Új Magyarország, 1994. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-24 / 69. szám

A február 6-i Vasárnapi Hírek be­számolt róla, hogy „immár ha­gyományként" „próbaválasztást" tartottak a MÚOSZ sajtóbáljának résztvevői. Hogy mennyit ér a köz­vélemény eme formálói számára egy-egy magyar szó, az kiderül a ha­gyományos kifejezés ideráncigálásá­­ból, az újdondászi szerepzavarra pe­dig a 401 darabos „szavazattömeg" próbaválasztássá magasztosítása utal. Sokatmondó viszont az ered­mény: 1. MSZP 32 százalék, 2. SZDSZ 19,7 százalék, 3. Köztársaság Párt 10,5 százalék, 4. Fidesz 9,8 szá­zalék, 5. MDF 7,9 száz­alék, 6. NDSZ 5,2 százalék. (Vagy­is az NDSZ-re 21 bálozó voksolt. Poz­sgayék már a par­lamentben érezhetik magukat...) Természetesen nem a választá­sok végeredményére következtethe­tünk mindebből, hanem a MUOSZ- osok pártszimpátiájára. A Népszabadság elnöke, Eötvös Pál február 5-én közzétette lapja vá­lasztási ars poeticáját. Egyebek közt a következők állnak írásában: „A Népszabadság központi szerkeszté­si elve az objektivitásra törekvés, hi­szen olvasóközönsége is elsősorban ezért vásárolja." Lejjebb: „Szellemi­ségünk nem pártokhoz, hanem érté­kekhez kapcsolódik", majd megerő­síti ugyanezt: „A lap az általa prefe­rált értékeket tehát a szellemileg hozzá közel álló politikai erőkön is kritikusan számon kéri." Gyönyörű elvek, lássunk néhány gyakorlati példát! Tavaly október 14-én pattant ki a Magyar Nemzetben az emlékezetes MSZP-székházügy. Az NSZ (és a Magyar Hírlap) sietett nyilvános­ságra hozni az MSZP véleményét az ügyről. Derék dolog, le is hozták Máté László pénztárnok sajtótájékoz­tatójának üzenetét, majd mindkét lapban megjelent, hogy „informáci­ójuk szerint" a Fidesz egyik cége ér­deklődött korábban az egyik hírbe hozott ingatlan iránt, ám végül nem vette meg. Mindkét lap közölt név­sort is a csúnya fideszes vállalkozók­ról. Aki látta a tévé erről szólt hírmű­sorát, az láthatta Máté László pénz­tárnokot, amint „sejti", honnan jött az MSZP elleni támadás. „Mond­jam, ne mondjam?"- kérdezte az új­­ságíróktól. Végül interjú jelent meg M­­áté Lászlóval, amelyből megtud­hatta a nagyérdemű, hogy ez az ál­dott jó ember társadalmi munkában pénztárnokolja az MSZP-t. * Idén február elején ült át Molnár Tibor képviselő az SZDSZ-ből a füg­getlenek közé, miután elfogadták az SZDSZ választási programját, amellyel ő több ponton sem tud azo­nosulni. Ez az NSZ-ben 14 sort érde­melt. Interjúról szó sincs, nézetei, ér­tékrendje nem érdemes a közlésre. Az NSZ március 3-i számából ki­derül, hogy „Árulókat" keresnek a KDNP soraiban. Ez a kis tudósítás­gyöngyszem arra sarkallja az olva­sót, hogy a legjobb Kádár-kori refle­xeit újraélesztve olvasson, vagyis a sorok között. Mit tudhatunk meg? Hogy van valaki a KDNP-ben, aki információkat szivárogtat ki az NSZ-nek (s még ki tudja, kinek), amit Surjánék rosszallnak persze. Az informátor azóta is informálja a­­ kit is? Akadékoskodásnak tűnhet, ám mégis meditáljunk el kicsikét azon, ki lehet ez az ember, és miért informálhat. Kézenfekvő lehetősé­gek a következők: 1. az informátort busásan megfizetik árulásáért, 2. fel­élesztettek egy mélyhűtött ügynö­köt, 3. valakiről tudnak valamit, amivel zsarolják. A haszontalan ta­lálgatás helyett térjünk inkább vissza az NSZ-hez: milyen erkölcs engedi meg, hogy így készítsen va­laki újságot? Méltó-e a „tekintélyes, komoly lap" minősítésére egy ilyen nyomdatermék? Heti Világgazdaság, 1993. május 1., Párt­pénzügyek Magyaror­szágon. A lap a pártok zárómérleg­közzétételi kötelezettségével kap­csolatban ironizál az MDF-en: „... eb­ből a szempontból az MDF a minta­párt, ennek gazdasági vezetői feltűnően ügyelnek arra, hogy ne késsenek a mérleggel." Két mondat­tal odébb: ,...a nagyobb pártok közül az SZDSZ például máig nem jelen­tette meg hiteles 1991-es mérlegét." Ezt nevezem tárgyilagos újságírás­nak; az egyik pártot kigúnyolni tör­vénytisztelő magatartásáért, a másik törvényszegése fölött pedig rosszal­lás nélkül napirendre térni. Persze nem kell meglepődnünk, elég egy pillantás a HVG impresszumába (Pe­tő András, Vásárhelyi Júlia), és máris érthető minden. A cikk egyébként megemlíti, hogy az MSZP-nek van a legtöbb vállalko­zása, ám - mielőtt még elszabadulna az olvasó fantáziája - rögtön közli azt is, hogy ezek 1991-ben csupán 4,6 millió forint bevételhez juttatták alapító gazdájukat, a pártot. „Csak púp a hátunkon - mondta kérdé­sünkre az MSZP egyik vezetője, aki szerint pártja - amely a többiekhez képest egy egész kft.-birodalom gazdája - szeretne gyorsan megsza­badulni a cégeitől." Mily sajnálatos, hogy az olvasó nem tudhatja meg, ki is ez az MSZP-vezető!­­ Miután egybelapátoltunk né­hány, látszólag össze nem függő apróságot a szocialista-liberális la­pokból, térjünk át a pártokra. Hajdú János, a kétsoros gombolású egykori Hét-nacsalnyik MSZP-színekben in­dul a választásokon (Csongrád me­gyében). A február 10-i NAP TV-ben interjút adott, amelyben a Csoóri Sándor által is képviselt nacionalista szellemet tette felelőssé az etnikai vérengzésekért, amilyen például Boszniában folyik. A Magyar Hírlap március 2-i számában reflektált Kósa Ferenc MSZP-képviselő és -jelölt. Előbb élesen elhatárolta magát Haj­dútól, majd kifejtette, hogy Csoóri emlékezetes Előszavának igaza ma is érvényes, és: „...ezekkel az elvek­kel magam is maradéktalanul egye­tértek. Emberként, magyarként és természetesen bizonyos baloldali demokratikus eszmékhez kötődő szocialista képviselőként is, hiszen ezek az alapelvek lényegüket tekint­ve megtalálhatók az MSZP prog­ramjában és céljaiban." Íme tehát két MSZP-s képviselője­lölt, homlokegyenest ellenkező nézetrendszerrel. Vajon melyik a hi­telesen MSZP-s? Tegyük hozzá eh­hez, hogy a párt „Békési-programja" bővelkedik liberális gazdaságpoliti­kai elemekben, viszont az országos listán éppen Békésit előzi meg Nagy Sándor szakszervezeti vezér, aki a munkavállalók antiliberális gazdasá­gi érdekeinek harcos szószólója. Em­lékezzünk Horn Gyula tavaly au­gusztus végi fizetett hirdetésére is (véletlenül épp az NSZ, a Magyar Hírlap és a Népszava hasábjain), amelyben minden rétegnek beígért minden jót. Az NSZ számára mindez nem té­ma. Hogyan is fogalmaz Eötvös Pál? Az NSZ­K az általa preferált értéke­ket... a szellemileg hozzá közel álló politikai erőkön is kritikusan szá­mon kéri. „Hogy ez a credo mennyit ér, az kiderül a fentiekből. S tulaj­donképpen ez az érdekes: mi az, amit eme lapok igen tájékozott ve­zetői tudnak, mégsem engednek megjelenni, illetve szépen agyon­hallgatnak, ha egyszer véletlenül ki­tudódik. Az MSZP 1992-es összbevétele 414 319 ezer forint volt, amiből „egyéb bevétel" 224 853 ezer forint, a pártvállalkozásoktól elvont nyere­ség pedig 22 881 ezer forint (Magyar Közlöny 1993/51. szám). Ezzel a pár­tok bevételi rangsorában az MSZP a második volt az MDF mögött, de az MDF-nek 245 050 ezer forint volt az állami támogatása, míg az MSZP-é csupán 139 420 ezer forint. (Magyar Közlöny 1993/46. szám). H Hasonlít­­suk össze mindezt a HVG idézett cikkével! Mint már láttuk, Máté László MSZP-pénztárnokot ismerik az NSZ-nél és a Magyar Hírlapnál és­­ ne kerteljünk - a HVG-nél is. Hogy, hogy nem, őt és vállalkozásait, kap­csolatait nem „oknyomozzák" - vag'­jon miért? Nem gyanús nekik, hogy Máté László társadalmi munkában „pénztárnok" (azaz főkönyvelő) a majdnem félmilliárdos bevételű MSZP-ben. Ugyancsak Máté László jegyezte „az MSZP mint az MSZMP gazdasági jogutódja" 1989. évi pénz­ügyi zárómérlegének módosítását is (Magyar Közlöny 1993/70. szám), amelyben 2294 millió (!) forint bevé­tel mellett 473 540 ezer forint a hi­ány. (Azért ne fakadjunk sírva, a halmozott többlet még mindig 428 millió volt - de szeretnék én gazda­sági jogutód lenni, „társadalmi munkában"!) Szívesen olvasnék az Eötvös Pál ígérte kritikus szellem­ben fogant NSZ-cikket arról is, hogy miféle alapítványokban játszik sze­repet Máté László, illetve miért állít­ják vállalkozók (nevüket természe­tesen mélyen titkolva), hogy tíz- és százmilliós ügyleteket tud elintézni vagy letiltani egy-egy telefonnal. Ne feledjük: Hajdú Jánost Horn segítette a svájci nagyköveti székbe. Ő volt a „legnagyobb magyar" a banktitok hazájában a Németh-kor­­mány és a „spontán privatizáció" idején. Az új külügy az elsők közt menesztette, ám ki tudja, mi van a fejében. Lehet, hogy tud az 1989-es MSZMP-mérleg hiányairól is ezt­­azt... Naiv ember, aki csodálkozik azon, hogy Hajdú megüzente Horn­nak: nem lép vissza a képviselő-je­löltségtől. Summa summarum: a hivatalos és a szóbeli információk mind egyet támasztanak alá: az MSZP mögött áll a legnagyobb hatalmú tőkéscsoport szép hazánkban. Ebben nincs semmi kivetnivaló. Egy tőkés országban mi sem természetesebb, mint hogy tő­késcsoportok állnak a pártok mö­gött. Még abba sem bonyolódnék be­le, hogy ezen csoportok vagyonának mekkora hányada származik párt­vonalon elprivatizált közvagyonból. Hagyjuk a múltat, ahogyan ezt az NSZ is üzeni nap mint nap. Hanem a jövő - azt is hagyjuk? Hogyan egyeztethető össze a tőkés magatar­tás a munkavállalóknak lépten-nyo­­mon tett szociális ígéretekkel? Száza­dunkban sokszor bevált stratégia: légy jóban a tőkével, és nyerd meg szociális ígéretekkel a tömegek tá­mogatását! Ezt követi az MSZP is, je­löltjei közt szakszervezeti vezérek­kel és munkaadók prominens képvi­selőivel, zsebében a magyar tőke je­lentős hányadával. Ahogy Adolf Hitler mondta: Millionen stehen hin­ter mir. És ahogy névrokonom írta: „Hé munkás! Hé bércseléd! / Meghí­vott a tőke!" Szegény névrokonom közelről ismerte ezt a mentalitást, ezért ajánlhatom nyugodt szívvel mindenkinek, aki szépen hangzó vá­lasztási ígéreteknek készül bedőlni, a fenti vers két másik sorát is: „Kiki ezer egeret / kap a mezőn - fogja meg!" A vers mottója pedig: „Tőke és Fasizmus jegyesek / Minden külön értesítés helyett." Hogy jön mindehhez Kósa Fe­renc? Ne feltételezzük a Magyar Hírlapról, hogy hetekig elfektette egy országgyűlési képviselő ilyen horderejű írását. Bizonyára nem já­runk messze az igazságtól, ha arra gyanakszunk, hogy az MSZP „naiv vonala" késve eszmélkedik: csupán jelmezül szolgálnak a nagy választá­si álarcosbálban. Kósa Ferenc, Szűrös Mátyás és Vitányi Iván és a hozzájuk hasonlók a báránybőr szerepét töltik be a farkasok testén. Hogy a baloldaliság csupán festék az MSZP páncélzatán, azt pon­tosan jelzi a pártnak a többi baloldali mozgalomhoz való viszonya. Példá­ul a szocdem párt hosszú haláltusája, amelynek okait Király Zoltánék - ígé­retük ellenére - máig nem tárták fel, sőt a választási kampány kezdetére (minő véletlen) ismét működésbe lé­pett a szalámizógép... Igen elgondol­kodtató az is, hogy a baloldali érté­kek iránt oly fogékony lapok furcsa­mód határozottan távolságtartók a Munkáspárttal szemben. Az MSZP, akárcsak ezek az újságok, igen szűk teret enged a nem MSZOSZ-szak­­szervezeteknek - ez is véletlen csu­pán? A baloldaliság szép dolog, de csak MSZP-jelmezben szabad meg­jelenni a választásokon... (Befejező rész a holnapi számunkban)­ttila József parc a választások A nagy politikai álarcosbál Nem gúnyolódni kívántam ezekkel a pár­huzamokkal, hiszen a bennük kifejtett ja­vaslatok elengedhetetlenek a kormányzás­hoz. Valószínű, hogy ha ezt az összehason­lítást más pártok értékelhető programjaival is elvégeznénk, nagyon hasonló eredmény­re jutnánk. Az itt felsoroltak mind a rend­szerváltozás és a szociális piacgazdaságra való áttérés alapelemei, és ha az MSZP ezek­hez közeledett, csak igazolja politikusainak egyre gyakoribb kijelentéseit elszánásukról, hogy a keresztényszociális értékekhez kí­vánnak közelíteni. Csak éppen azt nem tud­ni, hogy akkor mi értelme volna a jelenlegi kormányt velük felváltani? Ez a kormány ugyanis ezt teszi, ezt kívánja továbbvinni, és biztosra vehető, hogy nem fog visszarende­ződési kísérletekbe bonyolódni. A szocialis­táktól viszont támogatóik éppen azt várják, hogy hatalomra kerülve majd a szociális de­magógok által követelt, régen megbukott szocialista világot hozz­ák vissza az egyen­­lősdivel, az államszocializmussal és a többi csődött mondot rekvizítummal együtt. Az MSZP programjából az is világosan ki­tűnik, hogy semmiféle gazdasági és szociális csodatételre nem lesz képes. Íme: „Olyan gazdaságpolitikát ajánlunk, amely két év alatt megállítja a hanyatlást... és megteremti... évi 1-3 százalékos növeke­„Megszüntetjük a Tankerületi Oktatásügyi Központokat." „Intézményesíteni fogjuk a társadalmi párbeszédet a törvényalkotás folyamatá­ban." Ez bizony a régi szép bolsevista idők gyakorlata a parlament megbénítására. A többi aztán már megy magától. „Fenntartás nélkül elfogadjuk az egyhá­zak jogát a visszajuttatott ingatlanokhoz." A többihez, a még vissza nem juttatotthoz csak fenntartással? Aztán: elismerik az egy­házak szerepét a betegek, idősek, elesettek támogatásában, az oktatásban. „Ehhez az egyházaknak is meg kell kapniuk a költség­­vetési hozzájárulást." Ehhez! És a hitélettel mi lesz? Sem támogatás, sem adótérítés? Mi­ből élnek majd meg a kifosztott egyházak? Kifosztott híveik adományaiból? Ezek azok a pontok, amelyekkel sikerül megingatni az egész program őszinteségét. El lehet mélázni azon, hogy mi a szava és szerepe a hívő tagozatnak egy ilyen prog­ram létrejöttében? Ha egy irodalmi idézettel kezdtük, egy másikkal zárhatjuk a program elemzését. Egy réges-régi kritikus mondta valamikor egy epigon író gyengécske regényéről: „Ami jó benne, az nem eredeti. Ami eredeti, az meg nem jó." Dessewffy László IV. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM ^ 1 / 1] 1994. MÁRCIUS 24., CSÜTÖRTÖK 13 ÁLLÁSPONT Előre­­ a­dUmnt II . 1 LI. I LI^»1.^11. 1 V» ^ L« y_] •-» ^1­­ ^ «-kV ^ A /^1 ^'*•4­^1/'0*^1 /^/^ ^C? M Mielőtt az igen tisztelt olvasó felháborodnék a profán párhuzamba állítás miatt, bátorko­dom előrebocsátani egy ősrégi bölcsességet, amelyet Herczeg Ferenc író-képviselő vetett papírra, egy hajdanvolt, viharos kormány­változásra visszatekintve: „A Wekerle-kor­­mány... újból bebizonyította a világnak, hogy Ferenc József király alatt százfélekép­pen lehet beszélni, kormányozni azonban csak egyféleképpen lehet." Ez az alaphelyzet a századelő óta sem sokat változott. Minden kormány csak abban az utcában tud előre­tapogatózni - jó, ha nem hátra -, ahová el­ődje bevitte, így aztán a pártok százfélekép­pen beszélnek mindaddig, míg a kormány­zás átvételének napja veszélyes közelségbe nem kerül. Nézzük, mi van akkor? Március elején megjelent az MSZP rövid, magát jól olvastató programja. És mert nem bírok ellenállni a kezembe kerülő pártprog­ramok varázsának, azonnal elmerültem az ingerlő csemege élvezetében. Amint azon­ban haladtam előre, egyre inkább elhatal­masodott rajtam egy érzés, mintha én ezek­nek a dolgoknak java részét olvastam volna már valahol. Horn Gyula pártelnök mostanában több­ször is említette, hogy az MSZP a szociális piacgazdaság megvalósítására törekszik. Ez a fogalom eddig leginkább a keresztényde­mokrata pártok frazeológiájából volt isme­rős. Nem tudom, foglalkozik-e más is az összehasonlító pártprogramelemzés tudo­mányával, ezért elnézést kérek az ide törté­nő kiruccanásért­ eme­­lés feltételeit." A forint elértéktelenedését négy év alatt 15-20 százalék közé szorítjuk le. „A külső adósság törlesztéséhez nélkü­lözhetetlen legalább évi 1-1,5 milliárd dollár működő tőke beáramlik az országba." „Rö­vid idő alatt megállítjuk a mezőgazdasági termelés csökkenését." „A munkanélküliek számát 1998-ra félmillió körülire csökkent­jük." „A jóléti kiadások csak szerény mér­tékben bővülhetnek." „A nyugdíjak lépést tartsanak legalább a nettó átlagkeresetek emelkedésével." „Az elszegényedés folya­mata legkorábban a következő kormányzati időszak végére állítható meg." Ezzel akarják kielégíteni a demagóg követelődzést? Ezek csupa olyan ígéretek, amelyeknek bekövetkezése már most előrelátható, sőt ilyen folyamatok a mostani koalíciónak kö­szönhetően már megindultak, és mini­mumként akkor is teljesülnek, ha a jelenle­gi politika folytatódik. Ha csak a munkanél­küliséget nézzük, a világméretű recesszió visszafordítása vagy nálunk a falusi gazda­ságok lábra állása felszippantja a remélt száz­ötvenezer embert, viszont félő, hogy az a félmillió tartósan megmarad, mert nem tud, vagy nem is akar dolgozni. Amint nem dolgozott kapun belüli minőségben sem. Ennyit ér a többi prognózis is. Vannak viszont olyan gyanús elképzelé­sek, amelyek igenis a visszarendeződés szándékát jelzik: „Az állam kötelezettségé­nek tartjuk... a világnézetileg semleges ok­tatás biztosítását. Állami iskolákban elle­nezzük a tanrendbe illesztett hitoktatást..." Kereszténydemokrata Néppárt: Nélkülözhetetlen a gazdaságpolitikai irányváltás. Szükségesnek tartjuk a privatizáció tervezett, ellen­őrzött, hatékony végrehajtását. ...Hívei vagyunk... a versenyképes termékszerke­zet... kialakításának... Folytatjuk az állami vagyon magánkézbe adását... a versenyképes magyar termékek piacának megőrzé­se érdekében... Az állami földeket és erdőket önkormányzati tulaj­­donba kell adni. Működő vagyont juttatunk az önkormányzatoknak... Támogatjuk a jelenlegi szövetkezetek... továbbfejlő­dését. A KDNP elismeri minden törvényes vállalko­zási forma szabadságát a mezőgazdaságban... ...Szükségesnek tartjuk... a külpiacra jutás feltétele­­inek javítását... Közhasznú munka... programokkal széles körűvé tesszük a tartósan munkanélküliek foglalkoztatá­sát... Ösztönözni kell az energiatakarékos... technológiá­kat... a mezőgazdaságban a környezetkímélő mód­szerek eiterjesztését... ...Szükségesnek tartjuk... a jövedelemtípusú adó­zásról a fogyasztási típusú adóztatás irányába tör­ténő elmozdulását, a felhalmozott nagy vagyonok megadóztatását... Szükségesnek tartjuk az államháztartás újraszabá­lyozását... Megkülönböztetett figyelmet kívánunk fordítani az államháztartás reformjára... ...A gyógyító tevékenységben kapjon egyre na­gyobb teret a magánorvosi ellátás. ... Segítsük a magánrendelők létrejöttét... ...A fiatal házasok első lakásának megszerzéséhez nyújtott... támogatást... adókedvezményekkel is nö­velni kívánjuk... A gyermekek... 16. életévükig, távlatilag 18. éves korukig tartó tankötelezettség keretében vegyenek részt általános közoktatásban. Növelni kívánjuk az általános, egységes alapképzés időtartamát, mind szélesebb körben esélyt adva a középfokú végzettség megszerzésére. Az egyházak által fenntartott, és a közjót szolgáló intézményeket..., az állami, illetve önkormányzati in­tézményekkel azonos mértékű anyagi támogatás­ban kell részesíteni. Nagyra értékeljük az egyházak szerepét a betegek, idősek... támogatásában, elismerjük tevékenységü­ket az oktatásban. Ehhez... meg kell kapniuk a költ­ségvetési hozzájárulást. Módosítani kell az önkormányzati törvényt... ... Kezdeményezzük az önkormányzati törvény mó­­dosítását. ... Rendeznünk kell a viszonyunkat szomszédaink­kal... ... Megbékélést ajánlunk Magyarország szomszéda­inak. Magyar Szocialista Párt: Fordulatot a gazdaságban!... Gyorsított ütemben folytatjuk a gazdaság átalakítását... Agrárpolitikánk szövetkezetbarát...ugyanakkor azo­nos jogokat, feltételeket teremt... valamennyi mező­­gazdasági termelő és tulajdonos számára. ... Kezdeményezni fogjuk... a magyar áruk piacra ju­tási feltételeinek javítását. A munkahelyek teremtését... az infrastruktúra fej­lesztésével és közhasznú munka révén támogatjuk. Erőinket... a környezetkímélő és energiatakarékos technológiák elterjesztésére kívánjuk összpontosíta­ni. ... Csökkenteni kívánjuk a személyi jövedelemadó súlyát és növelni a fogyasztást terhelő adók ará­nyát... a vagyon gyarapodását... adóval terheljük meg. A fiatalok számára az első lakáshoz jutást kedvez­ményes hitelkonstrukciókkal fogjuk támogatni.

Next