Új Magyar Szó, 2006. március (2. évfolyam, 41-63. szám)
2006-03-31 / 63. szám
Hasonmások Végül is nincs abban semmi rendkívüli, hogy Tőkés László, Szász Jenő és Csapó József több órán át tartó csendes menetben, gyertyával, fehér zászlókkal, könyvekkel, szív alakú tükrökkel és körömpucoló kellékekkel felszerelve tizenkétszer körüljárta a kormány épületét, hogy ezzel az akcióval is csitítsák, visszafogják, mérsékeljék, kevésbé radikális és lehetőleg toleránsabb magatartásra bírják az RMDSZ elnökét. Egyes sajtóértesülések szerint Markó Béla azért nem fogadta őket a Szabadság-szobor és egyéb kisebbségi vívmányok posztereivel kitapétázott miniszterelnök-helyettesi szobájában, mert elromlott a lift, és ha az elpuhultak a lépcsőn mentek volna fel, az óhatatlanul az általa annyira megvetett apró lépések politikáját igazolta volna. Mások viszont hallották, amint azokban az órákban az elnök ultraradikális társaival - Varga Attilával, Márton Árpáddal és Markó Attilával - annak a lehetőségéről vitatkozott, miként lehetne a Ploieşti Köztársaságot a Székelyföldhöz csatolva közös területi és kulináris autonómiát kiharcolni. Mindenképpen hozzá kell tennünk, hogy Markó nemcsak a kormányépület körül köröző langyosokat nem volt hajlandó fogadni, hanem az előszobájában órák óta feszengve várakozó állam- és miniszterelnököt sem. Egyedül Emil Bocnak sikerült besérülnie egy tálca alatt, amikor a titkárnő a vitában kimerült radikálisoknak székely ásványvizet vitt be. Amikor pedig a Magyarok Elnöke elé került, mélyen meghajolva a következőket mondta egy szuszra: Az RMDSZ-nek tisztáznia kell, hogy a hazaárulást vagy a mi kulináris igényeinknek a teljesítését választja, akárhová mentek a világban, viselkedjetek rendes román szakácsokként, s ne mind jöjjetek az alkotmánynyal, mert azt én adom elő az egyetemen, bár utálkozva, különben mi a magyar barátainkkal nagyon jól megvagyunk, a blokkban, ahol lakunk is van egy nagyon jó magyar barátom, valami zongor, a múltkor is megengedtem neki, hogy levigye a szemetet, és egy másik megmagasította a sámlimat, alig várom, hogy a koalícióban alaposan egyeztessünk, milyen nyakkendőt teszünk fel a csatlakozási ünnepségen és milyen borral öntjük le egymást, egyik közös repülőutunkon pedig megbeszélhetjük, hogyan támogatjátok a Demokrata Pártot az Európai Néppártban, le a baloldallal!" A válasz nem késett sokáig. M.B.:Mi elismerjük, hogy román puliszkát eszünk, de ti is még sok puliszkát kell egyetek, hogy felnőjetek, és ehelyett inkább török és német kenyeret esztek, de ha bejön a liszthiány, magyar kenyeret fogtok enni, mellesleg én szeretem a kínai konyhát is, a lényeg mindenképpen az, hogy tanuljátok meg a rovásírást, legyen kötelező tantárgy legalább a középiskolában." Így vitakozgatott el a román és a magyar kulináris radikális. Visszatérve, hogy a mérsékeltek kanosszajárásához miért kellett tükör, nem nehéz értelmezni azt sem. A megfejtést egy kedves anekdota sugallja. Magas politikai körökben, ahol a nép életének minden vonatkozására érzékenyen figyelnek, felmerül a kérdés, hogyan él szerelmi életet Iván. Nos, úgy, hogy éjszaka, amikor jól bevodkázva és bepaszulyozva a pléhasztalos bódéból hazamegy, leakasztja a falról a tükröt, és ráfekszik. Akkor felül van az Iván, és alatta a Mása. Kosztica Zsíros B. Ödön : Miként lehetne a Ploieşti Köztársaságot a Székelyföldhöz csatolva közös területi és kulináris autonómiát kiharcolni? n VÉLEMÉNY ÚJ Magyar Szó 2000. MÁRCIUS 31., PÉNTEK Fecskecsináló Szinte hihetetlen fejleményekről számol be a Meglepő Tények Intézete, valamint a Médiakaszt hírügynökség: miután megrekedt a hunok leszármazottjai által hivatalos elismertetésükért vívott küzdelem, a Sumér Örökség Rendjének képviselői léptek pályára. A nem mindennapi történésnek több magyarázata lehetséges: egyesek szerint valóban a sumérok hiteles utódainak akciója ez, mások viszont úgy vélik, német eredetű, kora újkori vonulat, a schuh mehr (több, azaz nagyobb cipőt) jelszót felvállalók táborának kortárs gyarapítóiról van szó. A rossz nyelveknek, melyek azt híresztelik, hogy lényegében a sumer gyűjtőnevű kategória tagjai nyomulnak, etikusan nem hiszünk, ám ha állításuk valós, a mozgalomnak tömegbázisa van. Bővizű forrásaink megtudták: a Sumér Örökség Rendje a közösség derűjét-borúját testközelből kívánja érzékelni, ezért vendéglátóipari egységekben tartja titkos összejöveteleit, időjárástól függően kertben vagy pincében. Az egyik nyíltszíni rejtett tanácskozásról származó heves suttogásból arra járó munkatársunk a következő kulcskifejezéseket szűrte ki: hegyeink, templom, iskola, nem adjuk el, szavak és tettek, hatalom, legalább egy jobb autó. A vita igazi mélységét bizonyítja, hogy a felszínen másnap két frakció jelent meg: a Sumér Örökség Rendjének Társasága és a Sumér Őrszemek Testülete. Politológusok mondják: ezek nemcsak elnevezésük által sugallt céljuk terén, hanem megnyilvánulásuk vehemenciájában is különböznek egymástól, és ezt az olykor sétabotként használt, változó mértékben egyenes kasza jelzi. A közvélemény-kutatások hatására, amelyek szerint egyre többen látják, amit hallanak, a két csoportosulás eldöntötte: közös, két szálon futó posztmodern programot dolgoz ki, mert - mint nyilatkozták - ,a közösség nem bír meg újabb csalódást" (finom utalás a Hun Ivadékok Tömörülésére, amelyet a nyilatkozat a sorok közt az istenadta nép ördögi félrevezetésével vádol). Udvariasan ellentmondva az ,egy tavasz sem csinál fecskét" közös bölcsességnek, a küzdő feleket egy Urmuz nevű úriember talányos megállapításával biztatjuk .A pelikán vagy a gödény." Zsoldos Z. Csaba Csak április elsejei tréfa? B Román kommentár A tehetség érvényesítése leprománia. A tehetséget érvényesíteni kell. Ha már annyira tömegesen, következetesen, büntetlenül és szemérmetlenül lopnak nálunk, vajon nem kellene szabadalmaztatni valamit? Hogy a csúfnév hírnévvé változzék? (...) Félre az előítéletekkel, a becsületesség demagógiájával, a nemzeti büszkeséggel! A tökéletesen végrehajtott bűn már-már erény. Mi lett volna Amerika a gengszterek nélkül, Szicília a maffia nélkül, Párizs a Szajna hídjai alatt kódorgó kéregetők nélkül, Amszterdam a bordélyházak nélkül? Miért áhítoznánk csupán az elérhetetlen Nobel-díjra? Egy hely a Guinness Bookban az újonnan bevezetett kleptológia (vagy, ha megengedik, kleptozófiai rovatban) - ártana nekünk? " (...) Az összehasonlító tanulmányok még a kezdeti szakaszban vannak, de azt hiszem, máris számíthatunk néhány kivételes teljesítményre. Ott van a politikai „elit" (úgymond a kleptokrácia) könnyed és nyílt sisakos tolvajlása. Ott vannak az elkeseredett emberek zavarodott, öngyilkos lopásai, akik elcsórják az útjelzőket, hogy a szekérre vagy az udvar végében a budira akasszák, az öntözőrendszer csöveit, hogy a kútba szereljék, tüzelőnek a fát az erdőből, csempészetre kőolajat a vezetékből. Nem törődnek vele, hogy ezzel kellemetlen melékhatásokat okozhatnak, például közlekedési balesetet, aszályt, földcsuszamlást stb. Ott van a rendkívül tehetséges spekulánsok, a zseniális informatikusok, a fantáziadús barkácsolók technokrata lopása. (...) Íme, egy mestermű néhány évvel ezelőttről: élelmes emberek észrevették, hogy ha sörösüvegek kupakját vízzel töltik meg és a mélyfagyasztóba teszik, olyan jégérméket nyernek, amelyekkel automatákból kóla, csokoládé vagy cigaretta nyerhető. Előnye a módszernek, hogy miután a jég "elolvad, nem marad semmi nyom. Tökéletes bűntény! (Kérjük olvasóinkat, ne próbálják ki!) (...) Nem csoda, hogy alkalmazkodóképességünk gyakorlatilag korlátlan. Nehéz körülmények között, a fronton tanultuk ezt, Ceausescu idején. Ki ne emlékezne a nagy borgyáros tehetségre, Stefanescura, vagy a tyúkszállítóra, aki a neveldéből a piacra vezető hosszú úton megállt az ő kis falusi házánál, pont annyi időre, amíg a tyúkok megtojtak?! Minthogy berakodáskor az iratok tyúkokról szóltak, kirakodáskor szintén, az éji tojások ezrével a gépkocsivezető tulajdonába vonultak. Olykor a lopás bűvészmutatványként történik, a jó kondíció, a formában tartás kedvéért. Máskor - ahogy Jean Valjean mondaná - az indok egyszerűen az éhség. Akár a kultúra éhe. A diktatúra idején olykor idegenkönyv-kiállításokat rendeztek, ahol a látogatók tömegével és nagy hozzáértéssel fújtak meg kiállított darabokat az elnéző szervezők szemeláttára. Létezik paradoxális, dilemmákat szülő lopás is. Hogyan ítélhetnéd el a takarítónőt, aki ellop egy imádságos könyvet? (...) Nemrég az Új Európa Kollégiumban, ahol hatalmas szervezési és anyagi erőfeszítések árán az utóbbi tizenkét év alatt értékes akadémiai könyvtár szerveződött, az év végi leltár megállapította több mint ötven - zömében nagyon fontos - kötet hiányát. Ennek már semmi köze Jean Valjeanhoz, és be kell vallanom, hogy humortartalékaim hirtelen kezdtek kimerülni. (...) Az eredmény az lett, hogy a könyvtár bejáratánál felszereltek egy lopás elleni biztosító rendszert, így kezdődik a rendőrállam visszaállítása... (Andrei Plesu, Dilema Veche)