Új Magyar Szó, 2006. március (2. évfolyam, 41-63. szám)

2006-03-24 / 58. szám

2000. MÁRCIUS 25-26., SZOMBAT-VASÁRNAP A kiteljesedő munka öröme Kallós Zoltán szerint szórványközpontok hálózata a felszámolódás ellenszere A napokban nyolcvanadik születésnapját ünneplő interjúalanyunk felhívja a figyelmet arra, hogy miköz­ben dúl a vita a Bolyai Egyetem kapcsán, háttérbe szorul a szórványban élők iskoláztatásának prob­lémája. A rangos díjakkal elismert néprajzkutató szól a sajátos erdélyi gondokról, a magyarságtudat vetületeiről, a népi kultúra „életéről", „anya­­nyelvéről", valamint megvilágítja a neki megítélt Csángó díj visszautasításának hátterét is. ■ Milyen feladatot lát el a válaszúti Kallós Alapítvány a mező­ségi szórványban? - Körülbelül hatvan gyermeknek biztosítunk teljes ellátást: szállást, étkeztetést, gyógyszereket, mindent. Fel kell öltöztetni, etetni kell őket, fizikai­lag le vannak gyengülve. Az első két évben sokat be­tegeskednek, rengeteget költünk gyógyszerekre. Fel kell erősítenünk őket. ■ Olyan falvakból jönnek, ahol gyenge az egészségügyi el­látás, nincsenek gyakran még román nyelvű iskolák sem. Milyen problémák jelentkeznek az elszigeltség miatt?­­ FŐLEG AZ erdőháti, a Meszesről a Kis-Szamosba ömlő patakok mentén elterülő falvak vannak nehéz helyzetben, például Bádok, Kidé vagy Ördögkeresz­­túr. Volt egy kislány például, akinek harmadikosnak kellett volna lennie, de másodikba jött, nálunk tanult meg írni. Vagy olyan, aki a színeket sem ismerte. Egyszer az egyik fiút hozták autóval, a Szamos völ­gyében meglátta a vonatot, azt kérdezte, mi az? Nem látott vonatot addig, képen sem. Nincs óvoda, ezért nagyon nehéz felvenni a versenyt azokkal, akik óvo­dába jártak. A szegénység is közrejátszik, hogy ilyen állapotban kerülnek hozzánk. ■ Az egész Mezőségre jellemző ez az állapot?­­ Sok HELYEN van ILYEN a Mezőségen. A Bánságban is, mindenhol, ahol kisebbségben vagyunk. Most, hogy bezárják a sds létszámú iskolákat, még inkább. Sok analfabéta lesz valószínűleg. ■ Kinek a felelőssége, hogy ma ilyesmi megtörténhet? - Lehet, HOGY a politikusok nem is tudnak róla, de nem is érdekli őket. A kormány felelőssége. De hát, a nagyurak fent, a jónép pedig húzza az igát és a nehézséget! ■ Még mindig a szűkös Kallós-kúriában van a bentlakás? - Igen, de az épülőfélben lévő szórványközpont ki­sebbik szárnya már elkészült. A gyerekek egy része ősztől ott fog lakni. Ennyire van pénzünk egyelőre. Most van kiírás az Apáczai Alapítványnál, remélem, lesz az Illyésnél is, mert kaptunk ígéreteket. Habár ígéretekkel teli van a csizmánk. Nem tudom, hogy lesz, a választásoktól is függ. A népdal a társadalom legőszin­tébb tükre. STANIK BENCE ■ Hogyan alakultak a támogatások a legutóbbi magyar­országi választások után? - Idén kevesebbet kaptunk, mint tavaly, tavaly ke­vesebbet, mint azelőtt. És amit küldenek, az is kése­delemmel jön meg - ez a legnagyobb baj. Nem tu­dunk előre tervezni. Ha kevesebbet adnak, legalább tudnánk, hogy mikor kapjuk meg... Még nem érke­zett be hozzánk a tavaly megpályázott pénzek egy ré­sze. Miután volt a probléma a Csángó díjjal, meg­kaptunk néhány tavalyi kiutalást. Hagyományokkal felvértezetten . A Csángó-díj visszautasításakor azzal érvelt, hogy dí­jak helyett konkrét támogatásokat kell osztogatni, meg­tervezett támogatáspolitika keretében.­­ Azt írtam ANNAK idején Bozóld András magyar kulturális miniszter úrnak, hogy jól átgondolt straté­giát kellene kidolgozni a határokon túli magyarság támogatására, nem csak a moldvaira, szórványterü­letre is. Szórványközpont-hálózatot kell kiépíteni, mert sorra szűnnek meg a magyar iskolák. ■ Mennyire sürget az idő? - Ha a szórványban tíz ÉVEN belül nem lépünk, 4- 500 ezer magyar eltűnik. Úgy vélem, nem főiskolá­kat kell létesíteni. Miből lesz főiskolás, ha nincs alsó tagozatos gyermek? Aki románul érettségizik, nem fog magyar főiskolára menni. Még magyarul sem fog tudni. - A csángók tekintetében változott-e a helyzet az elmúlt 15 év során? - Ugyanaz van, félnek az emberek ma is. A taní­tók aggódnak állásukért, román nyelvű oktatás folyik - igaz, a fakultatív magyar oktatásra egyre többen je­lentkeznek. A papok agymosást végeznek, azt mond­ják, halálos vétek a magyar ábécét a gyermekek kezé­be adni. Magyar miséért aláírást gyűjtőket nemrég azzal fenyegettek meg, hogy nem oldozzák fel, nem temetik el őket, nem keresztelik meg gyermekeiket. A Vatikán a leghibásabb. Az volt a politikája, hogy megtörje a román görög-keleti egyház egységét, ezért elrománosították a moldvai csángókat és a bu­kovinai lengyeleket, hogy román nemzetiségű római katolikusokat nyerjenek. ■ Kivesz a magyar öntrulat ezekből a közösségekből? - Nem TELJESEN. Szívük mélyén magyarok, még azok is, akik nem tudnak magyarul. Rekecsinben pél­dául valaki, amikor megtudta, hogy magyarok érkez­tek a faluba, azt mondta románul: hol van az én hú­som és vérem, hogy lássam... ■ Mit hozhat nekünk az Európai Unió? - Kulturális téren jót nem, az biztos. A médiára sokkal jobban oda kellene figyelni, mert azon keresz­tül szennyáradatot kapunk nyugatról. Óvni kéne az ifjúság agyát ettől. Meg kell szervezzük magunkat előre. Nem csak iskolákat, kulturális intézményeket kell létrehozni, hogy nemzeti hagyományainkat, sa­játosságainkat minél nagyobb mértékben megőriz­hessük. A néphagyományok elválaszthatatlanok a nyelvtől, irodalomtól, mindentől. ■ Ezt már szinte elfelejtettük.­­ Sajnos el, MERT AKADNAK, akik a népdalra azt mondják: primitív, idejétmúlt, múzeumi kacat. Ez nem igaz. A magyar népdalban az élet minden moz­zanatára, eseményére találunk példát. A mindenkori társadalom legőszintébb tükre. Örökre kölcsönvehető szép ■ Beszélhetünk még élő néphagyományokról tájain­kon?­­ Karácsonyi kántálás még sok helyen van, meg öntözés húsvétkor, farsangolás. Népzenei szempont­ból a legizgalmasabb a Mezőség, Szék és környéke, aztán Moldva, a Gyimesek és a Küküllő-mente. ■ Ezeken a vidékeken még mindig van gyű­jtetlen anyag? - Igen, és SOK OLYAN hely VAN, ahol még sohasem járt senki gyűjtési szándékkal. Mindig kerül elő vala­mi. Magyarköbösön jártunk nemrég, és olyan kará­csonyi éneket hallottam, amit nem ismertem eddig. ■ Mivel magyarázható, hogy évszázadokon át fenn tud maradni egy-egy dallam vagy szöveg? - A GYEREKEKET a nagyszülők nevelik, azoktól ta­nulják meg a dalokat, mondókákat. Sokszor tapasz­taltam, hogy a gyermek szebb változatot ismer egy balladából, mint az anyja. Folytatása a 18. oldalon Kallós Zoltán (Válaszút, 1926. március 26.) - tanulmányok: kolozsvári Tanító­képző (1946), kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia (1955), tanár Magyar­­vistán, majd Lészpeden (1946-57), szakirányító a marosvásárhelyi Népi Alkotá­sok Házában (1957-58), rövid időre bebörtönzik, 1959 és 1968 közt újra tanít, később Gyimesen faipari alkalmazott, 1969-től szabadfoglalkozású. Legutóbbi művei: Balladák i­j könyve (1996), Világszárnya (2003), Elindulék este guzsalyasba... (2004), A gyimesi csángók táncélete és táncai (2005). Gyűjtéseit bakelitlemezek, kazetták, CD-k őrzik. Főbb díjai: Életfa-díj (1990), Magyar Művészetért-díj (1993), Julianus- és Kossuth-díj (1996), Pro Minoritate-díj, Magyar Örökség-díj (1997), Corvin-lánc, Szent Imre-díj (2001), Kölcsey-díj (2003). Az EMKE tiszteletbeli tagja, a Magyarországi Református Egyház tiszteletbeli presbitere, a Magyar Néprajzi Társaság és a Magyar Művészeti Akadémia tagja. AZ ÚJ MAGYAR SZÓ MELLÉKLETE

Next