tapasztalt vezetői van­nak. Az utolsó évben elhárította magától a Keren Hajjeszód kötelezettségét és sa­ját alapjának szentelte magát. Kérdezzék meg a Miszrachit, hogy hol vannak a sa­ját alapjaira gyűjtött összegek. Mit alko­tott velük az év folyamán. Sehol nincs nyoma az alkotásoknak, sehol egy sze­rény beszámoló a gyűjtött összegekről. Félek revizionista barátaim, hogy nem­ fog sokáig tartani és rá josztok majd, hogy nem jártok a helyes uton. A pénz, amit gyűjteni fogtok, alig fogja fedezni az apparátus rá propaganda költségeit és a geulat haarecre nem fog maradni semmi, mi. A geulat haaredt tovább is az általános cionista alapok a Keren Kayemeth és a Keren Hajjeszód fogják szolgálni.

Next