Új Magyarország, 1991. július (1. évfolyam, 57-82. szám)

1991-07-20 / 73. szám

SINKÓ PÉTER Magad uram... Manapság a jó szakember megfizet­hetetlen. Sőt, az élet minőségéről árulkodik az is, hogy manapság a rossz szakember is megfizethetet­len. Barátunknak leszakadt a redő­nye. Kijött egy bácsi a lószertől, nyugdíj után másodállásban, huncut fürtöcskékkel, fül mögé nőtt ácsce­ruzával, kicsavart négy csavart, ki­cserélt 2 méter gurtnit, visszacsavart négy csavart, és számlázott 900 forintot. Hja kérem, az áfa... Még hogy ez serkenti a gazdaságot? Leg­feljebb annyira, mint a napon sze­dett macskakörömre a férfiasságot. (Koncz Zsuzsa néni füveskönyve, 34. old.) A szakember megfizethetetlensége különösen akkor fájdalmas, ha ko­moly munkáról van szó. Olyanról, amire a család már egy éve dugdossa a pénzt a párnahuzatba, hogy majd lesz egy nagyberuházás. Festés, ví­­kendházkerítés, kuplungtárcsacsere stb. És akkor kellene egy jó szak­ember. Ül a burzsuj pesti ember kedvenc falujában a vályogházikója előtt, és mindkét kezén a hüvelykujjak jobb fele mutatnak, ami a kétbalkéz neve­zetű úri betegség evidens tünete. Ül, és szemlélődik. Megváltozott a világ, átalakultak a problémái. Kellemesen éteri távolságba kerültek a parlamen­ti acsarkodások, a „van-e antibébi­­tabletta Magyarországon” végelátha­tatlan elemzései, a csurkázás, torgyá­­nozás, antallozás. Helyette minden mást elsöprő valóságként itt van a fa­lon ez a repedés. Nosza, szólni az inasnak, fogasson be a campingbi­­ciklibe, és huss, irány a kocsma. Itt rövid kérdezősködés után kiderül, hogy falrepedésügyben a legjobb szakember a faluban Géza bácsi. Gé­za bácsi kis nyári konyhájában foga­dott, miután a küszöbön leráztam a lábamról két szájzáras kutyáját. Azonnal láttam, hogy jó szakember. A jó szakember ugyanis nem fecseg. - Reped? - Reped - mondom szégyenkezve. - Oszt keresztbe? - Fél métert keresztbe, a többit felfele. - Ajjaj, az megdrágítja. Azért ez az, ami annyira hiányzik a városi emberből. Ez a magabiztos­ság, ez a nyugalom. Ahogy ez az em­ber is itt ül a nyári konyhájában, issza a bort, és látatlanban is hajszál­pontos diagnózist ad. Ahogy itt ül, és lobog a haja a huzatban... Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy a nyári konyha falán egy jókora repedés van, amin vidáman jár ki, de a macska. Igen. Ezek az emberek mások, mint mi, kétbalkezesek. Például az, ahogy kimutatja a szeretetét a felesége iránt. Ahogy felé dobja a kisbab­át, annak stílusa van, kérem. Megegyeztünk, hogy elsején jön. Ötödikén elkarikáztam hozzá, hogy mi lesz már? Ült a nyári konyhában, borozott, és jól leszúrt, hogy miért sürgetem, amikor világosan meg­mondta, hogy elsején jön. Mondom, S­e van, mire odavezetett a kredenc­­hez, és egy 1932-es Hangya-szövetke­zeti naptáron megmutatta, hogy nem igaz, még csak 3-a van. 10-én végre megjött. Egy üres talicskát tolt, mel­lette szaladt két szájzáras kutyája. - Mindig meg szoktam kapni az ebédről a maradékot a kutyáknak - magyarázta. - A fene fogja cipelni, kussjenőlusta az anyátok mindenit, erisszétek el a bácsi strandpapucsát! Körbenézett, megivott két üveg sört, és közölte, hogy megfogtam az isten lábát, jó szakemberhez fordul­tam, két nap alatt készrevágjuk, te majd kevered a sarat, én meg dzsu­­mmolom, nyiss még egy üveget, Pé­­terkém. Talán így is lett volna, de mindig közbejött valami. Hol a me­leg, amikor nem töpped a sár, hol a hideg, amikor túlságosan töpped. Aztán megérett a cseresznye, aztán végre jött Kőbányai az áfész-boltba, aztán csak átugrik Törökszentmik­­lósra verekedni, a sógora kérte, hogy segítsen. A többi időt viszont tényleg rendesen ledolgozta. Igaz, hogy köz­ben beszélt, teljesen más oldalát mu­tatva a nyári konyhabeli szófukar szakembernek. Megtudtam, nem is igaz, hogy a lánya kurva, azt csak a tanító terjeszti, mert nem adta oda magát neki, pedig istenöccse volt a lánynak dolga épp elég férfival, de még egyik se mondott rá ilyen rette­neteset. Aztán mindent megtudtam a testvéröccséről, aki rendkívül izgal­mas életet él, izgalmasabbat, mint egy hajóskapitány, ő szedi el a piszkos tányért az ablaknál a téesz konyháján. Szóval égett a nyelve alatt a munka. Egy hónap múlva kész volt a fal. Megszenvedtünk érte, de kész volt. Megérte. A gyönyörű friss meszelés szinte vakított. Szebb volt, mint új korában. Géza bácsinak is tetszett a munkája. Kissé könnyes szemmel nézte, megivott egy üveg hígítót - mást már nem tudtunk adni -, elkért huszonötezer forintot, nekünk adta a két kutyát, úgyis annyira megszoktak nálunk, és vidáman becsapta a kiska­put. Talán ezt nem kellett volna. A kerítésen finom remegés futott végig, bele a házfalba. Mire Géza bácsi hí­­gítószagút köpködve eltűnt a kanyar­ban, a repedés ott virított régi pom­pájában a falon. A fene vigye el. Most kereshetem a második legjobb szakembert a faluban. Vagy csinál­jam meg magam? Dokumentumok a nevetés történetéből 158. fejezet - a bensőséges mosoly Ornák László felvétele EXPO zárdák Monarc­hijja: bécsi búcsú • budapesti világkiállítás Budapesti világkiállítás: EXtemPOrálé A magyar expo latin számmal: MC A világkiállítás közmondása: Hátrafelé megy, mint az osztRÁK Találós kérdés: Egy EXPÓra hány bőrt lehet ráhúzni? Diétás viágkiállítás: KEKSZPO Rákóczi téri expo: szEXPO I. évfolyam, 73. szám,Inoiu HUMOR 1991. július 20., szombat Hallói Ott a Mennyország beszél? Megkérdeztük Karinthy Frigyest a légszennyezésről óriási vihart kelten, hogy a Bioárosi Közgyűrs türelme elfi­gyott, s kijelenette Demszky főpolgármester úr, ha a kormány nem intézke­dik, radikális eszközökhöz nyúl, h­ogy katalizátoros lesz minden autó, vagy nem lesz autóközlekedés Pesten. - A levegőszennyezési gondok nálunk is fölmerültek a v­ághábo­­­­rú alatt. Persze nem a kipufogócsövek okozták a fő gondot. - Hanem? - Nagyon helyes minden radikális megoldás. A dohányzás csök­kentése például úgy történt, hogy beszüntették a gyufaárusítást. Ez még azzal az elennyel is járt, hogy - a szakértők megállapítása szerint - a szivar, a cigaretta és a dohány sokkal tovább tart, ha az ember nem gyújt rá, hanem csak úgy szívja. - Érdemes mindig a szakértőkre hallgatni. És hogy lehet oxigénhez jutni? - Úgy, hogy a levegőben­ beszüntetik az optigént. Erről különben jó előre értesíteni kell a közönséget, hogy mindenkinek módjában legyen kopoltyúkat beszerezni. Az oxigénm­entes levekben ugyanis nem lévén lehetség létezeni, vízzel töltött, légmentesen elzárt üvegbu­rákat hordunk a fejünkön, azínben azután kész egyszerűen kopoltyúval lehet lélegezni. - Mester, Ön bizonyára nem énesók arról, hogy vizeink axigérszegények, s Bős-Nagyma­ros még a vízkészletet is fenyegeti? - Erre nem tudok válaszolni. Forduljanak­­felne Gyuszihoz. Ugyanaz a központja, mim az enyém, csak a 28-as melléket kérjék. Szike NEUER MÓR Elnök ha egy fordító író fordított úr , s nem ír alá, mit más ír - nem úr, noha tudja Irünt író, hogy neve a mű alá való orcán a pír, nem jó papír, mit ellök az Elnök. Széktolók túl vagyunk Ungon, tereken, fründen demokratikus kereten, mert pártütők helyett a héten pártütők fenekedtek a széken pártjára dőlt a szekrény, Emese immár nem keresztény, s ha nem is gaz, de szerűsen ugrott egyet a parki mentén - nem gazda -s lett belőle egyszercsak kisgazda. Én: Mitől van így felháborodva? Ö: Még kérdi? Mondja, látta a Nap­tévében a Thürmer Gyulát? Én: Láttam. Miért? Ö: Mondja, mikor lesz itt végre rendszerváltás? Én: Ez most miről jutott az eszébe? Ó: Hát a Thürmerről. Meddig kell még ilyen alakokat néznem a tévében? Én: Uram, éppen ez bizonyítja a rendszerváltást. Demokrácia van. Mindenki mondhatja a magáét. Ö: Hát spéciét a Thürmer régen is mondhatta! Én: De az ellenzék nem! És most ő az ellenzék. Azt mond, amit akar! Ö: De azt mondta, hogy ha őket be­választják a parlamentbe, akkor majd megnézi, mit tehet a nyugdíjasok érde­kében. Én: Ezt a mostani kormány is meg­tette. Amikor megválasztotta, meg­nézte, mit tehet a nyugdíjak érde­kében. Ó: És? Én: Hát nem sokat. Mert előtte MSZMP-kormány volt. ö: Ezzel azt akarja mondani, ha az MSZMP újra kormányra kerülne, tud­na emelni? Én: Ezt miből gondolja? Ó: Mert előtte MDF-kormány volt. Én: Nyugodjon meg, nem lesz MSZMP-kamrán­y. Nincs olyan sok hívük. Ő: Nana! Nem látta, mennyien vol­tak Kádár halálának második évfordu­lóján a Kerepesiben? Tele volt velük a temető! Én: Miért zavarja az magát, ha kom­munistákkal van tele a temető? ö: Mert vissza akarják forgatni a történelem kerekét. Én: Nyugodjon meg, az a temetőből nem megy, legfeljebb a parlamentből. Odam­eg,Nem fognak bekerülni. Ö: És ha mégis? Én: Most mondja! Legfeljebb lesz két-három képviselőjük. Egy demokrá­ciában ez megtörténhet. Amerikában is van kommunista párt. Ö: Azok megengedhetik maguknak. Gazdag ország. Én: Különben is, a Thürmerékre szükség van. Nagyon sokban segítik a kormányt! Ö: Maga ugrat engem? Én: Mondok egy példát. Néhány hó­nappal ezelőtt az egyetemisták maga­sabb ösztöndíjért tüntettek. Emlékszik? Ő: Persze. Én. Szegény Andrásfelvy Bertalan megpróbálta őket leszerelni. Ered­ménytelenül. Kiállt eléjük Beke Kata, kérte, menjenek haza. Nem mentek. Ő: Pedig Beke Kata még rájuk is mosolygott. Én. Na látja. Csak Thürmer Gyula tudta megoldani a problémát. Kiált a tévében, és az egyetemisták az első sza­vára hazamentek. D: Fantasztikus! És mit mondott? Én: Egyetemisták, tartsatok ki! Mi veletek vagyunk! SZUHAY BALÁZS Én és Őke Mottó: Amikor Lajossal beszélgetek, a nép be­szélget Hogy melyi­künknek van igaza, dönt­se el a nép. De ne a La­jos! 13 Durvuló jövő (X.) Nyugalom! „A jelenidő vitrinében égek.” Tudunk-e még megnyugodni az egyre gyorsulóbb időben? Hidezni, lötyögni, mélázni. Nem állandóan sorsdöntő té­mákba vágni, létkérdéseket percenként eldönteni. Ház elé, padkára, csónak­végre ráérősen kiülni, lábat lógatni, bambulni. Még csak nem is szemlélőd­ni. Vizes füvön meztélláb tocsogni. A rakodópart alsó kövén ülni, nézni, hogy úszik el a dinnyehéj. (És e hosszú bevezető miatt a sok poénlehetőség.) A nyugalmat, aránylag olcsón, azért még ma is meg lehet vásárolni. Mind­össze egy működő tévé kell hozzá és egy kis pénz. Amerikai mogyoróra. A többit - vagyis a nyugalmat - a kettő együtt már házhoz szállítja. (Mert a té­vé önmagában ebben nem elég.) Leülsz kényelmesen a tévé elé egy fial tál mogyoróval. (De a tál másik felét is m­agadhoz támasztod, mellmagasság­ban.) Eleinte még nem történik semmi rendkívüli. Sem a tévében, sem a tál­ban. Fogy a mogyoró, fog a műsor­idő. Hízdl te. Aztán lassan... Nehéz le­írni. Leírhatatlan boldogság követke­zik! Nő a héjahegy, elfog a mogyoró. (A műsor sajnos még nem.) Pontosab­ban, látszólag elfogy a mogyoró, de en­nek arányában kezdődik az élvezet. Más ilyenkor és ettől esik pánikba. Már mogyoró sincs! Vadászni kezdesz a háborút tervező héják ellenére - amit a tévében látsz az egy-két szem ügyetlenül elhullatott, kisiklott mogyorószemle. Kettes, hár­mas találatra alig fizetnek, de ez az ér­zés megfizethetetlen! Anélkül, hogy odaérnél - akár a tévére, akár a tálca ujjhegyeiddel egyre kifinomultabb ösz­tönnel turkálsz - mint a holland kilós ruhák esetében - az üres héják és a ki­­ugrasztott véknyák között. (Héjanász az avaron!) Festő ecsete, torokecsettel sem tudja megfesteni, operatőr szájsebésszel sem lencsevégre kapni, író-költő kölcsön­kérni és visszaadni, ami bent a sötétben rágcsálás közben történik. Az „Egy talált tárgy megtisztítása” ehhez ké­pest egy neobarokk szalonkavadászat, nyomdatechnikailag. Az már tényleg csak ráadás - hhet to follow -, ami­kor a szánkban a repülő csészealjakat elmosogatjuk. '■ s i ! PALOTÁS DEZSŐ Valahol, valaki Hallottam egy amerikánus vállalko­zóról, aki meghirdette: csekély ötven dollárért napenergiával működő ru­haszárító gépet küld a megrendelő­nek, s aki kérte, meg is kapta a maga ruhaszárító kötelét. Még csak nem is perelhetett: az üzletember voltakép­pen nem hazudott. Kérem szépen, Magyarországon ezt a trükköt már igen kitalálták, sűrűn alkalmazzák. Éppen csak az áldozatok nem jómódú hülyék, ha­nem kétségbeesett munkanélküliek, valahogyan megélni akaró, de a világ dolgaiban enyhén szólva járatlan kis­emberek. A magyar ál­vállalkozó is hirdet. Például állásközvetítést, s a bizalmat azzal nyeri meg, hogy ígéri: számító­gépe memóriájában a jelentkezők adatait korlátlan ideig megőrzi. Sza­vának is áll: az adatok ott maradnak az idők végezetéig... Más, néhány ezer forintért bárki­ből, nyelvismeret és elemi iskolai végzettség nélkül is menedzser lehet. Megtanítják rá a vállalkozók, még­hozzá­­ következik a kulcsszó! - álláslehetőséggel. Értsd: senkinek meg nem tiltják, hogy elhelyez­kedjék... Remek ötlet még a lottóvariáció. Ha a számokat kihúzzák, biztos a legalább négyes találat - olvassa a jámbor szerencsevadász, s nem fi­gyel fel arra, hogy: ha kihúzzák... No, meg az sem jut eszébe, hogy ha a négyes annyira biztos, miért nem játssza meg a hirdető jótét lélek a va­riációit, miért vesztegeti potom öt­száz forintokért? Ügyeskedők és bugyuták mindig is voltak, mindig is lesznek - legyinte­­nék, de valami nyugtalanít. Nagyon nyugtalanít. Hogy lehet az, miért van, hogy ösztönösen, tétovázás nél­kül nem az ügyesek, hanem a hülyék pártjára, oldalára állok? Valami oká­nak csak kell lennie?! Ezek a vállalkozók nem csaptak be. Túljártam az eszükön, az ám! De sej­tem, hogy nem minden Nagyot ígérő Vállalkoz hülyébb, mint én. S ha nagyon figyelek, mintha hallanám is, hogy valahol, valaki halkan röhög. Tessék csak figyelni! Igen, maguk, akik a hülyéket sajnálják! Nem hall­ják? Vahol, valaki, halkan?

Next