Új Magyarország, 1994. augusztus (4. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-03 / 180. szám
! Annak ellenére, hogy kijelentették: a Magyar Televízióban nem lesz nagytakarítás, néhányan már elhagyni kényszerültek az intézményt. Közéjük tartozik Tallós Emilis, aki közös megegyezésr j jelentettemeg közalkalmazotti jogviszonyát a televízióval, itt beidéztük, mi is történt. Ahogy Horváth Ádám eljárt velünk szemben, az stílustalan és primitív módszerre vall. Azt, amit ő ígért, hogy nem lesznek lényeges változások, mindenkivel beszélni fog, eddig nem tartotta be. Nem tekinthető tárgyalásnak az, amikor valakivel kategorikusan köztili, hogy távoznia kell. Velem például azt tették, hogy megalázó módon a beosztottammal üzengettek, hogy ekkorra meg akkorra rakjam össze az összes iratomat és nem voltak hajlandók közvetlenül tárgyalni velem. - Pontosan miért bocsátották el Önt? - Az elnöki hivatal igazgatóhelyettese voltam. Alkalmatlanság címén akartak felmondani, ami egy nehéz pereskedéssel zárult volna minden bizonynyal. Én tisztában voltam, hogy nem tudok ezzel a tévévezetéssel együtt dolgozni, hiszen már a belépőjük olyan volt, hogy az első pár napban legalább annyi embert bocsátottak el, amennyit Nahlik Gábor egész időszakában. - Minden Nahlik Gábor által kinevezett vezetőt eltávolítanak? - Ó, dehogy. Szomorú volt látni például azt a Nunk Gábor által kinevezett vezetőt, aki a KDNP bizalmi emberének tüntette fel magát korábban és most pedig a személyi döntések meghozatala során tüntetőleg Horváth Ádám mellett foglalt helyet. Ezek szerint az emberi gerinc elég hajlékony... - Horváth Ádám szerint ön a televízió jogtanácsosi helyét töltötte be jogtanácsosi képesítés nélkül... - Ez nem igaz. Én a televízió elnöki hivatalának az igazgatóhelyettese voltam, erre volt érvényes kinevezési okmányom. A jogi iroda vezetését megbízásként láttam el. Jogi képviselői munkában nem elsősorban nekem kellett lépnem. Semmiféle jogszabály nem ír elő erre a munkakörre jogi diplomát meghaladó végzettséget. A szükséges iskolai végzettséggel tehát én is rendelkeztem. - Mi lesz a sorsuk a televíziós személyekkel kapcsolatos pereknek? - Olyan megoldatlan ügyek vannak most a tévén belül, melyeknek komoly anyagi kihatásai vannak, és nem feltétlenül politikai töltetűek. A legfontosabbak azok a személyi ügyek, melyekről úgy nyilatkozott Horváth Ádám, hogy ezeket a televízió visszavonja. Ez először is képtelenség. Elsőfokon befejezett ügy fellebbezését vissza lehet vonni, de azokban az ügyekben, melyekben még első fokú határozat sem született, ott a televízió nem vonhat vissza semmit. A visszavonás joga azokat illeti, akik a pereket kezdeményezték, vagyis a televízióval pillanatnyilag ellenérdekű feleket. A televízió egyet tehet: elismeri a másik fél követeléseit. Ebben az esetben lezárulhat a per egy egyezséggel, vagyis a televízió elismeri a másikig követeléseit és a bíróság kötelezi a tévét valaminek a teljesítésére. Elsősorban azokra a perekre gondolok, amelyek folymatban vannak a volt tévévezetőkkel szemben, név szerint: Bányai Gábor és Nagy László, akikkel szemben büntető feljelentéseket is tettek az elmúlt időszakban. Ha a televízió ezekben az esetekben elismeri, hogy az illetők televízióval szemben támasztott követelései igazak, akkor ezeknek az embereknek hatalmas összegeket kell kifizetni elmaradt jövedelem címén. Ennek mértéke jóval meghalada azt az összeget, amit Stefka és Pálfy G. kapott. Olyan embereknek, akik egyébként felelősek a televízióban bekövetkezett borzalmas gazdasági helyzetért. Felelősek azért, mert azok a fegyelmi eljárások, melyek ezek ellen a tévévezetők ellen megindultak, olyan magatartáson alapultak, melyek kárt okoztak a televízióban. Erre példának említeném azt, hogy a Hankiss-időszakban alakították ki azt a struktúrát, hogy a televízió elsősorban külső gyártókkal készíti el műsorait. Ezeknek a külső gyártóknak azonban nem áll rendelkezésére gyártási kapacitás, hanem a televízió szervezetébe kiváltak bizonyos személyek, létrehoztak egy kft.-t egymillió forint alaptőkével. Se eszközük se emberük nem volt arra, hogy televíziós műsorokat gyártsanak, mégis fölvállalták a megbízást, megrendeléseket fogadtak el. Volt olyan kft. amelyik 50 millió forint előleget fölvett a televíziótól műsorok készítésére gyártókapacitás-háttér nélkül, majd a tévétől béreltek eszközönegészőket, embereket, amit ugyan megfizetek, de erre rászámoltak 15-20 százalék felárat és így értékesítették a tévének a műsorokat. Az a helyzet állt tehát elő, hogy a televízió valójában maga készítette a műsorokat, de 15-20 százalékkal drágábban, és ezt a hasznot néhány magánszemély tette zsebre. - Erről vannak írásos bizonyítékok? - Természetesen vannak, hiszen ezek szerepeltek annak idején a büntető feljelentésekben is. A tévévezetők ilyen megrendelései persze akkor nem minősültek bűncselekménynek, ugyanis a gazdálkodási kötelezettség körében a gondatlan károkozás akkor nem számított bűncselekménynek. 1991-ig ezt hanyag kezelésnek hívták, ám ekkortól az alkotmánybíróság döntése nyomán ezt a bűncselekményfajtát megszüntették, és egy új formáját ennek a gondatlan bűncselekménynek csak 1994-ben hozták létre. Tehát abban az időszakban pont, amikor ezek a dolgok történtek, nem minősült bűncselekménynek. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem követtek el fegyelmi vétséget. Ezért lesz érdekes most az, hogy elismeri-e ezeknek ,az embereknek az igényeit Horváth Ádám, vagy sem. De, mint ismert, Horváth Ádám kezdeményezi minden olyan per beszüntetését, mely televíziós kolléga ellen folyik. Horváth Ádám nem, csak Nagy László vagy Bányai Gábor kezdeményezheti a per beszüntetését. Ha ezt visszavonja, akkor az én véleményem szerint ő követ el olyan fegyelmi vétséget, mely fegyelmi vizsgálat tárgyává tehető. Azért meglepő ez a nyilatkozat, mert egyrészt borzasztó nagy kártalanítást kellene fizetni ezeknek az embereknek, másrészt pedig folyik a nyomozás még, hiszen Nagy László mindenféle jogcím nélkül 87 millió forintot utalt ki egy kft. részére. Megdöbbentő lenne, hogyha egy olyan embert, aki ellen büntető eljárás van folyamatban, ilyen gesztussal jutalmazna Horváth Ádám. Mindamellett én ettől a televíziós vezetéstől még ezt is elképzelhetőnek tartom. - Jogilag hogyan ítélhető meg az elmúlt hét közepén, a Híradóban elhangzott, az elhunyt miniszterelnök személyét érintő tudósítás? - Ennél sokkal kisebb fegyelmi vétségért is Pálfy G. István fegyelmi eljárást kezdeményezett a felelős ellen. Ez a cselekmény már büntetőjogilag értékelhető magatartás határait is súrolja, hiszen kegyeletsértő cselekményről van szó. Az a minimum, hogy a tudósításért felelős riporter vagy szerkesztő ellen fegyelmi eljárást kell indítani. Egy nyugat-európai televízió hírműsorának főszerkesztője pedig azonnal lemondana, mert ha nem tenné, akkor főnökei távolítanák el. Pillanatnyilag azonban nem látom esélyét annak, hogy a Horváth Ádám-féle vezetés ezt az új Híradón számon kéri. Bartal Csaba Én nem fogok velük vitatkozni... Tallós Emil kényszerű távozásáról 10 IV. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM 1994. AUGUSZTUS 3., SZERDA INTERJÚ- LIVa ■ - úgy ismerik, mint közvetlen, nyílt, kitűnő humorérzékkel megvert embert. Most mégis ódzkodik attól, hogy interjúkat adjon. Lehetséges, hogy valakinek ilyen hirtelen „vérében lesz" a titkolódzás? - Nem lett, nem lesz, és nem is szeretném, ha bármi változás következne be a személyiségemben. Egyszerűen azért húzódoztam az interjúadástól, mert úgy gondoltam, alaposabb fölkészültség szükséges ahhoz, hogy érdemben nyillatkozzam. De a sajtóval szemben, amennyire ez e szakmában lehetséges, nyitott vagyok. - No persze. Gálszécsy András is roppant előzékeny volt az újságírókhoz, bármikor bárkinek rendekezésére állt, éppen csak soha semmi érdemlegeset nem mondott. Ügyesebben beszélt mellé, mint egy pénzügyminiszter és egy külügyi államtitkár együttvéve. Folytatódik ez a hagyomány? Természetesen vannak olyan dolgok, amelyekről nem beszélhet a miniszter sem, de ezek általában konkrét ügyek. A felüveletem alá tartozó szervezetek feladatai, céljai, működése - ez viszont igenis a nagy nyilvánosságra is tartozik. Minden elődje miniszter volt, de valamennyien tárca nélkül. Miért sajnálják el folyton éppen ettől a műfajtól azt a bizonyos tárcát? - A tárcanélküliség ebben az esetben csupán azt jelenti, hogy nem áll rendelkezésemre egy többszáz fős minisztériumi apparátus, de ez nem is baj, mert az érdemi munka az eleve adott szervezetekben folyik. - Titkosszolgálatok. A többes szám mit fed? Hány titkosszolgálat működik tulajdonképpen Magyarországon? - Az általam felügyelt polgári titkosszolgálat területén kettő: az Információs Hivatal, amely hírszerzéssel foglalkozik, elsősorban külföldön, és a Nemzetbiztonsági Hivatal, amelynek feladata a kémelhárítás, az alkotmányvédelem, a terrorizmus, szervezett bűnözés és kábítószerügyek felderítése - ez utóbbi három szoros együttműködést feltételez. Ki kit szeret? - A magyar átlagpolgár többet tud a Moszadról vagy az USA analóg szervezeteiről, mint a hazaiakról. Az FBI és a CIA például kutyamacska barátságban vannak. Idehaza mi a helyzet? - A két hivatal között az együttműködés példásnak mondható, s ez nemcsak abból adódik, hogy közös a miniszterük, hanem abból is, hogy értékelni tudják egymás munkájának nehézségét. Az FBI-CIA-féle ellentétekhez hasonló rivalizálás nálunk inkább a rendőrség és az NBH között érzékelhető. Titkosszolgálatok a titkosszolgálatnál \ Katona Béla miniszter baszol kérdéseinkre Majd minden robbanószert nitrálással állítanak elő. Ennél talán mégiscsak több a hasonlóság? - Ez például olyan kérdés, amelyre nem válaszolok. - Pedig tudna? - Tudnék, meskor mutatják fel. Nyomozás közben a mi embereink attól titkosak, hogy részeg csavargóként vagy milliomosként veternek meg az ön környezetében. - Jó, majd figyelni fogok. Egy rendőrtiszt hivatalosan nem teheti meg, hogy teszem azt, beépüljön egy kábítószer-maffiába. Egy titkos ügynök megteheti? - Ez a második kérdés, amelyre nem válaszolok, és meg is van rá az okom. - A titkosszolgálatok szervezeti, működési szabályzata is titkos? Ha igen, honnan tudhatja a gyalogpolgár, hogy mit szabna megtenniük és mit nem? - A szabályzatunk természetesen titkos, az állampolgár pedig a most készülő nemzetbiztonsági törvényből ismerheti majd meg a szolgálat jogait vagy korlátait. - Vagyis abból annyit, ami önök szerint rá tartozik? - Minden számára fontos dolgot megtudhat belőle. Ezek tönböző törvényekben és kormányrendeletekben szerepelnek szétszórtan, míg az új nemzetbiztonsági törvényben egy helyen lesznek találhatók. -Azt már tudjuk, hogyan lesz valakiből egy ennyire romantikus hírű testület főnöke- kinevezik (vagy rálőcsölik?). De hogyan lehet ügynökké például az a pályakezdő, munkanélküli fiatal, aki ehhez érez indíttatást? Kik az ügynökök, hogyan toborozzák őket, melyek a feltételek? - A feladatot nem lőcsölték rám, magam vállaltam el a felkérés után. Ami a többi kérdését illeti, volt olyan év, amikor az egyetemi álláslistán éppúgy megjelentek a titkosszolgálati ajánlatok, mint bármely más munkahelyé. Természetesen jelentkezni is lehet mindkét hivatalnál. - Egyetemi végzettség feltétel? - A polgári szolgálatnál általános az egyetemi diploma és legalább egy idegen nyelv anyanyelvi szintű ismerete. No és persze a jelölteknek meg kell felelniük a pszichológiai vizsgálaton, s el kell sajátítaniuk a speciális szakismereteket. - A létszámuk persze nem publikus? - Mi a következő kérdés? - Az utóbbi években Magyarország igencsak „huzatos” lett. Mennyire szaporította meg munkájukat a gyakran nem a legjobb szándékokat tápláló külföldi áradat? - Megnehezítette a dolgunkat, az érkezők között ugyanis, sajnos, bűnözők is akadnak. - És kémek? - Azok is. - Sok a kém? - Sok. - Sokat is kaptak el? - Szerencsére az itt megjelenő hírszerzők döntő többsége nem a magyar érdekek ellen dolgozik, hanem bázisországnak használnak minket a környező országokban folyó események közelről történő megfigyeléséhez. - Ezeket ismerik, számon tartják, és hagyják ügyködni? - Jelentős részüket ismerjük, s amíg az ország érdekeit nem sértik, addig a tevékenységüket nem akadályozhatjuk. A szakma ártalmai - Mi történik, ha külhonban elkapnak egy magyar ügynököt? Az ellátmányában van ciánkapszula? - Ciánkapszulát nem kap. Ennek a kérdésnek, az ügyek intézésének egyébként is megvannak a maga diplomáciai fokozatai. Ha egy ügynök tevékenységét felfedezik, még csak nem is az az első lépés, hogy kiutasítják, hanem diplomáciai úton értesítik a küldő országot arról, hogy tudnak az illető működéséről. Én nem arról az esetről beszéltem, hogy teszem azt, egy kulturális attaséról kiderül, hogy más megbízatása is van. - Én sem. Általában az ügynökökről van szó. - Vagyis túl sok kémregényt olvastam? - Vagyis túl sokat. - Mennyit keres egy titkosan szolgáló? Ha ez titok, legalább annyit mondjon el: többet, mint a miniszterük képviselő korában? Vagyis: megéri? Nem keres többet, és nem éri meg. Sokkal kevesebbet keresnek, mint amennyit a polgári életben hasonló végzettséggel el tudnának érni. Az itt dolgozó emberek döntő többsége valódi hivatástudattal rendelkezik, és tisztában van azzal, hogy a munkája mennyire fontos az ország számára. - Egy ismerősöm elhárító tiszt volt, és esküdözik, hogy ma már semmi köze a szolgálathoz. Hihetek neki? Sokan azt mondják, hogy ebben a szakmában nincs obsit. - Van. Ha valaki azt mondja: elegem volt, befejezem - elengedjük. Bár - elsősorban egzisztenciális okokból - az elfogadhatónál sokkal többen távoznak a szolgálattól az utóbbi években, mégsem kerültek nyilvánosságra vagy felhasználásra a birtokukban levő fontos információk, mert a távozók is tudatában vannak annak, hogy ezzel az ország érdekeit súlyosan veszélyeztették volna. - S ha netán mégis megfeledkeztek volna erről, hát kapnak a púpjukra. Ezt is tudták? Nem volt ilyesmire szükség. .Palotás Dezső Milyen a jó ügynök? - Tegyük föl, hogy az utcán hozzám lép egy fickó, és mutat egy papírt, amelyről azt állítja, hogy a titkosszolgálat igazolványa. Honnan tudhatnám, hogy igazat mond-e, ha soha nem láttam olyat, s azt se mondták meg nekem soha, hogyan kell kinéznie egy ilyen flepninek? Aki önnek titkosszolgálati ____________________________1.x—1._____________________________,ii:______rTiTx'r^e— - Túl akarják licitálni egymást? Ez akadályoz, vagy fokozottabb teljesítményre sarkall? - Is-is. Az együttműködésben valóban vannak néha zavaró körülmények, hiszen részben azonos területen dolgoznak, de azt tapasztalom, hogy igazán fontos esetekben többnyire létrejön a szükséges konszenzus. Egyébként egymásra is vannak utalva, rogén alapú volt a robbanószer, hiszen a titkosszolgálatnak nincs és? Majd minden robhannszert hatósági jogköre, ezért az üzlet azonosításában szakértőinkkel. - S hogy mi az erdemény, az persze titok? - Annyit mondhatok a részletek ismertetése nélkül, hogy nagy a hasonlóság a legutóbbi, valamint a parlamenti és a szegedi merénylet között. No igen, kiderítették, hogy mi............................. No zekét bizonyos fázisban átadják a rendőrségnek: letartóztatást, kihallgatást, házkutatást már csak ők végezhetnek. - Ez 90 előtt is így volt? - Mindkét szervezet 90-ben alakult, s azóta ilyen formában működnek. - A szolgálatok és a rendőrség között alá- vagy mellérendeltségi a viszony? - Mellérendeltségi. Ezt azzal is reprezentálni kívántuk Kuncze Gábor belügyminiszterrel együtt, hogy néhány héttel a kormány megalakulása után leültünk a két szervezet vezetőivel, és részletesen is megbeszél- igazolványt mutat, arról azonnal tűk az együttműködés módora- tudhatja, hogy semmi köze hozzánk. - Nincs is igazolványuk? - Természetesen van, de azt nem munka közben használják, legfeljebb az irodába való belétart. - A Mátyás-templomi robbantás ügyében önök is nyomoznak. Mi az, amit a szolgálat megtehet, a „szabályos" zsaruk viszont nem? - Természetes, hogy mi is nyomozunk. Például részt vettünk a robanóanyag és szerke Szabad a pálya