Új Magyarország, 1994. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-01 / 76. szám

IV. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM II 1994. ÁPRILIS 1., FENTEK tudósítás Ma nyújtjuk át csatlakozási kérelmünket Elsőként­­ Európához (Folytatás az 1. oldalról) Görögország ez év január elsején vette át az EU soros elnöki poszt­ját. Az EU tagjai félévenként, ro­tációs alapon váltják egymást az elnöki funkcióban. Miután ta­valy ősszel a baloldali irányzatú Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) a parlamenti válasz­tások után átvette a hatalmat, bi­zonyos fenntartások támadtak Brüsszelben. Az első három hó­nap azonban csak kisebb feszült­ségekkel telt el. Ezeknek fő oka: Athén változatlanul kitart állás­pontja mellett, hogy az egykori Jugoszlávia köztársasága, Mace­dónia ne használja ezt az elneve­zést és a macedón szimbólumokat - többek között a tizenhat ágú csil­lagot -, mert ezek a görög kultú­rához kötődnek, és magukban rej­tik a területi igény lehetőségét. Többek között e témák is szó­ba kerültek Ion Iliescu román el­nök itteni tárgyalásain. A román elnököt vendéglátóján, Konsz­­tantin Karamanlisz elnökön kívül fogadta Andreasz Papandreu mi­niszterelnök is. A kiadott sajtó­­közlemény szerint Iliescu úgy vélekedett, hogy Szkopjénak fel kellene hagynia a macedón szimbólumok és elnevezések használatával. Bennfentes athé­ni körök azonban tudni vélik, hogy Iliescu a tárgyalások alatt nem annyira a macedón kérdést, hanem hazájának az EU-hoz va­ló viszonyát helyezte előtérbe. Nem valószínű azonban, hogy­­Athén vállalná Románia „mene­dzselését" Brüsszelben, hiszen Bukarest megítélése kérdéses az EU főhadiszállásán, ezenkívül Görögország nem akarja újabb konfliktusokkal terhelni kapcso­latait Brüsszellel. A diplomáciai naptár szerint a magyar külügyminisztert az el­képzelések alapján rövidesen követi a lengyel diplomácia ve­zetője, aki a volt szocialista or­szágok közül másodikként adja át hazája Európai Unióhoz való csatlakozási kérelmét. Ma min­denesetre Jeszenszky Géza kül­ügyminiszter teszi meg ezt a lé­pést­­ a kelet-közép-európai or­szágok közül elsőként. G. Fehér Péter Milliós tüntetés Macedóniáért és ellene A görögországi Szalonikiben pél­dátlan méretű tüntetés volt tegnap amiatt, hogy az Európai Unió nyo­mást gyakorol Athénra a Macedó­nia elleni kereskedelmi blokád fel­oldása érdekében. Különböző becslések szerint másfél-kétmillió ember vett részt a demonstráció­ban, amelyre az Egyesült Államok­ból, Kanadából, Ausztráliából és több európai országból is érkeztek delegációk. Görögország hat héttel ezelőtt vehetett be kereskedelmi bloká­dot Macedónia ellen, megtiltva számára a szaloniki kikötő hasz­nálatát, amelyen keresztül Ma­cedónia kereskedelmének és olaj utánpótlásának 80 százaléka bonyolódott. Athén azt szeretné elérni, hogy Macedónia változ­tassa meg elnevezését, alkotmá­nyát és zászlaját, továbbá szava­tolja, hogy nincsenek területi igényei Görögország Macedónia elnevezésű tartományával szemben, ahol 2,5 millió görög­­országi macedón él. Az EU e héten a kereskedelmi blokád feloldására szólította fel Athént, s kilátásba helyezte, hogy ellenkező esetben Görög­országot a luxembourgi székhe­lyű Európai Bíróság elé idézik. Oroszország rendezné tartozásait (Folytatás az 1. oldalról) A plenáris tárgyaláson a két kor­mányfőn kívül magyar részről Je­szenszky Géza külügyminiszter, Ká­dár Béla külgazdasági, Schamschula György közlekedési és Latorcai Já­nos ipari miniszter vett részt. Az orosz küldöttségben Vlagyimir Bulgak távközlési, Oleg Davidov külgazdasági, Vitalij Mihajlov atomenergetikai miniszter, vala­mint Andrej Vavilov pénzügymi­niszter-helyettes és Szergej Krilov külügyminiszter-helyettes foglalt helyet. A konzultáción elhangzottakat Herman János külügyi szóvivő fog­lalta össze. Mint mondta, főként a gazdasági kontaktusokra összpon­tosították figyelmüket. A két kor­mányfő egyetértett abban, hog mielőbb le kell zárni a múltból még visszamaradt, nyitott kérdé­seket, majd a figyelmet a gazdasá­gi kapcsolatok gyors, hatékony fellendítésére kell fordítani. Az orosz adósságokról mind­két félnek az az álláspontja, hogy ezt a kérdést is mielőbb rendezni kell. A tárgyaláson a fennálló 850-900 millió dolláros tartozás rendezésének több mó­dozata is szóba került, például megemlítették annak lehetősé­gét, hogy magyar vállalkozók, vállalatok tulajdonhoz jussanak Oroszországban, részt vegyenek az ottani privatizációban. Szóba került az úgynevezett nem ke­reskedelmi jellegű szolgáltatá­sok igénybevételének, illetve gépipari szállításoknak a lehető­sége is. Az esetleges újabb fegy­vervásárlás is felvetődött, bár a magyar fél a hangsúlyt inkább az adósság rendezésének olyan módozataira helyezi, amelyek elősegíthetik a gazdasági kap­csolatok élénkítését. Herman János szerint remény van arra, hogy még a ma befeje­ződő látogatás alkalmával meg­állapodást írnak alá az orosz adósság rendezéséről. Abban máris egyetértett a két kormány­fő, hogy az adósság rendezésé­ben korszerű piacgazdasági megoldásokat célszerű alkal­mazni, ami egyben a gazdasági kapcsolatok él­énkítésére is jóté­konyan hatna. A kormányfők egyébként megelégedéssel nyugtázták, hogy megállt a két ország közötti kereskedelem visszaesése. Csernomirgyin utalt arra: Magyarország jelenleg a hetedik helyet foglalja el Orosz­ország külföldi gazdasági part­nereinek sorában, s Moszkva ar­ra számít, hogy Magyarország előbbre lép ebben a rangsorban. A tárgyalásokon a magyar­orosz alapszerződés ügyével is foglalkoztak. Viktor Csernomir­gyin szerint most jó esély van ar­ra, hogy az új törvényhozás megerősítse az alapszerződést. (l. i. b.) Az orosz vendéget tegnap Göncz Árpád köztársasági elnök is fogadta. A megbeszélésen elhang­zottakat összefoglalva Faragó András elnöki szóvivő elmondta: a magyar államfő hangsúlyozta, hogy meggyőződése szerint javít­ható a magyar-orosz gazdasági­kereskedelmi kapcsolatok színvo­nala. Noha a magyar gazdaság a nyugati kontaktusok kiépítését te­kinti elsődlegesnek, Budapest nem feledkezhet meg a kelet-eu­rópai, ezen belül az Orosz Föde­rációhoz fűződő kapcsolatok bő­vítéséről sem. Az államfővel folytatott meg­beszélés után az orosz kormány­fő megkoszorúzta a szovjet ka­tonák Szabadság téri emlékmű­vét, majd a magyar hősök em­lékművét a Hősök terén. Az orosz kormányfő ma a ma­gyar gazdasági és pénzügyi élet képviselőivel találkozik. A ter­vek szerint délután számos do­kumentumot írnak alá a Parla­mentben. Némelyik megállapo­dás szövegén még a látogatás ideje alatt is dolgoznak a szakér­tők. (MTI) Román javaslat magyar politikusoknak Legyen vízumkényszer Adrian Nastase, a román képvise­lőház elnöke, tegnap a Rompres hírügynökségnek adott nyilat­kozatban azt javasolta, hogy a ro­mán külügyminisztérium vezes­se be a vízumkötelezettséget a magyar állampolgárok birtoká­ban lévő diplomáciai útlevelekre, hogy „azokat, akik még nem ér­tették meg eléggé, mit jelent a ro­mán állam szuverenitása egész területe fölött, megtanítsuk er­re". Nastase állásfoglalása előtt a román külügyi szóvivő szerdán közölte: arra kérték a magyar külügyminisztériumot, tisztáz­za, mi a jellege annak a látoga­tásnak, amelyet Entz Géza, a Ha­­tárontúli Magyarok Hivatalának elnöke tesz Romániában. Entz Géza az MTI tudósítójának kér­désére még Adrian Nastase nyi­latkozatának közzététele előtt elmondta, hogy - éppen a félre­értések elkerülése végett - a ro­mán külügyminisztériumot el­őre tájékoztatta a magyar fél a látogatás teljes programjáról. A látogatás annyiban volt magán­jellegű, hogy nem a román állam volt a meghívó, ám ugyanakkor az RMDSZ hivatalos meghívásá­ra ejtették meg. Adrian Nastase véleménye szerint Entz Géza magánsze­mélyként csak turistaprogramot bonyolíthatna le, nem adhatna át kitüntetéseket, nem vehetne részt politikai találkozókon, hogyha pedig ez a programja, ilyesmire csak hivatalos látoga­tás keretében, a román hatósá­gok közreműködésével kerülhet sor. Magyarországon választási kampány folyik, ezt nem szabad kiterjeszteni Romániára - mon­­dotta Nastase. ----------------Ám- Osztrák fellélegzés, tanulság Bécsi tudósítónktól: Ausztria megbízottja végre aláír­hatta az ország belépéséről az EU-val a hónap elején kötött, s a tizenkét tagállam kormánya ál­tal most jóváhagyott megállapo­dást, és a brüsszeli hírre felléle­­gezhetett az osztrák politikai közvélemény, de a háromhetes huzavonát Bécsben intő jelnek is tekintik. Az Európai Miniszterta­nácson belüli vétójog ügyében született „ioanninai kompro­misszum" nem oldotta meg, csak elnapolta a válságot - mu­tatnak rá a bécsi lapok. Az ekörül kirobbant vihar csak előjátéka volt a Közösség intézményi rendszeréről 1996-ban esedékes vitának, amelyre Ausztriának a maga területén tisztázásra váró kérdések megoldásával kell fel­készülnie. Mindenekelőtt egy világos külpolitikai koncepció kidolgozásával, annak eldönté­sével: mennyiben támogatja majd Bécs az Európa Parlament szere­pének felértékelését, s mennyiben a regionális politikáét. Nehéz leckét ad fel a csatlako­zás az alkományjogászoknak is. „A hazai jogrendszerbe való, ed­dig példátlan beavatkozásról van szó. Valóságos jogi szűzföld feltörése vár ránk" - állapította meg az alkotmánybíróság elnö­ke. „Ausztria szuverenitásának négyötödét le kell adnunk Brüsz­­szelnek" - véli a parlament al­kotmányjogi bizottságának sza­kértője. Az osztrák alkotmánybí­róság „monopóliuma" megszű­nik, hatáskörét az Európai Tör­vényszékkel megosztva gyako­rolja majd. Vitatott az osztrák „örökös semlegesség" jövője is. Fischer parlamenti elnök szerint a lényegben nem lesz változás: Ausztria területén továbbra sem állomásozhatnak idegen csapa­tok, s az ország nem vesz részt más államok háborús összeütkö­zéseiben. A Zöldek vezére ezzel szemben úgy látja: Bécs az EU- tagsággal „gyakorlatilag feladja semlegességét". A csatlakozás ausztriai előké­szítésének törvényhozási me­netrendje lényegében kész: a parlament illetékes bizottságai április 18. és 26. között vitatják meg az alkotmány „EU-belépési cikkelyét", 27-én hallgatják meg a kormány e tárgyú jelentését, majd május 5-én (amennyiben az Európa Parlament előző nap jóváhagyja a csatlakozási egyez­ményeket) a törvényhozás dön­tést hoz a népszavazás megtar­tásáról, amelyre június 12-én vagy 19-én kerül sor. Többségi támogatás esetén az ország - ha akkor a Közösség kibővítését a tizenkét EU-tagállam parlamentje is rati­fikálja - 1995. január 1-jével az Unió tagja lesz. Az út odáig, bécsi megfigyelők szerint, korántsem tekinthető si­mának. Nagy kérdés, meglesz-e a szükséges többség az Európa Parlamentben, amelynek újra­választását éppen a kritikus idő­szakban előkészítő kampány a képviselők egy részét megaka­dályozhatja a sorsdöntő szava­záson való részvételben, mások pedig - akár a kibővítéssel, akár az EU-vezetéssel szembeni ellen­érzésből - nemmel is szavazhat­nak. Biztosra az ausztriai nép­szavazáson sem mehetnek a be­lépés hívei, jóllehet a felméré­sek szerint több lesz az igenlő szavazat. erényi György Leszámolás a washingtoni egyezmény után Zágrábi tudósítónktól­ A washingtoni egyezmény - amely az addigi, Bosznia feldara­bolására irányuló horvát politika végét jelentette - heves leszámo­láshoz vezetett Zágrábban. Para­dox módon az ügy első áldozata Josip Mamik, aki a kormánypárton belül azelőtt is a feldarabolás ellen foglalt állást. „Vétkessége" első pil­lantásra megállapítható: a hibás politika felelőseinek megnevezé­sét követelte, ahelyett, hogy elfo­gadta volna a hivatalos álláspon­tot, amely szerint Washingtonban megerősíttetett az addigi politika helyessége. „Az egyik oldalon fél­millió HDK-tag (a kormánypárt - a szerk megj.) áll, a másikon ő (Mano­­lic) egymaga" - jelentette be sajtó­­tájékoztatóján Jure Radic, a Horvát Demokrata Közösség főtitkára, ez­által bizonyítva, hogy a párton belül nincs nézeteltérés, törés a kérdésben. Maga Manolic úgy vélekedett, hogy a vele való leszámolás a washingtoni egyezménnyel szemben álló háborús uszítók­­nak tett engedmény. Az összetű­zés oka tehát világos. De nem le­hetett volna békésebben megol­dani? - teszik föl a kérdést a zág­rábi megfigyelők, azon töpreng­ve hangosan, miért döntött Franjo Tudjman elnök úgy, hogy politikailag lehetetlenné teszi azt az államférfit, aki nemrégen még legközelebbi munkatársá­nak számított, és aki voltakép­pen megnyerte neki a '90-es vá­lasztásokat. A rögtön meg is adott feleletek különbözőek, de többségükben következmény­ként nem zárják ki a parlamenti válságot, az előrehozott válasz­tásokat. Manolic egyébként Gojko Bu­sak véderőminisztert nevezte meg az eddigi, jelenleg elhibá­­zottnak nevezett, Bosznia felosz­tására törekvő politka legfőbb felelőseként. Susak azon kívül, hogy a hadsereg vezetője, egyúttal a dél-boszniai Hercego­vinában született, pillanatnyilag Horvátországban politizáló, be­folyásos, többségükben ke­­ményvonalasnak számító hor­vát államférfiak lobbyjának ve­zéregyénisége is. Hogy mindeközben mi Tudj­man elnök álláspontja? A megfi­gyelők szemtelenebbje az ő és Susak családja között fennálló gazdasági kapcsolat jelentőségé­re figyelmeztet, az elnök egyik fia ugyanis a hadsereg szállítója volt egy ideig, és az elnök leány­­gyermekének vállalata is a had­sereg üzletfele. A legalapvetőbb dolog azonban az, hogy az eddi­gi politika felelőseinek sorát ma­ga Tudjman elnök vezeti, hiszen ő vezette azt, így ő tárgyalt Mi­losevics szerb elnökkel is - és erre is Manolic hívta fel a figyelmet. Az is igaz ugyanakkor, hogy Tudjman mindeddig sikeresen megőrizte a viszonylagos egyen­súlyt pártjának „baloldala" és „hé­jái" között. És arra a kérdésre, hogy mi lesz most, a megfigyelők két lehetséges választ emleget­nek: az egy vélemény szerint folytatódik a kormánypárt balol­dalával való leszámolás, a másik szerint Tudjman megpróbálja to­vábbra is megőrizni az egyen­súlyt. Milan Gavrovic Gorazsde nehéz napjai Brit nagykövetség nyílik Szarajevóban A bosnyákok tegnap több mint tízezer katonával nagyszabású offenzívát indítottak a kelet­boszniai szerb állások ellen. A szerb tüzérség pedig ismét lőtte Gorazsdét, amely számára a há­ború két évvel ezelőtti kezdete óta a szerdai volt a legnehezebb nap - legalább 15 ember meghalt és 40 megsebesült. A szerbek tü­zérségi tüzet zúdítottak egy má­sik kelet-boszniai muzulmán enklávéra, Zsepára is. Az Egyesült Államok szerdán jelezte, hogy nem áll módjában elfogadni azt a határozatterve­zetet, mely kiszélesítené az ENSZ mandátumát a volt Jugo­szlávia területén, lehetővé téve további mintegy tízezer kéksisa­kos küldését a térségbe. Az ame­rikai ENSZ-képviselet 30 napos halasztást kért, hogy megvizs­gálhassa a határozat elfogadása esetén jelentkező esetleges sú­lyos pénzügyi kihatásokat, me­lyek ellenkezést váltanának ki a kongresszusban - jelezte egy eu­rópai diplomata. Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár ko­rábban több mint nyolcezer ka­tonát kért Szarajevó demilitari­­zálására és a közép-boszniai tűz­szünet betartatására, és az UN­­PROFOR szerint további 2-3 ezer kéksisakosra volna szükség a horvátok és a krajinai szerbek szerdán aláírt tűzszüneti egyez­ményének ellenőrzésére. A brit kormány viszont teg­nap közölte az ENSZ-szel, hogy további 4000 katonát bocsát ren­delkezésre békefenntartó fel­adatokra szerte a világon. A tényleges bevetésekhez termé­szetesen alkalmi ENSZ-határo­­zatokra lesz szükség. A BBC kommentátora jelentős fejle­ménynek nevezte a bejelentést a brit katonapolitikában, ahhoz képest, hogy néhány hónapja Londonban még inkább azon gondolkodtak erősen, nem kel­­lene-e tavasszal kivonni például a volt Jugoszláviából az ENSZ- katonákat. A brit jelenlét erősíté­sének másik jele, hogy London­ban csütörtökön azt is bejelen­tették: áprilisban nagykövetsé­get nyitnak a boszniai főváros­ban, Szarajevóban. Charles Redman, az amerikai el­nöknek a volt Jugoszlávia ügye­ivel foglalkozó különmegbízott­­ja tegnap Faléban találkozott Ra­dovan Karadzsiccsal, a boszniai szerbek vezetőjével - jelentette a belgrádi rádió közlése alapján a dpa. Redman és Karadzsics a muzulmán-horvát föderáció lét­rehozásáról szóló egyezmény és a föderáció alkotmányának elfo­gadása nyomán előállott új hely­zetről tárgyalt. (MTI) Tudósítónktól: Szó sem lehet róla, hogy a volt szocialista országok afféle ütkö­zőövezetet alkossanak a NATO és Oroszország között. Mint ahogy arról sem, hogy a szélsősé­gektől fenyegetett, zilált Moszk­va vétójogot kapjon, amikor pél­dául a visegrádi országok euró­pai integrációs szervezetekhez való csatlakozásáról kell dönteni. Ezek az országok szuverén de­mokráciák, joguk van határozni sorsukról. Szó sincs tehát egy újabb Jaltáról, mint azt egyik-má­sik amerikai lap láttatja. E szokatlanul határozott kije­lentések Párizsban hangzottak el, tegnap délelőtt, azon a népes sajtóreggelin, amelyet a magyar és a lengyel nagykövetség ren­dezett hazánk külképviseleté­ben. A fő téma természetesen a két ország EU-csatlakozási kérel­mének bejelentése volt, de ezt az alkalmat használta fel Pierre Lel­­louche, a kormányzó RPR szóvi­vője, hogy fenti nyilatkozatával eloszlasson minden kétséget: a franciák az Európai Unió kibőví­tése mellett tették le a voksot, még akkor is, ha a már létező kö­zösségnek is sokasodnak­­a gondjai. Szávai János magyar és Jerzy Lukaszewski lengyel nagykövet egyaránt utalt arra, hogy a két ország nem várja ölbe tett kézzel a teljes jogú csatlakozás pillana­tát: folyamatban van a gazdasá­gi, kereskedelmi és jogrendszer európai normákhoz igazítása. A NATO-val kapcsolatban, egy kérdésre válaszolva, Lukaszews­ki kijelentette: a lengyel közvé­lemény csalódással fogadta, hogy a nyugati hatalmak a teljes jogú tagság helyett csupán a Partnerség a békéért elnevezésű programot ajánlották fel, s hoz­zátette: Oroszországnak nem kellene félnie a NATO-tól, hi­szen az ottani demokratikus erőknek éppen az állna érde­kükben, hogy a lehető legköze­lebb kerüljön hozzájuk e de­mokratikus, hatékony szervezet. A francia külügyminisztérium egyik jelenlévő főosztályvezető­je megerősítette, hogy Francia­­ország csatlakozik ahhoz a né­met kezdeményezéshez, amely szerint a magyarok meg a len­gyelek részesüljenek megkülön­böztetett eljárásban a teljes jogú uniótagság eléréséig. D.J. MSNHMRRM Unióreggeli a párizsi követségen

Next