Uj Kor, 1936-1937 (18. évfolyam, 1-45. szám)
1937-06-26 / 37. szám
IQ_________________________________________„f/y Kor" Tíshí Illés Vén Eisik utolsó meséje Vén Eisik megszaporázta lépteit, hogy miharabb beérjen a faluba. Valahogy most erősebben nyomta vállát a hattyú, mint eddig. Vontatottan, pihegve baktatott előre és sokszor akaratlanul pihenőt tanított . . . Ijedten magába nézett. Hiszen már régóta cipeli az élet koloncát, hetvenes hiába belegörnyedt az ólmos évekbe, de mindég acélosan parírozta a sors támadásait. Bátran szembenézett minden rosszal s az idő mozsárütője sem tudta megtörni makacs életakarását. pedig elég gyakran pattogott rajta az ostor. Különösen öregségében nehezedtek rá a gondok és a fájások. Szeretett felesége meghalt, két fia elpusztult a vérmezőkön, mennyét elragadta a spanyolnátha és három árva nevelése szakadt a nyakába. De ő nem roppant össze, Ihla nem ujalt energiával tovább harcolt a saját és az unokái létéért. Ragaszkodott az életéhez, sőt olykor még jókedvű is tudott lenni. Nem törődött azzal, hogy az ő osztályrésze olyan nagyon sovány és sivár . . . Mi történt most? . . . Miért ernyedt minden testrésze? . . . Miért zúgnak fejében olyan furcsa gondolatok? . . . Felemelte a fejét, hogy széjjel nézzen és erőt merítsen a reményzöldbe öltözött virágmezők látásától, de elsötétült előtte minden, mintha hályog borítaná a szemét. Az árnyékok megnőttek és fekete falakba tömörültek előtte s a sötét háttérből kilépett a Gsontarcu Halál . . . Vén Eisik erőtlenül magába roszkadt. Meg akart futamodni, de az árnyékok körülbástyázták. Ekkor könyörgésre fogta a dolgot. Leborult és megalázkodva, porba hajtott fejjel csengte: csak egy napot még! . . . Nem kívánt Ih hosszú éveket, csak látni akarta a háza táját és elbúcsúzni a kicsinyektől, az árváktól . . . A O ajánlás torz vigyorgással megkönyörül rajta és szabaddá tette az utat. Futott és háta mögött rémesen csengett a Halál szívbeszaró, harsány kacaja... Mike hazatért, már alkonyodott. Tompán kongott a hazatérő csorda kolompja, öreg, görnyedt zsidók szállingóztak a templomba és m nagyrai termett, váltási parasztok jöttek a mezőből fáradtan,lankadtan . . . A gyermekek mittsem sejtőn játszadoztak az udvaron, csak Chaim, a legidősebb állt a ház előtt és várta nagyatyját. Róla már romálllott az ártatlan gyermeki naivság és meztelenül, feketén látta a keserű valóságot . . . Jól tudta, hogy nagyapja, már a szakadék szélén vám s hai kidől a tómból, neki kell majd önmagát és kicsi testvérkéit eltartani . . . Neki, tizenhárom zsenge évével . . . Annyira komotyan vette a doilgot, hogy olykor éjenként álmatlanul hánykolódott ágyán. Agyongyötörte az a tudat, hogy rövidesen a hétköznapok porondjára kergeti a kenyér, holott ő az örökéletű Tannak akarta magát szentelni . . . Mláír nyolcéves korában hitte volt rendkivüli tudásának és szorgalmának s ő azt szerette volna, hogy a könyveknél maradhasson és kutassa a szent titkokat. Hajdani prófétákként akarta hirdetni Isten igéjét és ostorozni vele a népet . • Ezért fájt neki olyan méllyen, hogy törekvéseit megsemmisíti a sora kegyetlen parancsa ... i . .Szótlanul fogadta nagyatyját. Elszorult a szive, amidőn meglátta ezt a töpörödött embert, aki kivénhedi éveivel naphosszat robotoit a megélhetésért. Szemrehányást tett magának, amiért nem könnyíti végnapjait, de visszaont, végzetesen:* tudta, hogy ha egyszer elhagyja a fóbiánsokat, akkor elvágta, a szálakat örökre ,és egész élete egy elvesztett illúzió így álltak egymás mellett, fájástelken: az életből induló nagyapa és az életbe induló unoka . . . A kicsinyek örömrepesve futottak nagyatyjuk elé. Kabátjába csimpaszkodtak, kiforgatták zsebeit és arcába dobták örök kérdésüket: — Nagyapa mát hoztál? . . . Felsóhajtott: mit hozott? mit hozott? . . . Igaz, amióta beborult az ég felette, nem, igen jattot ajándékokra, de eddig legalább önmagét hozta. Ám mit hozott most? Önmagát? Úgy érezte, hogy ő már ott fekszik valahol a temetőben, a férgek között, csak árnyéka imbolyog itt a földön . . . Bementek a szobába. Az égalja már vérbe borult s a nyitott ajítóin keresztül belopóztak a haldokló sugarak . . . Ilyenkor — amidőn, a zajos nappal bucisut int, és átadja helyét a hallgatag éjszakának — mindig mesélni szokott. A két apróság odasimult hozzá, babrálgatták a szakállát ,s ő csodás történeteket mondott el Baal-iSémről és miáísi hires eaddikról.... Most is kíváncsian lesték ,ajkáról! a szót, de hiába. Nem tudott szólni ezekhez az ártatlan csöppségekhez, akikben még nem vert gyökeret az élet dujdvája, és nem is sejtik, hogy mi vár rájuk az ő halála után . . . Meg aztán zavarta az ablaknál álló Öimim is. Ez a fiú állandóan gondterhes és magába zárkózott, mintha sok-sok világfájdalom égne a homlokán. Moslt is valami ismeretlelent kutat a messzi horizontokon és nem is ferdül íejlféje, holott ez estén, kivül nem látja tütoé soha, soha . . . Aztán mégis megszólalt, hogy főkészütse unokáit a holnapi nap gyászára: — Tudjátok-e hol van anyukátok? . . Nem tudták. De Chaim sápadtan hátranézett. Ő tudta, ő mindent, tudott. Átviillant agyán, egy rémes éjszaka története, amidőn anyja vívódott a halálal, s ő ott állt mellette és nem engedte meghaltni. Nagyatyja felzavarta a falu zsidóit és mentek a templomba fohászkodni Istenhez. Ő otthon maradt, rakta, a hideg borogatásokat és hangos zokogásával néhány órára erőszakkall viisszatépte anyját az élteibe. Midőn aztán mégis örökre lehunyta, szemeit, az ő könnyei is kiapadtak, némán, mozdulatlanul kuporgott a holttest mellett. Gyermeki eszével bontogatta a nagy misztérium összebogozott szálait. Vitába szállt a Világ Urával ! Miért élünk, ha úgyis meg kel halni? . . . És miért olyan kegyetlen a halál, hogy éppen azt viszi magával, aki neki a legkedvesebb,hiszen annyi sok más ember van a világon? . . Nem talált, feleletet és azóta sokszor belenyiladtak parányi életeibe ezek az óriás kérdőjelek. Törékeny hangja halkan rezgeti a fojtott némaságban: — Én tudom ... És azt is tudom, hogy egyszer mindnyájan odajutunk . . . Vén. Eisik megborzadt, már ez a gyerkőc isi érzi a kaszás leheletét?... Miért bántja őt a vének és a betegek gyötrelme? . . . Neki még a porban kellene játszani, gondtalanul sütkérezni a napfényben és esté...ként számlálni a csillagokat . . . Annyi szent, hogy nem. rendes gyermek ez a ■Chaim, vagy megbabonázták, vagy Isten szelleme Lakozik benne . . . Felállt, Odament az Ablakhoz és Chaim mellé könyökölt. Nyájasan faggatta: — Chaimku drága, honnan ismered t e a Halált? . . . Chaim nem szólt, csak kinyújtotta vézna karját és egyenes irányba mutatott a homályos szürkeség fátyolán keresztül. Aztán, mintha sugdolózna, halkan mondta : — Ott a temető . . .az elmondja nekem minden titkát . . . Vén. Eisik arra nézett. A távolban látni,lehetett a temető kertjét s a sirkövek feléjük fordított arccal rajvonalban állottak, minit a fáradt, fegyelmezett katonák . . . De ő még mást is látott, ami bizony félelemmel töltötte ezt. Kezek nyúltak ki a föld melléből, hosszú végtelen kezek és hivogatóan intettek. Az intés neki szólt. Makacsul leeresztette pilláit és megragadta Ohaim kezét.: — Menjünk innen, . . . Üljünk le — — Merjünk . . . Pedig úgy szeretek disk uralni a halottakkal . . . Sok mindent tudnak, amiről az élőknek sejtelenük sincs . . . Vén, Ensik rettegett ettől a halottakkal cimborázó fiúitól. Az éjszaka teljesen bekormozta a szűk szobát, de nem mert lámpát gyújtani. Ohadunak szólt. A kicsinyek nem értették nagyatyjuk hallgatását és sírtak, könyörögtek: mesét, mesét! Vén Eisik belátta, hogy nem szabad őket most utoljára megfosztani egyedüli élvezetüktől. Egyensúlyba, hozta háborgó tüskét és rezignáltan, fájón kezdte a mesét, mintha hetven év nehéz sóhaját öntené bele: — Egyszer volt, hol nem volt . . . isidé- vitáty ésUité acszály A „Hajnt” jelentése szerint Weizmann professor Párizsban Leon Blum vol miniszterelnökkel tárgyalt az aktuális kérdésekről és a tárgyalások folyamán azt az impressziót szerezte, hogy a franca vezető politikusok támogatni fogják Angliát Platesztinának arab és zsidó részre Valló felosztásában. Lloyd Gheorghe a lengyel pogromokkal kapcsolatban a következő érdeke,« nyilatkozatot tette: :„A lengyel köztársaság ne felejtse ,ell. hogy létrejöttét elsősorban az egyesült hatalmak győzelmének köszönheti, azon hat láb iaknak, amelyek a békekötés alkalmával biztosiitották az újonnan keletkezelt államokban ,a teljes faji l és felferkesztet.il .szabadságot. Nektünk angoloknak tehát nem lehet közömbös, ha egy ilyen újonnan keletkezett állam barbár módon elnyomja ártatlan polgárait és kiteszi őket a szabad gyilkolásnak”. A Blieszt Litovszk-i áldozatok megsegítésére irányuló akció minid szélesebb mederben terjed. Eddáig már 310 helyi bizottság alakult meg Lengyelországiban és ILO újabb bizottság megalakulását várják. De nem csak Lengyelországban, hanem Amerikában, Angliában, s Csehországiban, Palesztinában is alakultak segélyző bizottságok. Egyedül Románia zsidósága tüntet távolllétével és absszolut részvétlenségével lengyeországi testvéreinkkel szemben. , Egy bécsi katolikus papi Pater Fiala már régen felltünést kelt azzal, hogy képgyüléseken felszólal és a zsidóság védelmére keli Akik a „Gerechtigkeit“ civil bécsi katolikus folyóiratot olvassák, azok gyakran találkozhatnak ennek a memesszivü papnak a nyilatkozataival. A páter tevékenysége a maga is osztrák klérus szemében úgy látszik nem nagy tetszére talált, mert, ahogy egy ITA jelentésből megtudtuk, az osztrák egyházi hatóságok megrovásban, részesítették őt és eltiltották a nyilvánosfellépéstől. Az Egyesült Államokban 270.000 sékelt adtak el, tehát kb. 90 delegátus fogja képviselni az ottani cionistákat. Az általános cionistákra 71.000 a Hadiaiaszára 100.000, munkáspártra 60.000, a Mizracára 35.000 és a zsidó állampártra 1000 szavazat jutott. Hebron közelében Dili tábornagy vezetése alatt ,nagyszabású manőverek vették kezdeteiket, amelyeken páncélautók, tankok, repülőgépek és technikai csapatok vesznek részt. Kilencszáz magyarországi zsidó tért i ki 1006-Dami idegen válásra. A németországi cionista szervezet 40 éves jubileuma alkalmából Weizmanm Chaim, a Cionisták Világszervezet elnöke, a következő érdekes tartalmú levelet intézte a szervezet vezetőségéhez: „Önök tudják, mennyire becsülöm a németországi cionizmust, amelyet ollan emberek teremtettek meg, akik más körülmények között éltek, mint az eszme keleteurópai harcosai. A német cionisták a zsidóság megújhodásában egy organikus folyamatot váltannak ki, amelynek belülrőlls kell kiindulni; egyben, azonban a Palesztnnpolitikát tárgyillagos és reálipolitikai szemszögből nézik, tehát a valóságos teljesítményeket a cionizmus terén többre becsülik az üres frázisoknál.” Lengyelországból 2114 zsidó diák fog ebben az évben kiutazni Palesztinába, hogy a jeruzsálemi egyetemen folytassák tanulmányaikat. Ezek nem fognak beletartozni a lengyelországi zsidó kivándorló kvótába. A főkormányzó június 17-én Londoniba utazott és júlus elején fog visszatérni az országiba. A müncheni orvosi hetilap, amely tudvalevőleg hamar a fajvédelem szolgálatába állott, keservesen panaszkodik arról, hogy az új német fiatalság nagy mértékben kapja meg a lúdtalpnak nevezett betegséget és ezt kizárólag jái fárasztó meneteléseknek tulajdonítja a lap. i Száz hadköteles egyénnek megvizsgálásánál, kitűnt, hogy közülük 38 bokasülyedésben szenved és így alkalmatlan a katonai szolgálatra. A „Gerechtigkeit“ ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy a német faji védők a lúdtalpat kizárólagos zsidó degenerációs jelenségnek minősítették mindezideig. Az „UJ KOR“ legközelebbi száma július 9-én rendes időben jelenik meg. Inferior bútorok Reklámárak! Ízléses kivitel! Minőségi garancia! Nagy választék! NL, BIv. Carol 1,1. emelet a Traian-híd és Mária-szobor között Telefon 21—54