Új Magyar Muzeum 7/1 (1857)

Bölcsészet. Nevelés és tanügy - Horváth Cyrill: Mit eredményezett nálunk aesthetikailag a múlt?

386 HORVÁTH CYRILL, a mélyebb és elvszerűleg fejlesztett nyomozásokhoz értőt is kielégíthessék. De ha mindjárt ezt nem eszközölhetik is , vi­szonylagos becs nélkül még­sem szűkölködnek. A folyóiratokat érdekesítő szakaszok mellett mutatha­tunk még föl munkákat is, melyeknek írói rendszeresebben láttak a dologhoz. Tapasztalván ugyan­is , hogy az alkalmi­lag írt töredékek és a bírálatokba szőtt iránycikkek a magyar elmeművekhezi szítás helyett naponként inkább nyilvánuló idegenkedést okoznak; tapasztalván továbbá, hogy a kül­földről behozott munkák olvasása valódi szükségletté vála­­kozik: okszerűbben vizsgálgatták ama körülményeket, me­lyek a nemzeti ügy állása iránt oly igen lesújtó hangulatot fakasztottak. Többféle ki jön e vizsgálás által tüntetve, melyek kö­zöl azonban itt csak a gondolataink menetébe vágókat fogjuk érinteni. Kitűnt a többi közt a) hogy nálunk is kezdetét vette immár azon időszak, mely az életre­való s az idegen művelt­ség termékeivel több oldalról megismerkedett nemzetnél soha sem szokott belső megindulás nélkül előfordulni.Kitűnt b)hogy az ilyen időszak fölötte válságos, mert a múlt és jövő dolgá­ban mélyen érdekelt erők küzdésével jár, s ezen küzdésnek ilyen vagy olyan irányaihoz képest azután a nemzet hanyat­lását vagy annak új alakbani fölvirágzását eszközölheti. Ki­tűnt és a már­is fölmerült, de még kivántan át nem nyomo­zott jelenségekből, hogy azon észszerű megszokottságok, me­lyek egykor a nemzet esetleges viszonyai miatt kapattak föl, előbb utóbb helyet tartoznak engedni a több irányú haladás megragadó erejének. Kitűnt végre ,­ hogy a közélet hatá­rain belül mindenik nemzet, mint kiegészítő tag az emberiség nagy egészében, részt köteles a maga módja szerint venni a belszükségű haladás iparkodásában. Látható volt ezek átérzése után, hogy az európai mű­veit nemzetek életmozgásai által meghatott magyar sem ma­radhatott többé a sorvasztó tespedésben. Sőt a külső viszo­nyok ingerlő hatalmán fölül tulajdon ügyállása is folyvást ösztönözte, hogy haladásnak induljon. Indult is több tekin­tetben. Ez iránt nincs kétség. Van azonban a dolognak egy, fölötte kényes és épen e miatt mindeddig nem is örömest se­

Next