Új Magyarország, 1995. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-09 / 34. szám
(XiiJiL' r" 8 Amo V. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM 1995. FEBRUÁR 9., CSÜTÖRTÖK A 26. Magyar Filmszemle zárónapján Fődíj Gothár Péternek Tegnap este tartották a 26. Magyar Filmszemle díjkiosztó ünnepségét az Uránia moziban. A játékfilmes zsűri a legjobb filmnek járó fődíjat Gothár Péter A részleg című alkotásának ítélte. A Magyar Mozgókép Alapítvány játékfilmes kuratóriuma által felajánlott díjból a rendező egymillió forintot a következő filmje készítéséhez használhat fel. A legjobb film rendezőjének járó díjat - amelyet a Flamex vállalat ajánlott fel - szintén Gothár Péter kapta. A Magyar Filmlaboratórium a legjobb operatőrnek felajánlott díját Gázon Francisco az Esti Kornél csodálatos utazása című film operatőri munkájáért nyerte el. A Magyar Filmlaboratórium a zsűri javaslatára 200 ezer forintos különdíjban részesítette Szirtes Andrást a Lumiere tekercsek című filmjéért. A Fővárosi Önkormányzat által felajánlott legjobb férfi szereplő díjának nyertese Kállai Ferenc, aki a Megint tanú című filmben nyújtott alakításáért kapta az elismerést. A legjobb női alakítás díja helyett a játékfilmes zsűri két rendezői különdíjat adott ki. Az egyiket Enyedi Ildikó a Bűvös vadász, a másikat Szomjas György a Csókkal és körömmel című alkotásáért kapta. A Független Producerek Szövetsége legjobb produceri díját a Globe Film Az igazi Mao, valamint a Focusfilm a Megint tanú című filmért kapta. A HBO által alapított legjobb epizódszereplő díját a zsűri Igó Évának ítélte a Törvénytelen és az Esti Kornél csodálatos utazása című filmben nyújtott alakításáért. Bacsó Péter Megint tanú című alkotása nyerte el az Országos Program Magazin által felajánlott, a várhatóan legnagyobb közönségsikert arató film díját. A külföldi kritikusok és fesztiválképviselők Gene Moskowitz díjának nyertese A részleg lett. A Filmszemle dokumentumfilmes zsűrije kitűnő megoldásaiért elismerésben részesítette Almási Tamás Acélkapocs és Forgács Péter Ismeretlen háború „Miközben valahol" 1940-1944 című filmjét, valamint új információk feltárásáért Balogh Júlia-Szitányi Zsuzsa És mégis magyarnak számkivetve. Bucsek Tibor-Balogh Margit A zsidók és biciklisták. Kőszegi Edit-Simó Sándor-Surányi András Midőn a vér és Lugossy István Az áldozat című filmjét. Rendezői díjban részesült Gyarmathy Lívia a Lépcső, valamint Moldoványi Ferenc Ha megeszünk egy hódot című film rendezéséért. A dokumentumfilmes kategória fődíját Doszpod Béla Egy nap döntöttem: drog helyett életmű filmjének ítélték. A díjból a rendező 3(X) ezer forintot a következő filmjéhez használhat fel. A Színház- és Filmművészeti Főiskola diákjainak Nyakkendődíját Petrovics Emil kapta. Átadták a 26. Magyar Filmszemle életmű-díjait is: Gábor Miklós színművésznek, Morell Mihály vágónak és Romvári József díszlettervezőnek. A díjkiosztást követően Korda Sándor 1918-ban készített és nemrégiben felújított némafilmjét, az Aranyembert vetítették. A Hunnia Filmstúdió alkotásairól Regionális vagy nemzetközi mozi? A filmkészítés és forgalmazás anyagi háttere, illetőleg a magyar alkotások nemzetközi filmvilágban betöltendő helye volt a témája annak a sajtótájékoztatónak, melyet tegnap tartottak a Hunnia Filmstúdió versenyfilmjeinek rendezői: Gárdos Péter (Brooklyni testvér), Gothár Péter (Részleg), Pacskovszky József (Esti Kornél csodálatos utazása) és Szomjas György (Csókkal és körömmel, A szívben még megvan), valamint Simó Sándor stúdióvezető. Mint Simó elmondta: nem azért készül már évek óta a Hunniában a legtöbb film, mert ez a stúdió kapja a legtöbb támogatást, hanem azért, mert ők tesznek legtöbbet azért, hogy filmjeik elkészítéséhez megfelelő anyagi bázist teremtsenek. A Magyar Mozgókép Alapítvány a filmek költségvetésének ugyanis mindössze felét fedezi, a másik ötven százalékot az alkotóknak kell megszerezni, legtöbbször hirdetési és szponzorpénzek formájában. A forgalmazásból származó bevételek sajnos igen keveset jelentenek. A mozikban - néhány alkotástól eltekintve - nincs közönségigény a magyar filmek iránt, a televíziók által, a sugárzásért fizetett összegek pedig csupán a produkciók elkészítési költségeinek egy-két százalékát teszik ki. A magyar filmnek egyes vélemények szerint eladhatónak, mások szerint nemzetközileg kompatibilisnek, azaz a világ minden pontján érthetőnek és elfogadhatónak kellene lennie, megint mások a saját problémákat, saját szemmel néző, regionális alkotásokat tartanák jónak. A nemzetközi elismerésre való törekvések különben sem járnak mindig sikerrel, és egy film elkészültekor nem lehet biztosan megjósolni annak várható fogadtatását. Simó Sándor ennek igazolására három nagy rendezőnket: Keleti Mártont, Jancsó Miklóst és Szabó Istvánt hozta fel példának, mondván, hogy míg Keleti itthoni környezetben, de általános problémákkal foglalkozó filmjei egyáltalán nem kelendők külföldön, addig Jancsó alkotásai annak ellenére, hogy hazai vonatkozásúak, a legismertebb magyar rendezővé tették őt a világon. Szabó István neve pedig pályafutása első 15 évében kizárólag Magyarországon volt ismert, a Mephisto óta viszont minden filmjével nemzetközi sikert arat. A végső következtetés az lett, hogy a magyar rendezőknek olyan filmeket kell elsősorban forgatniuk, melyek csak itt, vagy elsősorban itt jöhetnek létre és az ilyen filmeknek van a legnagyobb esélyük a nemzetközi mezőnyben is. Csikor Ottó • Hatvannyolc éves korában szívroham következtében elhunyt James Merrill, az Egyesült Államok egyik legismertebb költője, aki 19 könyvet, ebből 15 verseskötetet írt. Több irodalmi díjat nyert, többek között Pulitzer- és Bollingen-díjjal is kitüntették. • Antik és XX. századi alkotók műveit várja a budapesti Blitz Galéria tavaszi árverésére. Az aukcióra szánt tárgyakat az V. kerületi Fálk Miksa utca 30. szám alatt veszik át - február végéig - a galéria szakemberei. • Korabeli zenével és ételekkel barokk bált rendeznek február 18-án Győrött a Zichy-palotában. • A Szépművészeti Múzeum velencei festészeti gyűjteményének ötvenöt kiemelkedően szép darabjából álló válogatása utazik az Amerikai Egyesült Államokba a közeli napokban. • Makaói régészek 4000 éves kézművesműhely maradványaira bukkantak. Egyebek között találtak egy tűzhelyet, valamint kvarckőből készült dísztárgyakat és égetett agyagdarabokat. • Több mint 50 év után első alkalommal jelentetik meg Glenn Miller utolsó felvételeit. A húsz zeneszámot két héttel azelőtt rögzítették, hogy Miller repülőgépe 1944 decemberében eltűnt a La Manche-csatorna felett. KULTÚRA (MPKassákkal Rómában - Carlo Carra életműve a Modern Művészeti Galmában lentírható született, párizsi és londoniinas volt. Míg Mannettiék mozgatára" évek" után elvégzi a milánói az olasz fasizmus akadémikus 1913 januárjában Budapesten a Nemzeti Szalonban rendezték meg Párizs, London és Berlin után - az olasz futurista művészek kiállítását. A kiállított képek között szerepelt Carlo Carra képe, Gaii, az anarchista temetése, mely a lapalapításra készülő fiatal Kassákot egy „futurista" novella írására ihlette. A Fejfa című írás A Tett második számában jelent meg, a Mesteremberek előtt. Most januárban Rómában belépve a Modern Művészetek Múzeumában megrendezett Carra-kiállításra, a nagyterem közepén ez a nagyméretű, sötét és vörös színek, formák dinamikus kavargását nyújtó,olajkép fogad, és az a gondolat, hogy mit jelenthetett akkor, a század elején, világháborúk, forradalmak és borzalmak előestéjén ennek a képnek a látványa. A római kiállítás egyébként is lenyűgöző. Tizennégy teremben több mint háromszáz, a világ legkülönbözőbb tájairól „hazatért" festmény és számos grafika kíséri végig a modern olasz festészet egyik legjelentősebb alakjának életművét. Carrá nemcsak a futurizmusnak, de az olasz metafizikus festészetnek is meghatározó egyénisége volt, a századelő legjelentősebb kulturális folyóiratainak, a Lacerbának és a Vocénak munkatársa, a modern olasz művészetelmélet egyik kidolgozója. Az 1881-ben Észak- Olaszországban (Alessandria) Bréra Akadémiát, majd a milánói elkötelezettség és a modern kifejezésmódok keresése válik rá jellemzővé. Csatlakozik a milánói futurista művészekhez, és nemcsak képeivel, de elméleti írásaival is a futurista festészet egyik nagy propagátora lesz. Vallja, hogy a modern művészet a festmény centrumába, az élet centrumába kívánja helyezni a szemlélőt. Ugyanakkor nem osztja Marinettiék militarista hajlamait, igen hamar új utakat keres, és de Chirico mellett az olasz metafizikus festészet egyik legkiválóbb mestere lesz. A metafizikus festészetről írt könyvével egy időben kezd Giotto festészetének tanulmányozásába, és Giottóban találja meg a „formák mágikus csendjét, melyben a kontempláció már extázisba megy át". (Néhány szó Giottóról, La Voce, 1916). A korábban üres belső terek, melyeket csak egyegy báb „népesített" be, a húszas évektől kezdve megtelnek élettel. A 20-as évektől a Voce mellett a „Plasztikus értékek" (Valori Plastici) című folyóirat szerkesztője lesz Mario Broglio, Morandi és Soffici társaságában. Ezt a korszakát sajátos hangulatú tengerparti tájképek, Paolo Ucello lóábrázolásainak emléke jellemzi. Corra két háború közti festészete az olasz hermetista költészet képzőművészeti megfelelője 1 / Sárközy Péter ------------------ÍA,---------------- l3Ü az művészetévé merevedett - ezt láthattuk a római Galleria d'Arte Moderna múlt évi Sironi-kiállításán -, Cárrá a Pogány Itáliáról, Káin és Ábelről, valamint a Rabszolgák felszabadításáról tervez nagyméretű faliképeket. A háborút követően adja ki összegyűjtött művészeti írásait, és kedves költői, Rimbaud, Mallarmé, Quasimodo köteteit illusztrálja. Halála előtt négy évvel még tanúja lehetett az 1962-ben a milánói Királyi Palotában rendezett gyűjteményes kiállításának. A mostani tárlat még a harminc év előttinél is teljesebb képet nyújt az olasz futurista és metafizikus festészet megalkotójáról, és csak sajnálhatjuk, hogy mi magyarok megint lemaradtunk egy nagy alkalomról. Hiszen most decemberben rendezték meg a Római Magyar Akadémián Kassák Lajos versei új olasz kiadásának bemutatóját, és ezért nehéz nem arra gondolni, milyen jó alkalom lett volna most a Via Giulia-i palota földszinti kiállítótermében egy szerényebb, magyar avantgárd festészeti kiállítást rendezni, kis füzetben kiadva Kassák az Anarchista temetésről írt novellájának Mario Verdone által készített olasz fordítását, hogy ezzel is bizonyítsuk, akkor még „egy hullámhosszon" voltunk. e ^ FOTÓ: CSER ISTVÁN 1ÍZ GVG annak, hogy Magyarországon új, hivatásos énekkar alakult Magyar Állami Énekkar néven, Pászti Miklós vezetésével. A kórus magját az a negyven énekes alkotta, akik a Magyar Állami Népi Együttes részeként turnézták körbe a világot. 1988-ban Pászti halála után Ugrin Gábor került a kórus élére, 1990 óta pedig Antal Mátyás látja el a karigazgatói feladatokat. Az óriási repertoárral rendelkező Állami Énekkart, az új iránti fogékonyság, a fiatalos lendület és sok helyről hozott színpadi tapasztalat tette alkalmassá arra, hogy külföldi operák színházi előadásain is nagy sikereket arathassanak. A kilencven hivatásos énekest számláló kórus neve nap mint nap szerepel a műsorfüzetekben. Előadásaikat részben a Magyar Állami Hangversenyzenekar, részben pedig a vidéki hangversenyzenekarok partnereként tartják. Idei terveikbe többek között franciaországi és dél-koreai vendégszereplést is iktattak. A fennálása tizedik évfordulóját ünneplő Magyar Állami Hangversenyzenekar, Ella István orgonaművész közreműködésével CD-t jelentetett meg, melyen magyar és francia zeneszerzők művei hallhatók. Február 14-én pedig jubileumi hangversenyt rendeznek a Zeneakadémián Bergman Moliere-t rendez Szarajevóban Ingmar Bergman, a világhírű svéd rendező júniusban Szarajevóban színre viszi Moliere egyik leghíresebb darabját, a Mizantrópot. A stockholmi Dramaten színház társulata, amely február végétől Svédországban játssza a darabot, június első hetében a bosnyák fővárosba utazik, ha a helyzet lehetővé teszi. Svédül fogják előadni a darabot, s az előadást szerb-horvát szinkrontolmácsolás teszi majd érthetővé a szarajevóiak számára. A vendégszereplést az ENSZ kulturális szervezete, az UNESCO támogatja. A 76 éves Ingmar Bergman legutóbb 1982-ben rendezett filmet, a Fanny és Alexandert, azóta a színháznak szenteli energiáját. Múlt tavasszal Shakespeare Téli rege című darabját vitte színre. 74 kolostortól Manhattanig Mia Farrow 50 éves Bámulói közül egyre többen sajnálkoznak amiatt, hogy életét mindinkább a családi szennyes kiteregetése tölti ki, nem pedig az újabb parádés szerepek. Még évekkel ezelőtt is körülrajongott filmcsillagként ünnepelték, ma ellenben inkább csak a mindig botrányra éhes bulvársajtó tartja számon Mia Farrow-t, aki ma tölti be 50. életévét. A kolostorban nevelkedett Mia Hollywoodban debütált, de nem a filmvásznon. 1966-ban ugyanis férjhez ment a nála három évtizeddel idősebb Frank Sinatrához, és ezzel egy csapásra a pletykalapok üdvöskéje lett. Közben azonban filmezett is és világhírűvé Roman Polanski tette őt 1968-ban a Rosemary's Baby című horrorfilmmel. Tíz évre rá Robert Altman a házaséletről készített cinikus hangvételű filmjében egy ártatlan külsejű nimfomániás szerepét alakította, és ebbe a skatulyába került Woody Alleimés 1982- ben készített első közös filmjükben is. Szerelmük éveken keresztül legendává lett nemcsak a bulvárlapokban, hanem az értelmiségnek íródott igényes sajtótermékekben is. Kerek tíz esztendőn át forgattak együtt és 13 filmet készítettek, az utolsót (Husbands and Wives) 1992-ben. Ennek a filmnek forgatása közben találta meg Mia a férfi lakásában örökbe fogadott lányának, Szun Ji-nek aktfotóit, és ez kirobbantotta botrányos szakítást Mia és Woody között, a perek végtelen sorát a gyermekek gondozásáért. Hangfogó nélkül A vonó mesterei Vonósnégyesekben, nyugodtan állíthatom, igen jól állunk, kevés ország dicsekedhet annyi világhírességgel ezen a területen, mint mi. A kamarazene rajongóinak tábora azonban fogyatkozóban van, kivált a kvartetteké, hiszen zajos és rohanó korunk hogyan is kedvezhetne épp a legintimebb, legválasztékosabb muzsikálásnak!... Mégis szép (ha nem is táblás) ház előtt játszott a Bartók Vonósnégyes nemrég, egy sima hétköznapon, melyre érdemes volt ünneplőbe öltöztetni a szívünket, meg élővirággal díszíteni a Zeneakadémia pódiumát. Mert amit hallottunk, örömzenélés volt: a művészek és a közönség kedvencei szólaltak meg, a nagyon szeretett alkotásoknak kijáró, egészen kivételes színvonalon. A programszerkesztést ezúttal nem határozta meg semmiféle dátum (jubileum vagy egyéb évforduló), sem szerzők és stílusok rímelő, illetve polemizáló kapcsolata nem, most csak az volt fontos, hogy akik egybegyűltek ezen az estén, lucullusi lakomán érezzék magukat. A menü Haydn nevezetes Kaiser-kvartettjével kezdődött, s Csajkovszkij D-dúr vonósnégyesével fejeződött be, középütt pedig „a Debussy" kapott helyet. Fogalmam sincs, szerepelt-e már ebben az összeállításban, ilyen sorrendben ez a három zenemű valamely hangversenyen, s hogy egyáltalán szokás-e manapság így felépíteni programokat, csak azt tudom, hogy gyönyörűséges élményt szerzett vele hallgatóinak a Bartók Vonósnégyes. Engem mindenekfelett a lassú tételek poézisa ragadott meg, az a gyöngéd és odaadó hang, amelyen világjáró és sok éve együtt dolgozó sztárok már szinte képtelenek megszólalni, minthogy az érzelmek hamvát rég kiradírozta tónusukból a tükörfényes perfekció meg a bombabiztos virtuozitás. Komlós Péter, Hargitai Géza, Németh Géza és Mező László azonban úgy őrzi a Bartók Kvartett előkelő rangját a nemzetközi élvonalban, hogy közben egyik művész sem adta fel eredendő érzékenységét, fiatalkori lobogását, sőt jogát a megindultságra, amikor halhatatlan tételek szárnyalnak fel vonójuk alól. A koncert után még hosszasan eltöprengtem azon, hogy talán a vonósnégyes-társaságok jutnak legközelebb a végső titkok tartományához, ha van erejük együtt megtenni az oda vezető utat. Beethoven F-dúr vonósnégyesének (op. 135) III. tétele, ez a hangszerekre komponált mennyei szépségű ének búcsúztatta Halász Ferenc tanár urat az emlékére rendezett esten (február 2). A Zeneakadémia pár hete elhunyt professzora, hegedűsgenerációk felnevelője szenvedélyes pedagógus és tehetségek útjának fáradhatatlan egyengetője volt, életműve tanítványai pályafutásában kisugárzik a világ minden tájára. A mesterük előtt tisztelegni egybegyűltek között nem is egy volt, aki külföldről érkezett, hogy kegyeletét lerója. Stuller Gyula Svájcból utazott haza erre az alkalomra, Bálint Mária pedig (aki már nem a Rádiózenekar, hanem egy német operaház koncertmestere) úgyszólván órákra tudott csak elszabadulni két Traviata-előadás között. Kamarazenekar alakult a Halász-növendékekből és nemzedéktársaikból, hogy Mozart-divertimentók fogják közre Lantos rektor úr csöndes szavait a korán elment, nagy hatású kollégáról, majd szólók és kamaraművek csendültek föl a zsúfolásig telt Kisterem pódiumán. Nem műsort, inkább rendhagyó gyászmisét hallottunk, ki-ki a maga gyászénekével köszönt el a Tanár úrtól. Szabadi Vilmos szilaj és hátborzongatóan fájdalmas Bartók-rapszódiával, az Éder Vonósnégyes (amelyben Konrád György brácsázott ezúttal) Beethoven éteri lassújával. Et lux perpetua luceatris. Kerényi Mária