Új Magyarország, 1994. május (4. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-14 / 112. szám
16 IV. ÉVFOLYAM, 112. SZÁMmagazin 1994. MÁJUS 14., SZOMBAT A a brit hidrogénbomba körül i amerikai National Resources Defense Cofucil (NRDC, Nemzeti Erőforrások Védelmi Tanácsa) vaskos, 500 oldalas katesot jelentetett meg a lrt, francia és kínai ammfegyvor próbák részleteiről. A kiadvány egyik szenzációja az az állítás, hogy Nagybritannia első két hidrogénbomba kísérlete 1957. májusában és júniusában sikertelen volt, annak ellenére, hogy mind a brit sajtó, mind pedig Harold MacMillan akkori brit miniszterelnök ennek ellenkezőjét jelentette be! Megtudható a kötetből továbbá, hogy a brit hidrogénbomba terveket csendben elejtették azután, hogy 1958-ban az USA és az Egyesült Királyság felújította együttműködését az atomfegyverek kutatása terén. Az ezután kifejlesztett brit hidrogénbomba már az amerikai modell „majdnem tökéletes másolata". A büszkeségükben sértett brit történészek természetesen vitatják a kötet állításait, és szerintük a szerzők következtetéseiket csupán a kísérleti robbantásokkal kapcsolatos információkra alapozzák. A britek ugyanis saját történészeik szerint csupán néhány kísérlet után már hadrendbe állították atomfegyverüket, szemben az amerikai és francia gyakorlattal, ahol előbb nagyszámú kísérleti robbantást végeznek. Az NRDC kötete többek között azt is állítja, hogy a brit Királyi Légierő első számú nukleáris fegyvere, a WE177 jelű hidrogénbomba, amelyet 1966-ban rendszeresítettek, lényegében az amerikai fegyver Nagy-Britanniában gyártott változata. A kötet egyik szerzője, Stan Norris megerősíti, hogy több elképzelés is van a WE177 bomba eredetéről. Az a körülmény azonban, - állítja Norris - hogy a britek összesen csak négy kísérletet végeztek a kritikus fejlesztési periódusban, 1962-1965 között, tarthatatlanná teszi azt a kijelentést, hogy a bomba eredeti brit fejlesztés. A WE177 és továbbfejlesztett változatai ehelyett teljes mértékben az amerikai B57 és B61 fegyverek tervein alapultak, ennek eredményeképpen a WE177 „80-90%ban megegyezett az amerikai bombával." Norris szerint az 1957-es kísérletekben a mindössze 200-300 kilotonnás robbanás arra utal, hogy a bomba második, termonukleáris fokozata nem működött. Csak jóval később, novemberben sikerült a briteknek valódi termonukleáris robbanást létrehozni. Mindenesetre 1958-ban a britek saját terveiket kiselejtezték. John Simpson, a Southampton Egyetem Mountbatten Centre for International Studies (Nemzetközi Kutatások Mountbatten Központja) vezető történésze azonban nem fogadja el és erősen vitatja az állításokat. Szerinte a WE177 teljes mértékben brit tervezésű volt, amelyhez felhasználták az 1958-ban életbe lépett hároméves moratórium előtt végzett kísérletek tapasztalatait is. A brit atomfegyver tervei már 1957- ben megvoltak, állítja Simpson - csak amíg az amerikaiak minden fejlesztési lépésnél 6-7 kísérletet végeztek, erre a britek elegendőnek tartottak egyetlen kísérletet is. Mindenesetre mind Simpson, mind pedig Norris elismeri, hogy nem ismerik a pontos tényeket teljes biztonsággal, tehát nem tudják, mi is történt igazából. A brit hidrogénbomba-programot kísérő szigorú titoktartás fátyla csak most kezd felfellebbeni, a „30 éves törvény" miatt. Az 1958-ig tartó brit program dokumentumait 1964-ben zárolták 30 évre, és csak most hoztak néhányat közülük nyilvánosságra. Az 1958 utáni fejleményekről azonban ezután sem fognak publikálni adatokat, mivel sem az amerikai, sem pedig a brit fél nem közölhet információt a másik fél szerepéről az együttműködésben. A vitáról tudósít a tekintélyes brit tudományos folyóirat, a Nature is. Ez a tény azt mutatja, hogy a vitatott kérdésnek a brit tudományos körök is fontosságot tulajdonítanak. Az NRDC kötet szerzői szerint munkájuk az eddigi legteljesebb mű, amelyet valaha is publikáltak a brit atombomba programról. Ezt a véleményt támasztják alá a kötet borítóján Robert McNamara volt amerikai hadügyminiszter ajánló szavai is. A történészek között a vita persze tovább fog folyni a teljes igazság felfedéséig. A tét valóban nem kicsi: a brit nemzeti büszkeség! Hepiend — orosz módra Vil Mirzajanov orosz kémikus jó három évtizedig csak egy volt a sok közül, aki a szovjet vegyifegyver-kutaéve azonban az ismeretlen szakember a reflektorfénybe került: nyilvánosságra hozta, hogy a szovjet kormány még 1992-ben is foglalkozott vegyi fegyverek fejlesztésével és kipróbálásával - ellentétben Mihail Gorbacsov volt szovjet főtitkár öt évvel korábbi látványos bejelentésével: a Szovjetunió többé nem gyárt vegyi fegyvereket. Az amerikai Science című tudományos folyóirat az információtöredékekből összeállította a tipikusan szovjet történetet. Ez 1992. szeptember 20-án kezdődött egy újságcikkel, amely a Moszkovszkije Novosztyi napilapban jelent meg. A cikk szer zője Vil Mirzajanov és Lev Fjodorov, az Osszszövetségi Szerveskémiai és Technológiai Kutatóintézet munkatársa, ők adatokat közöltek arról, hogy intézetük egy, az eddig ismertnél ötször hatékonyabb ideggázt fejlesztett ki, és ezt a foszfor-vegyületeket tartalmazó anyagot 1991 és 1992 folyamán többször kipróbálták egy titkos kísérleti telepen Üzbegisztánban, továbbá három újfajta ideggázból hatalmas készleteket halmoztak fel - miközben Gorbacsov főtitkár és George Bush, az USA akkori elnöke a vegyi fegyverek betiltásáról tárgyalt. Mirzajanov a The Baltimore Sun lapban is hasonló tartalmú cikket jelentetett meg. A bejelentés önmagában is eléggé meghökkentő volt, realitását pedig az a tény szavatolta, hogy Mirzajanov 1965 óta dolgozott a kutatóintézetben 1992-ben történt elbocsátásáig mint az intézet elhárítási igazgatója. Beosztásából adódóan tehát részletes információk birtokában volt a szovjet vegyifegyver-fejlesztési programról. Ami azonban a világ figyelmét igazából felkeltette, az a szovjet hatóságok heves reagálása volt. Mirzajanovot 1992 októberében a KGB államtitkok megsértésének gyanúja alapján azonnal letartóztatta, miután a kutatóintézet igazgatója, V. A. Petrányin, október 1-jén kelt írásos jelentésében elismerte, hogy az újságcikkek valóban „tartalmaznak a kormány által szigorúan bizalmasnak minősített információkat". A letartóztatás nagy nemzetközi tiltakozást váltott ki, és Mirzajanov a régi, titkolódzó erők és a glasznoszty hívei közötti harc szimbólumává vált. Mirzajanov négynapi előzetes letartóztatása során először azt vallotta, az adatokat csak kitalálta, hogy a hírekkel „megijessze az amerikaiakat"! Október 29-én azonban a KGB vizsgálata bűnösnek találta államtitok megsértése vétségében. Mirzajanov bűnösségét ekkor már részben elismerte, de nyilatkozatában hangsúlyozta, elmarasztalása „politikai lépés azért, hogy megfélemlítse azokat, akik nem értenek egyet a katonai-ipari lobbi tovább folytatódó politikájával". A KGB ezután szakértők bevonásával megvizsgáltatta a megjelent cikkeket, vajon tényleg tartalmaznak-e államtitkot. A szakértők véleménye nem volt egyhangú a kérdésben, és többen rámutattak, hogy a vegyi anyagokra vonatkozóan semmi konkrét információ nem került a nyilvánosság elé. Ez év február 14-én, négyhetes zárt tárgyalás után egy moszkvai bíróság háromtagú bírói tanácsa az ügyet átadta Alekszej Kazannyik főállamügyésznek további megfontolás végett. (Az még feltehetően a „régi reflexek" egyike lehetett, hogy 1993. március 30-án a Minisztertanács titokban kiegészítette az államtitkokra vonatkozó bűntények listáját oly tevékenységgel is, amely „a kémiai és biológiai fegyverekkel kapcsolatos munkák tartalmáról... és egyes vegyületek összetételéről... szolgáltat információt"). Az állambiztonsági apparátus súlyos ítéletet akart kicsikarni, de a növekvő nemzetidözi tiltakozás a kormányt kezdte egyre kínosabb helyzetbe hozni. Viktor Ivanov, a Hadügyminisztérium Vegyipari Bizottságának elnöke az Állambiztonsági Minisztériumnak 1993 áprilisában írt levelében arra hívta fel a figyelmet, hogy „a vegyi fegyverek gyártásának (Gorbacsov főtitkár által) 1987-ben bejelentett megtiltását már nemcsak az egész világon, hanem Oroszországban sem hiták el", végül már a hadsereg vezérkari főnökségét is aggasztani kezdte az ügy által kiváltott negatív nemzetközi reakció. Jelcin elnök számára a Mirzajanov elleni vádak elejtése volt kívánatos. Az elnökhöz közeli körök szerint az egész eljárás alkotmányellenes, mivel már nem hatályos törvények alapján akarják lefolytatni. Az is egyre többek számára vált nyilvánvalóvá, hogy a per tulajdonképpen része a Jelcinhez lojális erők és a konzervatív katonai blokk között folyó hatalmi harcnek. A történet boldog vége majd kétévi vajúdás után a jó győzelmével végződött: 1994. március elején, feltehetően jelentős részben a nemzetközi tudományos körök tiltakozása miatt, a kormány elejtette a vádat Vil Mirzajanov ellen. . Rendkívüli esemény a részecskefizikában Megvan a hatodik kvark! 1994. április 26-án az amerikai Chicago melletti Fermilab úgynevezett CDF-együttműködésének kutatói sajtóértekezleten jelentették be, hogy proton-antiproton ütközésekben olyan eseményeket találtak, amelyek az eddig hiányzó hatodik, úgynevezett topkvark létezésére szolgáltatnak bizonyítékot. A kísérlet részletes leírását egy 152 oldalas nagy cikkben a Physical Review folyóirathoz küldték be. A topkvark tömege a kísérleti eredmények szerint 17410 GeV/c2, vagyis megközelítőleg akkora, mint a Wolfram atommagjának a tömege. 2 „A szovák tudomány egyre inkább eltéved abban a káoszban, amely Szlovákiában, a nép visegrádi ország legszegényebbjében uralkodik, mióta az elmúlt év végén különvált Csehországtól" - írja a Nature című tekitélyes tudományos folyóiratban Alison Abbott. A Meciar-kormány bukásával egyrészt a tudomány felügyeletét és anyagi támogatását ellátó tudományos ügynökség, illetve alapítvány létrehozása, másrészt az egyetemek tervezett reformja is jelentős késedelmet fog szenvedni. A kommunizmus 1989-es bukását és a Csehországtól 1992-ben történő különválást követő években a tudomány nehéz időket élt át Szlovákiában. A tudomány és technológia ügyeiért felelős kormányszervezetet egyik minisztériumból a másikba tologatták át többször is - az 1988-ban az eredeti 120 főről 18-ra zsugorodó egység jelenleg a Közoktatási, Ifjúsági és Sportminisztérium szervezetében rejtőzik. A Nature értesülései szerint a tudományra szánt teljes költségvetés, amely 1989-ben 10 milliárd szlovák korona volt, 1992-re milliárd koronára csökkent, míg az infláció átlagosan évente 20 százalékos volt. A tudománnyal foglalkozók létszáma ez idő alatt több mint a felével csökkent, 63 000 főről 30 000 körülire. Az országnak nincs kidolgozott tudománypolitikája. Jaroslav Pokorny, a Közoktatási Minisztérium tudományos részlegének vezetője szerint előbb egy erős kormányzati struktúrát kell kialakítani, mielőtt a kormány a tudomány prioritását meghatározza. A kaotikus helyzet ellenére a tudományos közösség jelentős erőfeszítéseket tett a kutatás színvonalának emelésére. Az igazi reformok nagy része a Szlovák Tudományos Akadémiának köszönhető, amely az alapkutatásokkal foglalkozó kutatóintézet felügyeletét látja el. Az egyetemi szférától eltérően az Akadémia 1990-ben elkezdte intézményei munkájának részletes értékelését objektív, tudománymetriai módszereket is felhasználó kritériumok alapján. Ennek eredményeképpen 8 intézettől elvonták az állami támogatást. Az értékelés második fordulója 1994 folyamán fog lezajlani. A tudományos teljesítmény értékelése nyomán az elmúlt három évben a tudományos kutatók publikációs tevékenysége jelentősen javult mind mennyiségi, mind minőségi téren. Az Akadémia kutatólétszáma az 1988-beli 6200- ról 1993-ra jelentősen lecsökkent, jelenleg a létszám 3380. Ennek oka egyrészt az agyelszívás: a tehetségesebb kutatók jórésze külföldön keresett munkát, másrészt megszabadultak a felesleges személyzettől. Ahelyett azonban, hogy méltányolták volna az Akadémia erőfeszítéseit, a költségvetését sokkal gyorsabb ütemben csökkentették, mint ahogy a kutatólétszám csökkent. Az elmúlt két évben a támogatás összege a felére csökkent, 1992-ben 668 millió korona volt, míg 1994-ben mindössze 381 milió korona áll az Akadémia rendelkezésére. A pénzügyi támogatás drámai csökkenése, valamint a tudomány szervezeti kereteinek hiánya órási nehézségeket okoz a tudományos kutatóknak. Az a körülmény, hogy egyes helyeken még képesek színvonalas munkát végezni, tejes egészében az Európai Közösség anyagi támogatásának, valamint a nyugati kutatóintézetekkel valló együttműködésnek köszönhető. Csehországban a kép korántsem ilyen sötét, mivel a kormány ígéretet tett, hogy az elkövetkező években megétszerezi a tudománynak juttatott anyagi támogatást. A Cseh Tudományos Akadémia jelenleg folyó reformjával összekapcsolva ez a lépés a cseh tudományt a korábbi kommunista blokk egyik legerősebb képviselőjévé teheti - hangsúlyozza a Nature. A többi középeurópai országgal összevetve a Cseh Köztársaság viszonylag lassan fogott hozzá tudományos életének átszervezéséhez. A privatizációs program megindulásával az alkalmazott kutatások bázisának nagy része elkelt. 1989-ben főként az alkalmazott kutatásokban még 133 000 ember dolgozott, mára ez a szám kevesebb mint 60 000, és a csökkenés még nem állt meg. Az alapkutatások terén azonban 1993-ban a Cseh Tudományos Akadémia döntő lépéseket tett a racionalizálás felé. Amikor 1992-ben a költségvetés csökkentését bejelentették, az Akadémia hetek alatt értékelő bizottságokat állított fel, és igen gyorsan felmérte kutatóhálózata intézeteinek eredményességét. A felmérés eredménye alapján 25 intézetet megszüntettek, a fennnmaradó 59 intézet létszámát a felére csökkentették. A „karcsúsítást" sikerült úgy megvalósítani, hogy azzal az érintett kutatók többsége egyetértett. A létszám csökkenése ellenére a publikációs tevékenység is növekedni kezdett. Szerencsére a prágai 0,45% munkanélküliség miatt az elbocsátott kutatóknak nem okozott lényeges nehézséget munkát találni, és ahogy azt egy kutató tréfásan megjegyezte: az elbocsátottak „kétszer annyit keresnek, mint azok az ostobák, akik még mindig a tudománnyal foglalkoznak!" vru A tudomány helyzete Szlovákiában ésCsehországban LA A japánokat nem érdekli többé a tudomány? A fiatal japánok közül egyre kevesebben jelentkeznek a műszaki és tudomány-egyetemekre. Ez a tendencia már több éve érzékelhető. 1989-ben a Nemzeti Tudománypolitikai Intézet jelezte, hogy az egyetemi hallgatók száma a műszaki és tudományos szakokon hirtelen csökkent. Akkor még nem volt világos, hogy ez esetleg egy átmeneti jelensége, amelynek oka a bankszakma iránti megnövekedett érdeklődés. Későbbi vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy a jelenség sokkal mélyrehatóbb. A 80-as évek elején a 20 év körüli fiatalok 56 százaléka érdeklődött a tudomány és a technológia iránt, sokkal több, mint az idősebb korcsoportokban. 1991-re azonban ez az arány 41 százalékra csökkent, és kevesebb lett, mint az idősebbeknél tapasztalt arány. Ez a trend folytatódik most az egyre csökkenő hallgatólétszámban. A tudományos és műszaki pálya iránt érdeklődő egyetemi hallgatók aránya 1986-ban volt a legnagyobb, 26 százaléknyi, amely mára 20 százaléknyi alá csökkent. Ami azonban még sajnálatosabb, 57 egyetem dékánja között végzett közvélemény-kutatás szerint a legtehetségesebb hallgatók ma már nem a természettudományok és a műszaki tudományok iránt érdeklődnek. E nemkívánatos jelenség orvoslására az Oktatásügyi, Tudományos és Kulturális Minisztérium Yasuharu Suematsu professzor, a tokiói Műszaki Egyetem nyugdíjas egyetemi tanára vezetésével különleges bizottságot hozott létre, amely Japánban példa nélküli módon többségében 38-40 éves szakemberekből áll. A bizottság várhatóan júniusban teszi meg javaslatait a trend megváltoztatására vonatkozólag, s ezek várhatóan jelentősen javítani fogják az egyetemeken uralkodó viszonyokat, és jobb feltételeket fognak teremteni a színvonalas kutatáshoz. (Nature) Madame Curie a Panthéonba kerül? írv ehet, hogy Madame Curie lesz az első nő, akinek hamvait Franciaország nemzeti mauzóleumában, a Panthéonba temetik. A javaslatot a nemzetközi nőnapon jelentette be Francois Mitterrand köztársasági elnök, válaszul arra a tiltakozásra, amelyet prominens francia nők - köztük Simone Veil egészségügy miniszter - fejtettek ki ,amiatt az abszurd és tarthatatlan helyzet miatt, hogy abban a nemzeti elismerésben, amelyet a Panthéonba való temetés jelent, kizárólag férfiak részesülhetnek. Marie Curie volt az első nő, aki - férjével, Pierre Curievel megosztva - fizikai Nobel-díjat nyert a radioaktivitás felfedezéséért. 1911-ben Madame Curie ismét első nőként elnyerte második - ezúttal kémiai - Nobel-díját. Ugyanabban az évben azonban a Francia Tudományos Akadémia elutasította felvételi kérelmét a tudós testületbe, ahová „előbb választanak be akárkit, mint egy nőt". Madame Curie lánya, Iréne Curie férjével, Frederic Joliot-val közösen 1935-ben szintén fizikai Nobel-díjat kapott a mesterséges radioaktivitás felfedezéséért. Szigorúan szólva azonban Marie Curie a második nő lesz, aki együtt pihenhet a Panthéonban a szellem olyan óriásaival, mint Voltaire, Rousseau és Victor Hugo. A híres kémikus, Marcellin Berthelot végrendelete értelmében ugyanis annak felesége, Marguerite Berthelot hamvait férje mellett helyezték el. (Nature) Mi van a balkezesekkel? balkezesek valóban rövidebb ideig élnek? Az eddigi vizsgálatok ellentmondó eredményekhez vezettek. Nemsokára publikálásra kerül azonban egy, a baseball-játékosokra vonatkozó felmérés az eddig vizsgált legnagyobb populációval, eszerint a balkezesek valóban rövidebb ideig élnek, de átlaglagosan mindössze egy évvel csak. 1991-ben Diane Halpern, a California State University, és Stanley Coren, a University of British Columbia pszicholó- 2'P gusainak vizsgálatai azt mutatták, hogy a balkeze- esek átlagosan 9(!) évvel rövidebb ideig élnek, feltehetően a balesetek megnövekedett veszélye, valamint az immunrendszer gyengülése miatt. Később többen azt állították, hogy ezek az eredmények hibásak. A legújabb adatfelmérést Peter Rogerson, a State University of New York, Buffalo, Földrajz Tanszé kének vezetője végezte, aki összesen 4448 játékost vizsgált meg, mindegyikük 1920 előtt született. A korábbi vizsgálatokkal ellentétben azonban Rogerson az élő személyekre összpontosított. A jobbkezesek 19 százaléka volt még életben, míg ez az arány a balkezeseknél 16,4 százaléknyi volt. A 25 és 65 éves életkorok közöttieknek a túlélési arány azonos volt, de a 65 éves életkor felett a balkezesek átlagosan egy évvel korábban haltak meg. Cohen hisz Rogerson eredményeiben, míg a Nemzeti Geriátriai Intézet kutatói, Marcel Silave és Jack Guralnik vitatják a statisztikai kiértékelés megbízhatóságát. A kérdés tehát továbbra is lezárásra vár. (Science) Az oldalt írta és szerkesztette: BENCZE GYULA HOZZSAC