Új Magyarország, 1991. szeptember (1. évfolyam, 109-133. szám)

1991-09-17 / 122. szám

8­1. évfolyam, 122. szám 1991. szeptember 17., kedd SPORT Ingyensörrel Vasárnap délután 3 órakor az FTC Üllői úti stadionjában, idehaza elő­ször, amerikaifutball-mérkőzésre ke­rül sor. A hangulat hamisítatlan ten­gerentúli lesz, persze, főleg magyar szereplőkkel. A „profizmusról” hat olyan amerikai tengerészgyalogos gondoskodik majd, aki hazája buda­pesti követségén szolgál. Show, cir­kusz, látványosság — ezt ígéri a va­sárnapi premier, ráadásul az első háromezer néző ingyen jut Miller sörhöz. És mindez csak az első lépés: októberben, vendégjátékosokkal ki­egészítve, már Románia legjobbjai­val csap össze a nemsokára megala­kuló Budapest Starforce. Az irány Nyugat-Európa, és januárban Flori­da. REKORDNEV£Z£S érkezett az 1994. évi labdarúgó-világbajnoki selejtezők­re. A FIFA­­bejelentése szerint 133 or­szág válogatottja pályázik az egye­sült államokbeli 24-es vb-döntő he­lyeire. ISMCT ragyogó IDOT futott 200-on Michael Johnson a Sheffield­ nemzetkö­zi atlétiikai versenyen (19,94­­mp). Az amerikai világbajnokon kívül­­a To­kióban leszerepelt Steve Backley ért el kitűnő eredményt a gerelyhajításban (91,36 m). AGASSI LEGYŐZTE COURIER-T egy bemutató­­férfi teniszmér­kőzésen, az amerikai Irvingben. A 6—1, 6—4-re végződött találkozót salakpályán ját­szották, hasonlóan a hét végi Kansas City-i Németország elleni Davis Kupa­­elődöntőhöz, ahol a hazai színeket az egyesekben éppen ez a két játékos képviseli. TOTOEREDMÉNYEK: a 37. játékhéten 1 darab telitalálatos szelvény akadt, nyereménye: 3 676 883 forint. A 13-asok­­ra 1 008 178, a 12-esekre 23 337, a 11-esekre 1954, a 10-esekre­­386 fo­rintot fizetnek. HOSSZABB EDZŐTÁBOROZÁSRA indul Ben Johnson, a szöuli olimpián doppingoláson ért kanadai vágtázó. Az ausztráliai felkészülés közben „Big Ben” versenyeken is indul. Igaz, már nem 30 ezer dollár rajtpénzért, hanem csupán 8 ezerért... SAMARANCH IS kezdeményezi a balti köztársaságok felvételét a Nemzetközi Olimpiai Bizottságba. A NOB elnöke a végrehajtó bizottság holnap kezdődő berlini ülésén szólal fel a három or­szág tagsága érdekében. Kihívtak bennünket Holnap, negyedmillió résztvevővel: Challenge Day is eljött a Kihívás Napja. Bennünket, eltunyult magyarokat hívtak ki a szer­vezők a kilenc éve Kanadából útnak in­dult Challenge Day nemzetközi sport­akció keretében. Hazánk idén vesz részt először e mozgalomban, amelynek lé­nyege: a verseny napján, szerdán bár­milyen pulzusnövelő mozgást kell vé­gezni legalább 15 percen keresztül. Velünk, magyarokkal egy időben a világ számos közeli és távoli országá­ban szerdán egész nap tart majd a rendezvény, amely egyben verseny is, a részt vevő települések közötti viadal. Különféle — a lélekszám alapján felállított — kategóriákban idehaza 72 helység nevezett. Győztes az a falu, vagy város, amelyben a lé­­lekszámhoz viszonyított legtöbb spor­tolót mozgósítják e napon. Ezenkí­vül Gyöngyös és Sopron egy-egy né­met várossal vív párosversenyt. A szervezők reményei szerint meg­közelítően kétszázötvenezren vesz­nek részt az akcióban Magyar­­országon. S hogy minél többen legye­nek, a játékok kanadai elindítói en­gedményt tettek: bármiben mozgást sportként fogadnak el. Úgyhogy sok helyütt tizenöt percen át az utasok tolják majd a menetrend szerinti buszt, avagy éppen saját kocsijukat. Az idei bemutatkozást hírverésnek szánják a rendezők, reklámnak, hogy jövőre még többen mozogjanak. Leg­közelebb 1992. május 27. lesz a ki­hívás napja. t v.) Torna-vb: záróra, három helyezéssel Újabb három férfi és két női szeren­­kénti döntővel véget ért Indianapo­­lisban a tornász-világbajnokság. A korláton és a nyújtón kínai, az ug­rásban dél-koreai világbajnokot avattak. A férfi szerenként­i döntők egyetlen magyar résztvevője, Supola Zoltán, a nyújtón az ötödik helyen végzett. A nőknél a gerendán a nap legma­gasabb pontszámával (9.962) végre egyéni aranyéremhez jutott az össze­tett címvédőként érkezett szovjet Szvetlana Boginszkaja. Ónodi Hen­riettának nem sikerült megismétel­nie korábbi sikerét, mindkét szeren rontott, gerendán hetedik, talajon nyolcadik lett. Mentségére legyen mondva, hogy az előző napi felemás­­korlát-döntő előtt megsérült. Érde­kesség: a női egyéni összetett győz­tese az amerikai Kim Zmeskal mind­össze egy bronzérmet szerzett. Csak Pista álmai számítanak. Gagyi I­ére, Bagyuli mestere arról mesélt Szalay Péternek, hogy talán „hivatalosan" a edző lesz A nemrégiben befejeződött atlétikai világbajnokságon nemzeti színeinket egy „amerikás magyar” képviselte a legnagyobb sikerrel: Bagyula István rúdugró, a washingtoni George Mason Egyetem Csepelről kikerült vendéghall­gatója. Ez már önmagában sem minden­napi dolog, ám a nekünk, magyaroknak aranyként fénylő ezüstéremnek van még egy enn­él is érdekesebb oldala. Nevezetesen az, hogy Bagyula mestere, az egykor szintén rúdugró csúcstartó Gagyi Endre svéd útlevéllel érkezett a felkelő nap országába, noha ő maga is a Magyar Atlétikai Szövetséget képvi­selő küldöttség „rendes” tagja volt. A rejtély azonnal megoldódott, mi­helyst az 1965-ben végzett testnevelő tanár és szakedző felelevenítette az 1984-es és az azt megelőző esztendők számára felejthetetlen eseményeinek történetét. — 1984-et írtunk, s akkor már 18 éve tartott a megaláztatásom, a soha nem indokolt kegyetlenül hosszú büntetés, ami éppen attól foszott meg, amire fiatalként versenyzőtár­saimmal együtt annyira vágytunk: a nyugati utazástól. Valamit rám sü­töttek, talán azt, hogy Svédországban élő testvéreimhez készülődök. Valaki nagyon haragudhatott rám, mert a kérelmeimet tízből tízszer visszadob­ták. Még Kádár János titkárságának is írtam, a rideg felelet — amit azóta is kívülről fújok — azonban akkor is a Belügyminisztérium útlevélosz­tályáról érkezett: „Nyugatra történő utazása a közrendet sérti. Fellebbe­zésnek helye nincs.” Ennyi és semmi több. Bosszúra gyanakodtam, de mi­vel bizonyítékokra máig sem akad­tam, többet nem is mondhatok. Hét évvel ezelőtt hagyta el az or­szágot Gagyi Endre, s szökött — Lengyelország érintésével és testvé­rei közreműködésével — Svédország­ba. Mindenkit sikerült megtéveszte­niük, még a svéd határőrök sem vet­ték észre, hogy kölcsönútlevéllel, bátyja papírjaival igazolta magát. A határátlépésnél szerencséjére egy mukkot sem kellett mondania, ez mentette meg a leleplezéstől. Később mindent megmagyarázott, amin ide­haza átment, bőségesen elegendő is volt ahhoz, hogy megkapja a letele­pedéshez szükséges politikai mene­dékjogot. — Hosszú időre búcsúzni kény­szerültem a szülőhazámtól, de messze vitt a sors tanítványaimtól is — foly­tatja emlékeinek felidézését. — Mi­vel a disszidálásom terveibe még a legjobb barátaimat sem avattam be, a versenyzői­mek is magyarázattal tartoztam. Elsőként kedvencemnek, az akkor 15 esztendős Bagyula Pistá­nak írtam, akiről már akkor tudtam, hogy kivételes tehetség, s akit úgy szerettem, mintha a fiam lett volna. Csak edzőtársaim tudhatják, min mentem keresztül ennek a csodálatos fickónak az elvesztésével, aki 11 éve­sen 3,16 métert, egy évvel később 3,65-öt, 13 esztendősen pedig már 4,30-at ugrott rúddal. Ha nem téve­dek, ezek az eredmények kivétel nél­kül egy-egy korosztályos csúcsot je­lentettek ... Évekig nem látta egymást Gagyi Endre és Bagyula István, miközben Gagyi három volt kollégája is oltal­mába vette a szépreményű atlétát, köztük egykori­ vetélytársa, Schulek Ágoston, akiből előbb szövetségi ka­pitány lett, később pedig az atlétikai szövetség elnöke. — Ezekben az időkben jobb híján hosszú levelekben próbáltam Pista tudomására hozni, hogy mi a teendő­je. A „levelező kurzusnak” akkor lett vége, amikor meghívásomra végre kijöhetett Svédországba, és hetekig együtt dolgoztunk. Ezek után követ­kezett Sudburyben az ifjúsági vb, ahol korosztályos világcsúccsal nyert aranyérmet, majd a szöuli olimpia, ahol újoncként a hetedik helyig ju­tott, sokan mégis elégedetlenkedtek. Miután elhamarkodott jóslatunkra ráfizettünk, ezért harmadik éve ke­rüljük a tippelést. Azóta mintha még jobban menne a szekér... Gagyi 1970-ben 4,94 méterrel volt magyar rekorder, amikor az amerikai Pennel 5,45-tel tartotta a világcsú­csot. Ma Bagyula 5,92-vel áll a hazai örökranglista élén, s mindössze 17 centiméter választja el a szovjet Szergej Bubka világrekordjától. " Mivel az elvünkről már beszél­tem, csak annyit mondhatok: Ba­gyula István óriási tartalékokkal rendelkezik. Sokat javíthatunk még a nekifutásán, az elugrásán, változ­tathatunk az úgynevezett fogásma­gasságon, s persze még új rudat is választhatunk, amint a most használ­takat „kinövi”. Hogy ezek után mire lesz képes? Mindenre, amit csak egy világklasszis atléta elérhet. — Jelenleg mindketten Washing­tonban élnek, egy ottani magyar— amerikai fogadós házaspár vendég­szeretetét élvezve. — Ez a szerencsénk, mert egyikün­ket sem veti fel a pénz, főleg engem nem, aki már kétszer is elváltam. Több mint 200 amerikai egyetemmel leveleztem, amíg elnyertük Pistának a washingtoniak ösztöndíját. Nekem nem tudtak edzői állást adni, ezért sokáig a takarító brigádban dolgoz­tam, ahonnan később a színpadi munkásokhoz kerültem. Talán a kö­zeljövőben John Cook, az egyetem vezető edzője adjutánsai közé fogad, de ha nem, az se baj. Az a fő, hogy Pista álmai teljesüljenek — mondta befejezésül Gagyi Endre, akit — re­mélem az olvasók egyetértésével — a magam részéről rendkívüli ember­nek tartok. Kivételesen itthon, a Népstadionban: Gagyi Endre, a rendkívüli ember Kékesdy Károly felvétele „Kupakedd" Szegeden A magyar csapatok ugyan csak hol­nap lépnek pályára az európai lab­darúgó-kapitányon, lesz azonban BEK-találkozó már ma este is Sze­geden. Mint köztudott, a polgárhá­ború miatt a jugoszláv együttesek nem játszhatnak saját pályájukon, így került a legrangosabb európai kupa védője, a Crvena Zvezda a Ti­­sza-parti városba. Ellenfele: az észak-ír Portadown. Annak ellenére, hogy az elmúlt pár évben már kiemeléssel készí­tették el az első forduló párosítását, számos „csemege” akad a nyitányon: a BEK-ben Sparta Praha—Glasgow ■Rangers, Barcelona—Hansa Rostock és Arsenal—Austria Wien, a KEK- ben CSZKA Moszkva—Roma, és az UEFA Kupában Sporting Lisszabon —Dinamo Bukarest összecsapásokra kerül sor. ADJ KIRÁLY, KATONÁT! Fantasztikus élményről maradtam le. Nem kell azonban különleges fantázia annak a jelenetnek az elképzeléséhez, amelyről tegnap adott hírt a távirati iro­da. Történt, hogy útra kelt Berlinbe, a hagyományos nemzetközi viadalra hét ökölvívónk. Ez a bizonyos útra kelés azonban nem ment simán. Fantáziá­tok ... Szorítóba lépett a kék sarokban Bódis Gyula, a Vasas-bokszolók mes­tere, a pirosban pedig ott állt Szánthó Imre, a válogatott trénere. Gongo­­ra megindult kettejük csatája. Na, jó, szócsatája. Bódis érvelt: versenyzői közül csak Lakatos berlini színrelépését tartotta indokoltnak, szerinte Ber­tának egy tatabányai erőpróba jobban illene a felkészülésébe, nem is beszél­ve Kovács Istvánról, aki tavaszi Eb-aranyával már jócskán bizonyított, s neki inkább edzenie kellene. Mitagadás: számomra Bódis „ütései” már-már megrendítőnek látszottak, de Szánthót is kemény fából faragták. Állta a sa­rat. Végül ment mindenki, mert a... És most jön a döntő fordulat: a ver­senyzők is véleményt nyilvánítottak, ők is a berlini túrára voksoltak. Sze­gény Bódis. Most főhet a feje, ő nyilván jót akar, számára a novemberi vb­­szereplés sikere a legfontosabb. És erre­­... Most legyen okos az ember! Tény­leg kéne egy szorító, ha már ilyen szorítóak az ellentmondások! Vagy... En­gem gyerekkorunk egyik kedvenc játékára emlékeztet ez az egész herce­hurca: adj király, katonát! Nem adok! Akkor szakitok! Szakíts, ha bírsz! Jó vicc, ugye? Még sincs kedvem nevetni... (serényi) Negyed 7-kor a 2-eséfi A mai Telesport (TvZ, 18.15) terve­zett programja: — Riportok a holnapi nemzetközi labdarúgó-kupanyitány magyar sze­replőivel. — Garami József, a Pécs labdarú­gócsapatának edzője jelentkezik tele­fonon Stuttgartból, az UEFA Kupa­mérkőzést helyszínéről. Az adás szerkesztője: Fülöp László. Műsorvezetője: Káplár F. József. Eb-arany Szép magyar sikerről számoltak be a szűkszavú hírügynökségi jelenté­sek az olaszországi Terracinából, ahol a hosszútávúszó Európa-bajnok­­ságot rendezik. A dunaújvárosi Berzsánovits Éva a nyitónapon meg­nyerte az 5 km-es versenyt. A 17 éves sportoló számára még nem fe­jeződött be a kontinensviadal, még indul a 25 km-es távon is. Állítólag ebben a számban is jók az esé­lyei ... Vári: Egy bajnokság, 10 érem Az elmúlt hét végén rendezett sportlö­­vő országos bajnokság sikerembere, a puskás Vári Zsolt (képünkön­ volt, há­rom nap során nem kevesebb mint 10 érmet akasztottak a nyakába. — összesen most már hány bajnoki aranyat őriz otthonában? — kérdez­te az MTI munkatársa az UTE 21 éves, Világ Kupa-győztes, egykori világcsúcstartó sportolójától. " Sajnos, erre a kérdésre nem tu­dok válaszolni, csak annyit, hogy pályafutásom során körülbelül 90 elsőséget szereztem. Az viszont biz­tos, hogy ilyen sikeres bajnoki sze­replésem még soha nem volt. Rám is fért a jó idényzárás, mert elége­dett vagyok ugyan az idei évemmel, néhányszor azonban kifejezetten peches voltam. — Talán a világversenyekre gon­dol? — Pontosan, hiszen a bolognai Eb-n és a légfegyveres-világbajnok­ságon is csak hajszállal maradtam le a fináléról. S ez nemcsak tudás,­­ hanem szerencse kérdése is. A leg­­kedvesebb a 7 mostani aranyérem közül a 60 lövéses fekvőé, hiszen elő­ször lettem bajnok a legerősebb szá­momban. ! Pótolhatatlan veszteség érte a ma­gyar sportújságírást: 77 éves korá­ban elhunyt Lukács László, aki 1936-tól 1984-ig valamennyi olim­piáról tudósított, dolgozott a Sporthírlapnál, a Szabad Népnél, a Szabad Ifjúságnál és az Esti Hírlapnál, majd a Népszabadság rovatvezetőjeként lett a sportsajtó mindenki által tisztelt doyenje. Nemcsak Magyarországon ismer­ték, olvasták írásait, 1956-tól munkatársa volt a világ egyik leg­tekintélyesebb sportlapjának, a L’Equipe-nek, valamint a France Footballnak. Monsieur — mert, ugye, így ismerte mindenki, kiterjedt fran­cia kapcsolata miatt —, szóval Möszjö, ez nem egyéb, mint egy cserbenhagy­ás! Ezt nem tehette meg a magyar sportújságírással, hogy csak úgy itthagyja! Pont most, amikor kristálytiszta, min­dig támadhatatlan logikájú taná­csaira, észrevételeire — miután időnként elszabadul a pokol — a legnagyobb szükség volna. Néhány héttel ezelőtt, amikor — sajnos, utoljára — együtt ebédeltünk, azt kérdezte: szerinted melyik lapnak a legjobb most a sportrovata? Két kanál leves között, hosszas töp­rengés után sem tudtam fix vá­laszt adni, ezért megállapodtunk: hamarosan újra ebédelünk és foly­tatjuk az elemzést. Möszjó, mikor ebédelünk?! Már majdnem megrendeltem a ko­nyakját! Most írhatnám azt, hogy mi­nden sportoló szerette, tisztelte, írhat­nám, mert így igaz. Mégsem ezt írom, inkább azt, hogy minden sportolót ismert, szeretett, tisztelt. Komolyan mondom: lehet, hogy a maiak közül nem is ,m­indegyikkel találkozott, nem beszélt velük, nem írt róluk. De ismerte őket. Mindent tudott róluk. Amikor — kivételes élmény volt! — sétál­tunk Párizsban a Rue de Rivolin, akkor is, miután a Louvre kincsei­ről mesélt, nekünk kellett mesélni neki valamelyik tehetséges tini­úszóról vagy a visszavonulóban lévő klasszisról. Mindenről tudni akart! Nyugodt vagyok, mert biztos lehetek benne: akik ezeket a — borzasztó leírni is: búcsúzó — so­rokat olvassák, azok valamikor, valamelyik újságban olvasták Lukács Lászlót is, így érzik, tud­ják, hogy nem túlzás ennek a nek­rológnak az első szava. Pótolhatat­lan. Képtelen vagyok ennél többet írni róla, mert ez, ugye, a legtöbb. Ő volt a legtöbb, a legnagyobb. Möst jó, nem felejtem, nem felejt­jük azt, amire tanított: az olvasó és a sportoló tisztelete mindenek­előtt. S. P. *

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék