Új Magyarország, 1995. október (5. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-02 / 231. szám

­ás~ ­ Szellem a médiapalackból Kulin Ferenc, az MD alelnöke ésoktatásrál tömegtájékoztatásról f Folytatás az 1. oldalról - Felsőoktatás madártávlatból című legutóbbi cik­kében (Magyar Nemzet, 1995. szeptember 23-i szám) sorra véve a szabaddemokraták oktatáspo­litikájának meghatározó törekvéseit, azok veszé­lyeire hívja föl a figyelmet. Gondolok itt az auto­nómia vagy akár a tudásfogalom szabadelvű értel­mezésére. Gondolatvezetése arra enged következ­tetni, hogy ezen tendenciák - amennyiben folya­­tódnak - veszélyeztetik a magyar oktatás h­agyo­­mányos kereteit. A szabaddemokraták autonómia­­koncepciója azonban nemcsak az oktatásban, ha­nem a médiatörvény hosszas vitáiban is fontos szerepet kapott.­­ Az oktatás­ és a médiaügy valóban összefügg ezen a szálon, tudniillik a szabad­­demokraták autonómiafogalma tekinteté­ben. Itt egy nagyon markánsan megnyilat­kozó szemléletről van szó, amelynek érvé­nyesítése egyfajta csoportérdeknek is ked­vez. Eme törekvések igazi okát jómagam szemléleti, filozófiai, ideológiai természetű megfontolásokban keresem. Az SZDSZ po­litikai elképzeléseinek van egy igen bátran és következesen hangoztatott kiinduló­pontja, mégpedig az állam szerepének a mi­nimálisra redukálása minden területen, így a gazdaságban, az egészségügyben, köz­­igazgatásban, amely elv megjelenik a média világában és az oktatásban is. A Magyar De­mokrata Fórum álláspontja szerint a kádári rendszer öröksége, az állam túlsúlyos szerep t­e a társadalomban, valóban problémát je­­ent, de ebből nem az következik, hogy a rendszerváltozás feladata az állam elpáro­­logtatása lenne, sokkal inkább az állami in­tézmények, hatalmi képződmények és a tár­sadalom autonóm intézményei új viszonyá­nak megteremtése a cél. Nem igaz ugyanis, hogy a papírforma szerint autonómiát élve­ző intézmények valóságos autonómiával rendelkeznek. Hiszen jogilag szabályozott önállóságuk azokat a hatalmi viszonyokat fagyasztotta be, amelyek a rendszerváltás előtt jöttek létre. Ez pedig egyáltalán nem a „szakma" önrendelkezési jogát jelenti. A médiában sem a szakma autonómiája jött létre, hanem a villámgyors privatizálással a korábbi állapotok rögzítésére került sor. Mi­közben azt kürtölték világgá, hogy száműz­ték az államot és a politikát, a helyi struktú­rákban az állam korábbi politikai viszonyai rögzültek. Ebben a helyzetben azt mondani, hogy az új minőségű állam a maga politikai képviseletével teljesen vonuljon ki ebből a szférából, roppant álságos.­­ Felvetődik, hogy a szabaddemokraták törek­véseinek hátterében egy már amúgy is megszer­.Magam sem hiszem, hogy ebben az évben megszületne a törvénye­zett fölény rögzítésének szándéka áll. Az autonó­miák tehát a már megszerzett pozíciók védelmét szolgálnák? - Ez egy nagyon általános tévképzet. Két­ségtelen, hogy a szabaddemokraták bizo­nyos fölénnyel rendelkeznek mind a média, mind az oktatás területén. Ez azonban csu­pán hegemón helyzet, s még nem jelent mo­nopóliumot. Ambícióik tehát nem arra irá­nyulnak, hogy egy nem létező monopóliu­mot megőrizzenek, hanem arra, hogy a he­gemóniából monopólium váljék. Ők tehát nem egyszerűen megőrizni, hanem kiterjesz­teni akarnak egyfajta szellemi hatalmat, ami nem föltétlenül politikai elkötelezettséget je­lent irántuk, mint parlamenti párt iránt.­­ A médiatörvény hosszas kálváriájának, úgy látszik, fontos állomása volt az a múlt héten szü­letett döntés, amely alapítványi és kuratóriumi formában oldaná meg a médiumok irányítását. Jánosi György, az MSZP médiaügyekért felelős alelnöke televíziós szereplése alkalmával kifejezte reményét egy kiegyensúlyozott kuratóriumi rendszer létrejöttéről. Ezzel kapcsolatban mi az ön álláspontja?­­ Eredetileg is az MDF törekvése volt, hogy az állami média ne központosodjék, ne egyetlen kuratórium felügyelete alá ke­rüljön. Tehát a már amúgy is létező szakmai monopólium ne párosuljon egy politikaival. Ezért pozitívumként értékeljük, hogy az előterjesztő most visszatér - éppen ellenzéki javaslatra - ehhez a korábbi megoldáshoz. Nem világos még azonban, hogy a kurató­riumokban milyen lesz az aránya a politikai és a társadalmi képviseletnek, noha ez ügy­ben a 92-es megbukott törvényjavaslat na­gyon jó technikákat ajánlott. Ennek lényege szerint a mindenkori kormánypárt és ellen­zék egyenlő arányban kapott volna helyet. Ez ugyan a működőképesség kérdését is fel­veti, de annak idején azt ajánlottuk, hogy a mindenkori kormány tartozzon felelőséggel ezen intézményekért, s a mindenkori mi­niszterelnöknek legyen meghatározó szava a vezető személyek kinevezésében. Nem tu­dom, hogy ezt a dilemmát hogyan fogják most megoldani. A politikai beavatkozás le­hetőségét amúgy is lehetetlenné tette volna az intézmények belső működésének törvé­nyes szabályozása. Itt is tetten érhető a sza­baddemokraták államtalanító törekvése, amelynek álságos mivoltát mi sem bizonyít­ja jobban, mint hogy azt a szerepkört, ame­lyet mi a miniszterelnökre ruháztunk volna, ők a köztársasági elnöknek juttatnák. - A médiahajó résztvevői közül többen, közöt­tük Deutsch Tamás és Csintalan Sándor is fenn­tartásainak adott hangott a médiatörvény ez évi elfogadtatásával kapcsolatban. Önnek mi a prog­nózisa? - Magam sem hiszem, hogy ebben az év­ben megszületne a törvény. Ennek a vitá­nak az igazi tétje nem a törvényjavaslat szakmai rétegeiben keresendő. Itt arról van szó, hogy egy működésképtelenné vált koa­lícióban a kisebbik kormányzó pártnak már nyűg ez az egész, s már régen szeretne me­nekülni. Amiért azonban bement ebbe a ko­alícióba, annak egyik legfontosabb oka ma­ga a médiatörvény volt, hogy azt az ő fel­ügyeletük alatt, az ő elképzeléseik szerint hozza létre ez a kormány. Ez nem sikerült, s nem a 28 százalékos ellenzék, hanem a 72 százalékos koalíció 54 százalékos szocialista része miatt, amely sorra nem fogadta el a li­berális előterjesztéseket. Ezért az SZDSZ, hogy mentse, ami menthető, felvállal komp­romisszumokat. Ez nyilvánvaló, hiszen kü­lönben úgy távoznak a koalícióból, hogy nincs médiatörvény, s az tőlük függetlenül, szándékaik ellenére is létrejön. A kérdés te­hát az, hogy kompromisszumaik mennyire érdemiek, vagy mennyire próbálnak a sza­baddemokraták megint szemfényvesztő megegyezési szándékot mutatva tarthatat­lan privilégiumok birtokában maradni. Tállai Gábor­­j A'ki'! VIM V. ÉVFOLYAM, 231. SZÁM 1995. OKTÓBER 2., HÉTFŐ BELFÖLD Az Országos Német Kisebbségi Önkormányzat Lorenz Ker­nert - Kerner Lőrincet - választotta elnökévé Pécsett tartott szombati közgyűlésén. A választásra azért került sor, mert a korábbi elnök, Kaltenbach Jenő - miután a nemzetiségi és et­nikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosává nevezték ki­­ leköszönt posztjáról, az átmenetileg elnöklő Józan-Jilling Mi­hály megbízatása pedig szeptember végén lejárt. VISSZANÉZŐ „A tegnap azért fontos, mert kijelöli a holnap útját." Fél hetet hagytunk magunk mögött. Félve kempingezik hétfőtől az egyetemista diákság a Kossuth téren. Ahogy kétségek között telnek napjaik a Parlament előtti zöld füvön, úgy nézi őket a kormány írni-olvasni nem tudó szedett-vedett csapatnak. Szom­baton a miniszterelnök is úgy nyilatkozott kedvenc lapjának (Magyar Hír­lap), hogy nem érti: a kormány szinte szóról szóra ugyanazt akarja a tan­díjakkal, amiért a gyerekek ágálnak. Már csak egy magyarról magyarra for­dító, koalíciós dialektusban beszélő tolmácsot kellene szalajtani közéjük - vagy vissza velük az elemibe?... Félve bocsátotta előre balsejtelmeit Marcaliban a szocialisták elnöke, hogy aztán csütörtökön intim pártkörletben bejelentse a kapitulációt: fel­adta küzdelmét a szabaddemokratákkal, lesz ami lesz - maradjon a koalíció. Igaz, nem adta könnyen. Visszavonulása közepette - baloldali értékeinek egy részét hátra hagyva - azt bizonygatta, hogy csak az erősek képesek igazán a megfutamodásra... (Értesüléseink szerint a televízió Uborka című műsorának stábja komolyan foglalkozik a mulatságos eset képernyős meg­jelenítésével.) Félve - de legalábbis tiszteletteljes szorongás közepette - kopogtatott be szerdán az Alkotmánybíróság elnökéhez a kormány két tekintélyes tagja. Azé a kormányé, amely két héttel ezelőtt még leckéztetni szerette volna a jeles, taláros testületet. Leendő intézkedéseik előtt most ők vehettek leckét például jogértelmezésből s más tudományokból. Például abból, hogyan nem szabad fejjel nekirohanni az Alkotmány robosztus bástyájának. Még apró téglácskákat sem illik a magunk hasznára kicsipegetni belőle. Félve vette fel a horgonyt a Dunán a média hagyományos kofahajója, amire abból lehetett következtetni, hogy nyomában mindvégig rendőrhajó szelte a habokat. Jó ez a biztonsági elővigyázat! Mert, ugye, Horánynál máris ott voltak a parton az egyértelműen beintegetők, márpedig a sajtót és a politikát mindig meg tudja zavarni az effajta idegesítő atrocitás. A média mutatványosai nem szeretik a vízparti mutogatásokat. A hajóút szponzorai kiváltképpen! A svédasztalok világa - hajón és hajón kívül - a nyugodt fel- és kiszolgálás esküdt híve. (Aznap még féltünk az Ajaxtól is, mint kiderült, okkal. De az valahogy - távolabb a kofahajótól és legalább szemtől szemben - tisztább eset volt.) Féltünk az újabb - immár hatodik - drasztikus gyógyszeráremeléstől, amit csütörtökön jelentetek be, és tegnaptól érvénybe lépett. A betegek egy­ötöde már nem tudja kiváltani a neki felírt gyógyszert. Főfájása gyógyírjaiét tegnap a miniszterelnök magas kitüntetést lehetett át Németországn. Kiss Gy. János A tandíj csak szükséghelyzetben Nem meggyőzőek azok az érvek, amelyeket a felsőoktatási tandíj­rendszer mellett szoktak felhoz­­ni. Az igazi okokat a költségveté­si problémák jelentik. A tandíj bevezetését csak szükséghely­zetben lehet elfogadni, és akkor, ha hallgatói hitelekkel és diffe­renciált ösztöndíjrendszerrel egészül ki - mondta Andorka Ru­dolf, a Közgazdaságtudományi Egyetem rektora tegnap a Hö­­kosz „szabadegyetemén", a par­lament előtt tüntető diákoknak. Leszögezte: ha a szegényebb csa­ládokból származó tehetséges fiatalok kiszorulnak a felsőokta­tásból, annak a társadalom fejlő­désére rendkívül káros és igaz­ságtalan következményei lesz­nek. Az olyan kérdéseket pedig, mint a kollégiumi elhelyezés, az ösztöndíj-elosztás, a tandíjmen­tesség, szinte teljesen a hallgatói önkormányzatokra kell bízni. A diákok és az oktatók közös érdeke, hogy arra kényszerítsék a politikát: ne húzzák-halasszák a felsőoktatással kapcsolatos po­zitív döntéseket. Ez a szféra ugyanis stratégiai ágazat, és így minden késlekedéssel hónapo­kat vagy éveket veszítünk - mondta Pusztai János, a Főiskolai Főigazgatói Konferencia elnöke. Polgárosodó ifjúság Az Ifjúsági Demokrata Fórum teljes erkölcsi támogatásáról biz­tosítja a tandíj bevezetése ellen demonstráló diáktársadalmat - szögezi le az a nyilatkozat, ame­lyet az IDF hét végén tartott X. országos gyűlése után adott ki. Az MDF-hez szorosan kötődő, de politikailag független ifjúsági szervezet a tandíjat a társada­lomra erőszakolt sarcnak tekinti, mely a jövendő értelmiség elnyo­­morodását eredményezi. Sem­miféle gazdasági érdek nem in­dokolhatja sok ezer fiatal felső­­oktatásból való kimaradását, ezért az IDF küldöttsége kedden délután a Parlament elé vonul, hogy jelenlétével támogassa a Hökosz követeléseit. Az országos gyűlés utáni tájé­koztatón Német Gábor elnök be­számolt arról, hogy jelentős tag­revíziót hajtottak végre a szerve­zetben, ugyanis az IDF több vi­déki szervezete már évek óta nem vett részt az érdemi mun­kában. A megmaradt, ezernél valamivel több főt számláló, és még így is a legjelentősebb kon­zervatív ifjúsági szervezetnek számító tagság ősz óta folyama­tosan növekszik. Az IDF előbb együttműködést, majd szoros szövetséget szeretne kötni a Pol­gári Szövetség pártjaihoz közel­álló ifjúsági szervezetekkel - el­sősorban az IKU-val és a KÖSZ- szel, illetve a cserkészmozgal­makkal -, hogy ezzel példát mu­tassanak a nagypolitikának. A tervek szerint ismét működni fog az IDF Akadémia, amely nem csak a jövő konzervatív po­litikusait képzi majd, hanem az ifjúság polgárosodását is hiva­tott segíteni. Farkas Adrienne Annak ellenére, hogy a gazdaság mutatói rosszabbodásról, nega­tív tendenciákról tanúskodnak, illetve a „stabilizációs csomag" gazdasági, jogi és morális érte­lemben megbukott, a kormány mégis folytatni kívánja jelenlegi gazdaságpolitikáját, a fűnyíróelv szerinti elvonásokat, megtoldva az adóprés eszközével. Erre a következtetésre jutott a Fidesz országos választmánya, amikor tegnapi ülésén Varga Mi­hály ismertette az 1996-os állam­­háztartási törvény eddig megis­mert jellemzőit - számolt be Szi­ta Károly, a választmány alelnö­ke a sajtónak. A választmány mindezt aggasztónak tartja, de arról nem döntött, hogy Bokros lemondását követeljék. Mint az alelnök kifejtette: a felelősség nem Bokros Lajost, hanem az egész SZDSZ-MSZP-kormányt terheli. A választmány a parlamenti frakció beszámolóját és Orbán Viktor elnök politikai helyzetér­tékelését követően az országos választmány felkérte a párt el­nökségét a Polgári Szövetség másik két pártjával való lehető leggyorsabb és legszorosabb együttműködés megteremtésé­re. Ennek célja az, hogy a szövet­ség olyan politikai és szakmai mechanizmusokat alakítson ki, amely révén az elkövetkező időszakban szakmailag is meg­alapozottan kritizálhassák és tanácsokat adhassanak a kor­mánynak. (bertók) u '­­t Fidesz-választmány kormánykritikája (LiUtt) A mai gazdaságpolitika: fűnyíróelv adópréssel ^ ^ F­oly­am­osan tüntetik V.W­ a családokat -állítja G. Na^né Maczó Ág es f­ olytatása az 1. oldalról A szónok sajnálattal konstatálta, hogy a jelenlegi kormánnyal képtelenség tárgyalni bármilyen fontos problémáról, mert csökö­nyösen ragaszkodik szándéka­kizárólag a saját érdekeiket iyezik előtérbe. Ezért érzik ma­a­gukat becsapottaknak még a szocialista párt tagjai is. Az 54 százalékos parlamenti többség fiQ,­­pllpnprp Qpm vAllhatják hnpv , „ ellenére sem vallhatják azt, hogy hoz, holott szakértők vallják egy­ pártjuk dominál a kormányban, pdfjQ behangzóan: tévúton halad a ki mert a kulcsfontosságú alíció. Választási ígéreteiket már­tériumok az SZDSZ irányítása régen megszegték, ám a leva­ alatt állnak. Sőt, még a Bokros La­­gyobb baj az, hogy a szakmai év- ügy vezette pénzügyminisztéri- e­e­veket is figyelmen kívül hagyják­ is, mert mint mondotta, ha Példaként erm­lítette mindazt, megszűnik a koalíció, akkor tá- /tp/ j ami az egészségügyben tapasz-­yalik a kormányból. Ezzel a ki- 'mr u­talható. Az is felháborító, hogy a családokat folyamatosan bünte­tik. S itt G. Nagyné feltette a kér­dést: vajon ha valaki hatalomra kerül, az mindent megtehet? Mert a most tapasztaltak arra en­gednek következtetni, hogy ez a koalíciós kormány még az alkot­mány módosításától sem riad vissza saját céljainak az érdeké­ben. Az Országgyűlés alelnöke szerint éppen ezért lenne szük­ség arra, hogy a választópolgá­rok bármikor visszahívhatnák képviselőjüket a parlamentből, ha nincsenek megelégedve tény­kedésével. A felelősségrevonás kérdését ugyanúgy fontosnak tartja. A jelenlegi körülmények között ugyanis azok a miniszte­rek is nyugodtan távozhatnak a kormányból, akik milliárdokat költenek kifogásolható célokra. Odébb állhatnak anélkül, hogy elszámoltatnák őket és viselniük kellene a következményeket. Jobb létről, működőképesebb gazdaságról mindaddig nem be­szélhetünk, amíg a hatalom mö­gött olyan erők állnak, melyek­nek az akarata jut érvényre. Azoknak a szándéka viszont so­ha nem tisztességes, minthogy kormányból, jelentésével egyértelművé tette már korábban, hogy kinek az ér­dekeit képviseli. A népét semmi­képpen nem. A legvadabb libe­rális gazdaságpolitikával - ami nálunk tapasztalható - még se­hol nem sikerült olyan ered­ményt produkálni, amely egy nemzet felemelkedését szolgálta volna. Ám nem csupán a gazda­ság van nagyon nagy bajban, hanem az oktatás és a kultúra, valamint az egészségügy is. Olyan tendenciákat tapasztalha­tunk, mint az­ előző rendszer­ben. A különbség csupán az, hogy akkor ideológiai célokkal igyekeztek végrehajtani a hata­lom szándékát, most pedig pénzhiányra hivatkoznak. A kisgazdák alelnöke végül annak a véleményének adott hangot, hogy nálunk a munká­nak mindmáig nincs becsülete. Ezért vélekednek sokan úgy, hogy érdemesebb munkanélkü­linek lenni, mert a segély nem sokkal alacsonyabb a munkabér­nél. Amíg rablógazdálkodás fo­lyik, addig a paraszti munkának sem lesz reális értéke. Bálint József • A demokráciáról, a jogállami­ságról, a politizálás normatívái­ról tárgyaltak azon a szombaton befejeződött kétnapos budapesti konferencián, amelyet a Magyar­­országi Református Egyház és a Holland Református Államisme­reti Párt szervezett immár ötödik alkalommal. • Koalíció, ellenzék, együttmű­ködés a címe Isépy Tamás előa­dásának, amelyet ma este hat órakor tart a KDNP frakcióveze­tője a párt székházában, a XII. ke­rület, Nagy Jenő utca 5-ben. • A Katonák Érdekvédelmi Szö­vetségének hét végén tartott kül­döttgyűlésén, Tápiószecsőn úgy döntöttek, hogy a szövetséget szakszervezetté alakítják. Az új szakszervezet szombaton meg­tartotta I. kongresszusát. A szak­­szervezet elnöke Sörös István alezredes, sajtószóvivője Kónya Péter főhadnagy, a Magyar Hon­véd újságíró-szerkesztője lett. KÁRPÓTLÁS A Tolna Megyei Kárrendezési Hivatal (7100 Szekszárd, Bezerédj u. 10.) közleménye Dombóvár városban, a Dal­­mandi Mezőgazdasági Kombinát, Dalmand hasz­nálatában lévő, a magyar ál­lam által kijelölt termőföldte­rületre vonatkozó, 1995. ok­tóber 10-12-ig 10 órára meghirdetett árverés az alábbiak szerint módosul: az előzetes regisztráció ide­je: 1995. november 9., 10 óra helyett 1995. október 9., 10 óra. A hirdetmény többi része változatlan marad. Dr. Oros János s. k. hivatalvezetői

Next