Uj Kor, 1937-1938 (19. évfolyam, 1-47. szám)

1937-09-04 / 1. szám

RoshtQasana-szám xix. évfolyam 1. aseám V 'JÉ? ' ) Jlmt§para. 1937 szeptember 4-i íísri 5698 ZSIDÓ POLITIKAI HETILAP ■—«« ,,MWi "■ ysmmmmsmrmír ■ ——mtrmmmn Ardeal, Banat, Maramure? és Crímana Zsidó Nemzeti I Eföfi*CtéSÍ <li| egész évre I , , niu- , r>i . , ^ , , ->,0« Szövetségérek hivatalos lapja 1 200 *&, félévre 11 © Sei, I Szerkesztőség: 111., Pia*a Plevnei 3. Telefon 22&9 szám _ _ . . ._ t . „ 1 negyedévre 6S sei S Kiadóhivatal: L, Strada Modoni 8. Telefon 15-44 szám Megjelenik mindért szombaton ! Egyes szál» ára 5 lei limkcísemel üdvözlet Irta: Reiter Károly, az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség elnöke Az izgalmakban bővelkedő 5697-ik év utolsó napjaiban elszorult szívvel vetem papírra ezeket a sorokat, hogy üdvözöljelek benneteket az uj esztendő küszöbén, Erdély és Bánát cionistái. A galati gazdasági és lelki megpróbáltatások meghaladták ebben az elmúlt évben a legmerészebb elképzeléseket is. Népünk fiainak kezéből kiesik a szerszám és kenyérkereseti lehetőség. Az elkövetkező generációk pedig még sokkal reménytelenebből néznek a sivár galuti jövő elé. Megszégyenítésünket törvények biztosítják az egyes országokban és a megmérgezett közhangulat gyűlölettel és utálattal látja bennünk, fegyvertelen és védtelen szétszórt zsidóságban minden baj okozóját. FI • *on ta:*o jönni az idő, amikor a történelem elégtételt fog még szolgáltatni és be fogja bizonyítani, hogy a diktátorok és diktátorjelöltek önző egyéni érdekekből terelték a gazdasági elégedetlenség és a termelési rendszerek hibáinak természetes következményét, a tömeg felháborodását a fajgyűlölet hullámai felé. De akkor mi már nem fogunk élni. És ha ezekben a súlyos napokban nem tesszük meg mindazt, amit népi fennmaradásunk érdekében megtenni történelmi feladatunk, akkor ezt az elégtételt gyermekeink sem fogják megérni. El fogunk pusztulni, meg fogunk semmisülni, még mielőtt az emberiség lelkiismerete felébredne, hogy megállítsa romboló útjában a milliós tömegeket, amelyek elvakultan, megfertőzött és emberi formájukból kivetkőzött lelkiállapotban csak egy jelszót ismernek: a zsidók megsemmisítését. Ha csak Németországot és Lengyelországot tekintjük, tehetetlen kétségbeeséssel állapíthatjuk meg, hogy elveszítettük a lábunk alól a gazdasági talajt és emberi méltóságunkban is földig vagyunk alázva. Ez a tendencia azonban nem állott meg Lengyelország és Németország határainál. Középeurópa minden országéban — az egyetlen Csehszlovákia kivételével — egyre jobban fokozódik a törvényes erővel alátámasztott zsidóüldözés. Egyetlen reménységünk volt ezekben a súlyos történelmi megpróbáltatásokat jelentő időkben az a kis ország a Földközi-tenger partján, amelyet az egész világ bámulatára néhány év alatt gazdaságilag megalapoztunk és amelynek területén már eddig is megteremtettük a zsidó alkotó munka grandiózus fogalmát. Az elmúlt esztendőben a két év előtti arab zavargások folyományaképpen ebben a kis országban is súlyos nehézségekkel kellett megküzdenünk. A bevándorlási tempó lecsökkent, pedig a bivándorlásra váró galuti tömegek ijesztő módon megnövekedtek. Megjelent egy bizottság őseink országában, amely nagysándori gesztussal ketté akarja vágni a gordiusi csomót és fel akarja osztani osztani Erec Jiszráelt. A felosztási terv eredeti megfogalmazásban nemcsak, hogy nem megoldás, hanem egyszerűen megsemmisülést jelent. Ilyen kicsiny területen nem Zsidó Államot, hanem csak egy uj zsidó gettót tudunk építeni. Ismeretesek a zürichi izzó hangulatú nagy napok tanácskozásai és ismeretes a határozat is. A határozat kettős irányú. Kifelé azt jelenti, hogy elfogadjuk a Zsidó Állam gondolatát, de semmilyen körülmények között nem megyünk bele itéléi napja Irta: Br. DRECHSLER M. íörafeer Mielőtt harcba indult a népünk, elébe állott a főpap az induló seregnek és szólott hozzá; halljátok, tintiffau furieT’ hacbá amit el: ne csüggedjetek, mert előttetek jár a ti Érátok, hogy harcoljon veletek együtt és megsegítsen benneteket. Testvérem, aki ma, legnagyobb ünnepeden, minden élőnek Igazságos Ikrája elé áll az, aki elmény egy uj esztendő nem-ösmert, küzdelmes útjára, egy — szenvedélyektől földult — világba, ahol minden ellentétes elv rajtunk keresztül vívja a maga elkeseredett harcát, minden elég illetlenség bennünket okol a maga kudarcáért vagy tehetetlenségéért, halld a hited szavát!. Ne csüggedj! Előtted jár az Úr, ő megsegít, aki igazságos ügyért küzdesz, aki családodért harcolod az élet nehézzé lett harcát. Csak tartsd erőben, munkában, azt a győzelmes, azt a világ fölényes zsidó lelket! Csak legyen meg mindenkor az a nemes és fölemelő öntudatod, hogy becsületes iparkodás vezet mindenben, hogy erőid javát adod az életnek, hogy Néped Géniusza sosem röstelkezve — de mindig büszkélkedve tekinthet reád; hogy mindenkivel szemben — ember igyekszel lenni, irgalmas szivü, segítőikészségü ember; úgy bátran léphetsz az élet küzdelem porondjára és emelt fővel állhatsz minden napon Istened szine elé. Ez az öntudat — csak egy tiszta lélek kristály-tiszta mélységeiből fakadhat meg táplálkozhat. A bjinnek tudata— tudjuk — manapság nagyon megzavarodott és elhomályosult. Más ma a bűn az elvakultak szemében. Pedig az élő Isten él! És az igazisága törvénye változatlan! Hitünk költészete is úgy tudja: mielőtt a földre száll egy-egy lélek, Isten angyala kézen fogja és környezeti a nagy mindenségen. Megmutat neki mindent, az igazak üdvösségét, a kárhozottak fájdalmát. Ebben a fantáziában, mennyi az igazság, így születik az ember: a jónak vágyában, a szeretet állításában, a Szentnek félelmében, a Fönség tiszteletében. Vérében van az embernek az erkölcsi világrend hite, az igazság szomjúhozása. Az erkölcsi törvény öntudatlan, magáitól értetődő életével — álmodik. Tudatában — sem tagadhatja hát meg az emberi érzés szentségét. Rajta áll — az erkölcsi kultúra — Égbenyúló Szentélye. Megtagadásában romba dől az Ember egész világa. És legyen meg az a nemes öntudatod, zsidó testvérem, hogy nem a kártevés népének, hanem Isten népének a gyermeke vagy, az Úr elhivatottjáé, az Igazság felesküdöttjéé, a kultúra fáradhatatlan munkásáé, aki mindenütt, ahova a történet folyamén a lába nyoma ér és a szabadság napja a lelkébe ragyog, ott jólétet, műveltséget, igazságot sarjaszt, az életnek egy magasabb szintjét, eariáciabb horizontját varázsolja a nép szemébe; akinek leheletétől termővé lesz a sivatag, dús kalászba szökken a szegem/ parlag és virágba borul az Élet. Ne csüggedj hát, Testvér, munkádnak, törekvéseidnek, édes gyümölcse kell még, hogy legyen. Tudósodnál■ pedig megjöjt becsülete. A bűnt, a léhaságot, a■ közönyt, a szívtelenséget pedig irtsuk ki gyökerestül mügénkből, abba a borzalmas országcsonkításba, amelyet a Peel-bizottság javasol. Ha mégis kényszeríteni fognak bennünket megszükített területen folytatni országépítő munkánkat, akkor tovább fogjuk vállalni a nagy mű folytatását. De önszántunkból lemondani Erec Jiszráelnek legnagyobb területéről nem fogunk. Amit az erőszak és a kényszerítő körülmények elvesznek tőlünk — mondotta egy nagynevű történelemfilozófus —, azt még új helyzetalakulások visszahozhatják, de amiről a nemzet maga mond le, az soha többé nem jöhet vissza. Befelé pedig még súlyosabb és kategórikusabb a zürichi történelmi jelentőségű kongresszus határozata: Megerősíteni sorainkat, egyesíteni erőinket, kitartóan lankadatlanul folytatni a szervező munkát és meggyőzni népünk minden egyes fiát arról, hogy az igazság és a zsidó nép jobb jövőjének megteremtése csak a cionista mozgalom zászlaja alatt vívható ki. Eíttek a végpónapra felkészült reményszavu határozatnak jelentősége ránk, erdélyi cionistákra fokozottan mértékben vonatkozik. Erdélyben látszat szerint az összes cionista erők egy táborban vannak. De csak látszat szerint. Az egyes pártok és frakciók magukat ellenzéki csoportoknak képzelik és a Szövetség munkáját, amelyért tulajdonképpen velünk egyformán felelősek, nem segítik elő, hanem támadják és gáncsolják. Nem látják azt, hogy a csorba, amit ejtenek a Szövetség presztízsén, az ő erejüket is gyengíti és főleg nem látják, hogy az egyes csoportok és pártfrakciók történelmi kötelessége a látszólagos egység helyébe megteremteni a tényleges erős és egységes Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetséget. Nem akarok ünneprontó lenni a roshasana magasztos hangulatában és ezért nem sorolom fel, hogy miben áll az egyes csoportok fegyelemsértése. De az a kívánságom: a cionista pártok hagyjanak fel a kényelmes ellenzéki szereppel és végezzék el azt a munkát, melyre mint az egységes cionista szervezet egyforma jogokkal és felelőséggel rendelkező részei, a konferenciákon vállalkoztak. Az új esztendő alkalmából azt kívánom az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség tagjainak, hogy legyenek méltóak az eredei zsidó nemzedékhez munkában, kitartásban, önfeláldozó akaraterőben és cionista fegyelmezettségben. Történelmi időket élünk. Felelősségünk a jövő nemzedékkel szemben súllyos. Vajha ne mondhatná rólunk a zsidó történelem itélőszéke, hogy elkövetkeztek a nép életében a tetteket követelő nagy idők, de viszálykodó és csak kicsinyes, helyi szempontokat mérlegelni tudó törpe generációt találtak.