Új Magyar Muzeum 7/1 (1857)
Bölcsészet. Nevelés és tanügy - Horváth Cyrill: Mit eredményezett nálunk aesthetikailag a múlt?
386 HORVÁTH CYRILL, a mélyebb és elvszerűleg fejlesztett nyomozásokhoz értőt is kielégíthessék. De ha mindjárt ezt nem eszközölhetik is , viszonylagos becs nélkül mégsem szűkölködnek. A folyóiratokat érdekesítő szakaszok mellett mutathatunk még föl munkákat is, melyeknek írói rendszeresebben láttak a dologhoz. Tapasztalván ugyanis , hogy az alkalmilag írt töredékek és a bírálatokba szőtt iránycikkek a magyar elmeművekhezi szítás helyett naponként inkább nyilvánuló idegenkedést okoznak; tapasztalván továbbá, hogy a külföldről behozott munkák olvasása valódi szükségletté válakozik: okszerűbben vizsgálgatták ama körülményeket, melyek a nemzeti ügy állása iránt oly igen lesújtó hangulatot fakasztottak. Többféle ki jön e vizsgálás által tüntetve, melyek közöl azonban itt csak a gondolataink menetébe vágókat fogjuk érinteni. Kitűnt a többi közt a) hogy nálunk is kezdetét vette immár azon időszak, mely az életrevaló s az idegen műveltség termékeivel több oldalról megismerkedett nemzetnél soha sem szokott belső megindulás nélkül előfordulni.Kitűnt b)hogy az ilyen időszak fölötte válságos, mert a múlt és jövő dolgában mélyen érdekelt erők küzdésével jár, s ezen küzdésnek ilyen vagy olyan irányaihoz képest azután a nemzet hanyatlását vagy annak új alakbani fölvirágzását eszközölheti. Kitűnt és a máris fölmerült, de még kivántan át nem nyomozott jelenségekből, hogy azon észszerű megszokottságok, melyek egykor a nemzet esetleges viszonyai miatt kapattak föl, előbb utóbb helyet tartoznak engedni a több irányú haladás megragadó erejének. Kitűnt végre , hogy a közélet határain belül mindenik nemzet, mint kiegészítő tag az emberiség nagy egészében, részt köteles a maga módja szerint venni a belszükségű haladás iparkodásában. Látható volt ezek átérzése után, hogy az európai műveit nemzetek életmozgásai által meghatott magyar sem maradhatott többé a sorvasztó tespedésben. Sőt a külső viszonyok ingerlő hatalmán fölül tulajdon ügyállása is folyvást ösztönözte, hogy haladásnak induljon. Indult is több tekintetben. Ez iránt nincs kétség. Van azonban a dolognak egy, fölötte kényes és épen e miatt mindeddig nem is örömest se