Új Magyar Szemle, 1920/3
1920 / 2-3. szám - Apáthy István: Erdély az összeomlás után
148 ÚJ MAGYAR SZEMLE, telefonom teljesen szabadok és minden cenzúrától mentesek lesznek. Tehát merőben jogtalan dolog és durva szószegés volt a már elfogatásom előtt nálam tartott első házkutatás, mely ellen azonnal tiltakoztam a magyar kormány útján a budapesti francia katonai missziónál, és még durvább megsértése volt a nemzetközi jognak az én későbbi elfogalásom. Ezért Románia Magyarországnak elégtétellel tartozik annál is inkább, mert maga a bukaresti legfőbb katonai törvényszék, midőn az ellenem hozott nagyszebeni hadbírósági ítéletet megsemmisítette, a nálam hiteles másolatban meglévő ítéletében kijelentette, hogy az elsőfokú hadbíróság nemcsak minden alap nélkül ítélt el, hanem ítéletével a nemzetközi jogot is megsértette. De ezt nem is tekintve, nagy érdekek fűződnének ahhoz, hogy jogtalanul elvett irattáramat visszakapjuk. Nem egy téves beállítását a dolgoknak lehetne ezáltal helyreigazítani és nem egy rágalmat elnémítani. Addig is megírom azt, amit tudok, és úgy, ahogyan tudom. 1. Mindenekelőtt szükséges azonban a dolgok megítéléséből két, ma különösen buzgó, hibaforrást kiküszöbölni. Először is nem szabad a nagy fölfordulást követő első két-három hónap eseményeit mai tapasztalataink s a bennünket azóta ért sok keserű csalódás szemüvegén át nézni; továbbá nem szabad mintegy visszatolni a Berinkey miniszterelnökségétől kezdődőleg bekövetkezett eseményeket abba az időbe, midőn még Batthyány és Lovászy is tagjai voltak annak a kormánynak, melyet Magyarország koronás királya nevezett ki, melynek törvényességéhez tehát szó sem férhet. És midőn a király királyi jogainak gyakorlásáról — akár önként, akár kényszerítve — lemondott, az általa már kinevezett kormánynak vált törvényes jogává és kötelességévé is számos olyan intézkedés és kinevezés, melyek különben a királyt illették, vagy melyeknek törvényességéhez a király hozzájárulása lett volna szükséges. A köztársaság kikiáltását én a legnagyobb mértékben helytelenítettem, az ellen tőlem telhetőleg küzdöttem, de a már kikiáltott köztársaság ellen állást foglalni, az akkori közhangulatban, nem tartottam célszerűnek. Még inkább elhibázott dolognak ítéltem azt, hogy az országgyűlés önmagát föloszlatta, mert csak a jogfolytonosság szigorú megtartásában láttam némi ellenszerét annak, hogy a nemzetiségek ne tekinthessék az okt. 31. utáni állapotot olyan tabula rasának, melyre minden követelésüket, még a Magyar Birodalom földarabolását is fölírják. Ezért sürgettem én is az országgyűlési képviselőválasztásoknak mielőbbi megejtését, és mikor láttam, hogy erre a kormány nem tudja magát elhatározni, sőt a választások Erdély nagy részében az oláh megszállás által már lehetetlenekké váltak, több bizalmas emberem útján december vége felé arra kértem Károlyit és a kormány több más tagját, hogy, mivel a régi képviselőháznak önmagát föloszlatni nem is volt joga, hívja legalább azt újra össze. Erdélyben a szocialisták és