Új Látóhatár, 1970 (13/21. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 6. szám - DOKUMENTUM - Borsányi Julián: Kik bombázták 1941. június 26-án Kassát? (folytatás)

nai szempontból és a saját stratégiai hatáskörében rendelte el a vállal­kozást, akár azért, mert nyilvántartásában Kassa (a június 23 óta for­mailag hadban álló) Szlovákia városaként szerepelt, akár azért, mert a Szlovákián át vezetett német ellátószolgálat egyik fontos csomópontját akarta volna megbénítani.48 Ebben a feltételezett esetben is mindenkép­pen érthetetlen és szokatlan körülmény maradna: miért tüntették el a gépek felségjeleit és a jól tervezett, jól fektetett bombaszőnyeg miért kímélte éppen a vasúti berendezéseket? Teljesen más lapra tartoznak a kárpátaljai vasúti célok ellen június 23 és 26 között végrehajtott támadás. A már említett igazgatási-ügyköri okból (6. sz. jegyzet) e berepülések hivatalos jelentéseit nem láttam, azok számáról, idejéről nincsen biztos értesülésem, csupán Pap MÁV- főintéző (inkább magántermészetű) közléséről volt tudomásom. Ha az időpontok és útvonalak alapján nem lenne kétséges, hogy a tiszaborkúti (és huszti?) támadás gépei azonosak voltak, illetve azonosíthatók a kassaiakkal, akkor természetesen módosítani kellene a szovjet kormány szándékaira vonatkozó meggondolásokat is. Igaz, a MÁV-jelentések egészen egyértelműen szovjet felségjellel ellátott gépeket említenek, ellentétben a kassai észleletekkel. A kárpátaljai rajtaütések (emléke­zetem szerint géppuskatűzről és 2-3 kisebb bombáról volt szó) nem jártak említést érdemlő károkkal és hihető, hogy — ellentétben a masz­­szív kassai támadással —, komolyabb politikai következményekre aligha adhattak volna okot. Macartney professzornak azonban mégsem adha­tunk igazat abban, hogy az ilyen határsértések természetes velejárói minden korszerű háborúnak és nem szabad azok mögött szándékokat keresni. Utóvégre a Felsőtisza-völgye mintegy 150 kilométerre volt a „Heeresgruppe Süd" déli szárnyától, ami már távolságnak számít az akkori felderítőgépek számára. Az ellenőrző és felderítő repüléseket elrendelő szovjet parancsnokságnak, illetve a végrehajtó plótáknak, annál inkább tisztában kellett lenniök a földrajzi helyzettel, mert ebben a szovjet-magyar határtérségben már esztendők óta stabil állapotok voltak. A „tévedést" tehát nehéz magyarázni, még kevésbé menteni, vagy a német, illetve szlovák repülők számlájára írni. Könnyű lenne a Kassát támadó gépek szovjet voltát tárgytalannak tekinteni, ha megfelelő magyarázatot találnánk a 28-án kiásott bomba típusára, illetve annak felirataira vonatkozóan. Tény, hogy a szovjet sajtó az első pillanattól kezdve igen erélyesen cáfolta a támadásban való részességet.43 Ezzel szemben, a háborút követően, Moszkvának lett volna alkalma világosságot deríteni a kérdésre, vagy legalább annak leglényegesebb részeire. Értesülésem szerint Werth Henrik 1944 végén nem hagyta el Buda­pestet, hanem ott orosz kézre került, majd Moszkvába szállították. Az oroszoknak — már csak Kassa miatt is — lett volna okuk bíróság elé állítani, amint az számos magasrangú (és kevésbé exponált) katonai vezető esetében történt, de nem tették. Mi több, hadifogsága után — valószínűleg kívánságára — Nyugat-Németországba tervezték elbocsá­

Next