Új Magyar Muzeum 7/1 (1857)
Bölcsészet. Nevelés és tanügy - Horváth Cyrill: Nevelésügyi szakaszok. I. Nemzeti szükségletek
66 HORVÁTH CIRILL. tendő ismeretek is részint fölvilágosítók részint tágítók leendenek. Fölvilágosítók a nevelés azon oldalaira nézve, melyek fölött nálunk, a több irányban uralkodó elfogultság miatt, nagy térhomály korong; tágítók ellenben azokra nézve, melyeket föl tudunk ugyan egyenként és egymás után mutatni, de, a köztük létező viszonyok mélyebb átérzésének hiánya miatt, nem tudunk egy, biztosan fölhasználható, egészbe öszszeolvasztani. Ennyit előnyilatkozatul. Talán elérjük a nyilvánítottakkal, hogy Szakaszaink kezdetét és az alkalmazandó útmódot sem a tapasztalás sem a gondolkodás emberei nem fogják egyoldalúságról vádolni. Magában tekintve nem sok ezen óhajtás; a mai kényes világ ingadozásai közt nagyon könnyen válhatik mégis ezen óhajtás botránykővé, mert némi színét viseli magán az önállóságnak. És ugyan mi lehetne most ennél boszantóbb ? Hiszen akár erre akár amarra nézünk, mindenütt tapasztaljuk, miszerint csordultig van immár a nevelés ügyének ápolmányait elsatnyító előítéletek árja. És hol rögzöttebb a féltékenység, hol borlasztóbb a türelmetlenség, mint az előítéletek zavarosában halászók között? Minden pártnak megvan a maga gyarlósága, és minden gyarlóságnak megvan a maga mozgásköre , sehol sem dúl azonban inkább az önállás elleni torzsalkodás, mint a nevelési pályán, hol a kártékony hiányok eltitkolhatása végett, legszokottabb szer az ámító szélcsinálás. Videm non esse. Mi sem az elvont tapasztalás sem az elvont gondolkodás pártolói közé nem tartozunk , mert teljesen meg vagyunk arról győződve, hogy őket egyaránt terheli a pártosság eredeti bűne. A világért sem mernénk azonban e bűnnek kimondása gyanánt föllépni. A kiemelt elvontságok emberei örömest lobbantják azt a velők nem tartanak szemére, de, köztünk legyen mondva, soha sem anélkül, hogy a viszontagolást iszonyú megsértésnek nem tartanák. Előttük az a „hanc veniam petimusque damusque“ mindenkép ismeretlen dolog. Nem tanácsos tehát velük kikötni. Nincs is szándékunkban, mert ha volna, tartózkodás nélkül kimondanók, hogy az az eredeti bűn nem más, mint az egyoldalúság. Mi azonban ilyesmit épen nem mondunk. Minek is , hiszen a föld hátán úgy sem