Új Magyarország, 1994. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

z újévi jókívánságok Gáspár Miklós, a Kereszténydemokrata Néppárt helyettes frakcióvezetője: - Jókívánságaim egyben várakozásaim is, azaz: a kelet-európai térségben mielőbbi békét kívánok, a határon túli magyarságnak, hogy sikeresek legyenek önállósodási törekvéseik, idehaza politikai és társadalmi stabilitást, gazdasági felemelkedést, azt, hogy e felelős történelmi helyzetben erősödjön a nemzeti egység. Pártomnak, a KDNP- nek, minél jobb választási eredményt, minden magyarnak jó egészséget, boldog családi életet, egzisztenciális sikereket, ugyanakkor sok türelmet és aktív részvételt az ország gondjainak megoldásában. Hasznos Miklós, a Kereszténydemokrata Néppárt alelnöke: úgy gondolom, ha az ember boldog új évet kívánhat, akkor az úgy jó, ha annak a legszélesebb körnek mondhatja, amelynek csak lehet. Tehát: boldog új évet, Magyarország, boldog új évet kívánok minden magyar állampolgárnak. Politikusként pedig mi mást is kívánhatnék, mint tisztességes választásokat, ahol megvalósulhat a valódi népakarat. Jó lenne, ha ez a népakarat nemcsak 30 százaléknyi választót jelentene, hanem minél többet. S persze az is jó lenne, ha a politika haragos hullámai közül csendesebb öbölbe evezhetnénk. Akkor talán több időnk jutna arra, hogy olyan dolgokkal foglalkozzunk, amelyek sokkal hatékonyabban szolgálják az ország felemelkedését. Ezt kívánom tehát mindenkinek, pártoktól függetlenül.erényi Károly, a Magyar Demokrata Fórum szóvivője - Most jöttem haza Erdélyből, s az első hír, amit a rádióban hallottam, az Zsirinovszkij félelmet ébresztő nyilatkozatata volt, a harmadik világháború felemlegetésével. Mit lehet ezek után kívánni: békét, biztonságot, egészséget. Ilyenkor az embernek általában frázisok jutnak az eszébe, mégis talán nem szükségtelen újra és újra elismételni azon kívánságokat, amelyek mindannyiunk érdekeit szolgálnák, már amennyiben megvalósulnak. Azt kívánom, hogy Magyarország haladjon tovább a felemelkedésnek azon útján, amelyre négy évvel ezelőtt léptünk, jó lenne, ha a választások minél nagyobb részvétellel történnének. Természetesen, mint a legnagyobb kormánypárt szóvivője, szeretném, ha a választásokon sikeresen szerepelne az MDF Némesi György, Gödöllő polgármestere: - Általában több egymással szembeni türelmet kívánok. Erre mind a parlamenti, mind az önkormányzati választások miatt nagy szükségünk lesz. Azt kívánom, azt tanácsolom hogy az emberek ne hagyják el magukat, ne adják fel egyéni küzdelmeiket, ne essenek kétségbe nehézségek láttán. Természetesen a nehézségek nem csak anyagi természetűek lehetnek. Mint polgármester pedig szeretném, ha az önkormányzatok függetlensége továbbra is megmaradna. Úgy érzem, e tekintetben jó úton járunk. Azt kívánom, hogy az önkormányzatokban a döntéseknél az érzelmek háttérbe szorrulnának, és inkább a józan ész és az alkalmasság dominálna. Szabó János földművelési miniszter, az Egyesült Kisgazdapárt elnöke: 1993 a magántulajdon kialakításának éve volt. Azt szeretném, ha 1994 a magántulajdon működtetésének éve lenne. Mint földművelési miniszter és mint pártelnök is arra fogok törekedni, hogy ez így legyen. Az új évtől azt remélem, hogy minden józan gondolkodású kisgazda felismeri, melyik az a párt, amely az igazi kisgazda értékeket képviseli. A választásoktól pedig azt várom, hogy az Egyesült Kisgazdapárt nélkül 1994- ben se lehessen kormányt alakítani.Dornbach Alajos, a T. Ház alelnöke, szaláiddemokrata képvselő: - Az esztendőtől azt várom, hogy minél kevesebb indulattal és szenvedéllyel nyilatkozzanak a politikai élet szereplői. A választások szükségszerűen magas hőfokra hevítik a szenvedélyeket, mégis remélem, hogy a józan megfontolások, az észérvek kerülnek előtérbe, s őszintém bízom a gazdasági folyamatok javulásában, amely jótékonyan befolyásolja az állampolgárok hétköznapjait is. A politikusoktól azt várom, hogy a személyeskedés helyett méltányolják egymás értékeit, s adják meg a másnak járó tiszteletet, hiszen senki sem hiheti, hogy nála van a bölcsek köve. Salamon László, az MDF országgyűlési képviselője, az alkotmányügyi bizottság elnöke: - Az Új Magyarország minden olvasójának boldog új esztendőt kívánok. Azt kívánom, hogy a baj, bánat, keserűség és bosszúság ritkább vendég legyen, mint az elmúlt évben volt, sőt az se lenne baj, ha a gond sértődötten elhagyna bennünket. Kívánok mindenkinek többet a jóból, nagyobb kenyeret, több reményt, megértést és szeretetet. Kívánom, hogy hazánk tovább haladjon az átalakulás és megújhodás útján szabadságának és békéjének, valamint nemzeti keresztény értékeink megőrzése mellett. Bízom abban, hogy az ország népe az ezt szolgáló politikát fogja szavazatával erősíteni az idei országgyűlési választásokon. Kívánom, hogy valemennyiünk találja meg otthona melegét, békéjét és boldogságát az új Magyarországon. Bálint Tóth - D. Kovács Boross Péter miniszterelnök - a jókívánságok jólesően nagy száma miatt elnézést kérve, hogy személyesen nem tud mindenkinek válaszolni, ezúton köszöni meg mindazoknak a testületeknek, szervezeteknek, magánszemélyeknek a leveleit és táviratait, amelyekben miniszterelnökké választása alkalmából jókívánságaikat fejezték ki. Amikor ezeket az üdvözleteket viszonozza, a nemzet érdekében elkötelezett cselekvésre, helytállásra buzdít, és áldásos, eredményes új esztendőt kíván minden magyarnak. Képo dl . 4 IV. évfolyam, 1. szám 1994. január 3., hétfő BELFÖLD . A cigányság hazánk legnagyobb létszámú, több mint félmillió fős kisebbsége. Szociális, kulturális, gazdasági helyzete kedvezőtlenebb a többi néprétegénél. Az előző rendszer több területen tett kísérletet helyzetének jobbítására, de a döntő problémákon nem tudott változtatni. Az oktatásban is jelentős a cigányság lemaradása atjas csoportokhoz képest. Az új rendszer az oktatás kiemelt finanszírozásával próbál a helyzeten javítani. Kurunczi Sándorral, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi H Hivatal munkatársával a pénzügyi támogatásról és a cigányság oktatási helyzetének javítására vonatkozó elképzeléseikről beszélgettünk. - Előremutató, hogy állami többlettámogatás igényelhető a cigány tanulók oktatásának segítésére - mondotta Kurunczi Sándor -, de az a baj, hogy a gyakorlatban ezzel a lehetőséggel az önkormányzatok és rajtuk keresztül az iskolák kevés helyen élnek, s körülményes az ilyen jogcímen kapott pénzek célirányos felhasználásának ellenőrzése is. Ezek az összegek nem az önkormányzati iskolafinanszírozást kívánják kiváltani, nem lehetne azokat rezsire vagy felújításra fordítani, de még csak szociális célra sem kifizetni (a cigány tanulók részére sem). A központi költségvetés által biztosított, úgynevezett nemzetiségi plusz fejkvóta célja az anyanyelvoktatás, illetve cigányok esetén többletlehetőségként etnikum-specifikus, valamint felzárkóztató képzés segítése. Az utóbbiakhoz az iskoláknak fel kellene használniuk a különböző pedagógiai műhelyek modelljeit, más iskolák tapasztalatait, a cigányság képzésével foglalkozó oktatáskutatók jó eredményeit.A - Cigány iskola, cigány osztály? Mi a véleménye ezekről? - Természetesen nemzetiségi intézményként - mint bármely más kisebbségnél - szükségesek, származási alapon azonban nem, hiszen az ilyen típusú elkülönítés nem kívánt és észérvekkel alá nem támasztható szegregációhoz vezetne! Pedagógiai megfontolásokból szükség lehet ugyanakkor olyan oktatási intézményekre, amelyek a többszörösen hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoznak. Kialakításuknál számolni kell a cigányok nagyarányú érintettségével, szociokulturális sajátosságaival. Fontos, hogy ezek se váljanak általában a „kezelhetetlen" vagy éppen a cigány gyerekek iskoláivá, osztályaivá, ahová a más helyeken nem tetszőket egyszerűen át lehet zsuppolni. - Milyen megoldást látnak az idősebb korosztály, az iskolából kimaradtak vagy a 8. osztály után tovább nem tanulók képzésére? - Elsősorban népfőiskolai típusú, területileg és tematikailag mobil képzési rendszer kialakítására, a csíráiban jelenleg már meglévő népfőiskolai rendszer kiterjesztésére gondolunk. A korábban generációkon keresztül egy-egy falusi vagy családi közösségben felhalmozódott és áthagyományozódott mező-, erdővíz- és háztartás-gazdálkodásra vonatkozó ismeretanyag az utóbbi évtizedekben nem került a fiatalok birtokába. Csak egy rugalmas népfőiskolai rendszer teszi lehetővé, hogy e szellemi kincshez, illetve az új ismeretekhez minél több ember hozzájusson, lehetőleg a legkisebb faluban is. Különféle tanfolyamokkal kell az általános iskola befejezését, szakmához, érettségihez, akár a diplomához jutást is segíteni. A cigányság részvétele esélyt teremthet a társadalmi életbe, különösen a helyi társadalmak életébe való intenzívebb bekapcsolódására, társadalmi integrációjára. Agócs Gy. Imre : Cigányság és oktatás vsii. I --------------------------------------------------------------------Egy új világ szálláscsinálói /( Csoóri Sándor köszöntője Tisztelt Nézőink! Fronfitársaink! Barátaink! Éjfélkor száz és százmilliók koccintották össze poharaikat a földön. Az emberiségtagobbik része így búcsúzott el az örökre elsüllyedő '93-as évtől, s így köszöntötte az újat, az 1994-et. Nem tudom, nekünk, földlakóknak van-e közösebb élményünk ennél a pillanatnál: mintha a szilveszter és tizenkét kimért óraütése ismerősebb, drámaibb és testvéribb visszhasigot ébresztene bennünk, mint a vallások, a filozófiák és emberi történelmünk bármilyen más megnyilvánulása. Ezek ugyanis szétválasztanak és megosztanak minket, de az a bizonyos tizenkét szívdobbanás, amely egyszerre juttatja eszünkbe születésünket és halálunkat, mindnyájunkat összeköt. Nagy vereség, hogy csak annyi időre, amennyi idő alatt az esztendők átveszik egymástól a stafétabotot, és lezajlik az idő alakváltozása, lélekcseréje. Voltak, akik lehajtott, és voltak, akik magasba táncoló fejjel tanúskodhattak ennél a pillanatnál, vidáman, karneváli pezsgődurrogás közben vagy/ szabadjára engedett pogány szomorúsággal. S mi, magyarok, vajon angian? Sértetten, rosszkedvvel, csak azért is dacosan? Megfeledkezve mindenről, imgy/ azzal az éghez forduló reményteli sóvárgással, ahogy a Himnusz mondja? „Balsors akit régen tép, hozz reá víg esztendőt, megbünhődte már e nép a múltat s jövendőt." Meg bizony, többször is. Ilyen igaz és nagyvonalú ez a költői igazságszolgáltatás. S milyen kár, hogy csak költői, mert ha a történelem, s a jelenkori európai politika darabos mondataival ugyanezt elmondhatná most, 1994 első óráiban, a térség szabadon suhanci népe volnánk, amely elrongyolódott századokat vetne le magáról, elbuktatott forradalmak, alvadt vér mellényét, úgy újulna meg végre, miként az esztendő is. A fejünkben, a kezünkben, a csontjainkban már megimnnak ezek a mondatok, de a szánkból még hiányoznak és hiányoznak még másokéból is. Nem tagadhatja senki, ahogy a magyarság a magáért s a másokért vállalt forradalmaiban mindig kezdeményező volt, kezdeményező maradt a ránk köszöntő új korszakban is, a kilencvenes évek elején, kezdeményező a munkában, a jogalkotásban, a másokkal szövetséget kereső szándékában. A kinyújtott kéz, mint annyiszor, vaskesztyűs kezekkel találkozott. Emlékszem, hogy reménykedtünk négy esztendővel ezelőtt decemberben és januárban. Tél volt, boldog tél, rohantunk segélyszállító autókkal Temesvárra, Marosvásárhelyre, Csíksomlyóba, s azt hittük, a berlini fal után a bukaresti fal is leomlik, s a törmelékeket eltüntetve, Erdély második aranykora majd újra eljöhet, iskolákkal, méhkaptárakkal, tejüzemekkel, homályból előlépő könyvekkel, Bolyai-utódokkal, Tamási Áronéval és Sütő Andráséval. S mit láttunk azóta? Azt, hogy az életképességét megmutató magyarságot ismét további nyüglődésre kényszerítik a többségi nemzetállamok. Ha föláll, le akarják ültetni, ha leül, fölállítják a helyéről. Márpedig hogy mondja Herder, a XVIII. századi nagy történelemfilozófus? Hazád csak ott van, ahol nem kell magyarázkodnod. S a kisebbségi sorban élő magyaroknak mást se kell, mint fizájkékülésig magyarázkodniuk. Pedig amíg nekünk, magyaroknak az európai békeszerzők jóvoltából Trianont kellett elviselni, addig a szerbeknek, a szlovákoknak, az ukránoknak, a románoknak csupán a demokráciát kéne. S nemcsak hogy nem viselik el, de az államhatáraikon belüli magyarokon kívül néha még velünk, magyarországiakkal is azt érzékeltetik, mintha mi volnánk minden baj okozói, mintha mi szivárogtattuk, csempésztük volna át közéjük őket, hogy megkeserítsük önálló életüket. Haragjukat hol kiraboltatott sírokkal, szétlőtt templomokkal, ezeréves települések eltörlésével, hol személyiséget sértő nyelvtörvényekkel hozzák tudomásunkra. Mikor lesz már egyszer vége ennek a fulladásos történelemnek itt, a Kárpát-medencében? A menekülők, az otthontalanok áradásának? Az új év küszöbét átlépve kérdéseim nem az ülőtét kérdései, hanem a szomorú és válaszra váró tárgyilagosságéi. Bizonyára olyanok is akadnak, akik szerint magyar állampolgárnak ennyit sem szabadna ebben a feszült helyzetben kérdeznie. Csakhogy én tudom: akivel közös az anyanyelvem, a kultúrám, a történelmem, a himnuszom, azzal a sorsom is közös, és ahogy eszmét cserél egymással, úgy cserél gyakran sorsot is, életet, keserűséget, reményt. Kedves Barátaim! Amikor egy évvel ezelőtt a Magyarok III. világtalálkozóján kipattant gondolatból megszületett a Duna Televízió, az első és legtermészetesebb igény az volt: ha már nem élhetünk egy hazában a földön, éljünk egy hazában a magasban. Lássuk, és halljuk egymást naponta. Lássuk folyóinkat, a temetőinket, lássuk a csíksomlyói zarándoklatos búcsút, amely a történelemé is, lássuk a miniszterelnököt gyászoló nemzetet ugyanúgy, mint a Menyében reményt és hitet prédikáló Tőkés Lászlót, mert az emberi jogokhoz a látás joga is hozzátartozik. Hisz akik nem félnek megmutatni magukat a világnak, azok mindig a világ nevében és a jobbuló világ érdekében vallanak. Boldogabb új évet kívánok a világon minden magyarnak s minden más nemzetnek! A szenvedőknek, a vérzőknek, a megszállott és elvadult küzdőknek is. Rajtunk múlik, hogy csak örökös túlélő népek maradunk-e vagy egy új világ szálláscsinálói. (Elhangzott a Duna Tévé január 1-jei adásában) Egyezmény az Éghajlatváltozásról Amennyiben nem vezetnek be világszerte a szén-dioxid kibocsátását csökkentő intézkedéseket, és elmarad a szén-dioxidot elnyelő erdők védelme, akkor az ebből adódó felmelegedés, tengerszint-emelkedés komoly gondot okozhat. Ezért is fontos, hogy az Országgyűlés a közelmúltban törvényerőre emelte az éghajlatváltozásról szóló ENSZ- keretegyezményt. Mint a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumban az MTI érdeklődésére elmondták: az egyezmény fő célkitűzése az üvegházgázok kibocsátásának csökkentése, a felmelegedés mérséklése. Mindenekelőtt a szén és szén-hidrogének elégetéséből származó szén-dioxid-kibocsátást kellene csökkenteni, illetve e gázt elnyelő erdőterületeket védeni, növelni. Az üvegházgázok - leginkább a szén-dioxid - a felszín hosszúhullámú kisugárzását elnyelik, s ez jelentős energiatöbblettel jár a légkör alsó részében. A modellszámítások szerint 2030-ra akár egy Celsius-fokkal is emelkedhet az átlaghőmérséklet és 20 centiméterrel a tengerek szintje. A korábbi évszázad iparosítása miatt már jelenleg is egynegyedével több a szén-dioxid-koncentráció a légkörben, mint az ipari forradalmat megelőzően. Intézkedések nélkül 2030-ra akár e korábbi szint kétszeresét is elérheti a koncentráció. Mivel a szén-dioxid-molekulák mintegy 200 év alatt tűnnek el a magas légkörből, így a korábbi időszakok szén-dioxid-kibocsátása évszázadokig hatással van az éghajlatra. A már Magyarország által is törvényerőre emelt keretegyezmény szerint a fejlett és az úgynevezett átalakuló országok vállalják a gazdasági tevékenységből származó üvegházgáz-kibocsátás mérséklését, az erdők védelmét. A fejlett országok pénzügyi-műszaki-tudományos segítséget adnak a fejlődő országoknak az előírt feladatok teljesítéséhez. (MTI)