Új Magyarország, 1991. szeptember (1. évfolyam, 109-133. szám)
1991-09-17 / 122. szám
81. évfolyam, 122. szám 1991. szeptember 17., kedd SPORT Ingyensörrel Vasárnap délután 3 órakor az FTC Üllői úti stadionjában, idehaza először, amerikaifutball-mérkőzésre kerül sor. A hangulat hamisítatlan tengerentúli lesz, persze, főleg magyar szereplőkkel. A „profizmusról” hat olyan amerikai tengerészgyalogos gondoskodik majd, aki hazája budapesti követségén szolgál. Show, cirkusz, látványosság — ezt ígéri a vasárnapi premier, ráadásul az első háromezer néző ingyen jut Miller sörhöz. És mindez csak az első lépés: októberben, vendégjátékosokkal kiegészítve, már Románia legjobbjaival csap össze a nemsokára megalakuló Budapest Starforce. Az irány Nyugat-Európa, és januárban Florida. REKORDNEV£Z£S érkezett az 1994. évi labdarúgó-világbajnoki selejtezőkre. A FIFAbejelentése szerint 133 ország válogatottja pályázik az egyesült államokbeli 24-es vb-döntő helyeire. ISMCT ragyogó IDOT futott 200-on Michael Johnson a Sheffield nemzetközi atlétiikai versenyen (19,94mp). Az amerikai világbajnokon kívüla Tokióban leszerepelt Steve Backley ért el kitűnő eredményt a gerelyhajításban (91,36 m). AGASSI LEGYŐZTE COURIER-T egy bemutatóférfi teniszmérkőzésen, az amerikai Irvingben. A 6—1, 6—4-re végződött találkozót salakpályán játszották, hasonlóan a hét végi Kansas City-i Németország elleni Davis Kupaelődöntőhöz, ahol a hazai színeket az egyesekben éppen ez a két játékos képviseli. TOTOEREDMÉNYEK: a 37. játékhéten 1 darab telitalálatos szelvény akadt, nyereménye: 3 676 883 forint. A 13-asokra 1 008 178, a 12-esekre 23 337, a 11-esekre 1954, a 10-esekre386 forintot fizetnek. HOSSZABB EDZŐTÁBOROZÁSRA indul Ben Johnson, a szöuli olimpián doppingoláson ért kanadai vágtázó. Az ausztráliai felkészülés közben „Big Ben” versenyeken is indul. Igaz, már nem 30 ezer dollár rajtpénzért, hanem csupán 8 ezerért... SAMARANCH IS kezdeményezi a balti köztársaságok felvételét a Nemzetközi Olimpiai Bizottságba. A NOB elnöke a végrehajtó bizottság holnap kezdődő berlini ülésén szólal fel a három ország tagsága érdekében. Kihívtak bennünket Holnap, negyedmillió résztvevővel: Challenge Day is eljött a Kihívás Napja. Bennünket, eltunyult magyarokat hívtak ki a szervezők a kilenc éve Kanadából útnak indult Challenge Day nemzetközi sportakció keretében. Hazánk idén vesz részt először e mozgalomban, amelynek lényege: a verseny napján, szerdán bármilyen pulzusnövelő mozgást kell végezni legalább 15 percen keresztül. Velünk, magyarokkal egy időben a világ számos közeli és távoli országában szerdán egész nap tart majd a rendezvény, amely egyben verseny is, a részt vevő települések közötti viadal. Különféle — a lélekszám alapján felállított — kategóriákban idehaza 72 helység nevezett. Győztes az a falu, vagy város, amelyben a lélekszámhoz viszonyított legtöbb sportolót mozgósítják e napon. Ezenkívül Gyöngyös és Sopron egy-egy német várossal vív párosversenyt. A szervezők reményei szerint megközelítően kétszázötvenezren vesznek részt az akcióban Magyarországon. S hogy minél többen legyenek, a játékok kanadai elindítói engedményt tettek: bármiben mozgást sportként fogadnak el. Úgyhogy sok helyütt tizenöt percen át az utasok tolják majd a menetrend szerinti buszt, avagy éppen saját kocsijukat. Az idei bemutatkozást hírverésnek szánják a rendezők, reklámnak, hogy jövőre még többen mozogjanak. Legközelebb 1992. május 27. lesz a kihívás napja. t v.) Torna-vb: záróra, három helyezéssel Újabb három férfi és két női szerenkénti döntővel véget ért Indianapolisban a tornász-világbajnokság. A korláton és a nyújtón kínai, az ugrásban dél-koreai világbajnokot avattak. A férfi szerenkénti döntők egyetlen magyar résztvevője, Supola Zoltán, a nyújtón az ötödik helyen végzett. A nőknél a gerendán a nap legmagasabb pontszámával (9.962) végre egyéni aranyéremhez jutott az összetett címvédőként érkezett szovjet Szvetlana Boginszkaja. Ónodi Henriettának nem sikerült megismételnie korábbi sikerét, mindkét szeren rontott, gerendán hetedik, talajon nyolcadik lett. Mentségére legyen mondva, hogy az előző napi felemáskorlát-döntő előtt megsérült. Érdekesség: a női egyéni összetett győztese az amerikai Kim Zmeskal mindössze egy bronzérmet szerzett. Csak Pista álmai számítanak. Gagyi Iére, Bagyuli mestere arról mesélt Szalay Péternek, hogy talán „hivatalosan" a edző lesz A nemrégiben befejeződött atlétikai világbajnokságon nemzeti színeinket egy „amerikás magyar” képviselte a legnagyobb sikerrel: Bagyula István rúdugró, a washingtoni George Mason Egyetem Csepelről kikerült vendéghallgatója. Ez már önmagában sem mindennapi dolog, ám a nekünk, magyaroknak aranyként fénylő ezüstéremnek van még egy ennél is érdekesebb oldala. Nevezetesen az, hogy Bagyula mestere, az egykor szintén rúdugró csúcstartó Gagyi Endre svéd útlevéllel érkezett a felkelő nap országába, noha ő maga is a Magyar Atlétikai Szövetséget képviselő küldöttség „rendes” tagja volt. A rejtély azonnal megoldódott, mihelyst az 1965-ben végzett testnevelő tanár és szakedző felelevenítette az 1984-es és az azt megelőző esztendők számára felejthetetlen eseményeinek történetét. — 1984-et írtunk, s akkor már 18 éve tartott a megaláztatásom, a soha nem indokolt kegyetlenül hosszú büntetés, ami éppen attól foszott meg, amire fiatalként versenyzőtársaimmal együtt annyira vágytunk: a nyugati utazástól. Valamit rám sütöttek, talán azt, hogy Svédországban élő testvéreimhez készülődök. Valaki nagyon haragudhatott rám, mert a kérelmeimet tízből tízszer visszadobták. Még Kádár János titkárságának is írtam, a rideg felelet — amit azóta is kívülről fújok — azonban akkor is a Belügyminisztérium útlevélosztályáról érkezett: „Nyugatra történő utazása a közrendet sérti. Fellebbezésnek helye nincs.” Ennyi és semmi több. Bosszúra gyanakodtam, de mivel bizonyítékokra máig sem akadtam, többet nem is mondhatok. Hét évvel ezelőtt hagyta el az országot Gagyi Endre, s szökött — Lengyelország érintésével és testvérei közreműködésével — Svédországba. Mindenkit sikerült megtéveszteniük, még a svéd határőrök sem vették észre, hogy kölcsönútlevéllel, bátyja papírjaival igazolta magát. A határátlépésnél szerencséjére egy mukkot sem kellett mondania, ez mentette meg a leleplezéstől. Később mindent megmagyarázott, amin idehaza átment, bőségesen elegendő is volt ahhoz, hogy megkapja a letelepedéshez szükséges politikai menedékjogot. — Hosszú időre búcsúzni kényszerültem a szülőhazámtól, de messze vitt a sors tanítványaimtól is — folytatja emlékeinek felidézését. — Mivel a disszidálásom terveibe még a legjobb barátaimat sem avattam be, a versenyzőimek is magyarázattal tartoztam. Elsőként kedvencemnek, az akkor 15 esztendős Bagyula Pistának írtam, akiről már akkor tudtam, hogy kivételes tehetség, s akit úgy szerettem, mintha a fiam lett volna. Csak edzőtársaim tudhatják, min mentem keresztül ennek a csodálatos fickónak az elvesztésével, aki 11 évesen 3,16 métert, egy évvel később 3,65-öt, 13 esztendősen pedig már 4,30-at ugrott rúddal. Ha nem tévedek, ezek az eredmények kivétel nélkül egy-egy korosztályos csúcsot jelentettek ... Évekig nem látta egymást Gagyi Endre és Bagyula István, miközben Gagyi három volt kollégája is oltalmába vette a szépreményű atlétát, köztük egykori vetélytársa, Schulek Ágoston, akiből előbb szövetségi kapitány lett, később pedig az atlétikai szövetség elnöke. — Ezekben az időkben jobb híján hosszú levelekben próbáltam Pista tudomására hozni, hogy mi a teendője. A „levelező kurzusnak” akkor lett vége, amikor meghívásomra végre kijöhetett Svédországba, és hetekig együtt dolgoztunk. Ezek után következett Sudburyben az ifjúsági vb, ahol korosztályos világcsúccsal nyert aranyérmet, majd a szöuli olimpia, ahol újoncként a hetedik helyig jutott, sokan mégis elégedetlenkedtek. Miután elhamarkodott jóslatunkra ráfizettünk, ezért harmadik éve kerüljük a tippelést. Azóta mintha még jobban menne a szekér... Gagyi 1970-ben 4,94 méterrel volt magyar rekorder, amikor az amerikai Pennel 5,45-tel tartotta a világcsúcsot. Ma Bagyula 5,92-vel áll a hazai örökranglista élén, s mindössze 17 centiméter választja el a szovjet Szergej Bubka világrekordjától. " Mivel az elvünkről már beszéltem, csak annyit mondhatok: Bagyula István óriási tartalékokkal rendelkezik. Sokat javíthatunk még a nekifutásán, az elugrásán, változtathatunk az úgynevezett fogásmagasságon, s persze még új rudat is választhatunk, amint a most használtakat „kinövi”. Hogy ezek után mire lesz képes? Mindenre, amit csak egy világklasszis atléta elérhet. — Jelenleg mindketten Washingtonban élnek, egy ottani magyar— amerikai fogadós házaspár vendégszeretetét élvezve. — Ez a szerencsénk, mert egyikünket sem veti fel a pénz, főleg engem nem, aki már kétszer is elváltam. Több mint 200 amerikai egyetemmel leveleztem, amíg elnyertük Pistának a washingtoniak ösztöndíját. Nekem nem tudtak edzői állást adni, ezért sokáig a takarító brigádban dolgoztam, ahonnan később a színpadi munkásokhoz kerültem. Talán a közeljövőben John Cook, az egyetem vezető edzője adjutánsai közé fogad, de ha nem, az se baj. Az a fő, hogy Pista álmai teljesüljenek — mondta befejezésül Gagyi Endre, akit — remélem az olvasók egyetértésével — a magam részéről rendkívüli embernek tartok. Kivételesen itthon, a Népstadionban: Gagyi Endre, a rendkívüli ember Kékesdy Károly felvétele „Kupakedd" Szegeden A magyar csapatok ugyan csak holnap lépnek pályára az európai labdarúgó-kapitányon, lesz azonban BEK-találkozó már ma este is Szegeden. Mint köztudott, a polgárháború miatt a jugoszláv együttesek nem játszhatnak saját pályájukon, így került a legrangosabb európai kupa védője, a Crvena Zvezda a Tisza-parti városba. Ellenfele: az észak-ír Portadown. Annak ellenére, hogy az elmúlt pár évben már kiemeléssel készítették el az első forduló párosítását, számos „csemege” akad a nyitányon: a BEK-ben Sparta Praha—Glasgow ■Rangers, Barcelona—Hansa Rostock és Arsenal—Austria Wien, a KEK- ben CSZKA Moszkva—Roma, és az UEFA Kupában Sporting Lisszabon —Dinamo Bukarest összecsapásokra kerül sor. ADJ KIRÁLY, KATONÁT! Fantasztikus élményről maradtam le. Nem kell azonban különleges fantázia annak a jelenetnek az elképzeléséhez, amelyről tegnap adott hírt a távirati iroda. Történt, hogy útra kelt Berlinbe, a hagyományos nemzetközi viadalra hét ökölvívónk. Ez a bizonyos útra kelés azonban nem ment simán. Fantáziátok ... Szorítóba lépett a kék sarokban Bódis Gyula, a Vasas-bokszolók mestere, a pirosban pedig ott állt Szánthó Imre, a válogatott trénere. Gongora megindult kettejük csatája. Na, jó, szócsatája. Bódis érvelt: versenyzői közül csak Lakatos berlini színrelépését tartotta indokoltnak, szerinte Bertának egy tatabányai erőpróba jobban illene a felkészülésébe, nem is beszélve Kovács Istvánról, aki tavaszi Eb-aranyával már jócskán bizonyított, s neki inkább edzenie kellene. Mitagadás: számomra Bódis „ütései” már-már megrendítőnek látszottak, de Szánthót is kemény fából faragták. Állta a sarat. Végül ment mindenki, mert a... És most jön a döntő fordulat: a versenyzők is véleményt nyilvánítottak, ők is a berlini túrára voksoltak. Szegény Bódis. Most főhet a feje, ő nyilván jót akar, számára a novemberi vbszereplés sikere a legfontosabb. És erre... Most legyen okos az ember! Tényleg kéne egy szorító, ha már ilyen szorítóak az ellentmondások! Vagy... Engem gyerekkorunk egyik kedvenc játékára emlékeztet ez az egész hercehurca: adj király, katonát! Nem adok! Akkor szakitok! Szakíts, ha bírsz! Jó vicc, ugye? Még sincs kedvem nevetni... (serényi) Negyed 7-kor a 2-eséfi A mai Telesport (TvZ, 18.15) tervezett programja: — Riportok a holnapi nemzetközi labdarúgó-kupanyitány magyar szereplőivel. — Garami József, a Pécs labdarúgócsapatának edzője jelentkezik telefonon Stuttgartból, az UEFA Kupamérkőzést helyszínéről. Az adás szerkesztője: Fülöp László. Műsorvezetője: Káplár F. József. Eb-arany Szép magyar sikerről számoltak be a szűkszavú hírügynökségi jelentések az olaszországi Terracinából, ahol a hosszútávúszó Európa-bajnokságot rendezik. A dunaújvárosi Berzsánovits Éva a nyitónapon megnyerte az 5 km-es versenyt. A 17 éves sportoló számára még nem fejeződött be a kontinensviadal, még indul a 25 km-es távon is. Állítólag ebben a számban is jók az esélyei ... Vári: Egy bajnokság, 10 érem Az elmúlt hét végén rendezett sportlövő országos bajnokság sikerembere, a puskás Vári Zsolt (képünkön volt, három nap során nem kevesebb mint 10 érmet akasztottak a nyakába. — összesen most már hány bajnoki aranyat őriz otthonában? — kérdezte az MTI munkatársa az UTE 21 éves, Világ Kupa-győztes, egykori világcsúcstartó sportolójától. " Sajnos, erre a kérdésre nem tudok válaszolni, csak annyit, hogy pályafutásom során körülbelül 90 elsőséget szereztem. Az viszont biztos, hogy ilyen sikeres bajnoki szereplésem még soha nem volt. Rám is fért a jó idényzárás, mert elégedett vagyok ugyan az idei évemmel, néhányszor azonban kifejezetten peches voltam. — Talán a világversenyekre gondol? — Pontosan, hiszen a bolognai Eb-n és a légfegyveres-világbajnokságon is csak hajszállal maradtam le a fináléról. S ez nemcsak tudás, hanem szerencse kérdése is. A legkedvesebb a 7 mostani aranyérem közül a 60 lövéses fekvőé, hiszen először lettem bajnok a legerősebb számomban. ! Pótolhatatlan veszteség érte a magyar sportújságírást: 77 éves korában elhunyt Lukács László, aki 1936-tól 1984-ig valamennyi olimpiáról tudósított, dolgozott a Sporthírlapnál, a Szabad Népnél, a Szabad Ifjúságnál és az Esti Hírlapnál, majd a Népszabadság rovatvezetőjeként lett a sportsajtó mindenki által tisztelt doyenje. Nemcsak Magyarországon ismerték, olvasták írásait, 1956-tól munkatársa volt a világ egyik legtekintélyesebb sportlapjának, a L’Equipe-nek, valamint a France Footballnak. Monsieur — mert, ugye, így ismerte mindenki, kiterjedt francia kapcsolata miatt —, szóval Möszjö, ez nem egyéb, mint egy cserbenhagyás! Ezt nem tehette meg a magyar sportújságírással, hogy csak úgy itthagyja! Pont most, amikor kristálytiszta, mindig támadhatatlan logikájú tanácsaira, észrevételeire — miután időnként elszabadul a pokol — a legnagyobb szükség volna. Néhány héttel ezelőtt, amikor — sajnos, utoljára — együtt ebédeltünk, azt kérdezte: szerinted melyik lapnak a legjobb most a sportrovata? Két kanál leves között, hosszas töprengés után sem tudtam fix választ adni, ezért megállapodtunk: hamarosan újra ebédelünk és folytatjuk az elemzést. Möszjó, mikor ebédelünk?! Már majdnem megrendeltem a konyakját! Most írhatnám azt, hogy minden sportoló szerette, tisztelte, írhatnám, mert így igaz. Mégsem ezt írom, inkább azt, hogy minden sportolót ismert, szeretett, tisztelt. Komolyan mondom: lehet, hogy a maiak közül nem is ,mindegyikkel találkozott, nem beszélt velük, nem írt róluk. De ismerte őket. Mindent tudott róluk. Amikor — kivételes élmény volt! — sétáltunk Párizsban a Rue de Rivolin, akkor is, miután a Louvre kincseiről mesélt, nekünk kellett mesélni neki valamelyik tehetséges tiniúszóról vagy a visszavonulóban lévő klasszisról. Mindenről tudni akart! Nyugodt vagyok, mert biztos lehetek benne: akik ezeket a — borzasztó leírni is: búcsúzó — sorokat olvassák, azok valamikor, valamelyik újságban olvasták Lukács Lászlót is, így érzik, tudják, hogy nem túlzás ennek a nekrológnak az első szava. Pótolhatatlan. Képtelen vagyok ennél többet írni róla, mert ez, ugye, a legtöbb. Ő volt a legtöbb, a legnagyobb. Möst jó, nem felejtem, nem felejtjük azt, amire tanított: az olvasó és a sportoló tisztelete mindenekelőtt. S. P. *