Új Látóhatár, 1970 (13/21. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 6. szám - DOKUMENTUM - Borsányi Julián: Kik bombázták 1941. június 26-án Kassát? (folytatás)

37 V. o. Népszabadság 1960. február 28. A teljességhez tartozik, hogy azok az adások, amelyek miatt az ENSZ előtt Szoboljev szovjet és Mód Péter magyar delegátus megtámadott, a nevem alatt elhangzottak ugyan, de azok szerzőségéhez semmi közöm sincsen. Ennek sajtójogi tisztázása a német BGB 12 § alapján folyamatban van. 58 A könyvet azonos szöveggel, néhány magyar­ nyelvű melléklet elhagyá­sával, de lényegesen jobb minőségű papíron, német, angol és francia nyelven is kiadták. („Unbestrafte Kriegsverbrecher", „Criminals at large".) 39 Az „elgs. csop." rövidítés elírás, „klgs. csop." helyett. Előbbi a hon­védségben használatos rövidítések értelmében „ellenségeset, az utóbbi „kü­lönlegeset jelentett. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben az „ellenséges" jelzőnek semmi értelme sincsen. 40 Július második felében a kisgellérthegyi, ún. „Sziklaközpont" bemu­tatója alkalmából beszéltem a Kassán járt svéd katonai attaséval. Elmon­dotta, hogy a meghívottaknak bemutatták a károk helyét, rövid ismertetést kaptak a támadás lefolyásáról és látták a kiásott bombáról készített képet. Ez volt minden. 41 Igen sajnálom, hogy Sáska Elemér és Kollényi György, akiknek ezt a részletet feltétlenül ismerniök kell és feltehetően emlékeznek a szóban­­forgó akta említett részére, az 1964 áprilisában e tárgyban hozzájuk inté­zett kérdéseimet tartalmazó levelemet mindmáig válasz nélkül hagyták. Mindketten Nyugat-Németországban élnek. 42 Ez a feltevés a hmtk. tisztek részére az 1941 októberében rendezett — rendszerint negyedévenként megtartott — katonapolitikai és hadimű­szaki tájékoztató előadáson hangzott el. 43 A Légoltalmi Közlemények július 15-i számában közölt ismertetés be­vezetőjében ez áll: „Szovjetorosz sajtóközlemények és orosz rádióhírek nemcsak kétségbevonják orosz katonai gépeknek magyar területre való berepülését, de egyenesen kétségbevonják a támadás megtörténtét." 44 A Mainz-i rendőrség 1958 elején referenciát kért dr. Neu Sándor szkv. ezredes mainzi lakostól a szovjet fogságból visszatérő Werth Henrik volt vezérezredes letelepedési engedélye ügyében. Neu Sándor ezt megadta, de Werth Henrikről több hír nem érkezett. Ez volt az első és utolsó értesítés, amelyet az Argentínában élő Werth Lőrinc tü.­ezdi. (Henrik öccse) fivére életében létéről kapott. (Br. Neu Sándor, illetve Héderváry-Konth János közlései.) Teljesen érthetetlen ezért a Szviridov szovjet tbk.-hoz intézett 1946. június 12-i állítólagos levél, amelynek szövegét — nem fakszimiléjét! — Pintér és Szabó könyvük magyar kiadása 343, a német kiadás 322. és az angol kiadás 298. oldalán közzéteszik. Ebben az írásban a budapesti Szövet­séges Ellenőrző Bizottság amerikai tagja felsorolja annak a 20 magasrangú honvédtisztnek a nevét — élén Werth Henrikkel , akiknek kiadatását a magyar kormány az amerikaiaktól kérte. Miután Werth Henrik a segéd­tisztje, Tiszay őrnagy szerint 1944 végén Budapesten visszamaradva az oroszok kezére került, nyilvánvaló, hogy a magyar szerveknek fogalmuk sem volt a való helyzetről. 45 Paulust szovjet őrizetből szállították Nürnbergbe és a törvényszék előtti kijelentései, főleg német tábornok-társait terhelő jelzői, nem egyszer ugyanazt az érzést keltik, mint a felolvasott Újszászy vallomások. Így pl. Paulus azt mondotta, hogy Hitler — bosszankodva a magyarok váratlan megmozdulásán — parancsot adott a 12. hadseregnek Drogobitsch mielőbbi, a magyarokat megelőző elfoglalására. A „Heeresgruppe Süd" kötelékében

Next