Új Magyarország, 1994. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-02 / 51. szám
TV-lemény A Parabola ürügyén Amit e rossz vágányra került műsor okán elmondandó volnék, már ott motoszkált bennem, mikor Betlen János riporter hétfőn este a tévében megkérdezte - ha nem is szó szerint így - a magyar miniszterelnököt: Chrudinákék e sorozatban megmutatkozó vétségeiért nem kellene-e a televízió alelnökét kiakolbólítani? Lakonikus válaszom: nem. Holott a Paraboláról nekem is van véleményem. S az csakugyan nem hízelgő, mint a miniszterelnöké, aki informálisan már korábban kifejezte nemtetszését. Akkor, amikor a korábbi forgatókönyvírónak, az e műsorban sajnos ellehetetlenített Szuhay Balázsnak mondta: jobb szeretné, ha továbbra is ő lehetne e program szellemi irányítója. Nem Szuhayn s nem is Baross Péteren múlott, hogy nem így lett. De azért Nahlik Gábor fejének követelésével várnék egy picinység. Sőt, ha azt nézem, minő, örömtanyát szedett ő rendbe (megengedem: nem hibák nélkül) egy jó esztendő alatt, úgy még azt se zárom ki, hogy lehet neki majdan egy kis szobrocskája, mondjuk a Trianon-emlékmű Szabadság téri hűlt helyén (ha majd a ma ott lévő szovjet hősi emlékoszlop méltó helyére kerül, egy katonai temető elé). Persze, a kis szobrot nem a Parabola megtűréséért, érintetlenül hagyásáért érdemelné. Igaz, e műsorfolyamot csakugyan nem ő találta fel, mint ahogy nem Csúcs László szabadalma a 168 óra. Mindkettő Kádár-kori örökség. Csak míg az utóbbiból a klasszikus szabadelvű értékekhez semmivel se kötődő álliberális kulimász lett, az előbbiből a nemzeti és keresztény eszmevilághoz még véletlenül sem közelítő zagyvalék. S a maga módján mindkettő mételyez. A Parabola a politika terén nemcsak azért veszélyes, mert úgyszólván kizárólag az ellenzékre tüzel (ami önmagában is undorító), hanem azért is, mert egyesek úgy gondolhatnák: a mai kormánynak volna szüksége ilyen „támogatásra". Vagy hogy netán a vezető kormánypárt igényelné: a minden oldalt szellemesen csipkedő politikai szatíra helyett legyen létjogosultsága e szellemtelen vagdalkozásnak. Mindezt persze igazolhatnám a politikai és egyéb ízlésficam parabola béli tárházának részletezésével. De hát a produkció általános silánysága egyszerűen megbénítja a műkritikát, s érvényteleníti a legutóbbi adásban - hosszú idő után - felvillanó szellemesebb fordulatokat is. Így műbírálat híján inkább arról: a TV első számú emberének menesztése helyett mért kérném inkább csak szépen: arra használja Chrudinákot, amire való: külpolitikai műsorok létrehozására. Mert ehhez ért. Ennél nagyobb szigorra azonban nem volnék hajlandó. Mert nem emlékszem arra, hogy midőn a Rádiókabaréban 1992 szilveszterén boldog 1994-et (!) kívántak (mert hogy míg ez a miksai kormány a helyén i van, úgyse lesz boldog év), szóval akkor Betlen riporter megrohanta volna az államfőt, hogy rúgná már oldalba Gombár urat. (Holott ehhez már jó ideje megiolt a miniszterelnöki jóakarat.) Még arra sem emlékszem, hogy miután Hankiss kiebrudalta Pálfy G.-t, és Farkasházyék a vele korábban konfliktusba került Vuity Trtkóval gúnyoltatták a Rádiólabaréban, összetrombitálták volna a Nyilvánosság Klubot vagy a MÍTOSZ etikai bizottságát. Sőt, arra sem emlékszem, hogy mikor ez év őszén a „megismételhetetlen" rádiókabaréban az MDF győzelmét a gazság diadalának minősítette a csasztuska, a 168 óra mestere, a Gondolat-jel bölcse, a társaik tiltakoztak volna, vagy hogy felháborodásukban a mikrofon elé rángatták volna a Nemzetközi Média Intézet - a múlt heti 168 óra tanúsága szerint könnyen lépre csalható - elnökét. De messzebb is mehetek az időben. Mert nem tiltakoztak e bátrak bátrai Kádárnál, Aczélnál, mikor a Parabola időközben elhunyt szerkesztője annak idején Walesát gúnyolta? Mért nem ítélték el a nemes ellenzékiek legalább utólag, a Kádár-rendszer létrejöttének 30. évfordulóját ünneplő Rádiókabarét? Vagy még inkább: mért nem emeltek emlékoszlopot Farkasházynak, akit Csúcs László ugyan nem, de a rádió Kádár-rendszerbeli elnöke bizony cenzúrázott, mikoris a Szent Korona hazatértekor nem engedte adásba az elmésséget: „visszajött a nagypapa hálósipkája". Talán azért, mert ennek megszellőztetéséből kiderülhetettvolna, hogy Kis János mégsem a világ legeredetibb filozófusa? Melczer Tibor A filmgyártás képekben A filmgyártás 100. évfordulójára hat darabból álló CD-sorozatot jelentet meg a Magyar Filmintézet az AULA, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem kiadójával karöltve. A Mozgóképtár címet viselő sorozat - amely Kontár Erzsébet szerkesztő, a Magyar Filmintézet munkatársa szerint vélhetően nem csupán az országban, de az egész világban egyedülálló - első része április végén kerül a boltokba 7500 forintos áron. A számítógépes lemezen felhasználható első CD-n - amelyen közel háromszáz filmrészlet látható - a magyar dokumentumfilm-gyártás mozzanatait kísérheti figyelemmel az érdeklődő, a filmkészítés kezdetétől a tízes évek végéig. A főként a filmgyártásban, oktatásban felhasználandó diszken egyórányi válogatás tárul az ember szeme elé, ezt filmleírások, történelmi események kronológiája és életrajzok egészítik ki. Ezt két történész, Nyírő András és Szakadát István állította össze. A CD azonban szórakozásnak sem utolsó, s vélhetően lexikonként szintén helytáll. Újdonságszámba megy az is, hogy a felhasználónak módja van egy-egy filmrészlet kiemelésére, de kívánsága szerint nyomon követheti a különféle kameraállásokat. A lemez megtekintéséhez 386 SX 25 Mhz processzor, Windows 3.1, VGA 256 színű monitor és CD-ROM olvasó szükséges. A 300 példányban megjelenő hat mini diszk - amely a teljes sorozatot alkotja - a szerkesztő szándéka szerint az év végére kerül a boltokba. -micsi- Politikamentes komédiásdi Márta Istvánt ezúrttal rendezik Márta István zeneszerző és „kapolcsi báró" holnap este az Arany János Színházban rendezőként is bemutatkozik: a Kamarateremben két egyfelvonásost, Federico Garcia Lorka Don Perlimolin szerelme aelisával a kertben és Alekszandr Biok Komédiásdi című művét állította Színpadra. A főbb szerepekben Földesi Judit, Nagy Zoltán, Puskás Tivadar, Andai Kati, Galkó Balázs és Boros Zoltán látható. A bemutató külön érdekessége, hogy az Arany János Színháznak a jelenlegi felállásában ez az utolsó produkciója, így az előadást csak júniusig láthatják az érdeklődők. Mint a nyughatatlan művész lapunk érdeklődésére elmondta: körülbelül öt éve szeretne rendezni. Nagyon sok kísérőzenét írt már színdarabokhoz, filmekhez, tévéjátékokhoz, mérhetetlenül sok előadást és próbát látott, és egy idő után úgy gondolta: jó lenne, ha az így szerzett tapasztalatmennyiség valamilyen módon manifesztálódna egy rendezésben is. Főleg a rendjívül összetett színészvezetés, illetve annak technikája izgatta. „Tulajdonképpen a rendezés nem sokban különbözik a zeneszerzéstől - kommentálja. - Eddig muzsikusokkal, most színészekkel foglalkozom. Nem véletlen, hogy például Ascher Tamás is régóta szeretne komponálni zenét. Minden zeneszerzési technikai állomásnak - a hangszerelésnek, a szólamokban való gondolkodásnak, a polifóniának - ugyanis megvan a maga megfelelője a rendezésben." De ez csak az egyik ok. A másik, hogy Márta már nagyon régóta szeretett volna egy olyan darabot színpadra állítani, amelyben nincs egy gramm politika sem. Ebben a produkcióban csak játszanak a fénnyel, a hatásokkal, a közönséggel és önmagukkal. E két egyfelvonásos látszólag térben és időben távol esik egymástól - Biok 1906-ban, Lorca 1932-ben írta művét, az egyik csikorgó orosz hidegben, lelket dermesztő nyomorban, a másik fülledt spanyol éjszakák, tűz és forróság légkörében játszódik, de mindkét darabot összefogja az öregedő férfi és a fiatal nő kapcsolata. Két ríkattató, nevettető költő-varázsló a szerelemről, a szerelem örök illúziójáról mesél. Szenvedés, öröm, halál, gyilkosság, nevetés, kacagás, misztika, álom? Ahogy Galkó Balázs a bevezetőben elmondta: „Sírhattok és nevethettek. A színház a sírás és nevetés iskolája." „A Blok-darabból már öt évvel ezelőtt kamaraoperát szerettem volna írni - emlékezik Márta. - Szövege mindössze 17 oldal. Ez egy szimbolista-szürrealista költemény, amelyben a szerelmi háromszög nem annyira vásári komédia, mint álomjáték. Olyan drámai költemény, amellyel rengeteg improvizációra adott lehetőséget. Ellentétben a Lorca nagyon szigorúan megírt, kicsit népi-szürrealista drámájával, amely szintén az öregedő férfi és fiatal nő házasságából mutat be négy különböző jelenetet. S mindkét darabon a megoldhatatlanság árad keresztül. Ez a helyzet örök emberi probléma." „Színházba járni még vajon korszerű a film és a televízió korában?" E két egyfelvonásosban erre a Weöres Sándor által feltett kérdésre próbál meg a társulat - Márta Istvánnal egyetemben - válaszolni. (Jávorszky) Földesi Judit, mint Belisa FOTÓ: GYÖRFFY SÁNDOR IV. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM, I 1994. MÁRCIUS 2., SZERDA 11 KULTÚRA Második Frankfurt A Budapest Kongresszusi Központról már a 25. Magyar Filmszemle során is kiderült, mennyire alkalmas egy nemzetközi rangú fesztivál megrendezésének helyszíneként - köszöntötte a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál megrendezésének hírére összegyűlt újságírókat Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Országos Egyesületének igazgatója. Idén, április 23-a és 26-a között a Frankfurti Könyvvásárt szervező igazgatósággal közösen rendezik meg az írott szó nemzetközi fesztiválját. A század elején már volt ilyen nagyszabású rendezvény hazánkban, Budapesten 1913-ban, amikor is az International Publishers Association konferenciáján a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete (MKKE) vendégül látta a világ könyvkiadóit. Az idén megrendezendő fesztivál ötlete már 1990-ben fölmerült, mégpedig a frankfurtiak kezdeményezésére. A Kelet-Közép-Európában bekövetkezett változások ugrásszerűen megnövelték az érdeklődést a térség piaclehetőségei iránt. A fesztivál megvalósítása viszont elhúzódott, mert a szocialista blokk széthullása, a forradalmak győzelmének eufóriája után jelentősen csökkent a nyugatiak érdeklődése a régió iránt. Bár nagy divat hangoztatni, hogy az irodalmat - például a filmmel, vagy a képzőművészettel szemben - „gettóba" zárják a nyelvi korlátok, kiváltképpen a magyarhoz hasonló kis nép esetében, mind a magyar könyvszakma, mind irodalmunk jeles képviselői áttörték ezt a falat. Szimbolikus értékűnek érezhetjük, hogy jövőre lesz az MKKE kettőszáz esztendős jubileuma. A Budapest Kongresszusi Központban 1200 négyzetméternyi standon mintegy félezer cég él a kiállítási lehetőséggel. Ahogy Zentai Péter László is elmondta, magyarországi, határainkon túli magyar kiadók, könyvszakmai egyesületek, nyomdák egyaránt bemutatkoznak, rajtuk kívül nyugat-európai, tengerentúli cégek is részt vesznek a fesztiválon. Az MKKE a magyar és a kelet-közép-európai, a Frankfurti Könyvvásár vezetősége a nyugati és a tengerentúli szervezést vállalta, köszönet jár a segítségért a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak, a Fővárosi Önkormányzatnak, az Európa Tanácsnak, a nemzeti kapcsolatok minisztériumának és a Soros Alapítványnak a támogatásért, amely nélkül aligha várhatnák a kongresszusi központba a nemzetközi könyvszakma színét-javát. A frankfurti szokásokkal ellentétben nálunk már az első naptól kezdve lehetséges a vásárlás. A magyar és a közép-kelet-európai térség képviselői komoly kedvezményt kaptak a négyzetméterenkénti bérleti díj fizetésénél. A fesztivál jelentősége nemcsak abban áll, hogy a nyugati cégek a helyszínen ismerkedhetnek meg a magyar és a „keleti" könyvterméssel. A volt szocialista országok nagy része számára ugyanis iszonyatosak, tulajdonképpen teljesíthetetlenek a Frankfurti Könyvvásáron való részvétel anyagi feltételei, számukra Budapest tranzitpiacként, a Frakfurti Könyvvásár keleti megfelelőjeként, afféle „második Frankfurtként" működik. Ezt a közvetítő szerepet Frankfurt ajánlotta föl nekünk, s ezt el nem fogadni bűn lett volna. Bár még korai beszélni erről, de nemzetközi hírű íróvendégeket is várhatunk a fesztiválra. A hírek szerint itt lesz Tibor Fischer, William Styron, Giorgo Pressburger, Umberto Eco. Utóbbit nemcsak azért várjuk, mert nagy író, hanem mert a könyvára elleni harc egyik nemzetközi élharcosa. Pósa Zoltán Az Óperencián innen Beszélgetés Bodnár István rendezővel Hol volt, hol nem volt... Óperencián innen... címmel januárban indult, s március közepéig tart az első magyar hadtörténeti sorozat, melynek rendezője Bodnár István. Nevét a show és a könynyűzene műfajában jegyezték, jegyzik leginkább. Több mint száz „Egymillió fontos hangjegy", Egri János vetélkedői és számos show-műsor rendezése fűződik a nevéhez. - Egyáltalán nem váltottam műfajt, csupán szerettem volna kipróbálni magam - válaszolta érdeklődésünkre Bodnár István. - Huszonöt éve dolgozom a Magyar Televízióban, ebből tizenötöt rendezőként töltöttem el. Nem akarok beskatulyázódni. Merőben más jellegű feladat volt például, amikor a korona hazahozatalakor, az akkor külön erre a célra létesült sajtóközpontban dolgoztam. Később, a pápalátogatás idején, a máriapócsi helyszín volt az enyém. - Ez azonban új, az eddigiektől lényegében különböző műsor. Ismeretterjesztő dokumentumfilm-sorozat. - Valóban, ilyen még a Magyar Televízióban nem volt. A külföldi, elsősorban nyugat-európai televíziókban, jól ismerik ezt a műfajt, amelyben a magvas mondanivaló pergő látvánnyal párosul., - Az Óperencián innen... remek cím, hisz azonnal felfigyelhetnek rá. Van azonban szimbolikus jelentése is, hisz a magyar hadtörténetet nem a környező országok történetéből kiszakítva, hanem azokéval szerves egységben tárgyalja. - Így igaz. Ez a sorozat a magyar honvédelem története, de nemcsak az. Mindig egy környező nagyhatalom hadtörténete is, amelyben mi hol a kard, hol a pajzs szerepét játszottuk. A magyar honvédség történetét döntően Bécsben, Isztambulban és Moszkvában írták. Ezeken a helyszíneken sokat forgattunk. - Úgy tudom, a téma régen foglalkoztatta. Feltételezem azonban, hogy elképzeléseit egyeztetnie kellett a Honvédelmi Minisztériummal. - így történt. Mégis, mi nem reklámfilmet forgattunk a hivatalos honvédelmi filozófiához. Polemizáló, vitázó, a nézőt gondolkodásra késztető sorozatot akartunk csinálni Molnár György hadtörténész barátommal, aki a téma kitűnő ismerője, a sorozat lelke. - Említette, hogy ilyesmi még nem készült a magyar honvédség történetében. A sorozatnak különlegességéhez méltó utóélete lesz? - Elvileg igen. Kazettán forgalmazzuk majd, s a hadseregben oktatófilmként hasznosítják. A forgatókönyvet diszkre írtuk, így a számítógépes felhasználásnak sincs akadálya. Talán könyv is készül belőle. S. Szigeti Cecília Barokk zene a Fő utcában Rómától Párizsig: Utazás a XVlI. század Európájában címmel holnap este hét órakor a barokk zenei együttesek között méltán nagy hírnévnek örvendő Le Parlement de Musique ad koncertet a budapesti Francia Intézetben. A együttes annak a „régi zeneművek modern olvasatának" elvét követő új zenei mozgalomnak az egyik legkiválóbb képviselője. A különböző kultúrák és gondolatok találkozásának teret adó társulat különböző nemzetiségű tagjai a legnagyobb régi zenei műhelyek tanítványai közül kerültek ki, és ma már a szakma legjobbjaiként tartják számon őket. Számos zenetudóssal dolgoztak már együtt barokk mesterek - Charpantier, Scarlatti, Hasse és Pergolesi - kevésbé ismert vagy kiadatlan műveinek kutatásában, de előadásukban a szakemberek szerint a nagy barokk zeneszerzők és a bécsi klasszikusok munkái is az újdonság erejével hatnak. Jövő hét szerdán este hét órakor - szintén a Fő utcában - Csalog Benedek (barokk fuvola), Léon Berben (csembaló) és Máté Balázs (cselló) Francia barokk zene című koncertjét hallgathatják meg az érdeklődők. Ami az előadókat illeti: a 29 éves Csalog Benedek több barokk együttes - például a Concerto Armonico Budapest és a Quadrifoglio Amsterdam - alapító tagja. Jelenleg Hágában és Budapesten él, és a lipcsei zeneakadémia tanára. A 24 esztendős holland Léon Berben 1989-ben a haarlemi csembalóverseny díjnyertese. Jelenleg a hágai konzervatórium orgona- és az amszterdami konzervatórium csembalónövendéke. Több európai országban - így Magyarországon -, valamint Japánban is fellépett már, játékáról rádió- és televíziófelvételek készültek. Az 1965-ben született Máté Balázs pedig a hágai Királyi Konzervatóriumban Laap der Linden professzornál szerzett művészdiplomát. 1991-ben a Concerto Armonicóval lemezre vette C. P. E. Bach csellóversenyét, melyet 1992 szeptemberében a regensburgi Alte Musik Aktuel a „hónap lemezének" minősített. Jelenleg a budapesti Weiner Leó Konzervatórium tanítványa. (jé)