Új Magyarország, 1992. július (2. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-01 / 154. szám
, II. évfolyam, 154. szám 1992. július 1., szerda * * Az önkormányzatok figyelmébe! Nagyvárosok a környezetért A világ nagyvárosainak és nagyvárosi övezeteinek önkormányzati vezetői, polgármesterei, valamint önkormányzati szövetségeinek képviselői állásfoglalást tettek közzé a fenntartható fejlődésről a közelmúltban lezajlott riói környezetvédelmi világkonferencia akcióprogramjához kapcsolódva. A közös nyilatkozat a helyi önkormányzatok és helyhatóságok környezetvédelmi tanácskozásainak anyagán alapuló, s az Önkormányzatok Nemzetközi Szövetsége, a Nagyvárosok Világszövetsége, az Egyesült Városok szervezete, a Világ Vezető Nagyvárosainak Csúcskonferenciája, valamint a helyhatóságok más nemzetközi és regionális szövetségeinek védnökségével született meg. Az állásfoglalás kimondja, hogy a világ fennmaradása szempontjából döntő fontosságúak a helyi környezetvédelmi intézkedések, amelyeknek első lépéseként meg kell akadályozni a helyzet további romlását, és hozzá kell fogni annak javításához. A megoldásnak nem kell minden esetben radikálisnak lennie, az egyszerű, ám közösségi részvétellel kialakított, alkotó ötletek is hatékony segítséget nyújthatnak. Mindenekelőtt - a fenntartható városok érdekében - a minimális pazarlás és a maximális takarékoskodás elvének kell érvényesülnie. Azok a városok, amelyek máris képesek erre, megosztva tapasztalataikat és tudásukat a többi várossal, világméretű változás katalizátoraivá válhatnak. Ez a kollektív cselekvés új és az egész világot átfogó szolidaritást teremthet. A nyilatkozók elkötelezték magukat arra, hogy az alapvető szolgáltatásokat a környezet további rombolása nélkül biztosítják az embereknek, intézkednek a szennyezés minden formájának erőteljes csökkentéséről, a közösség minden rétegének fokozottabb bekapcsolásáról a környezeti problémák megoldásába, valamint külön erőforrásokat mozgósítanak a helyi hatóságok közötti környezetvédelmi együttműködés megteremtésére és javítására. Megállapodtak a nyilatkozók abban is, hogy minden érintett helyi önkormányzat saját akciótervezet és részletes cselekvési programot dolgoz ki a riói konferencia akcióprogramjához kapcsolódva, s érdekvédelmi szervezeteik segítségével egyesítik az erőiket ennek megvalósítására. Vállalják, hogy konzultációs intézményeket hoznak létre a helyi szervezetek, iparvállalatok, a szakmai szervezetek, a kulturális és oktatási intézmények, a tömegtájékoztatás és a kormányzat képviselőinek összefogására, a helyi önkormányzaton belül egyeztető bizottságot állítanak föl a tervezés, az irányítás és a fejlesztés teendőinek összehangolására, hogy minden téren kialakuljon a környezetvédelem szempontjainak megfelelő gyakorlat. Tatabánya és környéke az ország legszennyezettebb vidékei közé tartozik: például évente átlagosan ötvenezer tonna kén-dioxid kerül a város levegőjébe, mintegy tizenegyezer tonna por hull a településre, valamint súlyosan elszennyeződött a festői Öreg-tó is. Ezért Tatabánya önkormányzata három éves, szigorúan végrehajtandó környezetvédelmi cselekvési programot dolgozott ki, amelynek végrehajtásában együttműködik a vidék „környezetvédelmi gondnokával", a Tatai Környezetvédelmi Rt.-vel. Az Országos Természetvédelmi Hivatal pályázatot írt ki a helyi önkormányzatok és a területükön működő oktatási intézmények tanár-diák közösségei számára a nem védett területeken még föllelhető és megőrzendő természeti értékek felkutatására, s róluk sokoldalú információk szolgáltatására a hivatalnak. A pályázat első „menetére" már lezárult a jelentkezés, ám mivel rendszeressé kívánják tenni a pályázatot, a nyáron föl lehet készülni a következő menetre, amit várhatóan szeptemberben hirdetnek meg. J. E. •«»«nem Szent László a keresztény lovagkirály Ünnepség a Nemzeti Múzeumban I. László királyunk szentté avatásának 800. évfordulójára nem csupán nagyszabású kiállítással készült a Magyar Nemzeti Múzeum, hanem tudományos emlékülést is rendezett. Győrffy György Szent László jelentőségéről beszélt, Török József pedig az Árpád-házi uralkodó szentté avatásának körülményeiről. A nagyváradi Alexandru Sasianu „Szent László kultusza Nagyváradon a 18-19. században" címmel tartott előadást tökéletes magyarsággal. Az ünnepséget László Gyula professzor nyitotta meg rövid, irodalmi igényű, ám tudományosan egzakt beszédével. A kiállítás fénypontjáról, a Győrben őrzött Szent László-Hermáról szólt, arról, mennyi történelmi s eszmei-szimbolikus következtetés vonható le a szent király koponyacsontját őrző ereklyetartó vizsgálatakor. A szobor legrégebbi része a fej, a 12. század végéről származik minden valószínűség szerint, a mellkas - melynek kidolgozása páratlanul bravúros ötvösmunka -, és a korona kétszáz, illetve négyszáz évvel később készült. A művész avval is kiemelte a szentet a mindennapi emberek köréből, hogy a két szem tengelyét párhuzamosra vette, így nem lehet szembenézni vele, akárcsak a legfenségesebb francia katedrálisok szoboralakjaival. „Miről szól hozzánk ereklyetartó szobrod? Azt tanítja, hogy a menyország küldötte voltál, a szenvedő Krisztus vonásai, geometriája a világmindenség szerkezetébe ötvöz, és hogy az Árpádok családi vonásait viseled (...). Jövőnk vetülne e fenséges műbe? Adja Isten, hogy úgy legyen" - mondta László Gyula. A tudományos ülés után Győrffy György professzort kérdeztem a Szent László-i életmű máig ható jelentőségéről, s arról, híresen szigorú törvényein kívül milyen, eddig talán kevésbé tudatosított elemei vannak a nagy király tevékenységének? - Országépítő, s egyben országszervező egyéniség volt. Jellemző, hogy a régi Szlavónia területén püspökséget alapított, az ottani szláv-szlavón népesség számára, és egy cseh főpapot vitt oda, hogy az a saját szláv nyelvén tanítsa a népet, s vezesse Krisztus tanaihoz. Tudniillik keleti hatásra kezdett elterjedni a térségben egyfajta bogumil eretnekség. Néhány éve egy római egyháztörténeti konferencián fölvetették, mi az előzménye a boszniai mohamedán vallásnak. Én valószínűnek tartom, hogy Boszniában, ahol volt bizonyos ellentét a keleti és nyugati kereszténység közt, a bogumilizmus elterjedt, s az elégedetlenség következtében a török uralom idején könnyebben tudták fölvenni a mohamedán vallást. Tulajdonképpen Szent László zágrábi püspökség alapításának volt az egyik következménye, hogy a mai Horvátország területén a bogumilizmus nem tudott lábra kapni. Szent László a keresztény lovagkirály eszményképe volt a középkortól. Mit köszönhet neki a keresztény egyház? - Valóban minden tettében a legtisztább szándékok vezették, s a Szent István által elért eredmények alapján állva munkálkodott az ország javáért. Szentté avatásában azonban nyilvánvalóan s érthetően érvényesültek egyházi szempontok is. A katolikus egyház rendkívül sokat kapott Lászlótól, hisz minden püspökség mellé székeskáptalanokat építtetett. Egy-egy káptalanban rendszerint 24 pap tanított, vezette be az írásbeliséget, és egyben biztosította a főpapi utánpótlást is. Természetszerűleg óriási birtokadományok is járultak mindehhez. Igen jelentős volt az a lépése is, hogy a bihari püspöki székhelyet Nagyváradra helyezte, s evvel új, rendkívül gazdag püspökséget alapított. Ugyanilyen nagy horderejű tette volt a zágrábi püspökség alapítása is, amiről már szóltunk. - Sokszor elhangzik, hogy középkori történelmünk nem mentes a véres eseményektől, pedig az európai nemzetek történelmében mintha sokkal több lenne a véres családi belviszály... - Igen, főként Álmos és fia, a későbbi II. (Vak) Béla megvakíttatására gondolnak ekkor. Csakhogy Könyves Kálmán szinte kényszerült erre, mivel öccse, Álmos már ötödször támadt rá idegen seregek élén. Európában ez akkor nem számított olyan borzasztó büntetésnek, hiszen akkoriban igen elterjedt volt a fertőző vakság, rengeteg ember volt világtalan. Az uralkodó családokban is sok volt a véres összetűzés, Bizáncban például igen kevés uralkodó halt meg ágyban, párnák közt. Az az igazság, hogy megdöbbentő az a tolerancia, ami a magyar történelemben megmutatkozik. De már korábban is, Szent László előtt is. Itt van például Ajtony esete, akit Szent István két hadvezérével leveretett, s megöletett, de családja sértetlen maradt, s egészen a 14. századig élt háborítatlanul Csanád megyében. Más országokban, ahol esetenként a hetedízigleni rokonokat is eltették láb alól, ez elképzelhetetlen volt. Ennek ellentéte volt az, amikor II. Béla felesége, a szerb Ilona szicíliai vérbosszút rendezett férje megnyomorítói közt. De említhetjük az Anjou-kort is, mikor Zách Felícián egész családját kivégezték. Ez nem volt magyar sajátság és szerencsére később sem vonult be a magyar történelembe. - Professzor úr, visszatérve konkrétan Szent Lászlóhoz, hogyan lehetne összegezni az uralkodó konszolidációs eredményeit? - A Szent István alatt kialakult országépítő rendet közel negyvenéves zűrzavar követte. Ő konszolidálta minden vonatkozásban az állapotokat a törvénykezéstől a pénzverésig. Egyházszervező tevékenysége pedig a művelődés megindítását is jelentette. A székeskáptalanokon keresztül kinevelődött egy olyan egyházi értelmiség, amely el tudta látni a jogi írásbeliséget is. Megyeri Dávid Szent László emlékezete címmel, Szekszárd védőszentje tiszteletére rendeztek kiállítást a Wosinszky Mór Megyei Múzeumban. Az évforduló alkalmából készült bemutatón először láthatók együtt azok a magyar templomépítészetben kimagasló művészeti alkotások, amelyek az apának és a fiúnak is életközelben voltak. Szent László édesapja, I. Béla király 1061-ben Szekszárdon alapított monostort és itt is temették el. Szent László a somogyvári apátság megalapítója. Most ezek emlékei láthatók együtt. • P.J. Hontól olvasótábor Borban Mohács és Dunaszekcső között helyezkedik el a Duna menti kisközség. Bár. Nyaranta megpezsdül a falu élete, mert a határában létesült ifjúsági tábor ilyenkor megtelik gyerekekkel. Az idén tizenhetedik alkalommal szervezte meg a Mohácsi Jenő Városi Könyvtár a nyelvi olvasótábort. Dél-Baranya és Mohács két tannyelvű oktatásban részesülő tanulói mélyíthetik el tudásukat a tíznapos foglalkozásokon. Az idei évben menekült tanulók is részt vesznek a tábori rendezvényeken. Nagy nap volt a megyei vers- és prózamondó verseny, melyet a mohácsi könyvtár lelkes munkatársai bonyolítottak le. Az elhangzott művek horvát nyelven szólaltak meg. Mohács nemzetiségi város, s mindig szívügyének tekintette a nemzetiségi lakosság jó közérzetét. Ehhez híven a polgármesteri hivatal anyagilag is támogatta a tábor létrejöttét. A rendezők nem feledkeztek meg a német anyanyelvű gyermekekről sem. Ők júliusban veszik birtokukba a tábort, s a városi támogatás akkor sem fog elmaradni. Lajdi Sárpilisi levelek (2.) Vásár, hozomra Ez a Tolna megyei kisközség, az elmúlt idők állatorvosi lova is lehetne. Élve a rendszerváltoztatás adta megújító lehetőségekkel, elváltak Decstől, és önálló életet kezdtek. Most meg úgy néz ki, hogy az átalakulás állatorvosi lova lesznek. Sárpilisen a legszembeötlőbb az építkezés. Ennek lesz majd a végeredménye az az iskola, mely talán temploma lesz az itteni változásoknak is, persze, ha nem a régi egyház papjai foglalják el a helyeket. Itt készül az orvosi rendelő is, és a könyvtár. Ebben az épületben kap helyet két szolgálati lakás: egy az orvosnak, egy pedig valamelyik tanítónak. Diszkriminációkra hajlamos, feudális beidegződéseink egyike is emlékművet kap itt. Az orvosi lakást nagyobb alapterületűre tervezték, mint a tanítóét. Na, de miért lenne pont itt a Sárközben másként, mint ahogy az mindenütt van: a test gyógyászának nagyobb tisztessége van, mint a lélek pallérozójának. Azt csak magamtól kérdezem: Mi van akkor, ha a tanítónak három gyermeke van, az orvosnak meg csak egy? No, de ezt majd eldönti a jövő. A jelen, és a tény: örvendetesen sok gyerek van a faluban. Igaz, vannak, akik ezt arra vezetik vissza, hogy sok a cigány a faluban. A polgármester szerint a lakosság negyedét ők teszik ki. Márpedig tudott, hogy szapora fajta. Hitel a jövőért Az iskola ügyében a vélemények megoszlanak. Van aki kidobott pénznek tartja az építkezés költségeit. Reménytelennek látják egyesek a falu jövőjét. Ennek ellentmondani látszik az a tény: ha szerény mértékben is, de növekedett a falu lakossága. Mások csak az alsó tagozatot látnák szívesen helyben. A felsősök járjanak továbbra is Decsre - mondják. A bizakodók teljes iskolát akarnak - mondván több osztály, több tanár, több esély az emelkedésre. A jó az volna, ha a község szülötteiből alakulhatna ki a tantestület, de az egész falu vezetése is. Mert bármilyen hihetetlen, országszerte sok sárpilisi származású diplomás dolgozik. Az ingázók, azok mindig sietnek haza. Az iskola építése nagy tehertétele ennek a parányi falunak. A semmiről indultak, vagy inkább még az alól. A pályázaton nyert milliók mellé saját (!) tőkét kellett letenni, de még hitelre is szükségük van. Az OTP-nél nyolcmillió forintos beruházási hitelszámlát nyitottak. Éppen ezért furcsa, az önkormányzat tulajdonában lévő épületet úgy adták el, hogy öt év alatt, részletekben kapják meg az árát, ahelyett, hogy arra törekedtek volna: olyan üzletet kell kötni, ami szükségtelenné teszi a magas kamatú kölcsön felvételét. A decsi, volt pártházról van szó, amit a váláskor kaptak, a vagyonosztozkodás során. Előnyös szerződés? - Én nem látok ebben semmi furcsát - mondja a jegyző aszszony. - Ha jobban átgondolja a dolgot, láthatja, párhuzamosan fut a két ügy. Az épület vevőjével öt évre szóló szerződést kötöttünk. Egy év türelmi idő után kezdi fizetni a részleteket. Mi is öt évre kaptuk a hitelt, egy év haladékkal. A vevőtől kapott összegek mennek a törlesztésre. A szerződés szerint az épület vételára tizenötmillió forint. Azért ennyi a hivatalosan megállapított tízzel szemben, mert beszámítottuk a kamatokat, a várható inflációt, és a szerződés méltányosságát. - Hát ez az. Túlságosan is méltányos szerintem. Mi van akkor, ha a vállalkozó egy év múlva csődöt jelent? Ingyen használta, koptatta az épületet? - A szerződésben erre biztosítékaink vannak. Először is kikötöttük a visszavásárlási jogunkat. A vállalkozó családi háza is kaució négymillióig. Aztán van neki egy nagy életbiztosítása, ami tizenkétmilliót ér. Ezt egy osztrák társasággal kötötte. Mindezzel felelnek, még az örökösök is. Ellenzék és ellenség - A szerződésben, az én értelmezésem szerint ez csak az egészségromlásuk esetében működik. Ha egyéb okok állnak fenn, akkor a tizenöttel szemben csak a négymillió áll. - Érdemi választ nem kapok. - Ha rendeztek volna versenytárgyalást, vagy egyáltalán újságok útján hirdették volna az épületet, talán megjön az igazi vevő. - Ma nincs igazi vevő. El tudja azt képzelni, hogy idejön egy ember és letesz tízmilliót? - Csak a gyakorlat cáfolhatta vagy igazolta volna ezt a fikciót. - Nem nyugtatott meg. Engedje meg, hogy továbbra is fenntartsam eddigi véleményemet. Olyan érzésem van, mintha suba alatt ment volna az egész. - Lehet különvéleménye - mondja a jegyző asszony -, mint ahogy nekem is megvan a különvéleményem, arról, hogy maga milyen újságíró. Az itteni ellenzékkel fog össze és ellenséeskedik, mint azok, ahelyett hogy segítenének. Nem mondhatom, hogy barátságosan váltunk volna el, bár kölcsönösen bocsánatot kértünk egymástól, ha netántán, időnként türelmetlenebbek lettünk volna a kelleténél. Ez a bizonyos „ellenzék" azért mégiscsak segített valamiben. Akkor, amikor kikérték a tulajdoni lapot. Erről ugyanis világosan kiderül, hogy a vevők tulajdonába került az épület, anélkül, hogy egy huncut vasat is fizettek volna. Arra viszont nem hatalmazta föl senki a jegyző asszonyt, hogy ajándékba adja a község tulajdonát. A „teljes jogkörrel" kitételek mindig túlkapásra, na jó, mondjuk így, nagyvonalúságra ragadtatják az embert. Viszont itt jön az állandó kontroll szerepe: módosítani, pontosítani kellett a szerződést, az „ellenzék" kapcáskodása miatt. Itt ugyanis az a vészes helyzet állt elő, ha a vállalkozó eladja az épületet akármennyiért, a saját tulajdonát adta volna el. Hiába, a szakértelem sem működik egyformán. Kivált, ha „zártkörűségre" törekszik. Márpedig a demokrácia nyílt. Sok, aprólékos vesződséggel jár benne az ügyintézés. Megnézem még a pártházat. Sivár. Semmi biztató nincsen benne. Berendezetlen. Diszkós csicsák igénytelen üressége. Az emeletre vezető lépcső fordulójában befejezetlen mű. Miként az előző rendszer. Riasztó rémalak rajzolata alakul. (Holnapi számunkban a 6. oldalon folytatjuk.) Czakó Sándor Egyszer volt, hol nem volt...