Új Magyar Szó, 2007. április (3. évfolyam, 64-81. szám)
2007-04-02 / 64. szám
Borúst..., SZÜLŐK KLUBJA MV11ÁG .ummtwMx Kreatív csodadélutánok Ilyenkor, húsvét előtt úton-útfélen plakátokkal találkozunk: kézműves foglalkozásra, tojásfestésre hívják a gyerekeket. Az ilyen délutánokon a gyerekek hasznosan tölthetik el szabadidejüket úgy, hogy közben személyiségük is jó irányba fejlődik. Gyöngyfűzés, kavicsfestés, origami, tojásfestés, adventi koszorúkészítés - szinte végtelen a kézműves tevékenységek skálája. A kézműves foglalkozás remek alkalom az együttjátszásra. És - ne feledjük - az együtt töltött idő a legnagyobb ajándék a gyermek számára. Felfedezni a világot Az új anyagok, eszközök felkeltik érdeklődését, figyelmét lekötik. Általában természetes anyagokból, termésekből, kavicsokból, és rongyból, papírból dolgoznak. A gyerek így megismeri az anyagok tulajdonságait: hogyan kelnek életre, micsoda titkokat rejtegetnek. Az eredmény is jobbára esztétikus, ezáltal formálja a gyermekek szépérzékét, ízlését, szín- és formaérzékét. A természetes anyagokkal dolgozva közelebb kerülnek a természethez, és ez majd a későbbiekben segítheti őket megtalálni a belső egyensúlyt, a lelki békét. Emellett pl. a merített papír készítése, természetes festékek használata által környezetvédelemre is nevelik a gyerekeket. Az alkotás öröme Ha a gyerek saját kezűleg készít valamit, megismeri az alkotás, a kitartó, eredményes munka, a felfedezés örömét. Sikerélményhez jut, ettől erősödik az önbecsülése, az önértékelése és a világról alkotott képét is kedvezően befolyásolja. Az anyagok határtalan lehetőséget rejtegetnek, csak a fantáziájára kell hagyatkoznia. A saját készítésű tárgyakkal minket is meglephetnek. Figyeljük meg, milyen izgatottan várja gyermekünk, hogy átadhassa az ajándékot nekünk! Mennyire szurkol, hogy vajon fog-e tetszeni... Ellazít, felüdít A manuális tevékenység nyugtató, ellazító hatású, szinte terápiás jellegű. A kézügyesség fejlődése sem elhanyagolandó szempont. Az „apró" mozdulatoktól fejlődnek a kézizmaik, a finommozgásuk, és az segíti az íráshoz szükséges képességek kialakulását. Gondoljuk csak el, mennyi türelemre, figyelemre, akaraterőre van szükség, hogy egyenes vonalat húzzunk a hímes tojásra! Ötletvadászaton Kézműves foglalkozásokra járva remek ötleteket kapunk. Otthon bizonyára nem jöttünk volna rá, hogy mi mindenre jó pl. egy vécépapír-guriga, vagy hogy mit lehet kezdeni a kirándulásról, parkbeli sétáról hazahozott száraz falevelekkel. Vagy hogyan fogjunk hozzá a húsvéti tojás „megírásához". Ezután már otthon is tarthatunk „kézműves foglalkozásokat". Közösség alakul... A kézműves tevékenységeken más gyerekekkel találkozik, barátokat szerez. Közösség alakul ki, ahol jókat lehet beszélgetni, meg csodás dolgokat alkotni. Megtanulja, jobban mondva megérzi az egymáshoz tartozás fontosságát. A valahova tartozás örömét, biztonságát nyújtja. A gyerekeknek szükségük van a családon kívül valami más befogadó erőre, ahol vele egykorúakkal ismerkedhetnek, együtt tölthetik el a szabad idejüket. Egy összetartó erővel rendelkező klub jó irányba tereli a gyerekeket, és jó az esélyünk arra, hogy később majd nem keresik más úton a boldogulást. Bálint Csilla ranpi FOTÓ KOVÁCS ANIKÓ Kilyén Irma oktató tojásfestésre tanítja a kisgalambfalvi Tündérvár játszóház gyerekeit. Az Artera Alapítvány és a Kuckó műhely szervezésében a hét végén Székelyudvarhelyen megtartott Mesés tojások népművészeti kiállítás és vásár sok látogatót vonzott Összeszámolták a gyermeknevelés költségeit Évente, átlagosan 1,26 millió forintba kerül egy gyermek nevelése Magyarországon. A Társadalomkutatási Intézet Zrt. (Tárki) nemrég közreadott tanulmányában azt vizsgálta, mennyibe kerül ma Magyarországon egy gyermek felnevelése, illetve mennyiben támaszkodhatnak az államra a szülők. Egy gyermek születése alapvetően megváltoztatja a háztartás költségvetési szerkezetét: bizonyos kiadások csökkennek, viszont újak bukkannak fel. A kutatók arra jutottak, hogy egy gyermek évente 288 417 ezer forintnyi árut (élelmiszert és tartós fogyasztási cikket) fogyaszt el. A legtöbbe az egykék kerülnek, az egy főre jutó költség, a három vagy több gyereket nevelő családban kisebb. A Tárki kutatói ezúttal különös figyelmet fordítottak a gyermekneveléssel kapcsolatos otthoni munka értékére is. Ez a szűken értelmezett háztartási munka mellett a gyermek ellátásához kapcsolódó egyéb feladatokat-testi gondozást, ruhavásárlást, együtt tanulást, meseolvasást stb. - is magában foglalja. A költségeknél így nem csupán a tisztítószerek és eszközök árát, hanem a kieső jövedelmet is figyelembe vették. A szülők évente 404-1663 ezer forint értékű munkát végeznek otthon. A legkevesebb „élő munkaerős" ráfordítást a két vagy több gyermeket egyedül nevelő szülők nyújtanak, míg időben a legtöbb törődést az egykék élvezhetik. Összességében egy gyermek nevelésének éves átlagos költsége 1,26 millió forint. Ez családtípusonként változik, hiszen ahol egy szülő nevel két gyermeket, ott 842 ezer forintra csökken a ráfordítás, míg az egykékre 2,04 milliót fordítanak a szüleik. Születéstől az egyetemi tanulmányok végéig átlagosan 30 milliót költünk gyermekünkre. Gyermekvállalás miatti alváshiány Naponta átlagosan 90 percnyi alvást veszítenek el az első gyermekük születése utáni első évben a szülők - állapította meg egy nagybritanniai felmérés. Az 500 férj és feleség megkérdezésével készített kimutatás szerint elsőszülöttjük első életévében hetente egy teljes éjszakai alvást buknak el a szülők a csecsemő sírása miatt, ami az egész évre kivetítve 68 napot jelent. A felmérés másik érdekessége, hogy a szülők majdnem fele rendszeresen vitatkozik arról, ki veszít több alvásidőt, ami feszültséget kelt a párkapcsolatban. Az anyák 42 százaléka szerint ők maguk fél percen belül reagálnak gyermekük sírására, míg párjuk csak öt perc múlva. Mindössze az anyák egy százaléka mondta azt, hogy képes a gyermeke sírása alatt aludni, ám partneréről már 43 százaléka vélekedik így. A gyermekvállalás miatti alváshiány tartós nyomokat hagy a szülőkön. A megkérdezettek 57 százaléka felszínesebben alszik gyermeke születése óta, 11 százalék pedig alvásproblémákkal küzd. Ezek a gondok azonban csak az első gyermek születése után jelentkeznek ilyen súllyal, a jelek szerint a szülők később jobban tudják kezelni a helyzetet - már ha vállalnak újabb gyermeket. mi nagyoknak A kisgyerekkor 4. BESZÉLGETÉS Intő példa a félelemről (2.) Mitől fél a gyerek? Talán attól a manótól, boszorkánytól, akiről a mesében hallott? Ha így van, egyszerű volna: ne meséljünk neki. Csakhogy: a mesét nem azért szereti a gyerek, mert olyan dolgokról hall benne, amik értelmétől, értelmétől, képzeletétől addig idegenek, teljességgel ismeretlenek előtte. Nem, hiszen - gondoljuk meg! - az ötéves gyereknek hiába mondjuk el az egri vitézek történetét - értelme, értelme, képzelete még nem érett meg hozzá. De a Fanyűvőről, vagy a Plútót és sárkányait legyőző aranyhajú ikrekről, a tündérkirálylányt kiszabadító legkisebb királyfiról szóló mesét százszor is újrakéri, hallgatni akarja, és ő maga javít ki benne, ha valamit rosszul- az előzőkhöz képestmásképp - mondunk. Azt a mesét kívánja és szereti a gyerek, ami a benne gomolygó indulatok világát fejezi ki a maga nyelvén.És a pontos ismétlésnek is nagyon nagy jelentősége van. Az ismétlés, hogy a gyerek újra meg újra az ismert világot varázsolja képzeletben is maga köré - önerősítő hatású. Megnyugtat. Biztonságot ad. A mese világa teljes világ, jóval és gonosszal - és olyan világ, ahol minden érthető, mert a mesélő mindenre magyarázatot ad. És olyan világ, ahol a legkisebbek, a leggyengébbek bátrakká válnak, és győznek erejükkel. Meg kell hát fordítanunk a dolgot; nem a manótól, boszorkánytól fél a gyerek, hanem félelmét a manó és a boszorkány alakjával jól ki tudja fejezni - és meg is szabadul tőle, ha teljes mesében találkozik velük, ahol végül minden a maga helyére kerül, és a világ elrendeződik. A manó és a boszorkány akkor fenyegető, ha fenyegetésként, a mese egész világából kiszakítva rémítgetjük vele a gyereket. Eszter két és fél éves. Világos, nagy szobában játszik a földön, néhány lépésnyire tőle ott ül az édesanyja, s dolgozik. Egyszer csak Eszter feláll, odamegy anyjához, közelbújik, nagy, ijedt szemmel néz fel rá, és azt mondja: - Anyuci! Szeretlek. Anyja már tudja: Eszter most megijedt. De mitől? Nézi Esztert, megsimogatja a fejét. - Mi van? - Mindjárt bemászik egy kiskutya az ablakon. Pedig Eszter pontosan tud mindent. Tudja, hogy nem másznak be kiskutyák a harmadik emeleti ablakon, tudja, hogy a kiskutya nem bánt, tudja, hogy anyja is itt van és tudja, hogy a kiskutyát nem is lehet látni, hiszen csak mindjárt... fog bemászni. Jóska tizenegy éves. Anyja elvitte az ideggondozóba, mert a gyerek nagyon érzékeny, és még mindig fél éjszaka. Ő mondta erről a félelemről: - Elképzelek mindenfélét, ami nem is igaz; már elhatároztam, hogy nem hozok ki ilyet, de nem tudom, hogy milyen lesz. A diák Csokonai Vitéz Mihályról írja iskolatársa: „...Ide tartozik az is, amit közönségesen beszéltek felőle a Kollégiumban, hogy éjszaka a maga különös szobácskájában gondolkodván, a képzelődés által maga elébe állított dolgoktól mint jelenlévőktől, megijedt, és ezért, mintegy rettegve szaladt a kollégiumi strázsákhoz, hogy prücskeit fejéből kiverhesse." (Domby Márton: Csokonay V. Mihály élete) Folytatjuk Dr. Vekerdy Tamás pszichológus