Új Magyarország, 1992. május (2. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-02 / 103. szám
r ú,UHS magazin II. évfolyam, 103. szám 1992. május 2., szombat Kullancsok és betegségek „A Lyme-kór ellen még nincs oltóanyag." 16. oldal Amint az ember a nagy szárnyas ajtón át belép az épületbe, két vörös márványba foglalt domborműre vetődik a tekintete. Egymással szemben: Festetics és Csokonai. Az alapító és a költő, aki híressé tette a csurgói gimnáziumot. Ha felmegyünk a főlépcsőn az első emeleti díszterembe, monumentális olajfestménnyel találjuk szemben magunkat, amely A csurgói református gimnázium alapítása címet viseli. A Merész Gyula által 1939-ben festett kép azt a jelenetet ábrázolja, amint a kétszáz évvel ezelőtti esemény három főszereplője - gróf Festetics György, Nagyváthy János keszthelyi jószágigazgató és Sárközy István nagybajomi földbirtokos, egyházmegyei gondnok a helybeliek jelenlétében kijelöli az iskola helyét. A kompozíció eszményített elképzelés, a jelenet a valóságban egészen másként játszódott le. Az egyik főszereplőről, Festeticsről például biztosan tudni lehet, hogy nem volt jelen az iskola helyének kijelölésénél. Horváth József, a gimnázium tanára, a csurgói helytörténet kiváló ismerője segít eligazodni a kétszáz évvel ezelőtti események között. - Sok mindent tudunk az alapítás körülményeiről - kezdi a beszélgetést -, de számos dolog máig homályban maradt. Ilyen például a kérdések kérdése: mi indította a nagylelkű grófot arra, hogy katolikus létére protestáns iskolát alapítson? Elhatározásának mozgatórugóit sokféleképpen próbálták már magyarázni. Az iskola alapkövébe a gróf a Pius in aviam filius (a kegyeletes fiú nagyanyja emlékére) feliratot vésette. Festetics nagyanyja, Fitter Erzsébet pedig valóban protestáns asszony volt, személye kétségtelenül fontos motiváció lehetett az iskolaalapításban. Ám ez az érv nem igazán meggyőző, valószínűbb a másik. Somogyban egy sem akadt A török kiűzése után, a felvilágosodás eszméinek belopózásával Belső-Somogyban mozgalom bontakozott ki a műveltségi szint emelésére. Ehhez mindenekelőtt iskolára volt szükség. Míg Somogyban egy sem volt, addig a szomszédos Zalában kettő is működött: az egyik Keszthelyen, a másik Kanizsán. A II. József által előírt magas tandíjak hatására a keszthelyi gimnázium létszáma gyorsan fogyatkozott, ezért a helytartótanács szerette volna ezt az iskolát Somogyba áthelyezni. Festetics György azonban ragaszkodott az apja által alapított gimnáziumhoz, kijelentette, hogy a tanárok fizetéséhez csak addig járul hozzá, „míglen Keszthelyen marad a" Gymnasium". Zala megye meg akarta tartani a másik iskolát is, mivel azt meg a piaristáknak tett alapítványok kötötték Kanizsához. Ezért aztán áthelyezésről szó sem lehetett, új iskolát kellett alapítani. Mégpedig református vallásút, hiszen a keszthelyi és a kanizsai egyaránt a katolikus szülők gyerekeit várta. Ezt a gondolatot a gróf így fogalmazta meg az alapítólevélben: „...a birtokaimon lakó protestánsok pedig efféle tanintézetnek mind ez ideig nagy híjával vannak, hogy protestáns jobbágyaim gyermekeiknek a haza távol vidékein fekvő iskolákban való taníttatása költségeitől megkíméltessenek, sőt a környékbeli nemes ifjúság oktatására is kész alkalom nyújtassék. Somogy vármegyébe bekebelezett Csurgó mezővárosomban, a közjó előmozdítása és jobbágyaim könnyebbsége céljából...örökérvényű alapítványt teszek..." Ezzel a somogyi első „oskola" sorsa elrendeltetett, a néhai királyi kanászok földjén lehetőség nyílt az emberfők kiművelésére. Hely a vadaskertben A tanítás - igaz, egyelőre nagyon szerény keretek között - már 1792-ben megindult a Festetics-major egyik épületében. Ám magának az alapítónak sem tetszik igazán ez a helyszín, ezért új iskola felépítéséről határoz. 1794 januárjában a Csurgó és Alsók közötti vadaskert északi szélén, az óvárostól négyszáz méterre kijelölik a gimnázium telkét. Ezt a pillanatot eszményíti Merész Gyula említett képe. Az alapító hatezer forintot ajánlott fel az építőanyagok beszerzésére és a mesteremberek fizetésére, a téglaégetés, a favágás az egyházmegye dolga lett. Az iskolaépítés szándéka szinte mindenkit az ügy mellé sorakoztatott fel. A környékbeli református gyülekezetek mintegy kétezer kézi és fuvaros napszámot teljesítettek. Az új épület földszinti részébe már 1796 őszén átköltözött a majori egy tantermes iskola. Egy évvel később az iskoláról szóló jelentés hatvan tanulóról számol be. De a fellendülés nem tartott sokáig. Benedek István, a Debrecenből érkezett rektor gondatlansága csakhamar szétzülleszti az iskolát, a diákok közül többen katonának állnak, mások jobb iskola után néznek. Ebben a válságos helyzetben érkezik Csurgóra Csokonai. 1967-ben, az iskola fennállásának 175. évfordulóján Boros Dezső, egykori csurgói tanár így fogalmazott: Csurgót iskolája, iskoláját Csokonai tette híressé. A kettős kötődést ennél pontosabban aligha lehet kifejezni. Csokonai Csurgón Az 1798 őszére előállt gondok közepette az iskola fenntartói lázasan keresik a megfelelő tanárt. Császári Lózsi Pál személyében vélik megtalálni, ám ő éppen jénai tanulmányúton van és csak a következő év őszére tud hazajönni. Erre az időszakra kell „interimaliter" (ideiglenesen) professzort találni. Amint azt az alsoki lelkész Festeticsnek írt leveléből tudjuk: „...május 24-től ott van mint időközi professzor Csokonyai úr és a tanulók nagy tetszésére tanít." Nem lehet pontosan tudni, Csurgón írta, vagy magával vitte a Jövendölés az első oskoláról Somogyban című versét, de kétségtelen, hogy az iskola alapítóirata összecseng a magyar felvilágosodás egyik programadó költeményének harmadik versszakával: Debrecen és Patak Messze estenek ide, hol a múzsák nem is ismértettenek. Ez pedig arra utal, hogy a költőnek ismernie kellett az alapító okiratot, mielőtt megírta volna a verset. Rövid időt töltött Csokonai Csurgón, kilenc, legfeljebb tíz hónapot (egyes források 1780. február 17-ére, mások március 26-ára teszik távozását). Ám ez alatt a rövid idő alatt a mostoha körülmények és a gyakori betegeskedés ellenére nemcsak a magyar irodalomtörténetbe, hanem a magyar neveléstörténetbe is beírta a csurgói gimnázium nevét. A júliusi vizsgára megírta és tanítványaival előadatta a Cultura avagy Pofók című színművét. A darabban elhangzó Rákóczi-nótával kihívta Festetics haragját. „Uram, az ilyetlekért iskolánkat is széjjelhányhatják, vigyáznunk kell!" - intette az udvartól tartva a gróf. Festetics rokonszenvét a szeptember elsején előadott Karnyónéval sem sikerült visszanyernie. A költő tudta, hogy a szeptember 30- ával kezdődő őszi szünet alatt a megbízatása lejár, de mivel Császári még erre az időpontra sem érkezett meg Jénából, vállalta a további megbízatást. 1800 karácsonya előtt írott levelében így öszszegzi csurgói pályafutását: „...ha nem gyarapítottam is, legalább jobban elszéledni nem hagytam azt a felette szükséges oskolát..." Ez persze túlzó szerénység, Csokonai sokat jelentett az iskolának, még többet diákjainak. Aligha véletlen, hogy egyik tanítványa így vallott róla: „Csokonaihoz hasonló tanítót nem ismertem...jókedvvel tanította tanítványait, jó és hasonlíthatatlan modorban, és a tanítványok örömmel hallgatták és tanultak. Sem botrány, sem büntetés az ő tanítósága alatt nem történt." Csokonai Csurgón sikeres kísérletet tett a gondolkodó és gondolkodtató tanítás bevezetésére. Ha csak tehette, kiment diákjaival a természetbe és ott tartotta meg az órákat. E „rousseau-i órák" emlékét őrzi a gimnázium parkjában 1936-ban épült Csokonaipad. Rajta a felirat: Itt, ahol most zöld gyep felett, vén fák alatt e kis pad áll. / Itt tanított, s verselgetett Csokonai Vitéz Mihály. A korabeli Csurgó persze aligha sejthette, hogy a tüzelőgondokkal, betegséggel, „a széledni indult oskola" ezernyi bajával küszködő, nem is igazi professzor szűk egyéves tanároskodása révén válik igazán híressé a gimnázium. Versét azonban sokan és sokszor idézték, hitet merítettek a költő biztató szavaiból: De tán jó Olly idő, Mellyben nékünk A vidékünk Új Helikon lesz. Legációk és szuplikációk Csokonai után szürkébb tanárok követték egymást az iskola élén, de az intézménynek szerencséje volt, hogy élete végéig részt vett az irányításában Nagyváthy János, az országos hírű gazdasági szakember. És az alapító halála után, amikor a Festetics-utódok már nem tudták megadni Csurgónak a kellő támogatást, új alapítványtevők segítettek. Mint ahogy segítette az iskolát a legációk és szuplikációk révén a falusi társadalom minden rétege Baranyától Somogyig. (A diákokat a főbb ünnepekkor kiküldték a falvakba, ahol prédikációk révén némi keresethez jutottak, illetve aratáskor és szüretkor adományokat gyűjtöttek az iskola számára.) Az önkényuralom éveiben az iskolát ismét a pusztulás fenyegette, de a kiegyezés után újra megindult a fejlődés útján. Falai között megkezdődött a somogyi tanítóképzés, nyolcosztályos lett a gimnázium. Mai épületébe 1897-ben költözött az intézmény, s az akkor már százesztendős öreg kollégiumot diákinternátussá alakították át. Mint annyiszor története során, az alapítás kétszázadik évfordulója előtt a gimnázium ismét válaszút elé érkezett. Miután az államosítást követően megszűntek a református hagyományok, a gimnázium beleolvadt a megszaporodott somogyi középiskolák szürke sorába. A rendszerváltozással azonban felcsillant a remény, hogy Csurgó visszanyerheti régi fényét és rangját, azt a szellemiséget, amelyet csaknem százhatvan éven át a református gimnáziumnak köszönhetően birtokolt. Péter József Kétszáz éves az első oskola Somogybán Gimnázium a királyi kanászok földjén Csokonai Vitéz Mihály Az egykori oskola Gróf Festetics György „Szakmánk elsősorban szolgálat." 15. oldal Csillagászat „Mi a teendő, ha üzennek a Földön kívüliek?" 16. oldal Az egyház 1y2 37 a jussát követeli A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlése 1990- ben határozott arról, hogy igényt tart a csurgói gimnáziumra. Ezt az elhatározást támogatja a csurgói önkormányzat is. Szászfalvi László polgármester szerint a református egyháznak két nagy iskolája volt a múltban a Dunántúlon, az egyik Pápán, a másik Csurgón. Pápát viszszakapta, most Csurgón a sor. Ezeket az iskolákat a múltban is az egyszerű református emberek tartották fenn pénzzel, természetbeni adományokkal, az egyháznak tehát joga van a múlt örökségéhez. Egyenesen hűtlen lenne elődeihez a mai nemzedék - állítja a polgármester -, ha nem élne a lehetőséggel. A tárgyalások második éve tartanak a három érdekelt fél bevonásával. A gimnázium tulajdonosa Csurgó város önkormányzata, amely azonban szűkös kereteiből nem tudja fenntartani az iskolát, ezért a fenntartás jogát átadta a megyei önkormányzatnak. A harmadik fél pedig a volt és a leendő tulajdonos a Somogyi Református Egyházmegye. Voltaképpen a tulajdoni kérdés okozza a legkevesebb fejtörést. A tervek szerint 1993. január 1-jétől az egyház tulajdonába kerülne vissza a gimnázium, és jövő szeptembertől már lehetne indítani a református osztályokat. A kérdés persze az, hogy lesz-e elég diák a környéken. Szászfalvi László szerint kezdetben valószínűleg számolni kell majd egy bizonyos átmeneti időszakkal, de az máris nyilvánvaló, hogy a református gyülekezetekben egyre többen járnak hittanra, mind több fiatal fordul az egyház felé, és ez idővel megmutatkozik majd a gimnáziumi jelentkezések számában is. Meg aztán sohasem csak Somogyból jöttek ide a kisdiákok, az iskola vonzáskörzete messze túlhaladta a megyehatárokat. Az átmeneti időszak szükségességét persze az is indokolja, hogy az egyháznak is nagy kihívást jelent a mostani lehetőség, nem volt igazán ideje felkészülni rá az elnyomatás éveiben. A tulajdoni kérdésnél sokkal bonyolultabb az intézmény további üzemeltetése. Annyi máris nyilvánvaló, hogy a fenntartás gondja a jövőben a református egyházé lesz. De mi legyen a már beindult világi osztályokkal? Itt is szükséges valamennyi idő. Az egyház vállalta, nem gördít akadályt az elé, hogy kifussanak az állami osztályok. Igen ám, de tavaly nyolcosztályos csoportot indítottak. Az egyház még időben tiltakozott, de véleményét nem vették figyelembe. Gyanítható, hogy a sebtében elindított nyolcéves képzés egyfajta átmentési kísérlet volt az iskolavezetőség részéről. Csak nehogy a kisdiákok igyák meg a levét! Az iskola jövőjéről vitatkozó felek egyvalamiben teljes egyetértésre jutottak: az évfordulót méltón kell megünnepelni. Mert a múlt kötelez és egyben reményt ébreszt. Ugyan miből lehetne hitet meríteni az útkeresés nehézségei között, ha nem a múltból, az évszázadokon átívelő hagyományokból? Az évfordulós ünnepségeket május 14-e és 16-a között tartják. Csurgó a készülődés lázában ég, az oskola várja az öregdiákokat. „ Utcahossznyit követtek, fényes nappal." 17. oldal Exkluzív: Marion Boem