Új Magyar Szó, 2007. január (3. évfolyam, 1-21. szám)
2007-01-30 / 20. szám
máros Vadárvácska -Vásárhelyen a Bucsin-tető A Bucsin Gyergyószentmiklós felőli oldalán két éve, nyaranta működő, Vadárvácska nevezetű művésztábor képeiből, textíliáiból, plasztikáiból nyílt kiállítás a hétvégén a marosvásárhelyi Bernády Házban. Vándorkiállítást így is mondhatjuk. Ha tekintettel vagyunk arra, hogy a képanyag elmegy a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Házba vagy még délebbre, Bulgáriába is eljut, akkor a Vadárvácskának hosszú lesz az útja. Nagy a termés a Bucsintetőn, mondta Nagy Miklós Kund szerkesztő, a Bernády Művelődési Központ házigazdája. Két év kétheti termésének javát hozták el Marosvásárhelyre, egész galériát megtöltő anyagot: képet, textilt, plasztikát, mindenekelőtt jó hangulatot. Nyaranta a Bucsin-tetőre jár a képzőművészcsoport, de az „alaptábor” mégis Gyergyóalfalu. Nem is hinnénk, ha nem a tárlatnyitó Márton Árpád Csíkszeredai Szervátiusz-díjas festőművész mondta volna el, hogy a gyergyói nagyközség tizenhat kortárs képzőművészt eresztett el otthonról. Valahányan szerteszét a nagyvilágban. Márton maga is onnan jött a marosvásárhelyi képzőművészeti iskolába, nagy mesterek tanítványa lett. És akkor induljunk el onnan, hogy egy ilyen falu nyilvánvalóan képtárat, alkotótábort érdemel. Tizenhat művész ha csak egy-egy alkotást... Gyergyóalfalu még akkor is galériát, alkotótábort érdemel, ha kődobásnyira van már, sőt még híresebb: a medence minden árkát-bokrát, hegyét-völgyét festőkkel, szobrászokkal belakó szárhegyi művésztábor. Ez így jól hangzik, hogy művésztábor, de kell hozzá egy belevaló önkormányzat, ahol nem fölösen hangoztatott kiadással, a költségvetési terheléssel nyomasztanak tehetséget, művészkedvet, hanem a bevétel a fontos: az alkotások sora, a gazdagodó galéria. Gál Mihályék így gondolják. Ellensúlyoznak valamit, sivárságot, igénytelenséget, akármit. Gál Mihályék jól indítottak két évvel ezelőtt. Mindenekelőtt létrehozták a Sövér Elek Alapítványt, a Sövér Elek-emlékszobát, a Bucsintető pedig meglehetősen közel van. De hát nagy ahegyividék vonzásköre, Csíkszeredától Marosvásárhelyig erős a vonzóerő. Akárhogy is: Bucsintető. Meg aztán gyalog is az állvánnyal, láncfűrésszel, hátizsáknyi festékkel, ecsettel fölfelé kaptatva. Meglett először is a gyergyóalfalui galéria, akkor már könnyen ki lehetett találni, jöhet az alkotótábor is. Márton művész hangsúlyozta, félreértés ne essék, az alfaluiak nem kívánnak semmiképpen a szárhegyi tábornak alternatívát kínálni, versengeni pláne" nem, előbbi már az erdélyi művészettörténelem vaskos alapanyagát képezi, a versenyt venni nehéz. Különben is, miért versengenének művészeink önmagukkal, amikor tudva van, hogy a Vadárvácska-csoport tagjaiból többen is részt vállaltak a szárhegyi tábor létrehozásában. Akárhogy is veszem, számolom, a Vadárvácska művészei többségükben vásárhelyi alkotók. __ Köztük többen is - Márton Árpáddal együtt - Bordi András Vásárhelyi Iskolájának egykori diákjai. Ismét összeáll a tabló, s talán összeáll lassan a majdani album. Munkájával ott van Barabás Éva, Bálint Károly, Datu Victor, Hunyadi László, Hunyadi Mária, Kákonyi Csilla, Kiss Levente, Major Gizella, Miholcsa József, Sajgó Ilona, Tóth Ferenc. A tárlat hétköznapokon látogatható. Lokodi Imre A tárlatnyitó, középen Nagy Miklós Kund Irodalomsikáló évforduló Egyéves és már jár. Leginkább a szája. S ha még nem is hallható szélbe kapaszkodó, zengő férfihangja, azért van, mert egy irodalmi körtnek nem a torokszakadtából hörgő ordibálás a legfőbb erénye. „A Súrlott Grádics irodalmi kör a tavaly januárban alakult, nyitott kör, sok tagja van, s lehet, hogy aki e körre eljár, megtudja, miért érdemes az embernek mozogni és ugyanakkor egészséges módon viszonyulni a korhoz” - mondotta egy dicsőszentmártoni kiszálláson a körvezető Bölöni Domokos író, újságíró. Hogy miért Súrlott Grádics a kör neve? Talán azért, mert kevés dolog van, ami hangsúlyosabban utal valaminek a marosvásárhelyiségére, mint ez az egykor a város polgársága által rangos helynek tartott, zsindelyes fedelű kiskocsma (ma is áll, mivoltából jogtalanul és teljesen kifosztva), amely nevét a mindennap tisztára sikált küszöbéről kapta. A néhai Klastrom (ma Mihai Viteazul) utca 3. szám alatti épület polgári jellegű vendéglőjében egykor sűrűn megfordult Moher Károly és irodalompártoló baráti társasága, de itt töltött egy emlékezetes éjszakát 1915 júliusában Ady Endre és felesége, Boncza Berta is. Újabb keletű irodalmi kapcsolódása a nyolcvanas években Magyarországra áttelepedett Vári, Attila írásaihoz fűződik, akinek Sztálinvárosi idill című novelláskötete valóságos segédkönyv a marosvásárhelyiséghez, s benne a Súrlott Grádics megismeréséhez, melyben finom marhavelő meg zónapörkölt mellé telepedett Balogh néni, Krámer Bubi és Dossu úr, David Potocki és Pallagi elvtárs, a női szabó, Lipáki Aurél és idősebb Janis Eleodor nyugalmazott matematikatanár, Mehmet Kavin Davidoglu, a babadagi török kávés, az örmény Ázsdéján Botond, és páratlan műveltsége, különcsége ellené-re is ide tartozik egy Lupius néven levelező, néha Wolf Bolyai de Bolyának címzett kollégiumi tanár és drámaíró, akiről Vári könyvében mint jeles kályharakó mesterről esik szó. Ám ennyi történelmi körítés elég is a születésnapi tortához, amelyet a kör érdemes háziborászmesterének - Seprődi Józsefnek - a jóvoltából folyékony halmazállapotban fogyasztottak el, nem az előtt, hogy a körtagok megismerkedtek volna Hadnagy József legújabb (Hajnaltól hajnalig című) verseskötetével. A kör törzsgárdájához tartozó diplomás közgazdász amúgy csak „másodállásban” költő, mégis szenvedélyesen ír, töpreng: világról, emberről, istenről, életről és halálról, értelemről és érzelemről, bűnről és erényről. Hadnagy valamivel a diktatúra bukása előtt, 1989. október 11-én éjszaka szökött át Magyarországra, de rendszeresen hazajön, akár egy-egy Súrlott Grádics köri ülésre is. Istenkereső, szerelmes, szülőföld-rajongó költészete nem derűtől sugárzik, inkább valami különös szkepszist nemesít lírává: „Fejemet / versbe / nyisszantom / vérző / kérdőjelnek / Heródiás / tálcáján.” Nem kimondottan születésnapi hangulatot sugall ez a költészet, a versek mégis ünnepléshez méltó emelkedettséget csepegtettek a lelkekbe. S ennyi már elég is volt ahhoz, hogy az első évforduló emlékezetes legyen. Bögözi Attila Torta helyett bor a születésnapon 2007. január 30., KEDD. Összegyűjtik a fekete március anyagát Ambiciózus célt tűzött ki magának az idénre a marosvásárhelyi Bernády György Közművelődési Alapítvány. Pályázattal és támogatásokkal az 1990. márciusi marosvásárhelyi események teljes dokumentációjának összeállítása végett össze szeretne gyűjteni minden fellelhető hang- és képanyagot, hogy digitalizálva megmentse őket. Erre a célra - mint Borbély László, az alapítvány elnöke elmondta - jelentős összeget sikerült megpályázni a Szülőföld Alapnál, s bár az anyagot egyelőre nincs szándékukban kiállítani, filmet viszont készítenek belőle, maga a teljes hang- és képanyag pedig megtalálható lesz a Bernády Házban, a további kutatómunkát segítendő. Tárlat a törvényszéken Jakab Tibor, Marosvásárhely foto-Oscar-díjas fényképésze a múlt héten rendhagyó kiállítással lepte meg városának fotórajongó közönségét. Nem is annyira a kiállított munkákért különleges a tárlat, hanem a helyszín miatt, ugyanis a hazai és a nemzetközi szakma által is jól ismert fotóművész legújabb tárlatát a marosvásárhelyi törvényszék folyosóin nyitotta meg. Marcela Bulzan, a törvényszék elnöke a megnyitón elmondta, hogy örömmel látják vendégül a kiállítást, mely úttörő lehet az intézmény életében, hiszen ezáltal egy kicsit otthonosabb képet mutat maga a törvényszék. A művész reményét fejezte ki, hogy a jövő nemzedék nemcsak a fényérzékeny anyagon, hanem - úgy, mint ő - a valódi helyszíneken is találkozik azokkal az emberekkel, életképekkel, akiket, amelyeket neki szerencséje volt lencsevégre kapni. A tárlat munkanapokon délelőtt tíz és délután négy óra között tekinthető meg. Tűnődések a történelemről A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság ma délután 6 órától tartja összejövetelét a Művelődési Palota kistermében. A társaság meghívottja Végh László atomfizikus, a debreceni egyetem tanára. Előadásának címe: Tűnődések a történelemről - Európa és a magyarok, Dohai István könyvének margójára. A rendezvényen a filharmónia Tiberius vonósnégyese Beethoven-művet ad elő. Minden érdeklődőt várnak az érdekesnek ígérkező előadásra. A bor és a történelem Szerdán este 6 órakor a marosvásárhelyi Deus Providebit Ház dísztermében kezdődik az immár hagyományossá vált Belvárosi szerdák soron következő rendezvénysorozata. Mackó Enikő ezúttal Molnár Kovács Zsolt történészt hívta meg. A kolozsvári egyetemi tanár A bor a történelemben címmel tartja meg vetített képes előadását, s azon felszólal Seprődi József dicsőszentmártoni minősített borkóstoló.