Új Magyarország, 1992. november (2. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-10 / 265. szám

II. évfolyam, 265. szám 1992. november 10., kedd BELFÖLD Törvénykoncepció a települések és a táj egységéről A jelenleg is hatályban lévő 1964. évi építésügyi törvény szellemét meghatározta a tanácsi állam­­igazgatási rendszer és a tervuta­sításos gazdaság. Tipikusan ága­zati jellegű jogszabály, az építés­ügyi igazgatási ágazat kódexe. Keretjellegéből az is következik, hogy számos, az építésügy köré­be tartozó alapvető jogot és köte­lezettséget csak alacsonyabb szintű jogszabály tartalmaz, ami nem felel meg a társadalom egé­sze igényeinek, s alkotmányjogi szempontból is tarthatatlan. A maga korában szakszerűnek bi­zonyult törvény körül jelentősen megváltoztak a társadalmi felté­telek. Szakmai szempontból elő­térbe került a természeti és az épí­tett környezet fokozott védelme, a műemlékvédelem megújítása, az európai integrációnak megfe­lelő szabályozás igénye és kötele­zettsége, a tanácsok helyébe lépő ön­­kormányzatok nagyobb önállósága és felelőssége, valamint a tulajdonvi­szonyok átalakulása. Közösségi elkötelezettség Mindez egy szemléletben és hangsúlyaiban alapvetően új törvény megalkotását teszi szükségessé (a műemlékvéde­lemről külön törvény készül). Ennek koncepciója az épített környezet problémakörét há­rom szabályozási területen ötvö­zi. Egyrészt tárháza a környezet épített elemeire, a településekre, azok részeire, az épületegyütte­sekre, építményekre és a kör­nyezeti térelemekre vonatkozó alapvető építészeti, műszaki-ökoló­­giai-biztonsági és gazdaságossági követelményeknek; másrészt a kör­nyezet épített elemeit érintő tu­lajdonosi, kezelői, használói, karban­tartási és más jogokat érintő alap­szabály; harmadrészt az épített környezetet alakító, továbbfejlesz­tő, fenntartó és védő folyamatot, il­letőleg tevékenységet szabályozó jogszabály. A szakmai koncepció kialakí­tásakor szem előtt tartották, hogy az épített környezet az em­ber közvetlen, a természeti kör­nyezettel szétválaszthatatlan összefüggésben lévő környezete, s az életminőség javításának, a méltó emberi életnek alapvető feltétele az épített és a természeti környezet harmonikus, magas szintű fenntartása. A környezet alakítása, fejlesztése nem történ­het egyes c­soportok vagy a jövő generációk rovására; közérdek, hogy az legyen szerves és ki­egyensúlyozott, legyen összhang­ban a természeti környezet befogadó­­képességével, valamint biztosítsa a társadalom által megteremthető demokratikus elosztást. Fontos követelményként fo­galmazza meg a koncepció, hogy a törvény a közösség elköte­lezettjeként fejtse ki a rendező, szabályozó szerepét, s járuljon hozzá, hogy a jelenleg szétforgá­­csolódott energiák tudatos kör­nyezetépítő erőforrásokká alakulja­nak. Kimondja továbbá, hogy a formálódó piacgazdaság az épí­tett környezet szempontjából el­sősorban új szituáció, verseny­helyzet, nagyobb felelősség, amelynek az előnyeit ki kell használni. Ezért a törvénynek a környezetalakításban részt vevők, közreműködők és döntéseket hozók tevékenységét világosan, társadal­milag ellenőrizhetetlen és számon­­kérhetően kell szabályoznia. S mivel a környezet minőségét a rende­zetlen, bizonytalan jogi és fe­lelősségi viszonyok veszélyezte­tik a legjobban, az új törvénynek - határozott és egyértelmű sza­bályozással - fel kell számolnia az örökölt, tisztázatlan állapotot. Szerepelnek a koncepcióban a jelenleg hatályos joganyagnak azok az alapvető rendelkezései, amelyek a kérdéskört illetően lé­nyegesek, a gyakorlatban helyt­állónak bizonyultak, és meg­egyeznek az új törvény elkép­zelt szellemiségével. Ugyanak­kor a szakmai koncepcióban szá­mos új szakmai tartalmat hordo­zó javaslatot fogalmaznak meg. A politikai alku ellen Új, fontos és jellegzetes szabá­lyozási elem, hogy abból az al­kotmány értékű alapelvből kiin­dulva, miszerint az épített kör­nyezet egésze nemzeti kincs, s ennek alakítása, fejlesztése, megőrzése, fenntartása és meg­felelő használata közérdek, egy­ségesen áttekintik, egyértelműen meghatározzák, megkülönböztetik az épített környezetet érintő kor­mányzati, önkormányzati, valamint társadalmi-szakmai szervezeti fel­adatokat és hatásköröket. Hangsúlyozzák, hogy az épí­tett környezet minősége, színvo­nala stratégia - társadami kér­dés, amely a környezetalakítás­­ban, -fejlesztésben és megőrzés­ben érdekelt valamennyi szerve­zet és állampolgár összehangolt, szervezeti tevékenységét igény­li. Kiemelt szerepet szán a törvény­koncepció a főépítészi rendszernek. Főépítész mind a szakmai kor­mányzati szférában - területi fő­építész -, mind pedig az önkor­mányzati szinten - települési és megyei főépítész - működik, fel­adataik kiegészítik egymást, együttes, összehangolt munká­juk tevékenységük szakmai ha­tásfokát javítja. (A közelmúltban kialakított területi főépítészi rendszerről ugyanezen az olda­lon külön cikken szólunk.) Az építésügy jelenlegi hatósá­gi rendszere számos szakmai, szakember-ellátottsági, valamint hatásköri, összeférhetetlenségi problémával küzd. A koncepció azt az álláspontot képviseli, hogy az egyes építmények hatósági engedélyezése elsősorban a tele­pülési önkormányzatok által meghatá­rozott fejlesztési, rendezési és szabá­lyozási előírásokon, illetőleg a köz­érdekű követelményeket rögzítő or­­szágos szabályokon alapuló szakmai kérdés. Méghozzá igen összetett építészeti, műszaki, környezet­­védelmi és gazdasági szakmai kérdés, amelynek megfelelő színvonalú ellátása a jelenlegi több mint kétezer helyen nem le­hetséges. Az önkormányzati tulajdon­ban, illetve intézkedési körben lévő ingatlanokkal kapcsolatos építési engedélyezés helyi szin­ten összeférhetetlen, más jegyző hatáskörébe utalva viszont a szükséges információk, a helyi rendezési és szabályozási előírá­sok hiányából adódóan nem le­het megalapozott. Az említett problémák megoldására három lehetséges alternatívát dolgoz­tak ki a koncepcióban. Ezek kö­zös vonása, hogy igyekeznek elke­rülni azt a zsákutcát, ami az épített környezet ügyét politikai alku tár­gyává egyszerűsíti. Új elem továbbá, hogy figye­lembe veszi a törvénykoncepció a szakmai önkormányzatok - ka­marák, ipartestületek - környe­zetalakításban játszott mind je­lentősebb szerepet. Átfogó ka­marai törvény hiányában a kon­cepció elvi lehetőséget kíván nyújtani az épített környezetet érintő építész- és mérnökkamarák létrehozására és tevékenységi kö­rük kialakítására. E kamarák el­sődleges feladata a hozzájuk tar­tozó szakmák színvonalának megőrzése, emelése, valamint ennek érdekében - a jogszabály­ban meghatározott keretek kö­zött - a szakmagyakorlás feltéte­leinek kimunkálása és azok el­lenőrzése. Helyi értékvédelem Kiemeli a koncepció a szabá­lyozásban a területrendezésnek, ezen belül a település- és regio­nális rendezésnek mint átfogó igazgatási, szabályozási, környe­­zetkialakítási és -védelmi tevé­kenységnek a jelentőségét, s a te­rületrendezési tervezést ennek az alapvető eszközeként fogja föl. Ez azonban szükségképpen korlá­tozza az állampolgárok és a tele­pülések mozgásterét, tulajdono­si és rendelkezési jogaikat, ezért a területrendezési „jogot" csak a különböző szintű népképviseleti szervek, az önkormányzati kép­viselő-testületek és az Ország­­gyűlés gyakorolhatják. Új, az ed­diginél nyitottabb, a sokszínű fej­lődési folyamat rugalmasabban befogadni képes területrendezé­si tervezést javasol a koncepció, a tulajdonosi jogok lehető legkisebb sé­relme és a közérdek egyidejű érvé­nyesítése jegyében. A területrendezés sajátos jog­­intézményei között új kategória­ként javasolja a koncepció egye­bek közt az építési telekké nyil­vánítást, a változtatási tilalmat és a beültetési kötelezést, amelyek Nyugat-Európában már régen alkalmazott és bevált jogintéz­mények. Az épített környezet ér­tékeinek védelme a szabályozás­ban egészében új elemnek te­kinthető. A koncepció - a műem­léki törvénnyel összehangoltan - javasolja az értékvédelem új szemlé­letű megközelítését, az értékek je­lentőség- és védelemfokozata szerinti kategorizálását. Bevezeti továbbá a területi rehabilitációt, ab­ban az esetben, ha egy nagyobb területi egység értékfenntartó használatát másként már nem le­het elérni. Külön fejezetben foglalkozik a törvénykoncepció a nyilvántar­tás, az adatszolgáltatási kötele­zettség, a nyilvánosság és a tájé­koztatás problémáival. Javasolja a központi és a területi szervek, hatóságok tájékoztatási kötele­zettségét az állampolgárok érde­keit érintő ügyekben, ám leszö­gezi, hogy a nyilvánosságra hozatal nem sértheti meg a személyiségi jo­gokat. Elkészült az épített környezet alakításáról, fejlesztéséről és védel­méről szóló új törvény szakmai koncepciója, amelynek - a koráb­bi szabályozásoktól eltérően - alapvető rendező elvként épített környezet fogalma áll a középpontjában, s történelmileg először köti össze a környezet és az építés ügyét. A budapesti Kelet-Nyugat Kereskedelmi Központ Az idén alapította a Környezetvédelmi És Területfejlesztési Minisz­térium a kiemelkedő építészeti alkotásokat elismerő Pro Architektú­­ra-díjat, amelyet július 1-jén nyújtottak át először az arra érdemes építőművészeknek. Elnyerte a kitüntetést többek közt Zalaváry La­jos, a Középülettervező Rt. vezető tervezője és stúdióvezetője is, a budapesti Kelet-Nyugat Kereskedelmi Központ impozáns épületé­nek megalkotásáért, amely a hajdani első Nemzeti Színház csaknem egy évszázadig üresen tátongó telkén, a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán áll. Mint azt dr. Kubinszky Mihály építész egyetemi tanár az épüle­tet és a tervező munkásságát méltató kritikájában írja, Zalaváry La­jos meggyógyított egy régi várossebet, úgy igazodva a városkép formálásának klasszikus követelményehet, hogy higgadt, jól meg­választott, mindenkinek érthető arányokkal rajzolt feltűnő hom­lokzatot fővárosunk belvárosának peremére. Igen dicséretes továb­bá, hogy Zalaváry Lajos e homlokzatkompozícióval sikeresen va­lósította meg az egykori módos polgárok palotájának és a mai üz­letközponthoz illő áruház nagyvonalúságának a szintézisét. Egyút­tal összhangban van az épület megjelenése a Rákóczi út bal oldalán álló, több mint fél évszázada időben és térben lépcsőzetesen meg­épített Hültl-, illletve Barát-Novák-féle épületekkel. Ésszerű és bravúros a telekkihasználás, az ide irányuló gépkocsi­­forgalom „pihentetése és eltüntetése", a belső udvar mérete, tere. A területen így egy igazán méltó fedett átrium épülhetett. Ez em­lékeztet a múlt század galériáira, amelyek éppen ebbe a városszer­kezetbe kívánkoznak. Nagy Béla felvétele Területi főépítészeket neveztek ki 'j­/ Hagyományőrző törekvések Pataky Szabolcs elmondta: a tele­pülési környezet alakításának, az építkezések országos irányításá­nak kettős rendszere van. Az egyik a jogszabályok alkalmazá­sán alapuló első- és másodfokú építési igazgatási tevékenység, a másik a koordinációs jellegű szakmai segítségadási, a főépíté­szi rendszer. Ez az utóbbi is meg­osztott feladatkörű. A városok­ban, illetőleg több települést érintően működő települési fő­építészek készítik elő, „mene­dzselik" a rendezési terveket, ők hangolják össze az építészeti, vá­rosrendezési, műszaki és építé­szeti értékvédelmi követelmé­nyek érvényesítését, továbbá a környezet- és tájvédelmi meg­előző munkát. A rendezési ter­vekben kell arról gondoskodni, a megfelelő előírásokkal, hogy el­kerülhető legyen a környezet- és tájrombolás. A területi főépítész feladata a nagyobb területekre irányuló koordinációs munka, amelynek az egyik leglényegesebb eleme a nagyobb és a kisebb térségek terület­rendezési, esetleg fejlesztési érdekei­nek az összehangolása, illetőleg az ezzel kapcsolatos szakmai informá­ció és tanácsadás. Ez például köz­műhálózatok vagy idegenfor­g­almi fejlesztések indokoltan özös térségi megoldását jelenti, ám nem a települési önkormány­zatok helyett, hanem mint­egy „helyzetbe hozva" azokat, a területi főépítész segít abban, hogy mindezt az érdekek össze­hangolásával szervezhessék meg. Fontos feladatuk továbbá a te­rületi főépítészeknek a közre­működés abban, hogy hazánk színes, gazdag településszerke­zeti és építészeti hagyományai érvényesüljenek mind­ a telepü­léseken, mind pedig a régiók­ban, hogy a helyi tradíciókat követő építési szabályozások szülessenek. Nem kevésbé fontos feladatuk az építészeti kérdések „kezelé­se", illetőleg a települési és a reg­­­onális építészeti érdekvéde­­m szervezése. Az OÉH szeret­né a területi főépítészek közre­működésével felhívni a települé­si közösségek figyelmét arra, hogy milyen értékeik vannak, s hogy ez nemcsak a műemléke­ket jelenti, hanem a település, a vi­dék sajátos karakterét, megjelenését is. E téren elsőrendű alapelv, hogy a teljes települési környezetet megóvni, s mindenfajta fejlesz­tést ehhez kell igazítani, ennek jegyében kell előkészíteni. Ha­zánk csak akkor lehet igazán eu­rópai ország, ha megőrzi sajátos arculatát, hagyományait, nem jönnek hozzánk svájci, ausztriai vagy itáliai utánzatokért, ám annál inkább egy hangulatos dunántúli pincesorért vagy egy érdekes, jelleg­zetes alföldi tanyáért - hangsú­lyozta Pataky Szabolcs. Ezért is fontos, hogy meggyőzzék a fő­építészek a települések vezetőit és lakosságát a csak nálunk fel­lelhető értékek feltárásáról és kamatoztatásáról, s velük egyet­értésben kezdeményezzék és tá­mogassák a települések helyi építészeti­­értékvédelmét. Azért, hogy a hagyományok megőrzése és az új építkezések megszervezése harmóniában le­gyen, hogy mindez érvényesül­jön a rendezési tervekben és a legfontosabb egyedi építkezé­seknél is, főépítészek szakmai tervtanácsokat, hivatalos nevü­kön területi területrendezési és építészeti tervtanácsokat vezet­nek a legjobb helyi szakemberek véleményét kikérve segítik ezt a folyamatot. Továbbá, az önkormányzatok és a fejlesztéseknél értékelt vál­lalkozók információellátásának érdekében tervtárakat működtet­nek. Ezekben megtalálhatók lesznek a korábbi és a jelenlegi rendezési tervek, az építészeti, környezeti, fejlesztési és más in­formációk, dokumentációk, a térségi nyilvántartások, adatok, valamint a már elkészült fontos létesítmények terveit is itt tárol­ják majd. Mindezzel segíteni sze­retnék a területfejlesztési munka összehangolását és alapos, sokoldalú előkészítését is. A területi főépítésszel mind­ezeken kívül szakmai szempont­ból segítik a megyei, megyei jo­gú városi és a települési főépíté­szek munkáját, információkat, szakvéleményeket adnak a köz­­társasági megbízotti hivatalok­nak, együttműködnek a környe­zetvédelmi felügyelőségekkel, természetvédelmi és nemzeti-s­­ark-igazgatóságokkal, a terv­­etfejlesztő szervekkel és a mi­nisztériumok helyi, dekoncent­­rált szervezeteivel. Számítanak rá­juk a tervpályázatok s az épített környezet alakításával kapcsola­tos akciók megszervezésénél is. Az oldalt írta: Juhász Erzsébet A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Országos Építésügyi Hivatalának területi szerveiként létrehozták a területi főépítészi irodákat, élükön a területi főépítészekkel. Az új szer­vezeti rendszerről kértünk tájékoztatást Pataky Szabolcs helyet­tes államtitkártól, az OÉH elnökétől. Területi irodák Közép-magyarországi Budapest Budapest főváros Területi Főépítészi Iroda és Pest megye Észak-dunántúli Győr Győr-Moson-Sopron,Komárom-Esztergom megye, Győr, Sopron és Tatabánya megyei jogú város Nyugat-dunántúli Területi Főépítészeti Iroda Zalaegerszeg Vas és Zala megye, Szombathely, Zalaegerszeg és Nagykanizsa megyei jogú város Közép-dunántúli Területi Főépítészi Iroda Veszprém Fejér és Veszprém megye, Székesfehérvár, Dunaújváros és Veszprém megyei jogú város Dél-dunántúli Területi Főépítészi Iroda Pécs Baranya, Somogy és Tolna megye, Pécs és Kaposvár megyei jogú város Szekszárd megyeszékhely-város Dél-alföldi Területi Főépítészi Iroda Szeged Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye, Kecskemét, Békéscsaba, Hódmezővásárhely és Szeged megyei jogú város Kelet-magyarországi Területi Főépítészi Iroda Debrecen Hajdú-Bihar, Sz­abolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok megye, Debrecen, Nyíregyháza és Szolnok megyei jogú város Észak-magyarországi Területi Főépítészi Iroda Miskolc Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megye, Miskolc és Eger megyei jogú város, Salgótarján megyeszékhely-város

Next