Új Magyar Szó, 2006. november (2. évfolyam, 213-234. szám)

2006-11-07 / 217. szám

fi Új Magyar Szó 2006. NOVEMBER 7. KEDD A Szótárlat Nyelvi zsákutca Furcsa kollokvium volt Temesváron. A múílt hét végén arról tanácskoz­tak román, magyar, szerb értelmisé­giek, hogy létezik-e, fenntartható-e még a Bánság legfőbb értéke, a mű­ködő többnemzetiségű közösség? Felmérések igazolják, hogy létezik ez a közösség. A szociológusok által megkérdezett román értelmiségek többsége azt vallja, hogy közelebb áll hozzá a bánság német, szerb, ma­gyar, zsidó, bolgár, mint az oltyán, a havasalföldi vagy a moldvai román. És ez nem lokálsovinizmus, hanem a bánsági helyi nemzeti közösségek tényleges kapcsolatának jele. Még lé­tezik ez a közvetlen kapcsolat. Isme­rik egymást, és­ képesek együttmű­ködni. Megtanulták becsülni egy­mást, és erről - egyelő­re - nem kí­vánnak lemondani. Hasonló értéke­ket vallanak, és képesek együtt vála­szolni a kor kihívásaira. Ezért az ország leginkább lakható része a Bánság, még ma is, masszív moldvai és oltyán betelepülés - betelepítés­­ után. Egyébként tanúvallomásnak tekinthető az értekezleten többek ál­tal is hangoztatott nézet, miszerint a betelepülők - kivéve a Ceausescu­­rendszer utolsó éveiben érkezetteket, akikkel, mint mondták, semmit sem lehet kezdeni - beilleszkedtek, átvet­ték az őshonos bánságiak szokásait. Ez is táplálja a reményt... De a gondok nyomasztóak. Kóris­mének tekinthető, hogy a kisebb lét­számú nemzeti közösségek évente rendre nem költik el a nekik szánt kulturális támogatást, és az összeg használatlanul visszafolyik a költ­ségvetésbe. Egyre több kisebbségi szakembernek románra kell fordíta­nia a szót, mihelyt a szakmájáról beszél kisebbsége tagjaival, mert az anyanyelve már hiányos­­ indulás­ból (az anyanyelvű szakképzés hiá­nya miatt), vagy mert az anyanyel­vű szakszókincs passzívvá vált (a gyakorlat, a használat hiányában). Az anyanyelv fi­káói a családi élet­re szűkültek, vagy már ott sem kap­nak teret. A vegyes házasságokban rendszerint eltűnik a kisebbségi elem. És szemlátomást apad a ki­sebbségi közösségek lélekszáma. Ütött az utolsó óra... Most már nem elég méricskélni a helyzetet. A kollokviumot rendező Diaszpóra Alapítvány - és minden illetékes! - megfelelő gyógymódot kell hogy találjon és alkalmazzon. Példát vehetnek a szebeviekről, ahol a né­metség újra elnyerte az egész lakos­ság bizalmát, és az egész város, az egész megye javára fordíthatja kva­litásait. Szebenben a német líceum tanulóinak túlnyomó többsége ro­mán. Ez különböző a temesvári né­met lkalmra is egyre inkább jellem­ző. Kezdenek már érdeklődni a ma­gyar nyelv iránt is. Az EU egyik hi­vatalos nyelve, bátorítani kellene ezt az érdeklődést. S ugyanígy sorra ve­hetjük a bánsági nyelveket és kultú­rákat, szélesebb körben is szükség van rájuk. Nélkülük nem jön létre az a szintézis, amely a bánsági mi­nőséget eredményezi és fenntartja. Márpedig ez a minőség nem eleve adott, és nem örökéletű. Napról nap­ra újra létre kell jönnie, máskülön­ben nem létezik. Olyan, mint a zene, akkor halljuk, ha játsszák... A kisebbségi nyelvek leépülése viszont más irányt mutat. Zsákutcát, amelybe nem kellene belemenni! San a Bánságban, sem Erdélyben, sehol Rom­ánia-szerte. ZSEHRÁNSZKY ISTVÁN A Iciri-piciri színház 6 hónapja folynak, napi nyolc órán át, a Szatmárnémeti Észa­ki Színház Pódiumtermében a Brighella Bábszínház idei első be­mutatójának előkészületei és pró­bái. Szállássy Katalin szervezőtől tudjuk, hogy külön bérletet indí­tottak az óvodás és első osztályos gyermekek számára, Iciri-piciri el­nevezéssel. Akárcsak az előző évad­ban, a 2006-2007-esben is három bemutatót ígér az Iciri-piciri. Az elsőt, a Rigócsőr királyfit ma tartják, később, karácsonyra egy betlehe­­mes játékkal örvendeztetik meg a közel 750 kis bérlettulajdonost, vé­gül a Grimm-gyűjteményből a Pi­roska és a farkas következik. Nagykárolyban és Nagybányán is kialakult az Iciri-piciri bérlet törzs­­közönsége. „Az óvodák és iskolák igénye szerint állunk rendelkezésre bérleteken kívüli szabad előadások­kal is, mind a szatmárnémetiek, mind a vidékiek számára. A környe­ző települések gyermekközönségét Szatmárnémetibe szállítjuk a szín­ház autóbuszával, ha igénylik” - tá­jékoztat Szállássy Katalin. Magyar nyelvterületen nemzedékek hosszú sora nevelkedett Jakob és Wilhelm Grimm népmesegyűjteményén, a belőle merített bábszínpadi iroda­lom viszont eléggé szegényes - mondja Szilágyi Regina (képünkön), a Harag György Társulat keretében működő bábtársulat megteremtője, vezetője, rendezője, dramaturgja egy személyben. „A Grimm testvérek gyűjtemé­nyében bukkantam a Rigócsőr királyfi című mesére - tájékoztat. - Nem volt egyszerű a mese dramatizálása, mert jeleneteket, szereplőket kellett hozzáírnom, a dajkát és a bolondot, hogy minél vonzóbbá, eseménydú­­sabbá, fordulatosabbá sikeredjen az előadás. Ugyanakkor figyelembe kellett vennem azt is, hogy mi kis lét­számú társulat vagyunk, tömegjele­neteket nem játszhatunk el, színhá­zunk műszaki felszerelései elavultak és szegényesek. Ennek ellenére né­zőink számára teljes illúziót kell nyújtanunk, amit sok-sok rádolgo­­zással, ötlettel érhetünk csak el - mutat rá. - A Rigócsőr királyfi előadá­son az egész teret használjuk jelzés­szerű díszletekkel. Manöken, azaz egész alakos és bunraku bábukkal elevenítjük meg a mesét, színészeink nem rejtőznek a paraván mögé.” Az előadás báb- és díszlettervezője Bo­dor Judit, a társulat tagja. A szerep­lők: Fóriss Emese, Nagy Tamás, Bandura Tibor, Nagy Anikó. Fontos cél és nagy kihívás a társu­lat számára, mondja Szilágyi Regina, hogy bevonják a sos nézőket is a já­tékba. „A szabad lelkű, nagy képze­lőerővel rendelkező gyermek kitűnő partner lehet az előadásban. Az ilyen helyzeteket jól előkészítjük, hogy az esetleges rögtönzések zavart ne okozzanak, hanem előrevigyék, ér­dekesebbé tegyék a játékot” - teszi hozzá a rendező, aki arról is vall, az a céljuk, hogy a gyerekek ízlésvilágát a valódi értékek felé irányítsák. „A mai világban oly sok a talmi kísérté­se - folytatja -, lelkiismereti köteles­ségünknek érezzük ártatlan gyerme­keink megvédését ezektől.” Csirák Csaba Kevesebb jut, de marad-e: Anyagi jellegű dilemmák a bukaresti Országos Színházfesztiválon A­z úrhatnám polgár című Mo­­liére-mű Petrica Ionescutól színpadra álmodott változa­tával a hét végén kezdetét vette a bukaresti Nemzeti Színházban a XVI. Országos Színházfesztivál, idén először nemzetközi résztve­vőkkel. A maratoni színházi szem­le új szervezési módja konfliktuso­kat is kiváltott. Megszüntették a meghívásos rendszert, „nincs több ingyenélés” a színházak számára, ez a mostani Országos Színházfesztivál legna­gyobb újdonsága - tudtuk meg De­meter Andrástól, a Román Kulturá­lis és Vallásügyi Minisztérium Kor­társ Alkotások­­ Kulturális Sokszí­nűség Főosztályának vezetőjétől. Az állam idén kevesebb pénzt különí­tett el a rendezvény támogatására, ezzel a minisztérium a bukaresti színházakat arra akarta ösztönözni, hogy a lehető legszélesebb közön­ség számára tegyék elérhetővé az előadások megtekintését. Ugyanis az állam nem finanszírozza teljes mértékben az előadások költségeit, a jegyeladásból származó bevétel vi­szont a házigazda színházaknál ma­rad. Kérdésünkre, hogy nem tartja­­­ túlzottnak a belépők árait, a mi­nisztériumi főosztályvezető el­mondta, a színházak szabad kezet kaptak a jegyek értékesítésére, és korántsem biztos, hogy aki túl kön­nyen jut hozzá, az megfelelően tud­ja értékelni a kultúrát. A kérdésre az apropót az szolgál­tatta, hogy kisebb konfliktust vál­tottak ki a rendező Andrei Serban és az előadásnak helyt adó bukares­ti Nemzeti Színház (TNB) igazga­tója, az UNITER elnöke, Ion Caramitru között a Sarah Kane Megtisztulás című művét bemutató előadásra elkért borsos jegyárak. Andrei Serban elképedését és kese­rűségét fejezte ke az Országos Szín­házfesztivál közönségéhez címzett üzenetében, amiért az általa rende­zett előadás belépői a legdrágábbak (73,5 RON) a fesztiválon. Serban szerint a Megtisztulás az igazságról szóló előadás fiataloknak. „Igazság­talanság, hogy pont nekik kell a „legszörnyűbb” erőfeszítéseket tenniük azért, hogy megnézhessék az előadást - áll a rendező írásos üzenetében. Ion Caramitru szerint az indo­kolja a magasabb jegyárakat, hogy a Megtisztulás stúdióelőadás, azaz 1200 néző helyett mindössze százkilencvenketten férnek el a rögtönzött nézőtéren. A fesztivál igazgatóságának döntése értelmé­ben a színházak a térkialakítás mi­att elvesztett helyek arányában ál­lapíthatják meg a belépők árát. „No meg bárhol a világon a piac szabályai működnek, amelyek szerint, ha az eladásra kínált ter­mék minőségi ára, vagy nagy rá a kereslet, az drágábban kel el” - tette hozzá Caramitru. Serban és a bukaresti Nemzeti Színház jelenlegi vezetése között tavaly ősszel is támadt ellentét, azt követően, hogy nem valósult meg a színházi alkotóközpont, amely Andrei Serban rendező nevét visel­te volna. Serban visszalépett a terv­től, mivel elégedetlen volt a köz­pont alapítását szabályozó kor­mányhatározattal. Kiss Előd Gergely Andrei Serban Demeter András Ion Caramitru Elhunyt Nagy Olga Tegnap temették el Sepsi­­szentgyörgyön a 85 éves korá­ban, múlt csütörtökön el­hunyt Nagy Olga néprajzku­tatót. Kutatta a népmeséket, népi elbeszéléseket, továbbá az asszonyi sorsokat, a tör­vény és szokás viszonyát egy­máshoz. Életében azt vallotta, hogy a mese a vágy költészete, nem narkotikum, hanem az emberi hit, amely aktivizálja minden energiáját, hogy élni tudjon. A mese nem a való­ság, hanem a valóság lényegé­nek a megragadása - írta. Le­telepedett Háromszék főváro­sában a 2000-es évek elején, miután nyugdíjba vonult a ko­lozsvári foklórintézettől, ahol 1957-től dolgozott. Az inté­zetnél kifejtett tevékenysége előtt az ötvenes években az Utunk és a Dolgozó Nő ha­sábjain közölte írásait. 1979- ben megszerezte a néprajztu­domány doktora címet. Köte­tei közül a legfontosabbak az Erdélyi népmesék, Széki népme­sék, Esszé a népmeséről, Népme­se és esztétikum, Asszonyok könyve, Népi elbeszélések, Pa­raszti értékrend és magatartás­­formák. Domokos Péter

Next