Új Magyarország, 1992. november (2. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-10 / 265. szám
II. évfolyam, 265. szám 1992. november 10., kedd BELFÖLD Törvénykoncepció a települések és a táj egységéről A jelenleg is hatályban lévő 1964. évi építésügyi törvény szellemét meghatározta a tanácsi államigazgatási rendszer és a tervutasításos gazdaság. Tipikusan ágazati jellegű jogszabály, az építésügyi igazgatási ágazat kódexe. Keretjellegéből az is következik, hogy számos, az építésügy körébe tartozó alapvető jogot és kötelezettséget csak alacsonyabb szintű jogszabály tartalmaz, ami nem felel meg a társadalom egésze igényeinek, s alkotmányjogi szempontból is tarthatatlan. A maga korában szakszerűnek bizonyult törvény körül jelentősen megváltoztak a társadalmi feltételek. Szakmai szempontból előtérbe került a természeti és az épített környezet fokozott védelme, a műemlékvédelem megújítása, az európai integrációnak megfelelő szabályozás igénye és kötelezettsége, a tanácsok helyébe lépő önkormányzatok nagyobb önállósága és felelőssége, valamint a tulajdonviszonyok átalakulása. Közösségi elkötelezettség Mindez egy szemléletben és hangsúlyaiban alapvetően új törvény megalkotását teszi szükségessé (a műemlékvédelemről külön törvény készül). Ennek koncepciója az épített környezet problémakörét három szabályozási területen ötvözi. Egyrészt tárháza a környezet épített elemeire, a településekre, azok részeire, az épületegyüttesekre, építményekre és a környezeti térelemekre vonatkozó alapvető építészeti, műszaki-ökológiai-biztonsági és gazdaságossági követelményeknek; másrészt a környezet épített elemeit érintő tulajdonosi, kezelői, használói, karbantartási és más jogokat érintő alapszabály; harmadrészt az épített környezetet alakító, továbbfejlesztő, fenntartó és védő folyamatot, illetőleg tevékenységet szabályozó jogszabály. A szakmai koncepció kialakításakor szem előtt tartották, hogy az épített környezet az ember közvetlen, a természeti környezettel szétválaszthatatlan összefüggésben lévő környezete, s az életminőség javításának, a méltó emberi életnek alapvető feltétele az épített és a természeti környezet harmonikus, magas szintű fenntartása. A környezet alakítása, fejlesztése nem történhet egyes csoportok vagy a jövő generációk rovására; közérdek, hogy az legyen szerves és kiegyensúlyozott, legyen összhangban a természeti környezet befogadóképességével, valamint biztosítsa a társadalom által megteremthető demokratikus elosztást. Fontos követelményként fogalmazza meg a koncepció, hogy a törvény a közösség elkötelezettjeként fejtse ki a rendező, szabályozó szerepét, s járuljon hozzá, hogy a jelenleg szétforgácsolódott energiák tudatos környezetépítő erőforrásokká alakuljanak. Kimondja továbbá, hogy a formálódó piacgazdaság az épített környezet szempontjából elsősorban új szituáció, versenyhelyzet, nagyobb felelősség, amelynek az előnyeit ki kell használni. Ezért a törvénynek a környezetalakításban részt vevők, közreműködők és döntéseket hozók tevékenységét világosan, társadalmilag ellenőrizhetetlen és számonkérhetően kell szabályoznia. S mivel a környezet minőségét a rendezetlen, bizonytalan jogi és felelősségi viszonyok veszélyeztetik a legjobban, az új törvénynek - határozott és egyértelmű szabályozással - fel kell számolnia az örökölt, tisztázatlan állapotot. Szerepelnek a koncepcióban a jelenleg hatályos joganyagnak azok az alapvető rendelkezései, amelyek a kérdéskört illetően lényegesek, a gyakorlatban helytállónak bizonyultak, és megegyeznek az új törvény elképzelt szellemiségével. Ugyanakkor a szakmai koncepcióban számos új szakmai tartalmat hordozó javaslatot fogalmaznak meg. A politikai alku ellen Új, fontos és jellegzetes szabályozási elem, hogy abból az alkotmány értékű alapelvből kiindulva, miszerint az épített környezet egésze nemzeti kincs, s ennek alakítása, fejlesztése, megőrzése, fenntartása és megfelelő használata közérdek, egységesen áttekintik, egyértelműen meghatározzák, megkülönböztetik az épített környezetet érintő kormányzati, önkormányzati, valamint társadalmi-szakmai szervezeti feladatokat és hatásköröket. Hangsúlyozzák, hogy az épített környezet minősége, színvonala stratégia - társadami kérdés, amely a környezetalakításban, -fejlesztésben és megőrzésben érdekelt valamennyi szervezet és állampolgár összehangolt, szervezeti tevékenységét igényli. Kiemelt szerepet szán a törvénykoncepció a főépítészi rendszernek. Főépítész mind a szakmai kormányzati szférában - területi főépítész -, mind pedig az önkormányzati szinten - települési és megyei főépítész - működik, feladataik kiegészítik egymást, együttes, összehangolt munkájuk tevékenységük szakmai hatásfokát javítja. (A közelmúltban kialakított területi főépítészi rendszerről ugyanezen az oldalon külön cikken szólunk.) Az építésügy jelenlegi hatósági rendszere számos szakmai, szakember-ellátottsági, valamint hatásköri, összeférhetetlenségi problémával küzd. A koncepció azt az álláspontot képviseli, hogy az egyes építmények hatósági engedélyezése elsősorban a települési önkormányzatok által meghatározott fejlesztési, rendezési és szabályozási előírásokon, illetőleg a közérdekű követelményeket rögzítő országos szabályokon alapuló szakmai kérdés. Méghozzá igen összetett építészeti, műszaki, környezetvédelmi és gazdasági szakmai kérdés, amelynek megfelelő színvonalú ellátása a jelenlegi több mint kétezer helyen nem lehetséges. Az önkormányzati tulajdonban, illetve intézkedési körben lévő ingatlanokkal kapcsolatos építési engedélyezés helyi szinten összeférhetetlen, más jegyző hatáskörébe utalva viszont a szükséges információk, a helyi rendezési és szabályozási előírások hiányából adódóan nem lehet megalapozott. Az említett problémák megoldására három lehetséges alternatívát dolgoztak ki a koncepcióban. Ezek közös vonása, hogy igyekeznek elkerülni azt a zsákutcát, ami az épített környezet ügyét politikai alku tárgyává egyszerűsíti. Új elem továbbá, hogy figyelembe veszi a törvénykoncepció a szakmai önkormányzatok - kamarák, ipartestületek - környezetalakításban játszott mind jelentősebb szerepet. Átfogó kamarai törvény hiányában a koncepció elvi lehetőséget kíván nyújtani az épített környezetet érintő építész- és mérnökkamarák létrehozására és tevékenységi körük kialakítására. E kamarák elsődleges feladata a hozzájuk tartozó szakmák színvonalának megőrzése, emelése, valamint ennek érdekében - a jogszabályban meghatározott keretek között - a szakmagyakorlás feltételeinek kimunkálása és azok ellenőrzése. Helyi értékvédelem Kiemeli a koncepció a szabályozásban a területrendezésnek, ezen belül a település- és regionális rendezésnek mint átfogó igazgatási, szabályozási, környezetkialakítási és -védelmi tevékenységnek a jelentőségét, s a területrendezési tervezést ennek az alapvető eszközeként fogja föl. Ez azonban szükségképpen korlátozza az állampolgárok és a települések mozgásterét, tulajdonosi és rendelkezési jogaikat, ezért a területrendezési „jogot" csak a különböző szintű népképviseleti szervek, az önkormányzati képviselő-testületek és az Országgyűlés gyakorolhatják. Új, az eddiginél nyitottabb, a sokszínű fejlődési folyamat rugalmasabban befogadni képes területrendezési tervezést javasol a koncepció, a tulajdonosi jogok lehető legkisebb sérelme és a közérdek egyidejű érvényesítése jegyében. A területrendezés sajátos jogintézményei között új kategóriaként javasolja a koncepció egyebek közt az építési telekké nyilvánítást, a változtatási tilalmat és a beültetési kötelezést, amelyek Nyugat-Európában már régen alkalmazott és bevált jogintézmények. Az épített környezet értékeinek védelme a szabályozásban egészében új elemnek tekinthető. A koncepció - a műemléki törvénnyel összehangoltan - javasolja az értékvédelem új szemléletű megközelítését, az értékek jelentőség- és védelemfokozata szerinti kategorizálását. Bevezeti továbbá a területi rehabilitációt, abban az esetben, ha egy nagyobb területi egység értékfenntartó használatát másként már nem lehet elérni. Külön fejezetben foglalkozik a törvénykoncepció a nyilvántartás, az adatszolgáltatási kötelezettség, a nyilvánosság és a tájékoztatás problémáival. Javasolja a központi és a területi szervek, hatóságok tájékoztatási kötelezettségét az állampolgárok érdekeit érintő ügyekben, ám leszögezi, hogy a nyilvánosságra hozatal nem sértheti meg a személyiségi jogokat. Elkészült az épített környezet alakításáról, fejlesztéséről és védelméről szóló új törvény szakmai koncepciója, amelynek - a korábbi szabályozásoktól eltérően - alapvető rendező elvként épített környezet fogalma áll a középpontjában, s történelmileg először köti össze a környezet és az építés ügyét. A budapesti Kelet-Nyugat Kereskedelmi Központ Az idén alapította a Környezetvédelmi És Területfejlesztési Minisztérium a kiemelkedő építészeti alkotásokat elismerő Pro Architektúra-díjat, amelyet július 1-jén nyújtottak át először az arra érdemes építőművészeknek. Elnyerte a kitüntetést többek közt Zalaváry Lajos, a Középülettervező Rt. vezető tervezője és stúdióvezetője is, a budapesti Kelet-Nyugat Kereskedelmi Központ impozáns épületének megalkotásáért, amely a hajdani első Nemzeti Színház csaknem egy évszázadig üresen tátongó telkén, a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán áll. Mint azt dr. Kubinszky Mihály építész egyetemi tanár az épületet és a tervező munkásságát méltató kritikájában írja, Zalaváry Lajos meggyógyított egy régi várossebet, úgy igazodva a városkép formálásának klasszikus követelményehet, hogy higgadt, jól megválasztott, mindenkinek érthető arányokkal rajzolt feltűnő homlokzatot fővárosunk belvárosának peremére. Igen dicséretes továbbá, hogy Zalaváry Lajos e homlokzatkompozícióval sikeresen valósította meg az egykori módos polgárok palotájának és a mai üzletközponthoz illő áruház nagyvonalúságának a szintézisét. Egyúttal összhangban van az épület megjelenése a Rákóczi út bal oldalán álló, több mint fél évszázada időben és térben lépcsőzetesen megépített Hültl-, illletve Barát-Novák-féle épületekkel. Ésszerű és bravúros a telekkihasználás, az ide irányuló gépkocsiforgalom „pihentetése és eltüntetése", a belső udvar mérete, tere. A területen így egy igazán méltó fedett átrium épülhetett. Ez emlékeztet a múlt század galériáira, amelyek éppen ebbe a városszerkezetbe kívánkoznak. Nagy Béla felvétele Területi főépítészeket neveztek ki 'j/ Hagyományőrző törekvések Pataky Szabolcs elmondta: a települési környezet alakításának, az építkezések országos irányításának kettős rendszere van. Az egyik a jogszabályok alkalmazásán alapuló első- és másodfokú építési igazgatási tevékenység, a másik a koordinációs jellegű szakmai segítségadási, a főépítészi rendszer. Ez az utóbbi is megosztott feladatkörű. A városokban, illetőleg több települést érintően működő települési főépítészek készítik elő, „menedzselik" a rendezési terveket, ők hangolják össze az építészeti, városrendezési, műszaki és építészeti értékvédelmi követelmények érvényesítését, továbbá a környezet- és tájvédelmi megelőző munkát. A rendezési tervekben kell arról gondoskodni, a megfelelő előírásokkal, hogy elkerülhető legyen a környezet- és tájrombolás. A területi főépítész feladata a nagyobb területekre irányuló koordinációs munka, amelynek az egyik leglényegesebb eleme a nagyobb és a kisebb térségek területrendezési, esetleg fejlesztési érdekeinek az összehangolása, illetőleg az ezzel kapcsolatos szakmai információ és tanácsadás. Ez például közműhálózatok vagy idegenforgalmi fejlesztések indokoltan özös térségi megoldását jelenti, ám nem a települési önkormányzatok helyett, hanem mintegy „helyzetbe hozva" azokat, a területi főépítész segít abban, hogy mindezt az érdekek összehangolásával szervezhessék meg. Fontos feladatuk továbbá a területi főépítészeknek a közreműködés abban, hogy hazánk színes, gazdag településszerkezeti és építészeti hagyományai érvényesüljenek mind a településeken, mind pedig a régiókban, hogy a helyi tradíciókat követő építési szabályozások szülessenek. Nem kevésbé fontos feladatuk az építészeti kérdések „kezelése", illetőleg a települési és a regonális építészeti érdekvédem szervezése. Az OÉH szeretné a területi főépítészek közreműködésével felhívni a települési közösségek figyelmét arra, hogy milyen értékeik vannak, s hogy ez nemcsak a műemlékeket jelenti, hanem a település, a vidék sajátos karakterét, megjelenését is. E téren elsőrendű alapelv, hogy a teljes települési környezetet megóvni, s mindenfajta fejlesztést ehhez kell igazítani, ennek jegyében kell előkészíteni. Hazánk csak akkor lehet igazán európai ország, ha megőrzi sajátos arculatát, hagyományait, nem jönnek hozzánk svájci, ausztriai vagy itáliai utánzatokért, ám annál inkább egy hangulatos dunántúli pincesorért vagy egy érdekes, jellegzetes alföldi tanyáért - hangsúlyozta Pataky Szabolcs. Ezért is fontos, hogy meggyőzzék a főépítészek a települések vezetőit és lakosságát a csak nálunk fellelhető értékek feltárásáról és kamatoztatásáról, s velük egyetértésben kezdeményezzék és támogassák a települések helyi építészetiértékvédelmét. Azért, hogy a hagyományok megőrzése és az új építkezések megszervezése harmóniában legyen, hogy mindez érvényesüljön a rendezési tervekben és a legfontosabb egyedi építkezéseknél is, főépítészek szakmai tervtanácsokat, hivatalos nevükön területi területrendezési és építészeti tervtanácsokat vezetnek a legjobb helyi szakemberek véleményét kikérve segítik ezt a folyamatot. Továbbá, az önkormányzatok és a fejlesztéseknél értékelt vállalkozók információellátásának érdekében tervtárakat működtetnek. Ezekben megtalálhatók lesznek a korábbi és a jelenlegi rendezési tervek, az építészeti, környezeti, fejlesztési és más információk, dokumentációk, a térségi nyilvántartások, adatok, valamint a már elkészült fontos létesítmények terveit is itt tárolják majd. Mindezzel segíteni szeretnék a területfejlesztési munka összehangolását és alapos, sokoldalú előkészítését is. A területi főépítésszel mindezeken kívül szakmai szempontból segítik a megyei, megyei jogú városi és a települési főépítészek munkáját, információkat, szakvéleményeket adnak a köztársasági megbízotti hivataloknak, együttműködnek a környezetvédelmi felügyelőségekkel, természetvédelmi és nemzeti-sark-igazgatóságokkal, a tervetfejlesztő szervekkel és a minisztériumok helyi, dekoncentrált szervezeteivel. Számítanak rájuk a tervpályázatok s az épített környezet alakításával kapcsolatos akciók megszervezésénél is. Az oldalt írta: Juhász Erzsébet A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Országos Építésügyi Hivatalának területi szerveiként létrehozták a területi főépítészi irodákat, élükön a területi főépítészekkel. Az új szervezeti rendszerről kértünk tájékoztatást Pataky Szabolcs helyettes államtitkártól, az OÉH elnökétől. Területi irodák Közép-magyarországi Budapest Budapest főváros Területi Főépítészi Iroda és Pest megye Észak-dunántúli Győr Győr-Moson-Sopron,Komárom-Esztergom megye, Győr, Sopron és Tatabánya megyei jogú város Nyugat-dunántúli Területi Főépítészeti Iroda Zalaegerszeg Vas és Zala megye, Szombathely, Zalaegerszeg és Nagykanizsa megyei jogú város Közép-dunántúli Területi Főépítészi Iroda Veszprém Fejér és Veszprém megye, Székesfehérvár, Dunaújváros és Veszprém megyei jogú város Dél-dunántúli Területi Főépítészi Iroda Pécs Baranya, Somogy és Tolna megye, Pécs és Kaposvár megyei jogú város Szekszárd megyeszékhely-város Dél-alföldi Területi Főépítészi Iroda Szeged Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye, Kecskemét, Békéscsaba, Hódmezővásárhely és Szeged megyei jogú város Kelet-magyarországi Területi Főépítészi Iroda Debrecen Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok megye, Debrecen, Nyíregyháza és Szolnok megyei jogú város Észak-magyarországi Területi Főépítészi Iroda Miskolc Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megye, Miskolc és Eger megyei jogú város, Salgótarján megyeszékhely-város