Új Magyarország, 1991. december (1. évfolyam, 186-209. szám)

1991-12-10 / 193. szám

Samsunk-gyár északi szomszédunknál Magyarország után Csehszlovákiába is betör a legnagyobb dél-k koreai elektronikai cég, a Samsung. A vállalat 22 millió dolláros költséggel és a csehszlovák Calex állami vállalattal közösen hűtőgépgyárat fog építeni a Pozsonytól nem messze található Zlatében. A vegyes vállalat 51 százalékban a csehszlovák, 49 százalékban a dél-koreai cég tulajdona lesz. Az évi termelést 460 ezer hűtőszekrényre tervezik 1993 júniusától kezdve. Az építkezés jövő februárban kezdődik. A Samsung Csehszlovákián kívül eddig csak Magyarországon létesített vegyes vállalatot Kelet- Európában. Az Euroláttc nem adja fel A bősi erőmű ellen következetesen fellépő Eurolánc polgári kezdeményezést Nap-díjjal tüntették ki a mosti Ecomost gálaestjén. Az Eurolánc a nyáron két hónapon keresztül folyamatosan tüntetett Csölösztőnél, és többször elfoglalta a felvízcsatorna feltöltését szolgáló szivattyúsállomást, megakadáyozva ezzel annak beindítását. Mostan, Csehszlovákia környezeti kataszrófával sújtott ipari településén, a kilencedik alkalommal megrendezett Ecomnost-sorozat gálaestjén az Eurolánc képviseői Pavol Sremer csehszlovák szövetségi környezetvédelmi miniszterhelyettestől vették át a díjat. Bankovics Klára, az Eurolánc szóvivője ez alkalomból a hétfői Új Szónak nyilatkozva elmondta, hogy az Eurolánc az alkotmánybíróság elé kívánja vinni az erőmű kérdését. I. évfolyam« 193. szám HUOItt 1991. december 10.« kedd GAZDASÁG Shiba-díj négy vállalatnak Állami törvények a minőségért? Tegnap átadták az úgynevezett Attegé Mindségbiztosítási Rendszer elterjesztésében élen járó ipari vállalatoknak az idei Kasáb Shiba-díjat az Ipari és Kereskelmi Minisztériumból. Vállalati kategóriában a két győztes a Kabai Kőbányai Könnyfifémnafi Kft. és a Ferrobeton Dunaújvárosi Beton- és Vasbetonelem-gyártó Vállalat lett, míg a munkacsoport kategóriában az Olympos DyamSicité Sirátó Kft. és SS MOM Debrecen részesült a díjban. Az immár hajnadízben megrendezett díjátadó ünnepség hátterében az a megállapodás áll, melyet 1987- ben az Ipari Minisztérium és a Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (Iiasa), illetve az utóbbinak japán szakértője, Shoji Shiba professzor kötött a rendszer meghonosítása céljából. Shiba úr saját tiszteletdíjából hozta létre azt az alapítványt, mely a szakzsűri által sikeresnek ítélt vállalatokét, illetve munkacsoportokat anyagilag is honorálja. Lapunk az egyik nyertes vállalat, a Kőbányai Könnyűfémmű vezérigazgatójától, Hatala Páltól, érdeklődött, miként szolgálják az ipari termékek minőségének javításáért indított, de az alapítvány kuratóriuma szerint is ez idáig kicsiny hatású országos kampányt. — Hatszázhetvan fős társaság vagyunk — mondotta a vezérigazgató. — Alumíniumfólia-hengereléssel, és ilyen alapanyagú csomagolóanyagok gyártásával, valamint alumíniumpigment-termékek előállításával foglalkozunk, termelési értékünk hárommilliárd forint, nyereségünk már harmadik éve százmilliós nagyságrendű. Az átfogó minőségstratégia módszere segít nekünk abban, hogy termékeink kifogástalan minőségűek legyenek, hogy versenyképesek maradjunk a piacon egyre inkább megjelenő külföldiekkel és vegyes vállalatokkal szemben. 1989- től alkalmazzuk az ÁMR-t, immár 250 dolgozónk szerezte meg az ehhez szükséges képzettséget, hisznál több munkacsoportunk együttes munkájának eredményeként mintegy hevtenmillió forint megtakarítást értünk el gyárunk gyengeségetek feltárásával s a hibák kiküszöbölésével. — Ezt a japán módszert mennyire kellett a helyi sajátosságokhoz igazítani? — Átalakítani nem kellett, inkább kiegészíteni. A japánok mentalitása más, ők hazaszeretetből csökkentik a hibákat, mi ezt anyagi érdekből tesszük, melyet meggyőzés és képzés során látunk be. — Ön hiányolta az imént a kormányapparátus nagyobb odafigyelését. Botos Balázs helyettes államtitkár ekkor már nem vol jelen, így csak az ön véleményét tudjuk most tolmácsolni... — Nyilvánvaló, hogy sem az Ipari Minisztérium, sem a kormányzat nem tekinti központi kérdésnek a minőség ügyét, miközben elvben mindenki hangoztatja a fontosságát. Ugyanakkor Németországban, Angliában, Japánban, komoly állami törvények írják elő a minőséggel kapcsolatos kötelezettséget a termelőknek, a szolgáltatóknak, és a vevők igényeinek a meismerése ott mindig szempont így külön minisztérium, szakembergárda, és csak ezért felelős kormányszintű politikusok irányítják a munkát. Nálunk mindez hiányzik. Az egyes vállalatokra bízva ezek a feladatok nem végezhetők el, így aztán a mi cégünk hiába jutott el egy szintre, gond marad, hogy azok, akik nekünk a szükséges alaptermékeket szállítanák, nem sokat foglalkoznak a minőséggel, így továbblépni csak akkor tudunk, ha importálunk, ami viszont növeli az előállítási költséget, s végeredményben: termékeink árát. (Joó) Leálltak a dorogi brikettgyárak A kereslet drasztikus csökkenése miatt leállították a termelést a Dorogi Szénbányák Részvénytársaság két brikettgyárában. Várhatóan a jövő év őszéig szünetel a munka, így 260 ember sorsa vált most bizonytalanná. Matyók László, az rt. elnök-vezérigazgatója szerint a krízishelyzetet a szén importálásának azonali leállítása oldaná fel. Ha ez megtörténne, megszűnne a bányaüzemek értékesítési gondja. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy rövid időn belül csődbe kerül a Dorogi Szénbányák Rt. Kontra — nem érzelmi alapon Két atomenergia-pirit írás jelent meg az Új Magyarország október 14-i ssimában, melyek Upták Béla korábbi nyilatkozatában észlelt csúsztatásokat és tévedéseket voltig hivatvat kijavítani Sajnos nagy felindultságában mindkét szerző követett el igen durva csúsztatásokat, sőt fájóan dilettáns kijelentéseket is tettek kedvelt technikájuk védelmében. Mert összemosni a takarékosságot a hatékonysággal még csak csúsztatás, azonban nem tenni különbséget az atomhulladék és a szénhamu, vagy földrengés és földrengés közt, már elfogadhatatlan dilettantizmus bámilyen szakember részéről Ezen írások kapcsán, az indulatokat félretéve, szeretnék rávilágítani az atomenergia néhány megoldatlan problémájára. Az atomerőművek kimerült fűtőelemeinek radioaktivitása kb. 3 millió év alatt csökken olyan szintre, mint a dúsítatlan uránércé. Ezen anyagokat a bioszférától(és nem pusztán „emberközelből”) való tökéletes elszigetelését több tízezer évre kell(ene) biztosítani. Az ilyen, a teljes emberi történelmet megaladó időtávlatra kiterjedő tudományos előrejelzésben ma már a legelvakultabb technokraták sem hisznek. Hulladék A világ egyetlen országában sem működik véglegesnek tekintett lerakóhely a nagy aktivitású atomhulladék számára, sőt ebben az évezredben nem is várható, hogy ilyet beüzemelnének bárhol is. A kiégett fűtőelemek újrafeldolgozása pedig nemcsak gazdaságtalan, hanem nagy aktivitású folyékony hulladék keletkezésével jár, ami végképp kezelhetelen. Aki távolabbra néz a saját kertje végénél, aligha érzi megoldásnak, hogy a paksi atomerőmű kiégett fűtőelemeit a Szovjetunió (ki is?) még három évig, jó pénzért visszaveszi. Utána mi lesz? Ahova viszik, ott mi lesz? Az újabb reaktor fűtőelemeivel mi lenne? Várhatóan néhány éven belül nemzetközi egyezmények fogják tiltani a radioaktív hulladékok exportját. Lehet, hogy mégis csak komolyan mérlegelni kell egyszer az olyan abszurdnak vélt ötleteket, mint pl. az ilyen anyagoknak a Napba való kilövését. Ez pedig kilogrammonként 15-20 ezer dolláros költségével alaposan alááshatja az atomenergia amúgy is roskadozó gazdaságossági mutatóit. A paksi atomerőmű kis és közepes aktivitású hulladékát mind a mai napig nincs hol elhelyezni, ismerve Magyarország földtani adottságait és a lakosság hozzáállását. Igen szkeptikus vagyok az újabb atomtemetőlétesítési próbálkozásokkal kapcsolatban is. Leszerelés Az atomenergia másik hiányzó láncszeme (amit Szatmáry Zoltán „mosolyra fakasztó naivság”-n£Űc tekint) a kiszolgált atomerőművek leszerelése. Erre ugyanis mindmáig nincs kipróbált műszaki megoldás, ennek hiányában pedig aköltségek sem kalkulálhatók hitelesen. A leszereléskor keletkező radioaktív hilladék pedig töbszöröse annak, amit a reaktor üzemelése során összesen termel. A világon eddig 52 atomreaktor fejezte be végleg működését, ezek átlagos üzemelési ideje nem éri el a 17 évt. (Ennek ismeretében nem szerencsés hivatkozási alap az egy szem 35 éves brit erőmű, pláne mert az nem üzemelt folyamatosan.) Ebből eddig csupán két aprót (egy 22 és egy 72 megawattosat) bontottak le, de elsősorban kis méretük, továbbá rövid üzemelési idejük miatt ezek nem adnak mértékadó tapasztalatot az 1000 megawatt körüli reaktorok távirányítású berendezésekkel történő darabolásához, a sugárzó épületelemek szállításához. Ez pedig — a sugárdózisok egyre szigorodó határértékeinek tükrében — sok szakértő szerint, nem is oldható meg biztonságosan. Gazdaságosság Ahogy közeledik a gyakorlati megmérettetés, rohamosan emelkednek a leszerelés — ingatag alapon — becsült költségei, s ma már félmilliárd dollár körül járnak egy 1000 MW-os reaktor esetében. Ám jó okunk van feltételezni, hogy lényegesen több lesz, különösen, ha valamilyen komplikáció lép fel a munka során. Az atomáram fogyasztói ma ezeket a költségeket ne fizetik, sem az ideiglenes fűtőelem depóniák majdani felszámolásának terheit, sem a kisebb-nagyobbbalesetek kárenyhítési költségeit. Ezt mind utódainkra hárítjuk, miközben az olcsó atomenergia illúziójában fürdetnek minket az illetékest. A valódi piacgazdaságokban azért néha megmérettetnek az atompártiak és drágának találtatnak. Angliában például a privatizáció kapcsán kénytelenek voltak feltárni az atomenergia valódi költségeit — nem is akadt rá vevő. Vagy ott van az egyik legutolsó amerikai atomerőmű, a seebroocki. Az építését kezdetben félmilliárd dollárra kalkulálták, mire elkészült,hat és fél milliárd lett A hat érintett vállalatból négy tönkrement, a maradék kettőnek pedig a napi üzemeltetés is veszteséges. Üvegházhatás A csernobili nukleáris katasztrófa miatti presztízsvesztésben jól jött a nemzetközi atomiparnak a globális klímaváltozás fenyegetése: ők majd helyettesítik a hőerőműveket, s ezzel megszüntetik a szén-dioxid-kibocsátást. Miután kiszámították, hogy ehhez két és fél naponta kellene egyegy új atomerőmű az évezred végéig, már csak részleges helyettesítésre beszélnek. Egy angliai tanulmányban a széndioxid-kibocsátás csökkentésének 17 különböző módját vizsgálták meg költséghatékonyság szempontjából. Az erdmény: az atomenergia a 16. helyen végzett, annál már csak a szénerőművek korszerűsítése volna drágább megoldás. (A ranglista elején csupa energiahatékonysági megoldás szerepel, meg üzemanyagváltás.) Különben sem jelentene előbbre lépést az egyik szenynyezés helyettesítése egy másikkal, ráadásul fenntartaná világszerte az energiaintenzív állapotot, ami magával vonja a fosszilis energiahordozók fokozódó felhasználását. Az olajválságok kezdete óta általános tapasztalat Nyugat-Európában, hogy negyed-ötöd akkora beruházással lehet helyettesíteni egy adott energiamennyiséget, a felhasználás hatékonyságának fokozásával, mint amennyibe a megtermelése kerülne újabb erőművekkel. Pedig ott már 4-7-szer hatékonyabban használják fel az energiát, mint mi. Ezért még egy „középszerű” energiahatékonysági programmal is jó néhány évre kitolható lenne az új alaperőműről szóló döntés Magyarországon. Csakhogy a hangos atomlobbynak sürgős a döntés, mivel az atomenergia csillaga világszerte leáldozóban van, nem is beszélve a megújuló energiaforrások fokozatos terjedéséről. Végezetül mélységesen egyetértek az írások mellé közölt reklámmal: „Csak azzal takarékoskodhatunk, amink van!” És ha nem pazaroljuk el, nem kell pótolni... Nagy Ajostor A hetedik Szokás és jog szerint a nótaszerzőknek is vannak szerzői jogaik. Erről tud a vendéglátóipar is, a Hivatal is, mely a szerzői jogokat védi. Sajnos, a szerző is. 1990-ben — állítólag — hét alkalommal játszották el a Száz forintnak ötven a fele című nótát. Ha kocsmásabb és cigányozóbb nép volnék, bizony mondom, legalább tucatszor hallhattamvolna e nótát. Hatszor így is bizonyára hallottam. De hol játszhatták el hetedszer? -api- KISTELEPÜLÉSEKET támogató, három regionális alapítvány okiratait írták alá tegnap Szegeden. A Magyarországon elsőként — a Népjóléti Minisztérium hozzájárulásával, a Talait Kft. szervezésében — létrejött nonprofit szervezetek, Békés és Somogy megye, valamint Nyírbátor térségének lakosságát hivatottak segíteni szociális, egészségügyi és általános népjóléti körülményeikben. A RÁKÓCZI SZÖVETSÉG által létrehozott, A csehszlovákiai magyar kultúráért alapítvány legutóbbi ülésén 83 pályázati kérésből 70-et támogatott több mint 1,1 millió Ft értékben és további dologi javakkal. Az alapítvány fennállásának 20 hónapja alatt közel négyszáz kérésből több mint háromszáz kapott összesen hétmillió forintot. Döntő tényező: A vállalkozni kész polgár Az alábbiakban közöljük miniszterelnökünk, Antall József levelét, amelyet a hét végén Kiskunmajsénn rendezett mezőgazdasági fórum résztvevőihez intézett. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Szövetségi Mindenekelőtt köszönöm meghívásukat a Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetsége és az MDF parlamenti képviselőcsoportja által együttesen szervezett mezőgazdasági fórumra. Nagyon fontosnak — és szükségesnek — ítélem tanácskozásukat, amelynek egyik fő témája a parlamenti tárgyalás alatt álló szövetkezeti törvény megvitatása, elemzése, a kormányzati célok közvetítése a leginkább érdekelt gazdatársadalom felé. Sajnos meghívásuknak ezúttal nem tudok eleget tenni, amiért kérem megértésüket. Ez év júniusában — amikor személyesen is szólhattam a tanácskozás résztvevőihez — még előtte álltunk a kárpótlási törvény megalkotásáiak. Meggyőződésem, hogy a politikailag, gazdaságilag kényes egyensúlyú törvény betölti hivatását a kormány többirányú szerkezetátalakítási programjában. A részleges kárpótláson túl hozzájárul egy új tulajdonosi réteg kialakításához, a tulajdonviszonyok stabilizálásához. Ebbe a folyamatba illeszkedik a kormány szövetkezeti törvényjavaslata, amely a szövetkezés immár évszázados gondolatát kívánja — eredeti tartalmának megfelelően — az utóbbi évtizedekben reá erőltetett kényszertől megfosztani, és a bérmunkássá süllyesztett falusi lakosságot valóságos tulajdonossá tenni. A tulajdonosi struktúra radikális változása — a termelési-forgalmi monopóliumok felszámolása — döntő hatással lesz a termékszerkezet alakulására, a piaci szférában megméretett mennyiségi és minőségi termelésre. Ezért is tekintjük nagy jelentőségűnek a közelmúltban parafált EK Társulási Szerződést, amely a fizetőképes külső piacokon segíti elő a hazai mezőgazdasági termékek elhelyezését. Megvalósított és tervezett intézkedéseink azonban csak kereteket, feltételeket jelentenek a megújuláshoz vezető úton. A döntő tényező ebben a folyamatban is az a dolgos, vállalkozni kész polgár, aki a saját és a család boldogulását szem előtt tartva, egyben tágabb környezete számára is hasznot és értéket teremt. Rendkívül fontosnak tartjuk ezért véleményük megismerését, érdekeik összegezését és mindezek képviseletét, szembesítését a kormányzati akarattal. E munkában, döntéseink előkészítésében és megalapozásában továbbra is számítunk a Gazdakörök kritikus véleményére, és biztos vagyok abban, hogy a tanácskozásuk eredményes lesz. Amikor kölcsönösen tartalmas és sikeres tanácskozást kívánok valamennyi résztvevőnek és rendezőnek, engedjék meg, hogy külön is köszönetemet fejezzem ki a közreműködő országgyűlési képviselőknek, akik az év végi rendkívüli törvénykezési feladataik mellett is szükségét érezték a személyes találkozásnak. Valamennyi résztvevőt köszönti. Gyi Antall József. Magyar Nemzeti Bank: Nem fáik meg az élet A Bod Péter Ákos korábbi ipari és kereskedelmi miniszter tegnaptól — a köztársasági elnök kinevező alapján — már a Magyar Nemzeti Bank elnöki funkcióját tölti be. Várhatóan azonban a volt miniszter csak a jövő héten áll munkába. Hétfőn egyébként jegybankelnöki minőségében — Hárshegyi Frigyes, a szintén újonnan kinevezett jegybankalelnök társaságában — Bázelbe utazott, ahol részt vesz a Nemzetközi Fizetések Bankja minden hónapban sorra kerülő ülésén. A jegybank alelnökei — mivel a miniszterelnök javaslata alapján a köztársasági elnök a korábbi elnökhelyetteseket nevezte ki erre a posztra , folyamatosan viszik az ügyeket a Magyar Nemzeti Bankban a legfelső szintű vezetőváltás idején. Egyelőre nem lehet tudni, hogy mikor és ki veszi át Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter helyét a tárca élén. A miniszter tárcahelyettesítője Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter. A tárcán belül Poddriscovics István politikai államtitkár helyettsíti Bod Péter Ákost mindaddig, míg ki nem nevezik az új ipari és kereskedelmi minisztert. Első ízben tegnap adta meg új módon az árfolyamokat a Magyar Nemzeti Bank. December 9-től ugyanis megváltozott az árfolyamjegyzés rendszere. Ennek lényege, hogy az MNB mindennap reggel 9 és 10 óra között állapítja meg az aznapi hivatalos árfolyamokat, s így megszűnik az egy nappal előre történő árfolyamközlés. Az MNB lehetővé teszi azt is, hogy meghatározott keretek között a pénzváltásra felhatalmazott bankok és gazdálkodók a bankjegy- és csekkárfolyamokat önállóan jegyezzék. A kereskedelmi bankok bizonyos feltételekkel szabad kezet kaptak a valutaárfolyamok képzésében. Egy kötöttség érvényesül csupán, a vétel során a lakossági forgalomban nem mehetnek a Nemzeti Bank által publikált középárfolyam fölé, az eladásnál pedig a közzétett középárfolyam alá. A tegnapi premier kisebb zökkenőkkel, de végül is eredményesnek bizonyult. Az MNB-nél apróbb technikai probléma zavarta az új árfolyamok közzétételét, így 10-15 perces késéssel hozták csak nyilvánosságra számítógéphiba miatt — 10 óra után — az árfolyamokat. Változás az is, hogy a devizaárfolyamok, a korábbiakkal ellentétben, nem 100 egységre, hanem egy egységre vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy a feltüntetett számok egy dollár vagy egy márka aznapi forintárát tartalmazzák.