Új Magyarország, 1994. október (4. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-01 / 230. szám

A Maxwell halála és a Moszad Egy volt izraeli titkosügynök állításai (Folytatás az I. oldalról) Ostrovsky ma szülőhazájában, Kanadában lakik, ahol néhány évvel ezelőtt adta ki első köny­vét, amelyben szintén a Moszad állítólagos titkait szellőztette ki. A könyvre reagálva annak ide­jén izraeli illetékes tényezők csak azt hangoztatták, hogy igaz ugyan, hogy Ostrovsky egy ide­ig kísérleti jelleggel a Moszad­­ban tevékenykedett, de mindez egészen alacsony szinten folyt és lényegében nem volt lehetősége semmiféle valóban titkos infor­mációhoz jutnia. „Minden amit Ostrovsky könyvében felsorakoztatott, nem más, mint valós és képzelt események zagyva keveréke, amelyek még válaszra sem mél­tóak''­ - mondotta az első köny­vet kommentálva a Moszad egyik vezető embere. Agyrém és beteges szenzációhajhászás - vé­lekednek az újabb könyv után a témát jól ismerő izraeli szakértők. A Moszad főnökének a nevét Izraelben ugyanúgy, mint a bel­biztonsági szolgálat (Sin Bet) fő­nökének a nevét a katonai cen­zúra utasítása értelmében tilos közölni még akkor is, ha ez kül­földi hírforrásokra támaszkodik. Ostrovsky előző és mostani könyvében is név szerint megje­lölte a Moszad főnökének és több magas rangú beosztottjá­nak a személyazonosságát. A miniszterelnökség jeruzsálemi kabinetirodájának főnöke a sajtó kérdéseire válaszolva kijelentet­te, hogy a hivatal nem kíván semmilyen módon reagálni Ost­rovsky új könyvére, melyyek bűne „A megtévesztés másik oldala". Új könyvében Ostrovsky azt állítja, hogy a Moszadon belül kíméletlen hatalmi és ideológiai harc folyt a nyolcvanas években a jobboldali „Sólymok" és egy renegát csoport között, amey mindenáron a jobboldali „klikk" megbuktatására törekedett, minthogy ez amúgy is uralta a Moszadot. A szerző leírja, hogy a Moszad azon tagjai - egy bizo­nyos Efráim, valamint egy rejté­lyes személyazonosságú tábor­nok -, akik elégedetlenek voltak a Moszad vezetésével, hozzá fordultak és őt bízták meg azzal, hogy minden lehető módon a nagyvilágban szennyezze be az izraeli titkos hírszerző szolgála­tot és leplezze le annak minél több ügynökét, hogy ily módon a Moszad válságba kerüljön és a tevékenységéért felelős politikai tényezők Izraelben menesszék a szervezet parancsnokát és an­nak közeli munkatársait. Ennek az elvi utasításnak a szellemé­ben - írja a könyv szerzője - ő maga volt az, aki érintkezésbe lépett az amerikai kongresszus egyik képviselőjével, és azon ke­resztül figyelmeztette az ameri­kai titkosszolgálatot, hogy a Mo­szad merényletet tervez Bush el­nök ellen, akinek politikájával nem volt megelégedve. A könyv szerint a Bush elleni merényletet a madridi békekonferencián akarták végrehajtani oly módon, hogy a merényletet három pa­lesztin terroristára hárítsák. Ostrovsky leírja még, hogy a Moszad rendezte meg Jekutiel (Kuti) Adam tábornok, a helyet­tes vezérkari főnök meggyilkolá­sát 1982 nyarán, amikor a tábor­nok szemlekörutat tartott Liba­nonban az annak idején ott állo­másozó izraeli csapatok köré­ben. „Semmi sem érzékelteti job­ban a Moszad gátlástalan tevé­kenységét, mint ez a tény, ami­ből kitűnik, hogy egy aktív izra­eli tábornok likvidálásától sem riadtak vissza" - írja Ostrovsky.. Állítása szerint Robert Max­wellt a Moszad egyik kivégzőala­­kulata gyilkolta meg annak jachtján. A gyilkosság okát a szerző azzal magyarázza, hogy Maxwell pénzügyi nehézségei miatt óriási összegű kölcsönt, il­letőleg kiutalást akart a Moszad­­tól és azzal fenyegetőzött, hogy amennyiben nem fizetnek nála, úgy nyilvánosságra hozza, hog­y Moszadnak része volt Mihail Gor­bacsov, az egykori szovjet kommu­nista pártfőtitkár és államelnök el­mozdítására létesült összeesküvés kitervezésében. Orry IV. ÉVFOLYAM, 230. SZÁM, 1994. OKTÓBER 1., SZOMBAT f­ő . tudósítás Olasz külügyi kudarc Livio Caputo olasz külügyi állam­titkár csütörtöki látogatása nem igazolta Rómának azt a várako­zását, hogy szlovén részről ked­vező jelet adnának a két ország közti feszült viszony kompro­misszumos megoldására - állapí­totta meg tegnap az olasz sajtó. Antonio Martino olasz külügymi­niszter a közelmúltban éppen ezt a látogatást minősítette jó alka­lomnak arra, hogy megkezdőd­jön az enyhülés Olaszország és Szlovénia között. Caputo találkozója Ignác Golob szlovén külügyi államtitkárral ezzel szemben a két kormány ál­láspontját tartalmazó dokumen­tumok hűvös, hivatalos kicseré­lésére korlátozódott. Az olasz küldöttet nem fogadta a szlovén külügyminiszter, s a kezébe nyomott válasz nemet tartalma­zott minden olasz javaslatra. Ljubljana nem járul hozzá, hogy a volt Jugoszlávia területéről a II. világháborút követően elüldö­zött olaszok visszakaphassák még állami tulajdonban lévő egykori ingatlanaikat. Az ola­szok még előjogot sem kapnak arra, hogy kisajátított ingatlan­­tulajdonukat visszavásárolhas­sák. Szlovén részről azt is elfo­gadhatatlannak tartják, hogy Róma megadná az olasz állam­­polgárságot annak a kisszámú, Szlovéniában élő olasz nemzeti­ségű személynek, aki korábban rendelkezett azzal. Az olasz külügyminiszter a múlt hét végén az egyik olasz lapnak adott nyilatkozatában ki­jelentette, hogy Olaszország a leglelkesebben támogatni fogja az Európai Unióban a társult tagság megadását Szlovéniának, ha Ljubljana jelzést ad, hogy le­hetséges a két ország vitájának megnyugtató rendezése. Caputo rendkívül hűvös fo­gadtatása azonban egyértelmű­en arra mutat, hogy Ljubljana azt várja Rómától: október 4-én Brüsszelben semmilyen feltételt ne támasszon Szlovéniával szemben a társult tagság kérdé­sében. Lojze Peterle szlovén kül­ügyminiszter ugyanakkor kije­lentette: ha olasz részről valóban az a szándék, hogy mostantól kezdve ne a múltra, hanem a jö­vőre tekintsenek, akkor Szlové­nia kész „azoknak a segítségére sietni, akik megszenvedték a kommunizmus és a fasizmus igazságtalanságait". (MTI) ■fcrsTTrfe ■ H ^ A főtitkár kettős feladata Claes: a politika uralja ma inkább a NATO-t V * Brüsszeli tudósítónktólfxA Willy Claes, a NATO október kö­zepén hivatalába lépő főtitkára nehéz örökséget vesz át Manfrels Wörnertől. Az új főtitkár tökélete­sen tisztában van a reá váró fel­adatok sokoldalúságával, ame­lyek megoldása „a jelenlegi hely­zetben inkább politikai, mintsem katonai ismereteket követel". Willy Claes szerint két égtáj irá­nyában kell rendkívül figyelmes­nek lennie. Kelet felé a békepartner orszá­gok és a NATO közötti kapcsolat építésének folyamatosságát kell ügyelnie, miközben a teljes jogú csatlakozást szorgalmazókkal az időszerűség parancsát kell - el­­hihetően, meggyőzően - megér­tetnie. De Claes főtitkár keleti politikája nem csupán a csatla­kozási óhaj csillapításából áll, hanem a válságtérségeknek a NATO-t érintő kezelési formája is a ma még belga külügyminisz­terre vár. Willy Claes ebben a kérdésben - mondhatjuk - nap­rakész. A belga diplomácia irá­nyítójaként már a hágai béketár­gyalások elejétől kezdve ismeri a történteket, s a válságrendezés mikéntjét vázolva, ismételten a NATO erkölcsileg is kötelező szerepét emlegette. Willy Claes egy másik, nem kisebb súlyú feladata lesz, hogy a NATO-n belül az európai tag­államok és az Egyesült Államok között az utóbbi évek során csor­bát szenvedett bizalmat helyre­állítsa. Nyugat-Európával meg kell értetni, hogy a béke biztosí­tása (erre a két világháború már bizonyítékul szolgált) az USA fo­lyamatos támogatása nélkül ve­szélybe kerül. Ugyanis az Euró­pai Unión belül a közös védelmi rendszer életre hívása, főleg an­nak gyakorlati megvalósítása - minden szépen hangzó hírverés ellenére - még csak embrionális állapotban van. A kérdést tárgyi­lagosan kezelők jól tudják, hogy az általános békét fenyegető esetleges veszélyt nem a nemze­ti érdekeket előtérbe helyező, sokszínű politikusok, hanem az elmúlt fél század alatt már ké­pességeiket, erejüket bizonyított NATO-haderők háríthatják el. Willy Claes feladata az is, hogy Washingtonnal megértes­se azt a katonapolitikát, amelyet az „érzékeny" Európa elfogad­hat és igényel. Claes e kényes pontra nem csupán ráérzett, de személyét jellemző szókimon­dással, első főtitkári nyilatkoza­tában meg is fogalmazott: „A NATO-t Amerika szerepvállalá­sa nélkül lényegében egy nem létező intézménynek lehet te­kinteni." Willy Claes - ezt már koráb­ban is bebizonyította - munka­szerető, munkaképes politikus. Feladatokban a NATO brüsszeli központjában nem lesz hiány. " Mécs László Szlovák választás Meciar megsértődött Vladimír Meciar és családtagjai pénteken délután nem élhettek választópolgári jogukkal, mert nem szerepeltek a választók név­sorában. A tegnap és ma folyó elő­rehozott parlamenti választások legesélyesebb tényezője, a De­mokratikus Szlovákiáért Mozga­lom vezetője, Vladimír Meciar pénteken délután feleségével, lá­nyával és fiával - előre jelzett időpontban - jelent meg a a po­­zsonyi 16-os számú választóhe­lyiségben, de mivel a választók névjegyzékében egyikük neve sem szerepelt, a választási bizott­ság elnöke nem tette lehetővé a számukra, hogy voksukat lead­ják. „Ennél hitványabb dolgot el sem követhettek volna" - mond­ta pénteken Vladimír Meciar. A történtek hátterében csakis rosszindulat tételezhető fel - mondta Vladimír Meciar, de nem jelölte meg pontosabban, kikre célzott, amikor „politikai cselszövést" említett. Az érintett szavazóhelyiség bizottsági elnöke azt nyilatkoz­ta, hogy ugyanebben a körzet­ben a választóhelyiség megnyi­tása óta eltelt másfél óra alatt 50 ilyen esetet észleltek. Az ügyet jelentették a központi választási bizottságnak, ahol megígérték, hogy új, kiegészített választói névjegyzék készül. Poitiers-ben technikai csodákkal ismerkedett Göncz Árpád A felzárkóztatás mintarégiója Párizsi tudósítónktól. A francia szervezők Poitierst ja­vasolták Göncz Árpád pénteki programjának színhelyéül. Alig­ha véletlenül. Túl azon, hogy a szenátus elnöke, René Monory e térség szenátora, Vienne megye és a város fejlődése jó példa le­het a magyarok számára is, ho­gyan lehet egy válságban lévő régiót felzárkóztatni. Ez a régió sokáig Franciaország Szabolcsá­nak számított. Poitiers híres egyetemi város, ismert turista­központ, de újabb kori hírnevét a Futuroscope-nak köszönheti, a XX. századot idéző tudomá­nyos és technikai parknak, amely több mint 15 ezer munka­helyet teremtett, s ma már há­rommillió látogatót vonz a világ minden részéből. • Ide látogatott tegnap délelőtt a magyar államfő Alain Madelin kisvállalkozás-fejlesztési minisz­ter társaságában, miután a szu­pervonat másfél óra alatt befu­totta a Párizs-Poitiers közti, 350 kilométeres távolságot. A Futuroscope létesítményei­nek megtekintése során néhány meglepetés is érte a magyar de­legációt. A térhatású körmozi számítógéppel vezérelt székei ugyanis alaposan próbára tették a vendégek állóképességét. A magyar államfő érdeklődéssel tanulmányozta a távoktatási központ munkáját. A legkorsze­rűbb viedotechnikával felszerelt műhely gyümölcsöző együtt­működést folytat magyar intéz­ményekkel is, főként a pécsi egyetemmel. Délben, a városházán Jacques Santrot polgármester köszöntöt­te Gönz Árpádot. Beszédében szintén a biztatóan alakuló pécsi kapcsolat fontosságát hangsú­lyozta. René Mondlyval a pre­fektúrán rendezett díszebéden volt alkalma találkozni a köztár­sasági elnöknek, aki a délutánt városnézéssel és egy mezőgaz­dasági üzem megtekintésével töltötte. A küldöttségben részt­vevő Lakos László földművelés­­ügyi miniszter franciaországi tárgyalásairól elmondta: érdek­lődést tapasztalt a francia agrár­bankok részéről magyarországi együttműködés iránt­ tárgyalt az ingatlannyilvántartás francia módszereinek esetleges átvéte­léről, s a magyar mezőgazdasági export növelésének esélyeiről. A minisztertől megtudtuk: bármi­lyen meglepő, tavaly erősen nö­vekedett például a Franciaország­ba irányuló magyar borexport... Háromnapos látogatásának végén Göncz Árpád és kísérete pénteken este Poitiersből külön­­géppel visszatért Budapestre. Dezsőfia János­ . Példás ítélet Szarajevóban A NATO védelmi minisztereinek tanácskozásán az amerikai, a brit és a francia védelmi miniszter pénteken megállapodott, hogy azt javasolják majd kormányaik­nak és a világszervezetnek: az eddigieknél hatékonyabb légi­csapásokat kell mérni azokra, akik megsértik az ENSZ boszniai biztonsági övezeteit. A légicsapá­sokat nem feltétlenül a kiváltó in­cidens helyszínén, adott esetben pedig akár több célpont ellen is végrehajthatnák. A szarajevói ENSZ-erők pa­rancsnoksága pénteken tiltako­zást nyújtott be a szarajevói kor­mányhoz, mert muzulmán kato­nák csütörtökön elvezettek, és hat órán keresztül fogva tartot­tak négy francia kéksisakost. A foglyul ejtett katonák egy Szara­jevóhoz közeli kőbányában tar­tózkodtak, hogy kivizsgálják azokat a szerb vádakat, melyek szerint muzulmán fegyveresek az elhagyatott térségből tüzér­séggel lőtték az ellenség állásait. Az ENSZ az ellen is tiltakozott, hogy a muzulmánok az ENSZ jelével látták el egyik tehergép­­­kocsijukat, amelyen egy légelhá­rító géppuskát helyeztek el. Egy szarajevói bíróság pénte­ken 11 évi börtönbüntetésre ítél­te azt a muzulmán katonát, aki a múlt év novemberében a kö­zép-boszniai Fojnicában meg­gyilkolt két ferences rendi pa­pot. További három katona, akik jelen voltak a gyilkosság elköve­tésénél, s nem akadályozták meg azt, hat-hat hónapos bör­tönbüntetést kaptak. A védők azzal igyekeztek menteni a kato­nát, hogy a gyilkosságra a har­cok hevében került sor, ám a muzulmánokból álló bíróság hangsúlyozta, hogy a fegyverte­len emberek lelövésére nincs mentség. (MTI) A fordított időrend zsákutcája Markó Béla a magyar-román alapszerződésről Az RMDSZ legfelső döntéshozó szerve, a Szövetségi Képviselők Tanácsa tegnap megkezdődött, kétnapos őszi ülésszakának kez­detén szavazással úgy döntött, hogy külön napirendi pontként foglalkozik az RMDSZ által, a román-magyar alapszerveződés kérdéséről kiadott állásfoglalás megerősítésével. Az erdélyi magyar közvélemény indokoltan reménykedik egy jó román-magyar alapszerződés­ben, és ugyancsak indokoltan fél egy rossztól - mondotta az RMDSZ „belső parlamentje", a Szövetségi Képviselők Tanácsa előtt elhangzott pénteki beszé­dében Markó Béla, az RMDSZ el­nöke. Ami indokolatlan, az az il­lúzió, hogy mindaz a probléma, ami 75 év alatt, vagy akár csupán az elmúlt öt esztendőben felhal­mozódott, egy tollvonással meg­oldható. Indokolt viszont azt ál­lítani, hogy olyan tollvonásokra, amelyek a problémák szőnyeg alá söprését jelentenék, szintén nincsen szükség - jelentette ki. Markó Béla egyetértett azzal, hogy a jószomszédi viszony le­het az egyik garanciája az erdé­lyi magyarság törekvéseinek, de hozzáfűzte: „Értelmezésünkben az igazi jószomszédi viszonyt éppen ezeknek a törekvéseknek az elfojtása akadályozza. Olyan kronológiát elképzelve, hogy előbb rendeződjék a viszony, majd pe­dig erre ráépíthető egy méltá­nyos megoldás, sehová sem le­het eljutni. Tudjuk, mondta, hogy egy csapásra nem oldható meg minden, de azt is tapasztal­juk, hogy egyelőre sem gyors, sem lassú megoldás nem indult meg." Az alapszerződések megköté­sére, a stabilitás feltételeinek megteremtésére vonatkozó nyu­gat-európai sürgetésről kifejtet­te: a látszatteremtés nemcsak hogy semmit sem ér, de haloga­tással egyenlő, a halogatás pedig veszélyeket hordoz magában. Az RMDSZ-en belüli belső­­ konzultációról szólva Markó el­mondta, hogy ennek érdekében összehívták a külpolitikai tanács­adó testületet, annak konszen­zusára támaszkodtak az RMDSZ-állásfoglalás kialakítá­sában, erről folyamatosan tájé­koztatták az egyes politikai cso­portok képviselőit. Bírálta az olyan megnyilvánulásokat, amelyek félrevezetik a közvéle­ményt, és rámutatott, hogy a konzultációra vonatkozó jogos igényt nem kell a bizalmatlanság felhangjainak kísérniük. Mint is­meretes, a Katona Ádám nevével fémjelzett Erdélyi Magyar Kez­deményezés nyilatkozata sze­rint az RMDSZ ügyyvezető el­nöksége által megfogalmazott, mind a román, mind a magyar külügyminiszterhez eljuttatott állásfoglalást nem előzte meg kellő egyeztetés az RMDSZ-ben képviselt platformokkal. (MTI) Borbély Dumitru névre szólt a kései meghívó­­ Egy püspökavatás utóhangjai 41^^ Tudósítónktól: Nagy gisszhigfia volt az RMDSZ Csíki Területi Szervezete szeptem­ber 23-i, aj csík­szeredai ortodox pü­spökavatóról közzétett nyilatkoza­tának. Számos parlamenti politikus szólt a csíki nyilatkozat ellen, a nacionalisták hevesen támadták azt. A Csíki RMDSZ szükségét lát­ta, hogy rendkívüli sajtóértekezleten válaszoljon a támadásokra. A sajtótájékoztató végén az előzményekről és jelenlegi álláspontokról Bor­bély Ernő, az RMDZSZ csíki elnöke nyilatkozott az Új Magyarországnak.­ ­ Az a változat, amelyet Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke egy saját maguk ké­szítette román fordításban is­mertetett a szenátusban, erősen elferdítette a nyilatkozatunkat. Az RMDSZ-fordítást viszont nem engedték felolvasni, a sze­nátus pedig megszavazta, hogy a „Vadim-változatot" megvitatja. Szerencsére ezek után összeült a szenátus állandó irodája, és az RMDSZ-szöveg szabályos fordí­tását elemezve jobbnak látták le­fújni az ügyet. Ők is érzékelhet­ték, hogy a Hargita megyei pre­­fektúra, a katonaság és a csen­dőrség elferdítette a püspök be­iktatásának egyházi jellegét. Mi továbbra is fenntartjuk a korábbi álláspontunkat - folytat­ja Borbély Ernő -, kifogásoljuk, hogy állami vagyonból épülete­ket utaltak át a püspökségnek, s erőfitogtatás volt az egész előké­szület, nem beszélve a megvá­lasztott önkormányzati testüle­tekről. A nyilatkozatunkban, és most is kifogásoljuk, hogy sem­miféle érdemben­ értesítést, be­jelentést nem tett sem a polgár­­mesteri hivatal, sem a megyei ta­nács arról, hogy itt püspököt, püspökséget fognak avatni. A püspöki beiktatást nem az ortodox egyház szervezte, ha­nem a bukaresti kormányt kép­viselő prefektusi hivatal - han­goztatja Borbély Ernő. - Ez pe­dig ellentmond az állampolgári és egyházi egyenlőségnek, hi­szen előnybe részesíti az orto­dox egyházat, míg a többi vallás­felekezet nem élvez ilyen törő­dést, támogatást. Mindezek tete­jében, a későn érkezett személyi meghívásokat is galád módon kifacsarták: engem például Bor­bély Dumitru néven hívtak meg az avatóra..., Botos László

Next