Űj Magyarország, 1995. december (5. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-09 / 289. szám
1995. DECEMBER 9. SZOMBAT mamzm 19 Esztergomban láttam először. Azután Szegeden csodálhattam meg kiállítását,é s megszenteltettem és megtisztultam'^'^ festményeitől. Erőt merítettem. Soha nem láttam annyi szép arcot, mint az alföldi városban, látogatói sokaságában. Már ott, akkor éreztem: a kiállított művek nem a mély tűzű színektől, a finom grafikai vonalaktól, hanem KISLÉGHI NAGY ÁDÁM emberi szellemétől sugárzanak. Másnap, csak kettesben. A csöndben. Egyik képtől a másikig. Az expresszív lobogású Hamvazószerda, Ave Mária, Utazás a halál szigetére... Az 1263-as bolsenai csoda üzenete: egy cseh szerzetes, kétségbevonva a transzszubsztanciáció misztériumát, misézés közben vért látott kibuggyanni a szent ostyából. Az olajkép jól mutatja Kisléghi vallásos piktúrájának fontos elemét, a drámai kettősséget, ami a papok és a hívek között feszül. A szent ég s föld közé magasodik, az Athosz, mint tükör bomlik ki előttünk, VlI. Gergely tekintetét a messzi távolba szegezi. A hatodik pecsét feltörésének víziója Könyörtelen ítéletmondás... Egy kezet látunk, derengő fényű lámpással a világosságot keresi. Megannyi bizonyságtétel a festőtől: azért a küzdelem, hogy a Terem töről valljon, róla beszéljen a legtökéletesebben! Mintha Pilinszky szavait venné figyelembe: „Bárkinek írunk, hiedelem. Egyedül Istennek írunk! Ezt a felebaráti elragadtatásban is tudnunk kell." Kisléghi Nagy többször is említi (katalógusában is megfogalmazza): fő szándéka a keresztény művészet rehabilitálása. „A művészet léte a természetfelettinek legékesebb bizonyítéka, így valójában a művészetet is rehabilitálni kell, hogy visszahelyezzük a szent minőségébe. Ez úgy jöhet létre, ha a lélek irányít, nem a forma." Gondoljunk csak Suger apátra (az első gótikus épület felépítésére) vagy a ravennai templom belső díszítőire - a lélek indíttatásából mind egyetlen megálmodott, földöntúli élményt követnek lázas munkálkodásukban. 1990-től Kisléghi festészetét a meditatív időszak váltja föl. Komor, hűvös színvilág jellemzi ezeket a munkáit. Borromei Szent Károly az első jelentős alkotás. Az ujjával mutató Keresztelő János és a térdeplő Szent Ferenc egy időben készült. Töprengését tetőzi be a kenyér és bor megfeszített Jézusa. ARS SACRA Ádám festészetéről (Ami görbe, legyen egyenessé... -Lukács 3,5) („Az az Isten kenyere, aki alászállt a mennyből és életet ad a világnak" János 6,33) A felületes néző (és legtöbb bírálója is) külsőségekre hangolt festészetet vél felfedezni. Pedig ez a művészet evangéliumi kereszténységből származik, örömhír és kereszt, „lelkek egyességére" törekvő erőfeszítés. És egyre hihetőbb, az így átélt és értelmezett művészet képes drámai és önpusztító korunk megértésére! Kisléghi jó utat választott. A keskenyebb ösvényt, ahol bizony nagyon kevesen járnak és nehezen lehet előrehaladni. Korszerűség, modernizmus, új áramlatok nem érintik ezt az életművet. Mert alkotójuk jól tudja: múlandó mindegyik, a valódi valószínűleg mélyebben van elrejtve, parázs a hamu alatt, amit sokszor puszta kézzel kell kikaparni. Kisléghi Nagy Ádám 1961-ben született. 85-ben szerzett diplomát, s azóta rendszeresen részt vesz egyéni és csoportos kiállításokon. Freskókat, ikonosztázokat festett a tiborszállási, mérki, rákoscsabai s egy Barcelona melletti falu templomába. Fiatal alkotó, akinek leghívebb (tárlat)látogatója az ifjúság. S nem véletlenül. Ők ma a legszomjasabbak a szív legmélyéből jövő tolmácsolásra. Az egészre. Isten világára: az első fűszáltól az utolsó csillagig. Kisléghi ismeri a meredek utat. Azt is tudja: ez lemondással jár, csakis így maradhatunk hűségesek önmagunkhoz. Naponta hirdeti igazát. Hív bennünket, műterme ajtaja kitárva: „Térjetek be, pihenjetek meg kicsit. Jézus üzenete oly egyszerű. Fájdalom, megértés nem lehet az alázat isteni, atyai kegyelme nélkül. Ebben a szépségben testvérien egybefér minden élő ember, én is, te is, valamennyien!" Fenyvesi Félix Lajos Keresztelő Szent János Magyarországon a görög kat.atolikusok száma 200-250 ezer-fristre tehető. Többségük a Tiszántúlon él, annak is az északkeleti részén, főleg Nyíregyházán, ahol a Görög Katolikus Hittudományi Főiskola is működik. Budapesten elsősorban a külső kerületekben laknak jelentősebb számban görög katolikusok. Az alábbiakban Kondás Sándorral, a Rákoskeresztúri (Közép-pesti) Görög Katolikus Egyházközség paróchusával beszélgetünk. - A görög katolikus egyházban különlegesen fontos szerepe van a liturgiának. Miben látja ennek jelentőségét? - Legfontosabb, hogy az ősi, hagyományos értékeket korszerűen tudjuk közvetíteni a ma emberének. Elsődleges a közösség ereje. Ennek a megnyilvánulási formája elsősorban az igehirdetés, ami egy jottányit sem változott az évszázadok során. Nálunk nincs külön papi zsolozsma, mindent közösen csinálunk. Igen lényeges a szerepe a keleti lelkiségnek, s ez új szempontokat kínál a nyugati egyháznak is. A keleti egyházban a hívek alapvető törekvése, hogy találkozzanak és egyesüljenek az Istennel, s ezt a liturgiában élik meg legteljesebben. A liturgia áthatja, vagy legalábbis át kellene hogy hassa az emberek hétköznapjait, egész, életüket. Amikor vasárnap a templomba indulunk, elszakadunk a hétköznapi gondoktól, s egyúttal fölemelkedünk: föl kell mennünk az Úr hegyére, ahol a Hegyi beszéd elhangzott - ez az igeliturgia -, és föl kell mennünk a kálvária magaslatára, hogy ott találkozzunk azzal a Jézus Krisztussal, aki a testét és a vérét kínálja fel. A találkozás nem hozhat teljes egyesülést, mégis megsejthetünk valamit ebből, az Isten felkínálja, hogy tapasztaljuk meg ezt, erre az egyesülésre törekszünk, ez van a természetünkbe belevésve. Ez az a biológiai ősboldogság, amit az anyaméhben megtapasztaltunk. Születésünk pillanatától törekszünk az otthonkeresésre, hogy hasonló ősegységre jussunk hivatásunkban, szerelmünkben, ám csak az Istennel tudjuk ezt megélni. A sokféle gondokkal a szertartásra érkező híveknek miképpen sikerül ezt a felemelkedést megélniük? - A szertartás segít abban, hogy tegyük félre a földi gondjainkat. A problémákon való felemelkedést biztosítja számunkra a liturgia is, és innen nézve egyértelművé válnak a dolgok. Amíg a mindennapos dolgainkat végezzük, addig csak azokat a gondokat érzékeljük, amelyeknek nem látjuk sem a végét, sem az összefüggéseit. A liturgia magaslatáról viszont azt is meglátjuk, hogy miért történnek a dolgok, honnan hová tartunk. Képesek vagyunk az Isten szemszögéből nézni a nehézségeinket és örömeinket egyaránt. - Mennyire tekinthető igazi közösségnek az ön által vezetett egyházközösség? Serkeszti: Kovács Lkos Péter - Annyira az, hogy legtöbbször csak családnak szólítom őket. Egyházközségünk 75-80 családdal van intenzív kapcsolatban. Kezdetben nem volt se templomunk, se parókiánk, a római katolikus testvéreim fogadtak be minket. Az igény azonban megvolt a közösségünk tagjaiban, hogy legyen saját templomunk. 1986-ban elhatároztuk, hogy templomot építünk, ami igen nagy áldozattal jár. Kezdetben mindössze hatvanezer forintunk volt, nem rendelkeztünk sem anyaggal, sem területtel. Mondtam is a híveknek, hogy normális ember így nem fog templomépítésbe. Mégis belevágtunk, három hónap alatt összegyűlt négyszázezer forint, megvásároltuk a telket, a szükséges anyagokat, és elkezdtünk építkezni. Mindenki dolgozott, gyerekek, asszonyok, felnőttek, öregek. Legtöbben a szabadidejüket áldozták fel, s a kevés pénzükből is adtak. Ebből a közös összefogásból, mindig az Istenre hagyatkozva építettük fel a házunkat és a templomunkat. A munka során váltunk igazi közösséggé, megtanultuk, mit jelent egy közösségben együtt lélegezni, dicsérni az Istent. Az Isten Szülő Oltalma alá helyeztük házunkat, 1990-ben szenteltük fel. Az egész közösségi ház később készült el. Nagyon barátságos otthon, templom is és családi ház is. Ott lakom a családommal, s azok a híveink, akik vidékről feljönnek, bármikor ellakhatnak ebben a házban. Húsz-huszonkét ember kulturált elszállásolását tudjuk biztosítani. Úgyhogy nálunk teljes mértékben megvalósult az igazi élő egyházi közösség. Híveink megtapasztalták, hogy mennyivel jobb adni, mint kapni. - Korunkban rengeteg súlyos probléma halmozódott fel, széthullanak a családok, devalválódnak az értékek, tobzódik az erőszak. Vajon a görög katolikus egyház tud-e hatékony választ adni ezekre a súlyos problémákra? - A görög katolikus egyháznak ebben a tekintetben különös küldetése van, hiszen mint már említettem, vallásunk gyakorlására jellemző, hogy van benne egy állandóság. A szertartásaink ősiek, nem változtak és nem is devalválódtak az évszázadok során, így a hagyomány nálunk jobban összetartja az embereket, és őrzi azokat az értékeket, amelyek ma is fontosak. Idetartozik a hit értéke, amely az Istenre való hagyatkozást jelenti, s amit ha megélünk, ajándékként, feladatként fogunk fel és továbbadunk, akkor át tudjuk vinni a túlsó partra. S az a fontos, hogy mi marad meg. Megszülettünk és távozunk, de csak az a mienk, amit odaadtunk, elajándékoztunk másoknak, amit elosztottunk igazságban, szeretetben. Csak ezt tudjuk megtartani. Az ember tévhite, hogy azt birtokolja, amihez igazán ragaszkodik. Pedig csak az az övé igazán, amit tovább tud adni. Visszatérve a kérdésére, tény, hogy súlyos problémák vannak napjainkban, s a különböző életérzésektől, amelyek hatása alatt élünk, nem tudunk szabadulni. A mi köreinkben is vannak olyanok, akik pusztítják magukat, a kollektív, életellenes gondolkodás, mint egy ragályos betegség, hozzánk is begyűrűzik, de éppen ezért is fontos a közösség, amelynek megtartó ereje van. Az ősi értékekhez kell visszanyúlni, hogy ki tudjunk evickélni a bajból. A falusi közösség jóízére, az összetartozás érzésére gondolok, és mi, görög katolikusok, akik faluról kerültünk el, mindezt igényeljük. Én is falun nőttem fel, a szüleim földműveléssel foglalkoztak, s mindennapi élményemmé vált az Istenbe vetett hit roppant mélysége. Egy földműves ember naponta megtapasztalja, hogy Isten a tenyerén hordozza. S az emberek egymásban is bíztak, tudták, hogy támaszkodhatnak a másikra. Sajnos, a gazdaságpolitikánk, a jól irányított ateista nevelés az elmúlt rendszerben falun is megtette a magáét, jóvátehetetlen károkat okozva szétzüllesztette ezeket az ősi, megtartó erejű közösségeket, de hiszem, hogy maradt egy kis mag az emlékezetünkben, ahová vissza lehet nyúlni, ha a jövőben akarunk gondolkodni. A keresztény egyházak alkalmasak erre, hiszen ez a hivatásuk. Küldetésük a jó hír közlése. A keresztény ember élete is két pólus között zajlik. Két Szent Pál-i kijelentés összhangját kell megtalálnunk, az egyik úgy hangzik, hogy nem akarok másról tudni, csak a Megfeszítettről, ami ez esetben botrányos, a másik pedig egy ellentétesnek látszó felszólítás, hogy szüntelenül örüljetek. E kettő erőterében zajlik az ember élete, és bár minden okunk megvan a szomorúságra, mert sokan látják, hogy csőd felé tartunk, egy szakadék felé, s a helyzetünk tragikus, viszont mindezek mellett élnie kell a meggyőződésnek, hogy minden okunk megvan az örömre, mert velünk az Isten, és semmi sem történik, nem történhet az ő tudta és akarata nélkül. Ez az a derűs életfilozófia, amit én érzek a saját híveimben. Természetesen egy közömbös, csak az anyagi javakat hajszoló környezetben senkinek nem könnyű ezt megélnie, nehéz az ár ellen úszni. A híveim azonban tudják, hogy ez a jó irány, még ha a látszat szerint most rá is fizetnek arra, hogy ezt követik. . Bodnár Dániel ......... Felmenni az Úr hegyére VALLÁS EGYHÁZAK // Térjetek meg! Advent első vasárnapján, december 3-án kezdődött meg az új egyházi év. Jó lenne, ha legalább azok, akik hisznek Jézus Krisztus istenségében, megváltó, üdvözítő küldetésében, komolyan vennék az evangéliumi üzenetet. Sajnos, legtöbbször a másik megtérését sürgetjük. A hitetlenek, a más vallásúak, a megrögzött bűnözők megtérését. Pedig elgondolkodhatnánk azon, hogy Krisztus urunk elsősorban az Ószövetség hívő népéhez szólt. Azok lettek az első keresztények, az apostolok, a vértanúk, a szentek. Az Ószövetségben a megkereszteltek a választott nép. Minden Adventben újra meg újra elsősorban nekik szól az üzenet: „Térjetek meg" (Ht. 1.15). Mi lesz a világból, ha a pásztor véressé válik, ha a fehér juhnyájak is szürkévé piszkolódnak, feketévé válik, ha a szó is elveszíti ízét, ha a kovász is elromlik, ha gyertya se világít. A kétezer éves kereszténység most kezdi el a harmadik ezredévet. Milyen lesz ennek a kereszténysége? Olyan lesz a jövő, az egész emberiség számára. Élet vagy halál. Isten nélkül egymás ellen? Vagy vissza Istenhez és közelebb egymáshoz. Vagy gyorsuló mozgással rohan a végső katasztrófa felé. A jelenlegi gondolkodás, magatartás, egyéni, családi közösségi életünk további romlásán már emberi erővel nem lehet segíteni, ide Jézus kell. Jézust kell megvalósítaniuk a keresztényeknek. Élő hittel kell elfogadni Jézus tanítását és megvalósítani az ő mindenki szerető életpéldáját. Nagy megtérésre van szükség a világban, az emberiség új megváltásra szorul. Ezt csak azok a keresztények tudják megvalósítani, akik Jézusban, Jézussal élnek, mint a szőlő a szőlőtőkével. Ne csak hirdessük, hogy pogányok, bűnözők, változzatok meg, hanem elsősorban mi változzunk meg. Ezt tanácsolta a nagy India nagy tanítója is egy londoni összejövetelen, ahol még ott voltak a gyarmatbirodalom vezetői is. Azt ajánlották Gandhinak, a népvezérnek, hogy itt lenne az ideje, hogy elvigyük Krisztust az ő népének. Döbbenetes választ adott: Uraim, először önök találják meg Krisztust, s akkor mi eljövünk érte! Valóban ez lenne a legfontosabb, az igazi megtérés, ha megtalálnánk és megvalósítanánk Jézust mindennapi életünkben. Ez a mostani Advent üzenete. Othmár alvai asztalánál Az egyházak életéből BOLBERITZ PÁL, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja csütörtök esténként fél 8-tól fél 9-ig bibliaórát tart a városmajori kistemplomban. Téma: Szent Pál lelkipásztori levelei. A MAGYARORSZÁGI Evangélikus Egyház Országos Közgyűlése 1995. december 9-én, szombaton délelőtt 10 órakor tartja évi rendes közgyűlését a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban. A KÁRPÁT-MENDENCEI Baptista Misszió eredményesen halad, miként azt a Baptista Hírlevél ismerteti. Ennek jegyében terveznek ifjúsági találkozót a Szlovákiában élő magyar nyelvű baptista fiatalok. MEGJELENT A SZÍV. A folyóirat decemberi számának jelmondata: Krisztussal az új évezredbe. AJÁNDÉKCSOMAG A BÖRTÖNBE. A Mécses Szeretetszolgálat az idén is megszervezi karácsonyi csomagküldő akcióját, mellyel kapcsolatban a szeretetszolgálat címén (6753 Szeged-Tápé, Heller köz 6., Tel./fax: (06-62)- 325-139) lehet jelentkezni.