Új Magyar Szemle, 1920/3
1920 / 2-3. szám - Apáthy István: Erdély az összeomlás után
Erdély az összeomlás után. Vázolni akarom, egyelőre csak röviden, a Kolozsvárt és, amennyire tudom, az Erdélyben egyébütt lefolyt eseményeket 1918 október utolsó napjaitól 1919 januárius 15-ig, midőn a megszálló román katonai hatóságok, a nagyszebeni oláh kormányzótanács ármányainak engedve, elfogattak. Abban, amit írok, nagyrészt puszta emlékezetemre vagyok ma még utalva. Kezeim között csak néhány okmány és az akkori kolozsvári hírlapok néhány száma van, melyeket barátaimnak sikerült fogságom alatt hozzám juttatni s nekem a megszállási határvonal átlépésekor 1920 augusztus 7-én magammal hozni. A magyar nemzeti tanács erdélyi osztályának s a keletmagyarországi főkormánybiztosságnak egész irattárát 1919 március elején lefoglalta, illetőleg elkobozta a román katonai ügyészség, abban a később teljesen hiúnak bizonyult reményben, hogy az ellenem emelt vádakra alapot fog találni. Lakásomon két ízben házkutatást tartottak, s így nem tudom, mit fogok a Kolozsvárról Budapestre most útban lévő irataim között még megtalálhatni. A magyar kormánynak, nézetem szerint, kötelessége volna, már csak a történeti igazságnak minden oldalú kideríthetése céljából is, diplomáciai lépéseket tenni az iránt, hogy az említett irattárakat visszakaphassuk. Hiszen én, mint Keletmagyarország főkormánybiztosa, az alább idézendő okiratok szerint, az akkori magyar kormánytól főleg azt a megbízatást nyertem, hogy a megszálló csapatok parancsnokságával — és nem a lázadóknak tekintett erdélyi és magyarországi oláh vezetőkkel! — a Diaz-féle fegyverszüneti szerződésre vonatkozó belgrádi megállapodások végrehajtását illetőleg, sőt azon túlmenőleg is, tárgyalásokat folytassak. Tehát a szó szoros értelmében hadikövet, parlementaire, is voltam, akinek személye a nemzetközi jog szerint szent és sérthetetlen. Ilyenül el is ismert úgy Neculcea tábornok, a Kolozsvárt megszálló csapatok parancsnoka, valamint Berthelot tábornok, a szövetségesek balkáni hadereje keleti részének főparancsnoka is. Sőt Berthelot tábornok a vele való tárgyalásom alkalmával, 1918 december 31-én, becsületszavával biztosított arról, hogy főkormánybiztosi működésem elé semmi akadályt nem fognak gördíteni, mert a fegyverszüneti szerződést pontosan meg szándékoznak tartani, hogy postám, távirataim, 10.