Új Magyarország, 1993. október (3. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-01 / 229. szám

• Srí Lankán a tamil szeparatis­­ták ellen indított offenzívának már háromszáz halálos áldozata van a gerillák, a lakosság és a kor­mánycsapatok soraiban - közöl­ték katonai források. A sziget északi, tamil ellenőrzés alatt lévő részét kedden támadta meg a hadsereg. • Újabb kínai utasszállító repülő­gépet térítettek tegnap Tajvanra, április óta immár a negyediket. Ezúttal a Sichuan Airlines nevű légitársaság Csinan-Kanton jára­ta tett kényszerű kitérőt Tajpej felé, fedélzetén 57 utassal és 11 fős személyzettel. Senki sem sé­rült meg a gépeltérítés során. A tamvani hatóságok őrizetbe vet­ték a késekkel és robbanóanyag­gal felfegyverkezett légikalózo­kat, egy férfit és egy nőt, s beje­lentették, hogy bűnvádi eljárást indítanak ellenük. • A német főügyészség tegnap megerősítette német bulvárla­poknak azt az értesülését, hogy a bonni kancellári hivatalban ke­letnémet ügynököt lepleztek le. A titkárnőt a titkos ügyiratkeze­lésen alkalmazták egészen a leg­utóbbi időkig, s állítólag minden további nélkül betekinthetett bi­zalmas anyagokba. Őrizetbe vet­ték a titkárnő férjét is, aki Észak- Raj­na-Vesztfáliában a szociálde­mokrata pártnál dolgozott, s vél­hetően ugyancsak az NDK-val együtt megszűnt keletnémet fel­derítés alkalmazásában állt. • Ausztrália után Új-Zéland is je­lezte, hogy lazítani akarja kap­csolatait a brit koronával. Jim Bolger új-zélandi miniszterelnök tegnap bejelentette, hogy meg­vonják állampolgáraik fellebbe­­zési jogát a brit királyi titkos ta­nácshoz, mely eddig a végső fel­­lebviteli fórum volt peres ügyek­ben Új-Zélandon. Arról azonban egyelőre nincs szó, hogy meg akarnák szüntetni II. Erzsébet ál­lamfői státusát is. • Minden idők legnépszerűbb kormánya az ellenzéki pártok alakította, új japán kabinet, amely ötven napja került hata­lomra. A Jomiuri Simbun című lap reprezentatív felmérése sze­rint a kormányt a megkérdezet­tek 71,9 százaléka támogatja, ami azt tükrözi, hogy a japánok nagy része változásokat remél. Az új kormány iránti szimpátiájuk okaként a megkérdezettek 60 százaléka azt jelölte meg, hogy „megújulást remél" az új veze­téstől. Ma ease: Panopauia Meddig tart a drámai szem­benállás a moszkvai Fehér Ház körül? Ki győzhet: Jelcin és a reformok, vagy a kom­munista többségű Legfelső Tanács? Mennyire hathatós és mennyiben példa értékű a baszkföldi autonómia? Ho­gyan küzdenek az ETA ter­rorszervezet ellen? Érlelő­dik-e a belpolitikai hurrikán Németországban? Hogyan fogadták a Magyar Televízió belső ügyeiről szóló tájékoz­tatást a bécsi nemzetközi „média-csúcstalálkozón?" - mindezekről tájékoztat ma este 21.10-kor a TV 2-en a Pa­norama. Főszerkesztő: Chrudinák Alajos. Műsorvezető: Sugár And­rás. III. évfolyam, 229. szám­ait 1993. október 1., péntek -A NIVP-d­-h­A­DALT Clinton-Kozirev-találkozó Képviselők áram és telefon nélkül (Folytatás az 1. oldalról) Mindeközben tovább folynak a tárgyalások Viktor Csernomirgyin orosz kormányfő és a parlament épületében maradt képviselők között. A tegnap reggeli órákban ezzel szemben olyan értesülések láttak napvilágot, hogy a párbe­széd meddő maradt. A képvise­lők állítólag kifogásolták, hogy Csernomirgyin ígérete ellenére sem újították fel az áramszolgál­tatást, s továbbra is süketek a te­lefonok. A kormányfő ugyanak­kor azzal védekezett, hogy az orosz nemzetbiztonsági tanács szerdai ülésén nem adta meg számára a lényegi kérdések ren­dezéséhez szükséges jogosítvá­nyokat. Az éjszaka eseménytelepül telt el az orosz parlament épüle­ténél, a bent lévő képviselők azonban úgy vélik, tovább szű­kült a rendőrkordon. Az orosz tévé kereskedelmi adásának meg nem erősített értesülései szerint hat, mindeddig azonosí­tatlan hovatartozású páncélo­zott jármű jelent meg a törvény­­hozás épületénél. A moszkvai katonai körzet parancsnoksága azt a tájékoztatást adta, hogy az állítólag a parlamentnél álló jár­művek nem hozzá tartoznak, és nem tud arról, hogy csapatokat és haditechnikát vezényeltek volna az orosz fővárosba. A de­­szantalakulatok vezetése ugyan­akkor nem volt hajlandó kom­mentálni az értesülést. Bill Clinton szerdán a Fehér Házban fogadta Andrej Kozirev orosz külügyminisztert. Kozirev a találkozó után - amelyen ter­mészetesen az oroszországi helyzetet tekintették át - újság­írók előtt megerősítette, hogy Jelcin nem készül ostromra a parlament ellen, egyúttal az el­nök ellenzékét vádolta feszült­ség szításával. Közölte, hogy át­adta Clintonnak Jelcin üzenetét. Ebben az orosz elnök köszönetet mondott az amerikai kongresz­­szus, a Nemzetközi Valutaalap és más nemzetközi pénzintéze­tek nyújtotta támogatásért. (MTI) ... . ... ... . . Egy Hari Krishna hívő békét hirdet az orosz parlamentet vigyázó többezres rendőrkordon előtt MTI - Külföldi Képszerkesztőség Izraeli akció feltételezett palesztin terroristák ellen Fekete Párducok lakat alatt Tel-avivi tudósítónktól. Az izraeli biztonsági hatóságok elfogták az úgynevezett Fekete Párducok elnevezésű terrorszer­vezet egyik vezetőjét, aki a júde­­ai Dzsenin körzetében irányítot­ta a csoport működését. A szó­ban forgó palesztin terrorista Ah­med Awad Kamali, aki az egyik legveszedelmesebb aktivistája volt a Fatahhoz tartozó Fekete Párducok csoportjának. Vele együtt az izraeli hatóságok lefog­tak négy további terroristát. ...­­ . J .i -Mindannyiukat az izraeli bizton­sági szervek elleni többrendbeli gyilkossággal és merényletek so­rozatának a végrehajtásával gya­núsítják. A letartóztatás után a meg­szállt területeken élő palesztinok képviselői - Szári Nuszeiba és Zi­­ad Abu Ziad - sajtófogadást hí­vott össze Kelet-Jeruzsálemben, s annak keretében tiltakozásu­kat fejezték ki az izraeli bizton­sági alakulatok akciója miatt. A szóvivők hangoztatták, hogy ez volt az első akció, amelyet a szeptember 13-i izraeli-palesztin megállapodás washingtoni alá­írása óta az Izrael által már elő­zőleg körözött palesztinok köré­ben hajtottak végre. A terrorista csoport vezetői­nek elfogása és letartóztatása ez­zel a tiltakozó jellegű sajtófoga­dással nem ért véget; tegnap Jú­deában sztrájkoltak az ott élő palesztin arabok, hogy ily mó­don fejezzék ki tiltakozásukat az akció ellen.­ ­ Dán Ofry ^,^MAr.YABORS/Ar. háttér Muzulmán tárnyopás Kínában? Egy jól kiképzett kommandó által elhelyezett, több tucat ki­lós pokolgép majd hétméteres lyukat ütött Kasgar, a közép­ázsiai selyemút egyik megálló­jaként ismert, Kínához tartozó város legfontosabb középületé­nek homlokzatán. A robbanás visszhangját pedig Pekingig, sőt a muzulmán országokig vit­te a szél. A Kína nyugati peremvidékéhez tartozó Sinkiang tartománybeli merénylet komoly figyelmezte­tés a Kánai Népköztársaságnak. Alig csitult el ugyanis a robbanás okozta zűrzavar, újabb hatalmas detonáció rázta meg Kasgar vá­rosát: a muzulmán szélsőségesek hadat üzentek az általuk meg­szállóknak tekintett kínaiaknak, akik 1949-ben telepesekkel kezd­ték benépesíteni e nyersanya­gokban gazdag, türk népek által lakott sivatagi vidéket. A koráb­ban Kelet-Turkesztánnak neve­zett terület mára Kína puskapo­ros hordójává vált. A Szovjet­unió összeomlása előtt a muzul­mánok, akik a Takla-Makán siva­tag vidékén megszervezték az úgynevezett Kelet-Turkesztán mozgalmat, külső „testvéri segít­ség" nélkül működtek. Ám ami­óta a szomszédos, volt szovjet köztársaságok függetlenekké váltak, a muzulmán partizánok özönleni kezdtek a kínai vad­nyugatnak nevezett térségbe. Fegyverekhez pedig fölöttébb könnyű hozzájutni azon a vidé­ken, maradt éppen elég az afga­nisztáni polgárháborúból. Nemrégen titkos találkozóra gyűltek össze több ország radi­kális muzulmán szervezeteinek képviselői, mindenki megjelent, akinek Allah nevében bármi kö­ze volt a terrorhoz. Hezbollah­­harcosok Iránból, mudzsahedek Afganisztánból, a „Szabad Kas­mír" mozgalom küldöttei és har­cos muzulmánok Pakisztánból. Nem sokkal később, hogy el­szántságukat bizonyítsák, az ujgurok robbantás-sorozatba kezdtek a mintegy 16 millió la­kosú, többségében muzulmán­lakta térségben. Az áldozatok száma eddig ismeretlen, mivel Peking hírzárlatot rendelt el. Azt mindenesetre tudni, hogy a kí­nai hatóságok már tavaly július folya­m­án több száz pakisztáni és afganisztáni fundamentalistát utasítottak ki a területről. A kínai pártvezetés egyes hírek szerint attól tart, hogy a merényletek futótűzszerű felkelést indíthat­nak el a Kína területén élő mu­zulmánok között. Ráadásul a felkelés lángja nemcsak az északnyugati vége­ken lobog, a helyiek Tibetben is nyíltan kimutatják a kínai tele­pesek iránti ellenszenvüket. „Hozzávetőleg egy tucat körzet­ben a biztonsági állapotok eny­hén szólva is kétesnek nevezhe­tők" - olvasható egy hatósági je­lentésben, amely szerint több ti­beti titkos társaság ösztönzi fel­kelésre a lakosságot, és követeli a dalai láma, a tibetiek politikai és lelki vezetőjének száműzetés­ből való visszatértét. Az persze kérdés, hogy mi­lyen sikerrel, hiszen a betelepíté­sek következtében Tibet jelenle­gi hatmillió lakosából már két­millió sincsen az őslakos budd­histák lélekszáma. K. Zs. KÜLFÖLD Abház elfi benyomulás Az abház szeparatista erők teg­nap reggel elfoglalták a Szuhu­­mitól 50 kilométerre keletre fek­vő Ocsamcsira városát - közölte a grúz védelmi miniszter. Ocsamcsira elestével gyakorlati­lag az abház szeparatisták ellen­őrzése alá került az Abház Auto­nóm Köztársaság majdnem egész területe, csupán Gáli kör­zete maradt a grúz erők kezén. Az elűzött elnök, Zviad Gam­­szahurdia mintegy 1400 híve, akik az elmúlt napokban Ocsamcsirában tartózkodtak, szerdán éjjel elhagyták a várost, és visszatértek Nyugat-Grúziá­­ba. A grúz kormánycsapatok a múlt héten Ocsamcsirából kiin­dulva próbáltak felmentő had­műveletet végrehajtani az ost­romgyűrűbe vont abház fővá­ros, Szuhumi felszabadításáért, de akciójuk meghiúsult. (MTI) Rakétaest hánt Kabu­lra Egymással harcban álló afgán csoportok rakétákat és gránáto­kat zúdítottak tegnap éjszaka Kabulra. A támadások következ­tében hárman meghaltak, tizen­heten pedig megsebesültek. Mint az afgán főváros helyőr­ségének szóvivője elmondta, az Abdul Raszul Szajaf vezette szun­nita Iszlám Szövetség és az Irán támogatását élvező, síita Iszlám Egység Pártja hívei összesen mintegy 200 rakétát és gránátot lőttek ki egymásra az öt nap óta tartó heves harcok legújabb for­dulójában. A legtöbb rakétát a kisebbségben lévő síita muzul­mánok által ellenőrzött délnyu­gati városrészben és az Ittehad kezén lévő északnyugati kerüle­tekben lőtték ki. (MTI) #MAfiYABflRS7ifi kommentár A befejezetlen történet Ma jár le annak az ultimátum­nak a határideje, amelyet a há­rom nyugati nagyhatalom, az Egyesült Államok, Franciaor­szág és Nagy-Britannia adott Lí­biának, hogy adja ki az 1988 de­cemberében felrobbantott ame­rikai repülőgép gyanúsítottjait. A közel öt évvel ezelőtti robban­tás következtében 270 ember vesztette életét a skóciai Locker­bie felett. Évekig tartó, rendkívül aprólékos nyomozás, a tanúk tu­catjainak a kihallgatása, a tárgyi bizonyítékok többszöri laborató­riumi elemzése után jutottak, el­sősorban amerikai nyomozók, a két líbiai gyanúsított nyomára. A két líbiai hazájában tartózkodik, és nevük nyilvánosságra kerülé­se óta, saját jól felfogott érde­kükből, nem is hagyták el Líbiát. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa már tavaly szankciókat rendelt el Líbia ellen annak érdekében, hogy kikényszerítse a két férfi kiadatását. Líbia ugyanis mind ez ideig tagadta, hogy köze lett volna a repülőgép felrobbantá­sához, éppen ezért visszautasí­totta állampolgárai kiadását is. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy a Biztonsá­gi Tanács szankciói sok főfájást okoznak Tripolinak. Az észak­afrikai országnak ennél súlyo­sabb gondokkal is szembe kell majd néznie, ha megtagadja a két férfi kiadását. A határidő le­jártának közeledtével megtört a hosszas líbiai hallgatás. Tripoli­­ban közölték, hogy hajlandóak hozzájárulni a két gyanúsított skóciai bíróság elé állításához abban az esetben, ha azok ehhez hozzájárulnak. Természetesen ez a kibúvó rendkívül átlátszó, és valószínűtlen, hogy a nyugati hatalmak ürügyként elfogadják. Franciaország ezenkívül saját külön számláját is benyújtotta Líbiának: azzal vádolja az észak­afrikai országot, hogy ügynökei felrobbantották az UTA francia légitársaság egy gépét. A me­rényletnek 1989-ben 170 halottja volt. A francia nyomozószervek más líbiai személyek felelősségét állapították meg. Líbia feltehetőleg presztízs­­kérdést csinál az ügyből. Híre ér­kezett annak is, hogy a két líbiai gyanúsított családi szálakon a felsőbb líbiai vezetéshez kötő­dik. A családtagok a háttérben pedig természetesen mindent elkövetnek a kiadatás megaka­dályozása érdekében, és ez már feszültséget is okozott a líbiai ve­zetésben. Ha a mai határidő le­járta után Líbia változatlanul nem adja ki a két gyanúsítottat, aligha kerülheti el, hogy a Biz­tonsági Tanács újabb szankció­kat léptessen életbe ellene. Az eddigi események abból a szempontból lényegesek, hogy bebizonyosodott: egyetlen sze­mély, szervezet vagy állam sem kerülheti el, akár évek múlva sem, a felelősségre vonást, ha végrehajtat, támogat vagy saját maga követ el nemzetközi ter­rorcselekményt. A líbiaiak kiadá­sa, bíróság elé állítása és elítélése nem elsősorban a puszta bünte­tés szempontjából lenne nagy horderejű, hanem azért is, mert mindazokat hasonló sors fenye­getné, akik ilyesféle cselekedetet forgatnak a fejükben. G. Fehér Péter : Figyelmeztetts Bécsi tudósítónktól: Aki a tárgyalóteremben olykor netalán egy színjáték nézőjé­nek érezte volna magát, az ítélet kihirdetésekor rádöbbenhetett a per komolyságára. Gottfried Küsselre, az osztrák neonáci mozgalom vezérére az effajta perek történetében példátlanul súlyos büntetést szabott ki a bí­róság. Az ítélet nem annyira a vádlottat, mint inkább követőit hivatott megállítani egy, a saját jövőjükre és az országéra egy­aránt veszélyes úton. „A mai napig sem bújt ki terep­­színű harci öltözetének álcájá­ból" - mutatott Fasching állam­ügyész az elegáns kék öltöny­ben, fehér ingben, piros nyak­kendőben feszítő vádlottra. „Az általa alapított szervezet ugyan­csak álca: a Nemzetiszocialista Párt bújna ki idővel belőle." Amit a bécsi tartományi bíróság tár­gyalótermében levetített video­filmeken maga Küssel is megerő­sített, amerikai tévéseknek adott interjújában: a vezetése alatt álló VAPO („Parla­men­tenkívüli Néphű Ellenzék") a parlamentbe remélt bejutását követően Adolf Hitler pártjának nevét kívánta felvenni. Amennyiben ez tíz éven belül békés eszközökkel nem sikerülne, a szervezet erő­szakkal venné át a hatalmat, fel­számolná a demokrácia intézmé­nyeit, s csatlakoztatná Ausztriát - miként az 1938-ban megtörtént - Németországhoz. A videofelvételek Küsselt va­lóban terepszínű harci öltözet­ben mutatták be a szervezet Bécs közelében, Langenlois erdejé­ben rendezett gyakorlatain. Jól­lehet az osztrák újnáci hálózat kiépítését, körzeti „Gauleiterek" hitlerista minta szerinti kijelölé­sét, a harci gyakorlatokat „ártal­matlan szórakozásként" próbál­ta elbagatellizálni, ugyanakkor Luther Mártont idézve jelentette ki: „Itt állok, nem tehettem más­ként", majd az esküdtekhez for­dult: „Ítéljenek el, ha egy sza­bad, a diktátumtól eltérő nézet képviseletét bűnnek tekintik." Ezt - ha nem is éppen ezzel az indokolással - meg is kapta. Hatórás vita után a tizenegy es­küdtből kilenc Küssel bűnössé­gére szavazott, s az ítélet: tíz évi börtön. A korábbi neonáci perek vádlottjaira mért büntetés sú­lyossága meg sem közelítette a Küssel ellen hozott ítéletét. „Egy gyilkosságért kijáró ítélet - írja a bécsi Standard kommentátora -, ugyanakkor bűncselekmény alig-alig történt. Annál több tör­ténhetnék, ha Kassel követői to­vább haladnának a vezérük által kijelölt úton. Ez az út a vezér buzdító szavaitól nagyon rövid is lehet egy menekültszállás fel­gyújtásáig." A Kurier is az újnáci propaganda mögött leselkedő veszélyre hívja fel címoldalán a figyelmet. Annak, hogy a mostani ítélet­tel „lefejezett" osztrák újnáci mozgalom korántsem múlt ki, intő jelét adták a tárgyalóterem ifjú közönsége körében kinyúj­tott hüvelykujjal magasba emel­kedő öklök. A „vezér" utódlásá­ról egyelőre nincsenek hírek­­ az ifjú generáció egy részében azonban még hódítanak Küssel hosszabb távra nagyon is vesze­delmes „eszméi". Az ítélet figyel­meztetése elsősorban nekik szól. Berényi György (K'h ) követőknek ítélet az osztrák nedpáci vezér perében

Next