Új Magyar Szó, 2007. április (3. évfolyam, 64-81. szám)

2007-04-02 / 64. szám

B­orúst..., SZÜLŐK KLUBJA MV11ÁG .ummtwMx Kreatív csodadélutánok Ilyenkor, húsvét előtt úton-útfélen plakátokkal találkozunk: kézműves foglalkozásra, tojásfestésre hívják a gyerekeket. Az ilyen délutánokon a gyerekek hasznosan tölthetik el szabadidejüket úgy, hogy közben személyiségük is jó irányba fejlődik. Gyöngyfűzés, kavicsfestés, origa­mi, tojásfestés, adventi koszorú­készítés - szinte végtelen a kéz­műves tevékenységek skálája. A kézműves foglalkozás remek alka­lom az együttjátszásra. És - ne fe­ledjük - az együtt töltött idő a leg­nagyobb ajándék a gyermek szá­mára. Felfedezni a világot Az új anyagok, eszközök felkeltik érdeklődését, figyelmét lekötik. Általában természetes anyagok­ból, termésekből, kavicsokból, és rongyból, papírból dolgoznak. A gyerek így megismeri az anyagok tulajdonságait: hogyan kelnek életre, micsoda titkokat rejteget­nek. Az eredmény is jobbára esz­tétikus, ezáltal formálja a gyerme­kek szépérzékét, ízlését, szín- és formaérzékét. A természetes anyagokkal dol­gozva közelebb kerülnek a termé­szethez, és ez majd a későbbiek­ben segítheti őket megtalálni a belső egyensúlyt, a lelki békét. Emellett pl. a merített papír készí­tése, természetes festékek hasz­nálata által környezetvédelemre is nevelik a gyerekeket. Az alkotás öröme Ha a gyerek saját kezűleg készít valamit, megismeri az alkotás, a kitartó, eredményes munka, a fel­fedezés örömét. Sikerélményhez jut, ettől erősödik az önbecsülése, az önértékelése­­ és a világról al­kotott képét is kedvezően befolyá­solja. Az anyagok határtalan lehe­tőséget rejtegetnek, csak a fantá­ziájára kell hagyatkoznia. A saját készítésű tárgyakkal minket is meglephetnek. Figyel­jük meg, milyen izgatottan várja gyermekünk, hogy átadhassa az ajándékot nekünk! Mennyire szur­kol, hogy vajon fog-e tetszeni... Ellazít, felüdít A manuális tevékenység nyugta­tó, ellazító hatású, szinte terápiás jellegű. A kézügyesség fejlődése sem elhanyagolandó szempont. Az „apró" mozdulatoktól fejlődnek a kézizmaik, a finommozgásuk, és az segíti az íráshoz szükséges ké­pességek kialakulását. Gondoljuk csak el, mennyi türelemre, figye­lemre, akaraterőre van szükség, hogy egyenes vonalat húzzunk a hímes tojásra! Ötletvadászaton Kézműves foglalkozásokra járva remek ötleteket kapunk. Otthon bizonyára nem jöttünk volna rá, hogy mi mindenre jó pl. egy vé­­cépapír-guriga, vagy hogy mit le­het kezdeni a kirándulásról, parkbeli sétáról hazahozott szá­raz falevelekkel. Vagy hogyan fogjunk hozzá a húsvéti tojás „megírásához". Ezután már ott­hon is tarthatunk „kézműves foglalkozásokat". Közösség alakul... A kézműves tevékenységeken más gyerekekkel találkozik, bará­tokat szerez. Közösség alakul ki, ahol jókat lehet beszélgetni, meg csodás dolgokat alkotni. Megta­nulja, jobban mondva megérzi az egymáshoz tartozás fontosságát. A valahova tartozás örömét, biz­tonságát nyújtja. A gyerekeknek szükségük van a családon kívül valami más befogadó erőre, ahol vele egykorúakkal ismerkedhet­nek, együtt tölthetik el a szabad idejüket. Egy összetartó erővel rendelkező klub jó irányba tereli a gyerekeket, és jó az esélyünk arra, hogy később majd nem keresik más úton a boldogulást. Bálint Csilla ranpi FOTÓ KOVÁCS ANIKÓ Kilyén Irma oktató tojásfestésre tanítja a kisgalambfalvi Tündérvár játszóház gyerekeit. Az Artera Alapítvány és a Kuckó műhely szervezésében a hét végén Székelyudvarhelyen megtartott Mesés tojások népművészeti kiállítás és vásár sok látogatót vonzott Összeszámolták a gyermeknevelés költségeit Évente, átlagosan 1,26 millió fo­rintba kerül egy gyermek nevelé­se Magyarországon. A Társada­lomkutatási Intézet Zrt. (Tárki) nemrég közreadott tanulmányá­ban azt vizsgálta, mennyibe kerül ma Magyarországon egy gyer­mek felnevelése, illetve mennyi­ben támaszkodhatnak az államra a szülők. Egy gyermek születése alapvetően megváltoztatja a ház­tartás költségvetési szerkezetét: bizonyos kiadások csökkennek, viszont újak bukkannak fel. A ku­tatók arra jutottak, hogy egy gyer­mek évente 288 417 ezer forint­nyi árut (élelmiszert és tartós fo­gyasztási cikket) fogyaszt el. A legtöbbe az egykék kerülnek, az egy főre jutó költség, a három vagy több gyereket nevelő csa­ládban kisebb. A Tárki kutatói ez­úttal különös figyelmet fordítottak a gyermekneveléssel kapcsolatos otthoni munka értékére is. Ez a szűken értelmezett háztartási munka mellett a gyermek ellátá­sához kapcsolódó egyéb felada­tokat-testi gondozást, ruhavásár­lást, együtt tanulást, meseolva­sást stb. - is magában foglalja. A költségeknél így nem csupán a tisztítószerek és eszközök árát, hanem a kieső jövedelmet is fi­gyelembe vették. A szülők évente 404-1663 ezer forint értékű munkát végeznek otthon. A leg­kevesebb „élő munkaerős" ráfor­dítást a két vagy több gyermeket egyedül nevelő szülők nyújtanak, míg időben a legtöbb törődést az egykék élvezhetik. Összességé­ben egy gyermek nevelésének éves átlagos költsége 1,26 millió forint. Ez családtípusonként válto­zik, hiszen ahol egy szülő nevel két gyermeket, ott 842 ezer fo­rintra csökken a ráfordítás, míg az egykékre 2,04 milliót fordítanak a szüleik. Születéstől az egyetemi tanulmányok végéig átlagosan 30 milliót költünk gyermekünkre. Gyermekvállalás miatti alváshiány Naponta átlagosan 90 percnyi al­vást veszítenek el az első gyerme­kük születése utáni első évben a szülők - állapította meg egy nagy­­britanniai felmérés. Az 500 férj és feleség megkérdezésével készített kimutatás szerint elsőszülöttjük el­ső életévében hetente egy teljes éjszakai alvást buknak el a szülők a csecsemő sírása miatt, ami az egész évre kivetítve 68 napot je­lent. A felmérés másik érdekessé­ge, hogy a szülők majdnem fele rendszeresen vitatkozik arról, ki veszít több alvásidőt, ami feszült­séget kelt a párkapcsolatban. Az anyák 42 százaléka szerint ők ma­guk fél percen belül reagálnak gyermekük sírására, míg párjuk csak öt perc múlva. Mindössze az anyák egy százaléka mondta azt, hogy képes a gyermeke sírása alatt aludni, ám partneréről már 43 százaléka vélekedik így. A gyermekvállalás miatti alváshiány tartós nyomokat hagy a szülőkön. A megkérdezettek 57 százaléka felszínesebben alszik gyermeke születése óta, 11 százalék pedig alvásproblémákkal küzd. Ezek a gondok azonban csak az első gyermek születése után jelentkez­nek ilyen súllyal, a jelek szerint a szülők később jobban tudják ke­zelni a helyzetet - már ha vállal­nak újabb gyermeket. ­mi nagyoknak A kisgyerekkor 4. BESZÉLGETÉS Intő példa a félelemről (2.) Mitől fél a gyerek? Talán attól a manótól, boszor­kánytól, akiről a mesében hal­lott? Ha így van, egyszerű volna: ne meséljünk neki. Csakhogy: a mesét nem azért szereti a gye­rek, mert olyan dolgokról hall benne, amik értelmétől, értelmé­től, képzeletétől addig idegenek, teljességgel ismeretlenek előtte. Nem, hiszen - gondoljuk meg! - az ötéves gyereknek hiába mondjuk el az egri vitézek törté­netét - értelme, értelme, képze­lete még nem érett meg hozzá. De a Fanyűvőről, vagy a Plútót és sárkányait legyőző aranyhajú ik­rekről, a tündérkirálylányt kisza­badító legkisebb királyfiról szóló mesét százszor is újrakéri, hall­gatni akarja, és ő maga javít ki benne, ha valamit rosszul­­- az előzőkhöz képest­­másképp - mondunk. Azt a mesét kívánja és szereti a gyerek, ami a benne go­­molygó indulatok világát fejezi ki a maga nyelvén.­­És a pontos ismétlésnek is na­gyon nagy jelentősége van. Az is­métlés, hogy a gyerek újra meg újra az ismert világot varázsolja képzeletben is maga köré - önerősítő hatású. Megnyugtat. Biztonságot ad. A mese világa teljes világ, jóval és gonosszal - és olyan világ, ahol minden ért­hető, mert a mesélő mindenre magyarázatot ad. És olyan világ, ahol a legkisebbek, a leggyen­gébbek bátrakká válnak, és győz­nek erejükkel.­ Meg kell hát fordítanunk a dol­got; nem a manótól, boszorkány­tól fél a gyerek, hanem félelmét a manó és a boszorkány alakjával jól ki tudja fejezni - és meg is sza­badul tőle, ha teljes mesében ta­lálkozik velük, ahol végül minden a maga helyére kerül, és a világ elrendeződik. A manó és a bo­szorkány akkor fenyegető, ha fe­nyegetésként, a mese egész vilá­gából kiszakítva rémítgetjük vele a gyereket. Eszter két és fél éves. Világos, nagy szobában játszik a földön, néhány lépésnyire tőle ott ül az édesanyja, s dolgozik. Egyszer csak Eszter feláll, odamegy any­jához, közelbújik, nagy, ijedt szemmel néz fel rá, és azt mond­ja: - Anyuci! Szeretlek. Anyja már tudja: Eszter most megijedt. De mitől? Nézi Esztert, megsimogatja a fejét. - Mi van? - Mindjárt bemászik egy kisku­tya az ablakon. Pedig Eszter pontosan tud min­dent. Tudja, hogy nem másznak be kiskutyák a harmadik emeleti ablakon, tudja, hogy a kiskutya nem bánt, tudja, hogy anyja is itt van és tudja, hogy a kiskutyát nem is lehet látni, hiszen csak­­ mindjárt... fog bemászni. Jóska tizenegy éves. Anyja el­vitte az ideggondozóba, mert a gyerek nagyon érzékeny, és még mindig fél éjszaka. Ő mondta er­ről a félelemről: - Elképzelek mindenfélét, ami nem is igaz; már elhatároztam, hogy nem hozok ki ilyet, de nem tudom, hogy milyen lesz. A diák Csokonai Vitéz Mihály­­ról írja iskolatársa: „...Ide tartozik az is, amit kö­zönségesen beszéltek felőle a Kollégiumban, hogy éjszaka a maga különös szobácskájában gondolkodván, a képzelődés ál­tal maga elébe állított dolgoktól mint jelenlévőktől, megijedt, és ezért, mintegy rettegve szaladt a kollégiumi strázsákhoz, hogy prücskeit fejéből kiverhesse." (Domby Márton: Csokonay V. Mihály élete) Folytatjuk Dr. Vekerdy Tamás pszichológus

Next