Új Magyarország, 1991. július (1. évfolyam, 57-82. szám)
1991-07-23 / 75. szám
!^esttől kicsit távoli, ám gyönyörű vidékre invitált Bujtor István, amikor interjút kértem tőle. Jókor kerestem. Még néhány napig forgatják le Balaton^felvidéken a ffflmi$aha^ fpm című filmet. A szentbékállam’égo- Izus fogadó kellemes hűvösében cs^^knéhány embert látok Bujtor és a kamera körül, őszintén szólva, arra gondoltam, még nem ébredt fel a stáb, azért nincs itt a szokásos óriási felhajtás. Nagy tévedés. Nem véletlenül nem találom a filmes cirkuszt. — Tavaly elkészültünk a Hamis a baba forgatókönyvével, s mire szerettük volna a forgatást elkezdeni, kiderült: a Mafilm „idegileg kivan”. Akkor én belevágtam egy kezdetben elég reménytelennek tűnő vállalkozásba: saját céget alapítottam. A neve: Bujtor Film Kft. Én vagyok az ügyvezető igazgató, sőt a helyettesem is. De félre a tréfát. Elhatároztam, hogy e céggel megkísérlem ezt a filmet, amely a Pogány madonna és társai kalandfilmek hagyományainak folytatása, valamiféle kapitalista módon leforgatni. A dolog nehezen indult. A döntő pillanat az volt, amikor egy német partnerre akadtam, aki a németországi és görögországi forgatások költségeit vállalta — eszerint természetesen megfelelő arányban oszlik majd meg köztünk a forgalmazási piac. Az itthoni forgatás költségeinek csaknem a felét a Televízió 1-es csatornája állja. Elkezdtük a munkát. A hagyományos 40—50 fős stábot lecsökkentettem 16 főre! Az első nap mindenkit ismertem keresztnév szerint. Nincs lézengő ritter, mindenki csinálja a dolgát bámulatos lelkiismeretességgel. Nincs ruhaosztály, vezetővel és beosztottakkal. Mindenkiből egy van, de az a legmegfelelőbb ember. Nagy szerencsém van a munkatársaimmal. Gulyás Budával, a film operatőrével például még egyszer sem sikerült összevesznünk, pedig már csak pár nap van hátra a forgatásból. Talán majd ha lesz egy szabad óránk, amikor teniszben leverem őt, mint vak a poharat, akkor esetleg egy picit összezörrenünk... Márton István, a televízió rendezője vállalkozott az első asszisztensi teendőkre. Dékár Melinda másodaszszisztens, a szkriptes, még nem csinált hibát ezen a forgatáson. Ám amikor egy nap rosszul lett, s orvoshoz kellett mennie. Fekete Feri, a mikrobusz sofőrje nemcsak a színészeket hozta-vitte, hanem beállt Melinda helyére. Tokaji Zoltán a kameraman, Németh Ferenc hozta a Mafilmtől a bérelt kamerát, s mellesleg készít egy 50—60 perces összeállítást, úgynevezett werkfilmet magáról a forgatásról. Akartak bérelni egy VHS-kamerát. Azt mondták: 8000 forint egy napra. Úgyhogy inkább megvették 170 000-ért, s majd ők adják később bérbe. Buda hozta Nyitrai Istvánt, a világosítók főnökét, ő meg három fantasztikus új munkatársat, akik nem csupán világosítanak, de ők építik fel a fahrtsínt is. Hajnaltól késő estig dolgoznak, és győzik humorral. A filmnek vannak persze „átmenő” szereplői. Kern András továbbra is Kardos doktor. Kozák László a Purczi és társa magánnyomozó iroda ügyvezetője, én ismét Ötvös Csöpi vagyok. — Én meg, kérem szépen — szólal meg Avar István —, a Bujtor hagyományos rendőrfőnökét játszom. Kern Andris főnöke vagyok, akit viszont mindig legyőz ez a Csöpi, akárcsak korábban, itt is neki sikerül elfogni a tetteseket. — Színész Bob, Sörös Sándor — folytatja a rendező —, akit most nem akarok dicsérni, mert ugyan kiment éppen, de tudom, hogy hallgatózik. Szerepel Nyertes Zsuzsa, Prókai Éva, Bács Kati, Papadimitriu Athina, Méhes László, Kerekes Pubi, Gór Nagy Mária színitanodásai. Szilágyi Pityit ezúttal sem hagyhattam ki, akkora figura. Felhívtam néhány győri színészt — Maszlag Istvánt, Tóth Tahi Mátét, Sipka Lászlót, akik a Kakukkfészek-rendezésemkor ott a szívemhez nőttek. Az elmaradhatatlan gyerekszereplő ezúttal is Tuza Bálint. Nézzen rá! Remek srác. Halálosan természetes és fantasztikusan profi. Kezdetben még adtam neki instrukciókat, aztán rájöttem, hogy vétek. Egyszerűen érzi a játékot. — S ha elkészül a Hamis a baba, mit forgat a fejében vagy akárhol a Bujtor Film? — A Három testőr Afrikábant szeretnénk megcsinálni tunéziaiakkal és a tévével közösen. A forgatókönyv kész, alig merem mondani, de úgy érzem, sikerült hűnek maradnunk az eredetihez, s nem leszünk Rejtőbbek Rejtőnél. A cég, már kezdem hinni, működik. Nagyon szeretném ezt a stábot egyben tartani, mert ilyen csapattal még soha nem voltam. Higgye el, ami itt van, ilyen nincs! Borzasztóan jól érzem magam! Hiszem, hogy manapság elébe kell menni a dolgoknak, nem szabad várni a langyos vízben, amíg hívnak. Meg kell találnunk az új helyünket az új világban. Ha az ember kiegyensúlyozott, boldog embereket lát maga körül, és ő maga is az, akkor bizonyára valahol a jó úton járunk. S ha ez minden kis körben így összeáll, akkor összeállt a nagypolitika. Jálics Kinga Soós céget alapította/u~^ Forog a Bujtor-film Ötvös Csöpi, azaz a cégvezető igazgató úr — Bujtor István Tuza Bálint, a profi Szalay Zoltán felvételei I. évfolyam, 75 Jövőre, velük, ugyanugyrt! Elkészült a következő tavaszi fesztivál programba Még csak nyár közepén járunk, de már elkészült az 1992-es Budapesti Tavaszi Fesztivál többé-kevésbé végleges programja. (Igaz, ez csak nálunk meglepő, a világ fesztiválvárosaiban 3-5 évre előre tervezik a rendezvényeket.) Mint minden évben, a jövő tavaszszal is a nyelvi nehézségeket áthidaló művészeteké, a zenéé, a táncé és a képzőművészeteké lesz a főszerep a következő fesztivál 18 napján, de több színházi előadás, külföldi és hazai alternatív és független színház bemutatója színesíti a programot. Az Operaházban a Moszkvai Kamaraopera társulatát látják vendégül Sosztakovics—Gogol: Az orr, és Rosztovi Dimitrij XVIII. századi komédiája. A rosztovi parancsolat szerepel műsorukban. — Milyen különlegességekre, újdonságokra számíthatunk jövőre? — kérdezem Klejánszky Tamást, a fesztivál igazgatóját. — Erősítjük a kamarazene jelenlétét, miiközben számos szimfonikus hangversenyt is tervezünk. A fesztivál palettáján jövőre kiemelt szerepet kap a „francia kapcsolat”. Bővebb lesz a balettesteken fellépő együttesek névsora. — Kérem, részletezze ezeket! — Március 14-én a Budapest kongresszusi központbeli ünnepi nyitóhangverseny ezúttal is a magyar zenét állítja középpontba. Kodály Psalmus Hungaricusát és Liszt Faust szimfóniáját adja elő az MRTV Szimfonikus Zene- és Énekkara, Ligeti András vezényletével. Más koncerteken vezényel Lamberto Gardelli, Erich Hergel, Jakov Kreizberg, Fischer Iván és mások. Kamarazenekari sorozatunkban világjáró és világhírű magyar együttesek lépnek fel. Kamarakoncerteken működik közre Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Perényi Miklós, Franki Péter, a King’s Singers, a Francia Ütős Trió. Vendégünk lesz a világhírű francia klarinétművész, Michel Portal és az ugyancsak francia Maurice Bourgue, oboaművész. És ezzel már a francia művészek sorához értünk, itt lesz Colette Kiing csemballóművész, Pierre-Laurent Aimard zongoraművész, a Les musiciens du Louvre historikus együttes, ők egy Rameauopera koncertszerű előadásával nyújtanak különleges élményt a barokk zene kedvelőinek. — Mit tudhatunk az Interbalettfesztiválról? — A kortárs balettművészet tíznapos triennáléjára március 15. és 25. közötti fellépésre meghívtuk az Angol Nemzeti Balettet, Moszkvából a Bolsoj Balettet, New Yorkból a Harlem Balettet, a Lyoni Opera balettegyüttesét, a Wuppertal Táncszínházát, a Magyar Állami Operaház Balettegyüttesét, a győri, a pécsi és a szegedi balett-társulatokat. — Budapesten kívül az idén már hat vidéki városban — Sopronban, Debrecenben, Kecskeméten, Szentendrén, Szombathelyen, Gödöllőn — rendeztek tavaszi napokat. Vajon kiterjed-e, országossá válik-e a Budapesti Tavaszi Fesztivál intézménye? — Nem célunk, hogy országossá tegyük a fesztivált, de nem is akarjuk szűk fővárosi keretek közé szorítani. Azoknak a városoknak a jelentkezését fogadjuk szívesen, amelyek színvonalas, nemzetközi mércével is jelentős programot tudnak adni és fogadni, meg finanszírozni. A vidéki önkormányzatokkal kialakult finanszírozási együttműködésünk egyébként példája lehet a fővárossal tartandó kapcsolatunknak is. A fenti hat város 1992-ben is részese lesz a BTF-nek és újonnan Miskolc képzőművészeti, Kaposvár pedig színházi kultúrája jogán jelezte csatlakozási szándékát. Kádár Márta |TMA KULTÚRA. 1991. júUus23., kedd Dzsessz Y.^o3-Qr7^ Zene korongok és hulámok hátán — Nem kétséges, a dzsessz kedvelői előnyös bánásmódot élveznek az Egyesült Államok fővárosában. Az utcán többnyire walkmennel sétáló washingtoniak mintegy másfél tucat rádióállomás között válogathatnak, s ebből kettő állandóan dzsesszprogramokat sugároz. Műsoruk — jellegükből következően — eltérő: a kereskedelmi adás könnyebben emészthető fúziós zenével csábítja a hallgatókat, a WDCU elnevezésű közösségi adó azonban megengedheti magának a luxust, hogy fajsúlyosabb, dzsessztörténeti szempontból értékesebb összeállításokkal szolgáljon. Ne feledjük: Washington lakóinak 72 százaléka fekete bőrű. A WDCU-t 1982-ben alapították a washingtoni Columbia Egyetem közszolgálati intézményeként. Információs, kulturális és oktatási programok közvetítésére jött létre, a dzsesszmuzsikát választva természetes keretként. A napi két-három órányi szöveges műsorrészek olyan témákkal foglalkoznak, mint a nők helyzete, a lakókörnyezet, a színes bőrűek élete, jogi, egészségügyi, üzleti tanácsadás, a nap és a hét kulturális (elsősorban zenei) eseményei. A zenei anyag felöleli a dzsessz egész történetét, a műsorvezetők laza, tudálékoskodásoktól mentes összekötőszövegei oldott keretet teremtenek az egyes blokkokhoz. Etnokulturális szempontból különösen a vasárnap reggeli, vallásos gospelválogatások kínálnak érdekes perceket az európai hallgatónak. A nyolcvan kilométeres körzetben fogható, népszerű rádióállomás műsorai alkalmasak magnófelvételek készítésére is, de az igazi hangminőséget a nyolcvanas évek szuperproduktuma, a lézerlemez nyújtja. Ma már minden rádióállomás CD-ről sugározza műsorait, s a lemezboltok kínálata is egyértelműen mutatja a hagyományos lakklemezek alkonyát. Az LP-k már csak néhány nagyobb üzlet zugaiban, illetve a kevés számú antikváriumban fedezhetők fel; a legtöbb zenehallgató lézerlemezekre cserélte lakklemezgyűjteményét. Az átlagos amerikai zenekedvelőt vajmi kevéssé gyötri a magyar hifistákat változatlanul foglalkoztató „Melyik a jobb minőség?” kérdés: a CD jött, látott és győzött, ha egyébért nem, hát azért, mert mást egyszerűen nem gyártanak. (Illetve, a jóval gyengébb hangminőségű műsoros kazetták változatlanul jelen vannak a piacon. Egyelőre nélkülözhetetlenek a walkmanekhez és a gépkocsik lejátszóihoz.) Az igazi gyűjtők persze nem adják meg maguit könnyen. Tagadhatatlan, hogy már nagyon sok zeneanyag megjelent CD-n, de még nem minden, egyes, üzleti szempontból kevésbé jövedelmező felvételekre pedig talán hiába várnak a vásárlók. Emiatt sokan megőrzik az eredeti LP- ket, vagy amit lehet, párhuzamosan beszereznek CD-n. A gyűjtők dolgát azonban nehezíti, hogy a CD-k nem olcsók: áruk 12—16 dollár között ingadozik, a leértékelések sem nagyobbak 2—3 dollárnyinál. (Érdekes: vidéken még magasabbak az árak.) Amíg kitűnő komolyzenei felvételekhez 5—7 dollárért hozzájuthat az ember, addig dzsessz CD-t csak elvétve talál tíz dollár alatt. S ez nem sok jóval kecsegteti a magyarországi dzsesszkedvelőket: az otthoni 1000— 1500 forintos CD-árak aligha nyújtanak tömeges alapot a naprakész tájékozódáshoz, a gyűjtemények gyarapításához. A dzsessz hallgatása eddig sem volt éppen olcsó időtöltés, a CD- uralom pedig egyenesen a tönk szélére juttathatja a legtöbb magyar dzsesszkedvelőt. A technikai fejlődés persze állandóan újabb csodákat produkál. Ilyen a CD-vel azonos hangminőséget nyújtó Dat magnókazetta, amelynek gyártását eddig szerzői jogi problémák miatt a hanglemezcégek megakadályozták. Nos, a hírügynökségek a napokban jelentették, hogy elhárultak az akadályok a Dat tömeges előállításának útjából: a megállapopodás értelmében a gyártók jogdíjat fizetnek a hanglemeztársaságoknak. Ez a technikai újdonság ismét új utakat nyit meg a hangrögzítés számára: a hallgató saját otthonában stúdióminőségű felvételeket készíthet bármilyen hangforrásról, és tetszés szerint le is törölheti azt. Negyven évvel az első, a zajos, szalagos magnetofonok megjelenése után ez valóban lélegzetelállító haladás. Már csak az a kérdés, milyen árat kell majd mindezért fizetni Magyarországon ... Túri Gábor Sokan szólnak a nemzeti önismeretről, történelmi tudatról, népművelésről, kevesebben tesznek is érte. A celldömölki Apáczai Könyvkiadó és Könyvterjesztő Kft. vállalkozása akár példaértékű is lehetne. Képes történelem- és művészettörténelemkönyvüket ajándékként óhajtják eljuttatni az ország valahány általános és középiskolája számára. Azaz nem kevesebb, mint 4620 oktatási intézmény jutna hozzá az Itt élned, halnod kell címet viselő, rangos kiadványhoz. Az ötlet kivitelezése, sajnos, nem olyan egyszerű. A színes nyomás, az igényes nyomdatechnikai kivitelezés, a majd száz melléklet (a muzeális alkotások reprodukciói) igencsak megnövelték a kötet kiadási költségeit. A 450 forintos árat, iskolánként beszorozva, csak alapítvány útján „gazdálkodhatják ki”. Az Apáczai Könyvkiadó ilyenformán a vállalatokhoz és vállalkozókhoz fordult, amikor „Hiteles történelemmel gyermekeink jövőjéért” jeligével százezer forintos alapítványt indított. A cég nevében Esztergályos Jenő nem kevesebb, mint tízezer vállalkozóhoz fordult levélben; az eredmény máris Képes Krónika, 1991 megmutatkozott, de hát az elérendő summa jókora. Márpedig a „szent szándék” megérné... Ha akad — mert bőven akad — olthatatlan tudásszomjjal nemigen vádolható tanuló, akit a történelemkönyvek adathalmaza elriaszt, e meseszép kötetet az is érdeklődéssel lapozná. Nem száraz ismerethalmaz és tudós kommentár teszi ki a könyv anyagát, hanem közismert festmények színes reprodukciói. Legnagyobb festőink történelmi tárgyú képeinek, a Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum, az Országház, az Akadémia, a Magyar Nemzeti Múzeum állománya legszebb darabjainak fotómásolatai. Tükrös szerkesztéssel — bal felől tördelve — pedig a vonatkozó történelmi kommentár. Minthogy (zömmel múlt századi) honi képzőművészeink — Madarász Viktortól Munkácsy Mihályig, Benczúr Gyulától Székely Bertalanig — széles vásznakon örökítették meg történelmünk véres fordulóit, gyászos eseményeit, forradalmárok föltűntét és hősi elbukását, népvezérek és nemes gondolkodók arcmását — a szerkesztő Esztergályos Jenőnek „csak” jó dramaturg módjára ki kellett választania és történelmünk folyamatába kellett ágyaznia a nagyszabású képeket, hogy Németh Tibor okos, világos és hangulatos „háttéranyaggal” szolgáljon az ábrázolt események, személyiségek magyarázatára, Így aztán a honfoglalástól a millenniumi ünnepségekig ível a kötetbe foglalt múlt kronológiája. A szöveg mégsem puszta illusztráció. Hiteles krónikák idézetei, költőóriások verssorai egészítik ki a történelmi logika láncára fűzött képsorozat kommentálását. Tárgyilagosságát, hitelességét mi sem igazolja jobban, mint a lektorként föltüntetett Benda Kálmán neve. Nemzeti önismeretet, kultúrát, művészettörténetet kínál a kivételes szépségű kötet, mely a múlt idők tanúságát és a vizuális fantáziát hívja segítségül, hogy a jelen küzdelmei-ben bátorítást adjon. (metz) Már ott is... Sok éven át úgy tekintettünk az angol színházra és az angol színházakra, mint a műfaj rendíthetetlen bástyáira és mérvadó művészi műhelyeire. Hát úgy fest, most ennek vége. Újsághír adta tudtunkra: csődbe ment a londoni The Theatre Divison, az a társulat, melynek Edward herceg, az angol királynő kisebbik fia is aktív tagja volt. 260 ezer font (körülbelül 500 ezer dollár) adósságuk gyűlt össze. Londonban nem ez az egyetlen színház, mely bezárta kapuit. A nézőszám drasztikus csökkenése, a költségek ugrásszerű emelkedése miatt a West End, a színházi negyed számos társulata függesztette fel működését. Szóval már ott is válságos a színházak helyzete. Nincs bennünk káröröm; ha ég a házunk, nem boldogít, hogy a szomszéd tetője is lángot fogott. (takács) NYÁRI EGYETEM SZEGEDEN. Értelmiség ’91 elnevezéssel megkezdődött Szegeden az a nyári egyetem, melynek témája a nemzeti kultúra és a kisebbségi létezés. Az első napon a mintegy 150, határainkon kívül élő tanár, szerkesztő, mérnök és más értelmiségi hallgató előtt Ilia Mihály irodalomtörténész, Katona Tamás történész, külügyminisztériumi államtitkár és Ágh Attila politológus tartott előadást. ÉSZT—MAGYAR MÚZEUMI együttműködés keretében finnugor emlékek után kutattak hazánkban három hétig a tallinni Észt Nemzeti Múzeum munkatársai. A nyelvrokonainknak számító észtek először végeztek ilyen jellegű kutatást Magyarországon. Munkájukat négyórás videofilmen örökítették meg, s több száz néprajzi tárgyat is gyűjtöttek a tallinni múzeum számára. ZÁRVA tart az Országos Széchényi Könyvtár július 29. és augusztus 25. között. A Széchenyi-kiállítás viszont ez idő alatt is látogatható. Zászlórend Tollas Tibornak. Tollas Tibor híres verssora tömör helyzet- és állapotjelentés volt a levert forradalmú Magyarországról: „Bebádogoztak minden ablakot." Ezt a sort idézte Horváth Balázs tárca nélküli miniszter is a tegnapi meghitt ünnepségen, amikor az emigráció jeles személyiségének, a müncheni Nemzetőr című lap főszerkesztőjének, a köztársasági elnök megbízásából átnyújtotta a Magyar Köztársaság babérkoszorúkkal ékesített Zászlórendjét. A következetesen antikommunista, megalkuvást nem ismerő magyar lap hitet és erőt adott a világban szétszórt magyarságnak a legsötétebb évtizedekben. Ezzel a kitüntetéssel nemcsak Tollas Tibort fogadta immár végleg haza a Magyar Köztársaság, de — svédországi, tengerentúli, ausztráliai és nyugat-európai sorstársak jelenlétében — a világban szétszórt magyarságot is. Ő maga is ezt mondta: „Úgy veszem át belső alázattal ezt a kitüntetést, hogy nemcsak nekem szól, de azoknak a százaknak és ezreknek is, akik névtelenül és kevesebb sikerrel — kevésbé látványosan — dolgoztak kitartóan a szabad Magyarországért.” A tegnapi ünnepi pillanat óta még inkább hihető, haa nem emigrációban élnek kinn ezután a magyarok, hanem valóban meghatalmazott nagykövetei a magyarságnak szerte a világban. (anody)