Új Magyar Szó, 2006. január (2. évfolyam, 1-20. szám)

2006-01-25 / 16. szám

■■ ■■ ■■Pomeló (óriásnarancs) Ázsiában már 4000 éve termesztik a legősibb és leg­nagyobb citrusfélét. Malájföld különlegessége, Távol- Keleten a holdi­jévi ünnepek kísérője, ahol nemcsak csemege, hanem kultikus gyümölcs is. Kínában ezzel ünneplik az új évet, a gyümölcs sokcikkű belseje a gazdagság és jólét szimbóluma. Malajziában és Indonéziában a pomeló vadon termett, a kínaiak nemesítették. A fa 15 méter ma­gas, örökzöld. A pomeló és a na­rancs kereszteződéséből szárma­zik a grépfrút. A citrusfélék között a legna­gyobb termése a pomelónak van, egyesek súlya a 4-6 kg-ot is meg­haladja. Átmérője elérheti a 40 cm-t is. A héj színe változó, lehet zöldessárga vagy vöröses. Nagyon vastag héja van, de sokkal köny­­nyebb, mint a többi citrusféléé, és magja is lényegesen kevesebb van. A pomeló a narancshoz ha­sonlóan gerezdekre osztott, az egyes termésrekeszeket több cen­timéter vastag, szivacsos, fehér kö­zépső termésfal veszi körül, amely­nek annyira bőrnemű a fala, hogy emiatt teljesen élvezhetetlen. Ezt el kell távolítani, és csak az izolált, lédús tömlők ehetők. Méreteit te­kintve egy-két gerezd fedezi egész napi C-vitamin-szükségletünket, de kifejezetten magas a kalcium- és a káliumtartalma is. A gyümölcshús színe változhat a vöröses és a sár­ga között, íze a savanyútól az éde­sig bármilyen lehet, ám a külsőleg hasonló grépfrúttól eltérően csep­pet sem keserű. A pomelót akár szobanövény­ként is szerethetjük, egyszerűen, a magjáról szaporítható. A citrusra­­jongók nagy kedvence, mivel egész évben virágzik és terem, iga­zi dísze lehet otthonunknak, fan­tasztikus illatú, hófehér, csokros vi­rágaival és hatalmas, labda nagy­ságú terméseivel. Ritkábban kerül az európai pia­cokra, mint a jól ismert citrusfélék, ez részben annak is tulajdonítható, hogy csak Indiában és Dél-Kínában termesztik, de lassan a trópusi öve­zetben is elterjed. Felhasználás A pomeló héja segíthet leginkább a vásárlásban. Hibátlan, már-már sár­gába hajló színű gyümölcsöket vá­lasszuk, mert ezek a legédesebbek. Ügyeljünk arra, hogy ne legyen pu­ha, legyen friss citrusillata, ne le­gyenek barna foltok rajta. Akárcsak a grépfrút, hűvös helyen több hétig is eláll, és a tárolás alatt keveset ve­szít tápanyagtartalmából. A pomeló igen messziről érkezik országunkba, és sok vegyszeres ke­zelésen megy keresztül, ezért alapo­san mossuk meg. Ha túl savanyúnak bizonyul, ami gyakran előfordul, ak­kor szórjuk meg egy kevés cukorral. Általában nyersen fogyasztják, de salátákhoz vagy gyümölcskok­télokhoz is kiváló. Lekvárt, gyümölcskocsonyát és szörpöket is készítenek belőle. A gyümölcs héját Kínában az édes éte­lek fűszerezéséhez használják. Orosz Anna Pomelósaláta Hozzávalók: 1 darab pomelo, fél pohár ecet 2 db zöldhagy­ma, 15 db apró tengeri rák, fél kanál cukor, 1 kis hagyma, csipetnyi só, bors. Elkészítése: főzzük meg a rá­kot szeleteljük fel a hagymát és a zöldhagymát. Hámozzuk meg a pomelót, és vágjuk apró dara­bokra. Helyezzük a pomelo­­da rab kákát egy tálra, majd szórjuk rá a felaprított hagymát és a rákot. Ezt öntsük le cukros, ecetes lével, fűszerezzük sóval és borssal. Még ízletesebb lesz a saláta, ha a tetejét megszór­juk tört mogyoróval. HOLOM/Brazil leendőboldogító A kétnaposra szűkült prágai látogatásom ideje alatt nem igazán jutott idő az alapos nézelődésre - ami azóta is bosszant -, de a hosszú, gyalogos óvárosi séta után, a Hradcany-kastélyból lefelé jövet, éhségtől kopogó szemem megakadt egy brazil étter­men. Arra gondoltam, jó lesz kipróbálni, hi­szen az óceánon túli igaziba talán sosem ju­tok el... Nem sokáig lapozgattam az étlapot, mert hamarosan kiderült, hogy egy úgyne­vezett churrascariába tértem be, amely Bra­zíliában igencsak népszerű. Egy adott ösz­­szegért annyit eszel, amennyi beléd fér. Le­hetett választani a salátás és a húsos menü között. Nyilván a salátás a húsoshoz képest féláron volt. A változatosság kedvéért jómagam egy salátás menüt, kísérőm pedig egy húsosat óhajtott. Tört jeges salátáspulton roskadoz­tak a brazil konyha jellegzetességei. Olíva­olajjal és borecettel öntözött saláták - a legtöbb rizzsel és babbal készült, kókusztej­jel ízesített tengeri hal - a moqueca, a hagy­mával és borssal ízesített zöldség - a caru­­ru, valamint babos sültek - a fejjvndák. Volt ott még sajt, tengeri gyümölcs, felvágott, kávé, sütik, frissen facsart gyümölcslé, mél­tán népszerű kókuszvíz, friss, szeletelt gyü­mölcs (mangó, papaya, ananász, banán stb.), de nem hiányzott a modern sushi és a hagyományos eredeti prágai sonka sem. Kész lakoma! Szambaritmusokra, a vendéglő hódító félhomályában majd mindet kipróbáltam, különös érdeklődéssel a sushit, ami ehe­tő, de nem lett a kedvencem. ...és a nyers kagylót, amit megbántam rögtön. A kagy­ló annyira nyers volt, hogy a homok is be­csússzam a számba, amikor éppen le­nyelni készültem... És irány futólépésben a toalett! Visszatértem, és az asztalon ta­lálható zöld táblácskát pirosra fordítot­tam, erről a pincér rögvest leolvasta, hogy én mára befejeztem, nem kérek több bra­zil kaját! Szomjoltónak mindjárt rendeltem egy pohár vizet. A lenge ruhájú, strandpapu­­csos, kissé unott, de echte brazil szépség azonnal fel is szolgálta, s nem is akármilyet ám, citrom és narancs ízű cseh Mattoni kö­zül lehetett választani. Az est folyamán ahányszor még ránéztem, a kisasszony mindig a tévéből jól ismert riói karnevált jut­tatta az eszembe... Külön figyelmet érdemel a húsos menü. A „rodizio" mindenféle húsok együttese, ezeket roston, faszénparázson sütik. Nyár­son sül a marha, disznó, kolbász, bárány, kacsa és még ki tudja, mi... A pincér pedig 3-4 percenként elhaladt az asztalunk mel­lett egy-egy ilyen nyárssal (hosszú fémrúd). Megmondta angolul, hogy éppen mit lá­tunk, ha esetleg nem ismernénk fel Mi sű­rűn bólogattunk, hogy jöhet-e vagy sem, ő erre előkapott egy nagy kést, és levágott egy darabot a tányérra. Majd visszasietett a konyhára, hogy hamarosan újra megjelen­jen egy újabb kör valamivel, és ez így ment mindaddig, míg pirosra nem fordítottuk a másik táblácskát is az asztalon. Végezetül - amiből én is repetát kértem - kihozták a nyárson sült ananászt. Degeszre tömött ha­samban elfért ebből még három szeletke. Az egészet elnyomtattuk jó kis cseh sörrel, aztán egy valódi brazil kávéval, ami egyálta­lán nem hasonlít az európai presszókávé­hoz. Stampedlihez hasonló keskeny üveg­poharakban szolgálták fel, amit egynegye­dig cukorral töltöttek, majd ráöntötték az egyébként is édes kávét. Meggyőződtem, a brazil konyha remekül tud négy dolgot variálni. Ha Prágában jár­nak, a brazil vendéglőt kipróbálásra mind­azonáltal javaslom, de a nyers kagylót nem ajánlom! Márton Mária Thai csirkesaláta pomelóval Hozzávalók: egy pomelo, egy csirkemell, egy csésze garnélarák, 1 te­áskanál chili, 1 kanál hal­é, egy fél kanál cukor, 1 citrom leve, egy fél kanál koriander, 1 fej saláta, 1 marék pörkölt mogyoró, zöldségleves. Elkészítése: A pomelót meghámozzuk, és apró darabokra vágjuk, egy tálba helyezzük, és rárakjuk az apróra vágott csirkemellet és garnéla­rákot. Egy kisebb edénybe kavarjuk össze a hallét, a cukrot, a citrom levét, a koriandert. Ezt a szószt öntsük rá a másik tál tartalmára és ka­varjuk össze, majd helyezzük az egészet salátalevelekre, szórjuk meg tört mogyoróval és chilivel. Új Magyar Szó 2000. JANUÁR 25., SZERDA 13 konyhafelszerelés Poharak csészék Rovatunk előző számában konyhaeszköz-be­­szerző körútra indultunk, hogy segítsünk azok­nak, akik új konyhájukat szeretnék felszerelni a szükséges kellékekkel. A tányérkészlet kivá­lasztása után gondoskodjunk a különböző méretű poharakról, csészékről. Akárcsak a tá­nyérok esetében, a poharak vásárlásánál is nyugodtan teret engedhetünk ízlésünknek. Mivel ma már nem divat a nappaliban fel­sorakoztatni a kristálypoharakat, amelyeknek inkább porfogó szerepük van, és nem hasz­náljuk, maradjunk a poharakkal, csészékkel a konyhában. Itt se halmozzunk, nem árt figyel­ni a részletekre. Szerezzünk be több rend ki­sebb, nagyobb vizes poharat, az italos poha­rakat (fehérboros, vörösboros, röviditalos, sö­rös, konyakos poharakat) pedig attól függően válasszuk ki, hogy a család jellemzően milyen italt szeret. Miért is lenne mindenféle típusú boroskészlet egy olyan lakásban, ahol több­nyire a sört szeretik? Persze vendégekre gon­dolva nem árt, ha van borospoharunk is, de különösen kezdetben megteszi, ha például vi­zespohárban szolgáljuk fel a bort. Ha azon­ban borkedvelő a család, mindenképp előtér­be kerülnek a borospoharak is. Válasszunk néhány magasabb, illetve hosszabb szárú poharat, ezekből gyümölcsle­vet, limonádét, ásványvizet egyaránt fogyaszt­hatunk. A söröspoharak legyenek mindig szé­lesek, öblösek és hatalmasak, hogy a habko­rona szabadon gyöngyözhessen a borostyán­szín nedű tetején. Borospohárból rengeteg faj­ta van. A nagyobb űrtartalmú, hasas poharak a vörösborok illatának előcsalogatására szol­gálnak, fehérborokat kisebb pohárban, ala­csonyabb hőmérsékleten szokás kínálni. Pezs­gőspohárból a karcsú, elegáns összeszűkült szájat vásároljuk, az ilyen pohárban az italból nem illan el hamar az élvezet alapélményét nyújtó szénsav. Mivel a terítéskor általában az asztalra többféle pohár kerül, nem árt figyel­nünk arra, hogy poharaink azonos készletből származzanak, de legalábbis formai rokonság akadjon közöttük. Ha ólomkristálypoharakat vásárolunk, és nem csak dísznek szánjuk, ha­nem rendszeresen használni kívánjuk, akkor vékony üvegréteggel bevont változatot ve­gyünk, hogy az ólom-oxid ne oldódjék ki belő­lük. Az ólomkristály méregtelenítésének van egy egyszerű módja: egy órára áztassuk a kris­tályedényeket hígított ecetbe vagy citromsav­ba. Ezek a vegyszerek az ólomkristályból ne­héz- és alkálifémeket vonnak ki, és az üveg fe­lületén saválló szilikátháló képződik. A kávés-, illetve teáscsésze sem hiányoz­hat a konyhánkból. Legalkalmasabb a porce­lán, ez ideális a forró italok számára. Rosszul vezeti a hőt, sima felületét pedig könnyű tisz­tán tartani. Minden családtagnak lehet egye­di csészéje, hisz ma már különböző, saját arc­kifejezéssel rendelkező, kedvesen mosolygó teás-, kávéskannák kaphatók, de vásároljunk egy készletnyi csészét a vendégek számára is. Megjegyezhető, hogy a háztartási eszkö­zök közül az ólomkristály és a porcelánkész­let árát befolyásolja döntően a márka. Elis­mert világmárkák esetében az előállítási költ­ség csupán töredéke a vételárnak, a borsos árért tulajdonképpen a védjegyet vásároltat­ják meg velünk, tehát nem feltétlenül fontos a világmárkás dolgokhoz ragaszkodnunk. A következő vásárlókörúton az evőeszkö­zök beszerzésében segítünk.

Next