Új Magyarország, 1991. június (1. évfolyam, 31-55. szám)

1991-06-19 / 46. szám

I. évfolyam, 46. szám ]199­1. június 19., szerda 11 objektív Israel népét, a saidóságot akkor érthetjü­k helyesen, ha a Szentirás alapján tájé­­kozódunk. A választott nép tötrténete Abrahámmal kezdődik, akit az Örökkévaló elhívott, hogy általa és utódai által ragyogjon Isten neve a világban. Abrahám— Izsák—Jákob. Három nemzedék. Abrahám unokája, Jákob, a Jálibok révénél kap­ja a Mindenhatótól új nevét: Izrael. Utódai Izrael fiai. Több mint ötezer éves tör­ténelmük során rengeteg megpróbáltatást kellett elszenvedniük. Az egyiptomi rab­szolgaság, a babiloni hetvenéves fogság vagy az újkori Holocaust jelzik a mély­pontokat. A környező népek az Ígéret földjén sem hagyták őket békén. Történel­mük az állandó hadakozás története. Sokszor el akarták őket pusztítani, nem Hit­ler volt az első. Az Eszter könyvében megrázó történetet olvashatunk a „zsidó­kérdés végleges megoldásáról”, amelyet a történelem a I. világháború idején is­mételt meg. Legendás hírű próféták származtak ebből a népből: Mózes, Sámuel, Illés, Jónás, hogy csak jelzésszerűen említsünk néhány nevet. Királyaik közül Dá­vid és fia, Salamon a mai napig talán a legismertebbek. Kétségtelen tény az is, hogy a kereszténység gyökerei az Ószövetségben, azaz a zsidó Szentírásban találhatók. A Messiás, akit görögül Krisztusnak mondanak — aki a keresztény hit szerint, a megígért Szabadító — szintén izraelita volt. Jézus személye botránykő lett, amely megosztotta Izrael népét. Tarzasi Saul, a híres zsidó rabbi, aki Pál apostol néven vált közismertté, saját életében tapasztalta meg ezt a feszültséget. Az időszámí­tásunk utáni hatvanas évek végén—hetvenes évek elején, a Titusz vezette római légiók elfoglalták, és porig rombolták Jeruzsálemet és a Templomot. Iszonyatos vérengzést vittek végbe a zsidó nép között. Izrael állam megszűnt. A nép szétszó­ródott. Hosszú évszázadokon át éltek a szétszórtságban, mégis megtartották zsidó identitásukat, és 1948-ban megtörtént a elképzelhetetlen, majd kétezer év szü­net után újra megszületett egy ország: Izrael. Az Új Magyarország lehetőséget kapott arra, hogy részt vegyen az Onep Sábbát Klub vitaestjén. Izgalmas kérdésekre kerestek választ: Mi az antiszemitiz­mus fogalma? Van-e antiszemitizmus Magyarországon? Mit jelent ez? Hol van a veszély kezdete? Meddig egyéni kérdés az antiszemitizmus? Mikor lép­jen fel ellene a kormány, mikor a tár­sadalom? A tisztázó szándékú előadás­ra az elmúlt napokban került sor Bu­dapesten, a Gyógypedagógiai Főiskola épületében. Oneg Sábbát azt jelenti: a szombat gyönyörűsége. Magyarországon 1985- ben alakult a klub dr. Engländer Tibor vezetésével, aki 1990-ben megalakítot­ta a Magyarországi Cionista Szövetsé­get is. A történelem folyamán kétszer volt Oneg Sábbát-szerveződés. Az első az 1920-as években, Bialik héber költő vezetésével alakult. A második a var­sói gettólázadás idején, Rigelblum ne­véhez fűződik. A régi és az új szerve­ződés célja egyaránt a hagyományok ápolása, a zsidó identitástudat megőr­zése. A zsidókat keresi? — A zsidókat keresi? — kérdezte tőlem az idős férfi, amikor az Oneg Sán­bát Klub után érdeklődtem. — Jöjjön velünk, mi is oda me­gyünk — mondta. Megtudtam, hogy ide várják Szent­ágothai János, Szabó Miklós, Dénes János országgyűlési képviselőket, va­lamint Csalog Zsolt írót és a Fidesz képviselőjét is. Engländer Tibor elnök vitaindító beszéde elején már világossá tette, hogy a fő kérdés az: mi az antiszemitizmus, és nem az, hogy ki az antiszemita. Fi­gyelmeztetett: az antiszemitizmus ki­fejezés pontatlan, megtévesztő, mert nem az összes sémi nyelvet beszélő nép­re vonatkozik, hanem kizárólag a zsi­dóságra. Az antiszemitizmus nem más, mint zsidógyűlölet. Felhívta a figyel­met arra is, hogy ez a kifejezés álnév, álruha, mert tudományosnak tűnő, sza­lonképesnek ható módon fedi el a vas­kos indulatokat. Hozzáfűzte, hogy en­nek a sötét eszmének a lényege a ha­misság. Két oka van annak, hogy tisz­tázni kívánja az antiszemitizmus kér­dését Az egyik, hogy paternalista ve­szélyt látnak benne; a másik, a törté­nelmi tények arra intenek, hogy egy­­egy lappangó időszak után újra és új­ra nyilvánosan is megjelenik az esz­me. Azért szükséges őszintén tisztázni a fogalmakat, hogy mindenki világo­san lássa, mi az antiszemitizmus, és mi nem. Másrészt, ha tisztán értjük a fogalmat, akkor hatékonyan lehet har­colni ellene, közös összefogással. A klub nem szeretne a belpolitikai viták sód-o­rába kerülni. Egy párt mellé sem állnak oda. Építő tárgyilagosságra vág­ynak. Elhiszik, tudják, hogy a mai felelős ve­zetés nem akar antiszemita kurzust. Ugyanakkor észlelnek a mai magyar társadalomban olyan jelenségeket, ame­lyek jelenleg egyedinek, elszigeteltnek, periferikusnak tűnnek, de félő, hogy felerősödhetnek. A jelenlegi vezetés jó­akarata ellenére furcsa perspektívák állhatnak elő. A zsidóságnak Hitler óriási károkat okozott, mert elhitette az emberékkel, hogy az antiszemitizmus a gázkamrák­nál kezdődik, pedig ez nem így van. Az antiszemitizmus lényege és a kez­dete a diszkrimináció, a megkülönböz­tetés. Amikor valaki rámutathat a má­sik emberre, és azt mondhatja, ez zsi­dó, ezért más elbírálás alá esik. Jelen­leg ilyen diszkriminációnak tekinthe­tő például az, ami ma Erdélyben a ma­gyarsággal történik — mondotta. — Az antiszemitizmus tehát a rámutatással kezdődik. A megkülönböztetéssel az egyén sorsa válik meghatározottá, jól­lehet közösségről beszélnek. Mivé válhat az antiszemitizmus? — tette fel a kérdést. — Megtörténhet, hogy „csóknak” indul egy mozdulat, és „harapás” lesz belőle. Utalt bizonyos újságokra, amelyekben olyan cikkek jelentek meg, amelyek aggodalommal töltik el, ugyanakkor ezen lapok kép­viselői tiltakoznak az antiszemitizmus vádja ellen. Cionizmusért börtön Meg kell azt is említeni — hangoz­tatta az elnök —, hogy a mai jogszabá­lyok enyhén, késedelmesen, lassan ke­zelik az ilyenfajta ügyeket. Értékelése szerint az uszító jellegű megnyilvánu­lásoknak nincsenek súlyos következmé­nyei. A feltárásban, az elítélésben hiá­nyosságok vannak — mutatott rá. — Me­lyek az antiszemitizmus jellegzetes megnyilvánulásai Magyarországon? — Mit nevezü­nk antiszem­itizmusnak? összeállítás az Oneg Sábbát Klub vitaestjéről kérdezte. Az egyik az, hogy a magyar­ságot meg kell védeni. De mi ellen kell védeni valamit? A jó dolgok ellen? Nem, hanem az ártalmasak ellen. A másik az, hogy nem név szerint neve­zik meg azokat, akik tényleg rosszat tettek, hanem az egész népcsoportot teszik felelőssé. Az 1945 utáni, úgynevezett zsidó bosszúról szólva hangoztatta, hogy akik átélték azt az időszakot, azok tudják: nem így volt. Ő vállalta a cionista esz­méket az ötvenes években is, ezért le­­zsidózták, börtönbe zárták. Kifejtette, hogy a cionista eszméket is hamisan tudatosították a közvéle­ményben. Régebben gyakran a cioniz­must a fasizmussal rokon fogalomnak mondták, pedig nem az. Ma szintén ha­misan értelmezik, amikor a sztáliniz­mushoz hasonlítják. Kiemelte, félelmet kelt bennük az, hogy miféle modellkeresés folyik ma Magyarországon. Miért lehet Szabó De­zsőről többet hallani, mint Bibó Ist­vánról? Ezek szimptómák, amelyek életképes baktériumokról árulkodnak. Azért rendezték a mai vitát — mondot­ta —, hogy őszintén, nyíltan lehessen nézeteket cserélni. Hangoztatta, hogy a magyarországi cionisták számára irányadó a Szentírás azon gondolata, mely szerint „Imádkozzatok a városért, amelyben éltek ...” Tovább keresik azt az utat, amelyen együtt járva virágzó, baráti jövőt valósíthatnak meg. Ez az út az újat­építés, és nem a felejtés útja. Felszólította a zsidókat és nem zsi­dókat egyaránt, hogy a hatósági tör­vények biztosítsák a zsidók korrekt helyzetét. Mi nem pánikot akarunk, hanem a zsidó nép újjászületését — mondotta. Befejezésül arra mutatott rá Engländer Tibor, azt szeretnék, ha azok az embe­rek, akik Izraelben találták meg ha­zájukat, szeretettel, nosztalgiával gon­doljanak vissza Magyarországra. Akik pedig itt élnek, azok jól érezzék magu­kat. A vitaindítót őszinte hangvételű, oly­kor az indulatokat sem mellőző, há­romórás vita követte. A legtöbb hozzá­szóló kérte, hogy állásfoglalása névte­lenül kerüljön nyilvánosságra. A tel­jesség igénye nélkül idézünk néhány jellemző gondolatot az elhangzottakból. Egy idős, nem zsidó férfi, aki az öt­venes években a munkaszolgálatot is átélte, hangoztatta, hogy a félelem rossz tanácsadó. Meg kell érteni a másik fél álláspontját is. Egy zsidó férfi, aki 1956 után Dénes Jánossal együtt ült börtönben, kije­lentette: zsidó származású kínzóiban a kommunistát látta, és nem a zsidót. Felhívta a figyelmet, hogy ezek az em­berek a zsidóság védőpajzsa mögé búj­va akarják menteni kommunista múlt­jukat. Szabó Miklós szabad demokrata par­lamenti képviselő szerint az antisze­mitizmus az olyan hamis általánosítás­sal kezdődik, mint például a „zsidók karrieristák”. Kétségtelen tény: a nem zsidók is azok. Kiemelte azt is, hogy vannak megfelelő jogszabályok, ame­lyek védelmet nyújtanak, csak éppen azokat helyesen kell alkalmazni. Új jogszabályok létrehozásának lehetősé­gét sem zárta ki. Hozzáfűzte, hogy a kimondhatatlanul sok félreértésre okot adó Sión bölcsei című pamflet bizo­nyítottan hamisítvány. A zsidóságnak ehhez nincs köze. Dénes János független képviselő hangsúlyozta, hogy tiszteli és becsüli a zsidóságot. Ugyanakkor úgy vélte, hogy az a zsidó, aki itt él, annak tisz­teletben kell tartania idetartozását. Hozzáfűzte: itt „zsidóul” nem lehet győzni. Zsidóul Izraelben lehet győzni. Egy negyven év körüli férfi kérte: ne korlátozza senki azt, hogyan éli meg zsidóságát... A Fidesz képviselője szerint az anti­szemitizmus a politikai harc eszközé­vé vált. Ugyanakkor úgy értékelte, hogy a parlamenti liberális tömb kellő védelmet nyújt az antiszemitizmus el­len. Dénes és Csalog párviadala Egy zsidó férfi, akinek édesanyját a nyilasok a Dunába lőtték, édesapját pedig az ÁVH-sok összeverték, han­goztatta, hogy neki Magyarország a hazája. Elsősorban magyarnak tartja magát és azután zsidónak t Óvott attól, hogy a zsidóság megbontsa a magyar nemzettestet. Egy másik hozzászóló kiemelte: zsi­dó vagyok... Cionista vagyok... Az egyházi javak visszaadása mellett va­gyok ... Mégse csináljanak ebből zsidó­kérdést. Hozzáfűzte, az 1919-es egyes népbiztosok vagy Rákosi, Farkas, Gerő zsidó emberek voltak, de nem repre­zentálták sem a zsidóságot, sem a zsi­dóság érdekeit. Szentágothai János­ professzor, MDF- es parlamenti képviselő rámutatott: az antiszemitizmus régi keletű jelenség, s már Krisztus születése előtt kétszáz év­vel is jelen volt a világban. (Itt utalt a Makkabeus-felkelés körülményeire.) Leszögezte: a cionista magyar zsidó­ságnak nagy szerepe lehet az Izrael és Magyarország közti jó kapcsolatok ki­építésében. Felhívta a figyelmet: egyik csoport se mutogasson a másikra, ha­nem konstruktív szellemben próbálja­nak meg gondolkozni. Csalog Zsolt író hozzászólásában le­szögezte, hogy objektíven kell tisztáz­ni a dolgokat mindkét oldalról. Hozzá­fűzte: nem tetszett neki Dénes János felszólalásának antiszemita jellegű hangvétele. Szomorúnak nevezte, hogy Magyarországon van politikai antisze­mitizmus, és az olyan embereket is be­szippant, mint Dénes János, aki 1985- ben még nem volt antiszemita. Dénes János válaszában visszautasí­totta az antiszemitizmus vádját. Kije­lentette, hogy a tisztességes zsidót sze­reti, ugyanakkor a tisztességtelen ma­gyart nem. És ez fordítva is igaz. Borik Jánes Dr. Engländer Tibor, az Oneg Sábbát Klub elnöke: Az antiszemitizmus nem más, mint zsidógyűlölet Dr. Szentágothai János: A cionista magyar zsidóságnak nagy szerepe lehet a két ország közti Jó kapcsa- Dénes János parlamenti képviselő visszautasította az antiszemitizmus vádját lat kiépítésében A félelem rossz tanácsadó A bűnbakkeresés is része az antiszemi­tizmusnak Nagy Béla felvételei

Next