Új Magyarország, 1994. november (4. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-17 / 270. szám

IV. ÉVFOLYAM, 270. SZÁM 1994. NOVEMBER 17., CSÜTÖRTÖK 11 Hangfogó nélkül Klarinétparádé Balovh József, a Rádiózenekar el­ső klarinétosa különös egy fiatal­ember: képtelen megülni a ba­bérjain (amiből van neki jócs­kán: versenygyőzelmek, nívódíj. Sir Georg Solti meghívására ösz­töndíj és tanulmányút Chicagó­ba stb.). Hol azzal lep meg, ho^ (saját erőből!) létrehoz egy szak­mai berkekben egyedülálló Kla­rinét Centert, hol petíciót fogal­maz kollégáival Vásáry Tamás ve­zető karmesteri szerződtetése érdekében, hol ifjú tehetségek­nek segít külfölai versenyekre kijutni (a nevezési díjat részben maga, részben az általa meggyő­zött szponzor állja, a zsűri elé kerülő hangfelvétel ugyancsak az ő támogatásával készül). Első­ként hirdetett szünidei mester­­kurzust hazai és határainkon kí­vüli klarinétosoknak az Óbudai Társaskörben, megszervezte nyáron a Liszt Ferenc Kamara­­zenekar Zempléni Fesztiválja keretében a füzérradványi klari­nétos tábort (s mellé konferenci­át is, a hangszer nemzetközi rep­rezentánsaival), de arra is képes ha kell, hogy fiatalon elhunyt művésztársa emlékkoncertjét napok alatt nyélbe üsse, olyan zenészcsapatot vonultatva föl (csak klarmétvirtuózokból több tucatnyit), amilyent a Régi Zene­­akadémia még nemigen látott. Balogh művész urat nem érdek­lik a zenésztársadalomban (is) dúló csaták, aktuális botrányok, miegyebek; a minőségen ló'vül semmiféle kategóriát nem ismer muzsikusok megítélésében. Ezért sikerült megint valami egészen rendkívülit produkál­nia: szombat délután összehozni (az este még Otelló-premiert, ka­maraprogramot, templomi kon­certet játszó közreműködőkkel) egy bomba jó örömzenélést, a Magyar Klarinétszövetség meg­alakulása és a Klarinétos című gyönyörű képes magazin bemu­tatkozása alkalmából. Egy füst alatt, családias hangulatban, amit mód felett értékelt f. Ger­­rard Errante, a világszövetség el­nöke is (aki egyébként a koncert előtt szakmai előadást tartott, a műsorban pedig fellépett). Az én őszinte elragadtatásomat vi­szont - túl a program változatos­ságán és a megszólaltatás hang­szeres bravúrjain - az váltotta ß, hogy egy pódiumon szerepel­nek nemzetközi nagyságok és zeneiskolások, konkurens fővá­rosi zenekarok sztárklarinétosai és karrierjüket most kezdő talen­tumok, világjáró cigányzenész és idős katona-zene&ri szólista, nagy múltú és frissen alakult fú­vós-kamaraegyüttesek Buda­pestről, Pécsről, Szegedről, dzsesszmuzsikusok és zeneaka­démiai professzorok: szóval a magyar klarinéttársadalom. Úgy látszik, így is lehet. S talán má­sutt is (és nemcsak zenészek kö­zötti), ha akadna szakmai teßn­­tély, tehetség, szív és ambíció dolgában meg néhány Balogh József, akinek mindig muszáj valami újat csinálnia. Különben rosszul érzi magát a bőrében. Lám, a nemrég diplomázott Götz Nándor is - akinek egyéb­ként Balogh tanár úr az egyik mestere - a nyughatatlanok csa­ládjába tartozik: nem érte be any­­nyival, hogy a klarinét összes fortélyát pompásan tudja, ha­nem sürgősen beleszeretett a szaxofonba. Koncertjein felvált­va játszik a két hangszeren (ezt tette a Babiloni Fesztiválon is, ahol partnerével, Szokolay Ba­lázzsal együtt nagy elismerést aratott), s bravúros teljesítmé­nyét még azzal is megtoldja, hogy maga írja át szaxofonra a li­­teratúra válogatott gyöngysze­meit. Az Óbudai Társaskörben adott hangversenyének (no­vember 14.) első felében saját át­iratait játszotta Szenthelyi Judit zongoraművész társaságában: klarinéton a Franck-szonátát (lassanként nincs hét, hogy ez a mű meg ne szólalna valamelyik hangversenytermünkben), a szaxofonos Chaminade rendkívül nehéz és ugyanakkor behízelgő Concertinóját. A második félidő­ben sem adta alább: Mozart híres A-dúr klarinétversenyét hallot­tuk tőle, elegáns és fordulatos el­őadásban; az Erkel Ferenc Ka­marazenekar nekem ezúttal vá­ratlan csalódást okozott. Kerényi Mária [A)<­KULTÚRA ^ Tolódik a felsőoktatás-fejlesztési tön/ény tA'v A hallgatói létszámot tovább kell növelni Csirik János, a felsőoktatásért fe­lelős helyettes államtitkár sajtó­­tájékoztatón számolt be tegnap a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztériumban a felsőoktatás-fej­lesztési törvény előkészületeiről. Voltaképp abból az apropó­ból, hogy eltolódik a tervezet kormány elé terjesztésének de­cember végi határideje, aminek gyakorlatilag úgyse lenne jelen­tősége - a költségvetési törvény hajszájában rápillantani se volna ideje senkinek. A helyettes államtitkár ismer­tette a tervezet eddigi életútját, s annak eredményeit, melynek lé­nyege: az elmúlt négy év alatt hetven százalékkal nőtt a hallga­tói létszám, ezen belül kilencven százalékkal az elsőéveseké. Ez részben spontán folyamat volt ­­mondta Csirik János -, másrészt az Antall-kormánynak azt a fel­ismerését tükrözi, hogy Magyar­­országnak előre kell ugrani a sor végéről (azelőtt a korosztályok 11 százaléka került be a felsőok­tatásba), és meg kell céloznia a nyugat-európai országok átlagát (35-40 százalék). A reálisan elér­hető arány a helyettes államtit­kár szerint 24-30 százalék lenne. A felsőoktatás-fejlesztési tör­vény eddigi munkálatainak összefoglalására, rendszerezésé­re létrehozott egy bizottságot, amely kidolgozza a tervezetet. Megvalósítandó pillérei: a Ma­­gyaroszágon még nem igazán meghonosodott post secundery képzés (érettségi utáni egy-két éves képzési formák), besorolása a felsőoktatásba, illetve - a fej­lesztési források célzott elosztá­sával szorgalmazva - az egyete­mek-főiskolák szövetségeinek létrehozása, az intézmények vi­szonylagos függetlenségének megőrzése mellett. A fejlesztés legfontosabb célkitűzéseként azt jelölte meg a helyettes államtit­kár, hogy folytatódjon a hallga­tók létszámának növekedése. Az egyes intézmények saját fejlesztési elgondolásai elkészül­tek, az egyetemi, főiskolai taná­csok jóváhagyták azokat - hogy a források ebből mit tesznek le­hetővé, az talán a fejlesztési kon­cepció elfogadásától is függ. Kérdésemre elmondta a he­lyettes államtitkár: hogy tandíj lesz-e 1995 szeptemberétől, arról most december 15-ig kell dön­tést hozni, hiszen nem hagyha­tók bizonytalanságban a felvéte­lizők. (medve) Márai Színháza új magyar színházi létesítménnyel gazdagodik Kassa. A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő kassai Thália Színház csütörtökön megnyitja Márai Sándorról elnevezett stúdiószínházát. A nyitásra Márai darabjaiból válogattak: a Szerep és a Családi kérdés című egy­­felvonásosait mutatják be. Kolár Péter igazgató elmondta, hogy stúdiószínhá­zuk mindenekelőtt az igényesebb szín­házi közönség elvárásait kívánja majd kielégíteni, kellő feltételeket teremtve a kísérletekhez. Hazatalált festmények Susanne Arvidsson (Ráthonyi Zsuzsanna) magyar születésű, Svédor­szágban élő művész olajfestményeit és kollázsait mutatja be pén­teken nyíló tárlatán a Fortuna 11 Galériában, Budapesten. Susan­ne Arvidsson az Eötvös l^ránd Tudományegyetem magyar iro­dalom-történelem szakán szerzett diplomát. Középiskolai tanár­ként tevékenykedett szülőhazájában, majd 1956-ban Svédország­ban telepedett le. Dolgozott a göteborgi Dickson Könyvtárban, a Karolinska Intézet bibliotékájában is. Érdeklődése az 1970-es években a festészet felé vonzotta. Ezt követően folytatott képző­­művészeti tanulmányokat a stockholmi képzőművészeti iskolán. Az 1990-es évektől kezdődően évente állít ki Svédországban. Su­sanne Arvidsson hazai bemutatkozó kiállítása december 2-ig te­kinthető meg az I. kerületi Fortuna utca 11. szám alatt. I A belgák sorban álltak... ^ Breda bevétele - békés úton A kis országok nem feltétlenül el­hanyagolható hatalmak a művé­szetben. A többi között ez a ta­nulsága annak a két kiállításnak, amelyek most zárultak, illetve nyíltak két történelmi, művészeti értékben amúgy is gazdag város­ban. Az egyik tárlatot Bruges-ben rendezték az ötszáz éve elhunyt Hans Memling műveiből. Minden idők legnépszerűbb belgiumi tárlata volt ez, nap mint nap hosz­­szú sorok álltak az utcán, hogy bejuthassanak a termekbe, végül is a kiállításnak több mint három­száznyolcvanezer látogatója volt. ra utal, hogy fiatal művészeket tömörítő kezdeményezésről van szó, hanem arra is, hogy az egyetemes, ezen belül az euró­pai kulturális kapcsolatok erősí­tését célozzák rendezvényei. A hatvanas évek elején német és francia alkotók fórumaként in­dult Germinations az Európai Unió tizenkét tagországán kívül 1991 óta Magyarországot, Cseh­országot, Szlovákiát, Lengyelor­szágot foglalja magába. A kör bővítésében s a későbbi együtt­működésben hazánk valóban fontos szerepet játszott, játszik, ezt a többi között az is érzékel­napja maga a holland királynő nyitotta meg, aki egyébként va­lószínűleg nem teljesen melléke­sen, maga is szobrász, s nem saj­nálván a protokoll által mindig szűkén mért időt, minden részt­vevővel váltott néhány, nem csak udvariás frázisokból álló mondatot. Ami a tárlat további jövőjét illeti, az anyagot Varsó­ban, Athénben, majd Franciaor­szágban is bemutatják, ami pe­dig a Germinations sorsára vo­natkozik, nos a következő évben művésztelepi munka, majd 1996-ban újabb közös bemutat­kozás következik. Hogy lesz-e Júlia holland királynő Sallai Géza munkái előtt a művész és Jacques Peeters, az alapítvány szerve­zőbizottságának holland tagja társaságában A másik tárlatra alig száz kilo­méterrel távolabb, a hollandiai Bredában került sor, s e bemuta­tónak fontos magyar vonatkozá­sai is vannak. Egyrészt azért, mert a Germinations VIII. címet viselő kiállításon négy fiatal ma­gyar művész - Deli Agnes, Menesi Attila, Lévai Zoltán, Sallai Géza is részt vett, másrészt azért, mert> a mozgalomban, amelyhez a ki­állítás társul, jó néhány éve ha­zánk is fontos szerepet játszik. Csírázás - magyarul így adható vissza a cím, s a szó nemcsak ar-i . , f / , Ma t.f' V. teti, hogy a Germinations Euró­pai Alapítvány egyik alelnöke Zsigmond Attila, a Budapest Ga­léria főigazgatója. Az Európa különböző városai­ban szervezett múvésztelepeken dolgozó fiatalok - alkalmanként hatvan-hetven művész - két­évente nagy csoportos tárlaton »nutatják be munkáikat. Reprez­entálván így egyrészt egy új ge­neráció törekvéseit, másrészt egyes országok sajátos vizuális kultúráját, hagyományait. Az idei tárlatot Bredában néhány olyan a résztvevők között, akit a távoli jövőben afféle huszadik századi Memlingként emleget nek majd, egyelőre természete sen titok. Az azonban bizonyos, hogy a résztvevők közül nem kevesen El Greco híres festményének, Breda átadásának címét parafra­­zeálva úgy emlegetik majd a mostani bemutató napjait: Bre­da bevétele. Természetesen bé­kés úton, a kép, a művészet ha­talma által. , Szabó Emő Kis magyar valóság Hazánk átlag- és közemberei képekben A Néprajzi Múzeum aulájában fehéren feszülő vásznon egymás után sorjáznak a képek. Két fiatal magyar fotográfus - Krasznai Korcz János és Zsigmond Gábor ­­képei. Rajtuk mosoly és könny, szőrmék és rongyok, barázdált arcok és elhízott tekintetek. Át­lag- és közemberek, cipészek, bá­nyászok, zenészek, komédiások, politikusok és tinédzserek. Ma­gyarok. 1994-ben. még 1950-ben vesztette el, s je­lenleg 6 ük-, 14 déd-, és 32 uno­kája, valamint 6 gyereke van, és Fekete Henrietta, ki a fényképen körülbelül 1 perces, 3 kiló 60 de­ka és 52 centi. Bíró Violdizletasz­­szony, ki imádja a cipőket és a családot, rajong a kutyákért, de utálja a lecsót, és Betty, az éjsza­kai pillangó, ki oroszul, angolul és németül tanult, a szállodák­ban kezdte a legősibb mestersé-E nagy ívű társadalmi tablón megannyi életkép. Andorai Péter, a klasszikus férfitípusért rajongó hölgyek bálványa borotválkozás előtt, és Hetényi Gusztáv, a fővá­ros égjük idegenforgalmi látvá­nyossága, aß fel-alá sétál, főként a peep-show-kat látogatja, de a jó bőrökért általában is rajong. Prokopp Dóra, a Szerencsekerék háziasszonya, kinek bársonyos bőrén még a kígyó is megcsú­szik, és Molnár Ferencné volt vá­logatott atléta és középtávfutó, ki jelenleg házfelügyelő. Horn Gyuláné nyugdíjas, ki süt, főz, de - férjével ellentétben - nem sze­reti a politikát, és Andrási József hajléktalan, kinek felesége ma­radt a XIII. kerületi szoba-kony­hában, ő meg mehetett a Man­­szer-szállóba. Banga Antalné, ki 1887. augusztus 9-én, tehát 107 évvel ezelőtt született, férjét get, de a keleti maffiák megjele­nésével kiszorult a sarokra. Föl­des László bluesénekes, ki egy föl­dalatti vagonban jött rá, ötven felé, hogy a király meztelen, még egy blues sincs kéznél, hogy betakarja, és Mészáros János szabadfoglalkozású easy-rider, a motorosok zárt társadalmi kasztjának képviselője. Vágó 1st­­ván (képünk) hentes, ki a Solami RT.-nél napi 240 bőrös-hasított félsertést készít elő exportra. Arcok és sorsok. Szám szerint kilencven. De lehetne akár a mi arcunk és a mi sorsunk. Vagy mégsem. (jávorszky) * (Krasznai Korcz János és Zsigmond Gábor fotókiállítása a Néprajzi Múze­um első emeletén jövő hét végéig lát­ható. A képeket a Más-Kép-Más Hadó album formájában is megjelentette.) ^-------------------rr^T-r ,......... w cy) -r 26. Magyar Filmszemle 77 Lesz, de csak „fapados p t­„Tizenkilenc játékfilmet és 129 dokumentumfilmet neveztek ed­dig a 26. Magyar Filmszemlére, melyet 1995. február 4. és 8. kö­zött rendeznek meg a budapesti Uránia és Művész Mozikban. A szemlére hetven külföldi feszti­válképviselőt, kritikust és film­szakembert hívtunk meg" -jelen­tette be Kézdi-Kovács Zsolt, a 26. Magyar Filmszemle igazgatója tegnapi sajtótájékoztatóján a bu­dapesti Rátkai Klubban. Mint Kézdi-Kovács elmondta, legutóbb egy meglehetősen gaz­dag, nagy kiállítású fesztivált si­került szervezniük, a februári se­regszemle azonban ezúttal csak „fapados" lesz. Olyan mértékű ugyanis a filmszakma dotációjá­nak elvonása, hogy egyszerűen nem engedhettek meg maguk­nak egy ennél bőkezűbb, látvá­nyosabb szemlét. Pedig ennek valóban egy ünnepi alkalomnak kellene lennie, amikor - négy nap erejéig - mindenß egy kicsit kiváncsi lesz a magyar filmre. (Egyébként csak néhány héttel ezelőtt lett egyáltalán biztos, hogy lesz filmszemle.) Ami pedig az idei termést ille­ti: a dokumentumfilmek neve­zési határideje november elsején lejárt, de játékfilmmel még de­cember 15-ig lehet jelentkezni. Az eddig benevezett 19 játék­filmből csak 15 vesz részt tény­legesen a versenyben, a többi vagy külföldi többségű kopro­dukció, vagy animációs alkotás. Érdekesség, hogy a mostani négy elsőfilmes közül három hölgy, ami talán azt is jelenti, hogy a nők valahogy szívósab­­bak, kitartóbbak egy film „ösz­­szegrundolásában". A játékfil­mek: Részleg (Gothár Péter), Esti Kornél [Pacskcwszky József), Ébre­dés (Elek Judit), A bűvös vadász (Enyedi Ildikó), Megint tanú (Ba­csó Péter), Boise vita (Fekete Ibo­lya), Ma Ce-tung igazi élete (Sik­lósi Szilveszter), Angi (Szomjas György), Levelek Perzsiából {fiambaud Lofti), Vörös kolibri (Bö­szörményi Zsuzsa), A törvénytelen (András Ferenc), Születésnap (Puszt Tibor), Lumiere (Szirtes And­rás), Minden úgy van, ahogy van (Sára Júlia) és az Európa messze van (Kabay-Petényi). A dokumentumfilmek egyet­len Hvétellel videóra készült al­kotások. Mivel a beérkezett 129 művet ilyen rövid idő alatt egy­szerűen képtelenség levetíteni, az Ardai Tamás, Simó György és Pintér Judit alkotta előzsűrí ezen a héten kezdte meg a rostálást, s a szemlén közülük - idő és mi­nőség függvényében - körülbelül harmincat bocsátanak a zsűri elé. (jé)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék