Új Látóhatár, 1965 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / 3. szám - FIGYELŐ - Révész László: A lengyel kérdés és a magyar társadalom 1831–1848
harc idején s utána nyilatkozott meg legszebben, sajnos azonban nem nagyon hatásosan. A Bécsbe küldött titkosrendőri jelentések állandóan foglalkoztak a magyar nép lengyelbarát érzelmeivel és számtalan alkalommal fejezték ki nyugtalanságukat e miatt. A magyar nemesség széles rétegei a lengyel nép harcát saját küzdelmüknek tekintették s pártkülönbség nélkül a lengyel győzelemért izgultak. A titkosrendőri jelentésekből, valamint a vármegyéknek a királyhoz intézett felirataiból kétségtelenül megállapíthatók azok az okok, melyek a magyar közvéleményt osztatlanul a lengyel ügy mellé állították. A legfontosabb a cári Oroszország imperialista hatalmától való félelem volt. E mellett minden más ok eltörpült. A nemességnek az előjogokhoz görcsösen ragaszkodó része ezenkívül még attól is tartott, hogy amennyiben a lengyel nemesi alkotmány elbukik, ez a magyar nemesi alkotmány sorsára is ki fog hatni. Az érzelmi kapcsolatok, a történelmi múlt emlékei, a lengyel nép szeretete és megbecsülése csak másodlagos szerepet játszottak. Egy 1831 június 5-i titkosrendőri jelentés szerint nincs Magyarországon olyan összejövetel, amelyen a lengyel ügyről ne beszélnének. A vita tárgya: vajon győzhetnek-e a lengyelek? Mindenki a cári Oroszország ellen foglalt állást, mindenki Lengyelországban látta Magyarország védfalát az orosz cári kolosszus ellen. Nemesi körökben emlékeztettek Katalin cárnő állítólagos óhajára, hogy a tokaji szőlőhegyeket megszerezze; emlékeztettek a Napóleon és Sándor cár között megkötött állítólagos szerződésre, amely szerint Magyarországot a Duna balpartjáig az oroszok kapják meg s Sándor cár magyarországi útja alkalmával igyekezett a ruszinok rokonszenvét különféle ajándékokkal megnyerni. Bars megye a királyhoz intézett feliratában a következőt jelentette ki: „A hazának számtalan viszontagságai s az események hasonlatossága inteznek bennünket, hogy ama nem örökösödés, sem a népek szabad választása, hanem fegyverhatalom által a végtelenig növekedő, hozzánk oly közel létező északi colosszusnak valahára korlátokat vetni... igyekezzünk".2 Bars megyének az összes megyéhez intézett körlevelére Varasd megye elhatározta, hogy szintén felír az uralkodóhoz: ha legyőzik az oroszok a lengyeleket, akkor sor kerül a többi állam, így Magyarország leigázására is; a magyar alkotmány veszélybe kerül, vagy elbukik (értve alatta természetesen a nemesi alkotmányt). Magyarországnak a lengyelekkel közös érdekei vannak. Ausztriát és Magyarországot a hála is a lengyelek melletti beavatkozásra kötelezi, mert a lengyelek a monarchia népeinek a történelem folyamán megszámlálhatatlan jót tettek. Pozsony megye 1831 július elején tartott közgyűlésén Németh főjegyző szólt a lengyel kérdésről: az oroszok hadjárata Lengyelország ellen nemcsak ez ország, hanem az európai civilizáció, az alkotmányos államforma és berendezkedés ellen irányul, az oroszok a lengyel nép kiirtására törekednek. A lengyel ügy a cári Oroszország ellen irányította a közhangulatot és még a kolera terjesztésének vádjával is izgatott ellene a nemesi ellenzék. Ugyanakkor tüntetett a lengyelek mellett. A híres ellenzéki vezér, Balogh János, 1831 augusztus 31-én Bars megye közgyűlésén nagy beszédet mondott a lengyelek mellett, amelyet Pesten és az ország egyéb vidékén is kéziratban terjesztettek: „Az a pusztító járvány már hazánkba is elérkezett. Oroszországnak hódító vágya hozta Ázsiából és átvitte oda, ahol egykoron az emberiség a barbarizmussal és a despotizmussal kétségbeesett harcban állott; onnan árasztja el ez a járvány hazánkat, mely nemcsak általános