Új Magyarország, 1996. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-02 / 1. szám

10 KULTÚRA Elhunyt Heiner Müller Meghalt a német kulturális élet egyik kiemelkedő személyisége, Heiler Müller író, rendező. A humanista és meggyőződé­­ses baloldali író már az ötvenes és hatvanas években rendszere­sen foglalkozott drámáiban és elbeszéléseiben a német szocia­lista állam társadalmának prob­lémáival, ellentmondásaival. Az erőszakos szövetkezetesítésről írt darabja miatt 1961-ben kizár­ták az NDK írószövetségéből. Műveiben rendszeresen alkal­mazta a nyugati avantgárd - Beckett, Eliot - stíluselemeit és motívumait. Később antik és mi­tológiai témák felé fordult, de a hetvenes években ismét több drámában foglalkozott aktuális társadalmi kérdésekkel. A hetve­nes és nyolcvanas években Nyu­­gat-Németországban a legtöbbet játszott kortárs német szerzők közé számított, és megkapta a tekintélyes Georg Büchner-díjat. A nyolcvanas évek második felében színművei visszatértek a keletnémet színpadokra. 1988- ban visszavették a keletnémet írószövetségbe, majd magas ki­tüntetést is kapott. A német egyesülést kétségekkel fogadta, és az írás helyett egyre inkább a rendezés felé fordult. Az utóbbi években a Bertolt Brecht által alapított Berliner Ensemble ne­vű színház vezetője volt. Szilveszteri bokroskák Zord idő köszöntött ránk újév reggelén: havas eső esett, s Tisza, Körös lassan apadt, mintha maga sem tudná eldönteni: szakadjon a gát, vagy csak a víz hömpö­lyögjön meg. Az árvizet egyelőre megúszták, sajnos a televízió szilveszteri kabaréjával nem volt ilyen szerencsénk. Pedig itt sem volt sok jót sejtető az előrejelzés: napok óta itt bokrosozik a ma­gyar sajtó bankok által búékolt fele. Mindenütt a szeretett, drága Lajos mosolyog, különféle zsá­kok és malacok társaságában. Az, hogy drága, még értené az em­ber, a szeretetre pedig most adok magyarázatot: egykoron a Makk Hetesben rendőrök állítottak fel az asztaltól egy rejes egyént, aki imigyen szólt a főtörzshöz: nem szeretlek téged Lajos, de most muszáj, hogy szeresselek. Akik eltervezték a televízió szilveszteri műsorát, hasonló­képp gondolhatták: nem szeret­jük mi ezt a fránya nézőt, de ne­ki muszáj szeretnie ezt az áldott jó médiatörvény szavatolta köz­­szolgálati főműsort, mert­ úgy sem kap mást. Az ötlet gondos elkészítés után bevált, mert ilyen ócska, minden koncepció nélkü­li szilveszteri műsort csak a bol­dogtalan kádárizmus legőszin­­tétlenebb, a külsőségekre is fi­gyelmetlen esztendeiben látott a nagyérdemű. A műbalhé tipikus esete forgott fenn, amikor néhá­­nyan már este fél hat tájban el­kezdtek „moszkvalni", a régi szép idők iránt nosztalgiázni, pedig azt hihetnők: ilyenkor még józan az ember, sajnos ezt a műsorkészítőknek nem lehe­tett felróni. Hiába igyekezett a Szerencsekerék kéményseprőbe öltözni, s buzgólkodott Vámos Miklós a maga tisztes iparával és érdekes színész vendégeivel, már nem tudta feltartani hirte­len balszélről feltámadt bokroso­zást, ami a kaserolás imént em­lített, újmódi hagyományaihoz is méltatlan volt. Hogy erre a múlt esztendő­ben, az óévbúcsúztatón az akkor még eredendő tehetséget és bá­torságot mutatott Kern András vállalkozott, az vagy merő téve­dés, vagy egyszerűen a pénz ha­talma. Mindenesetre megtud­hattuk: Bokros szakmányban kö­szön a portásnak és nem lép rá a vizes padlóra, mint egykoron Rabár miniszter tette, s további előnye még, hogy csak otthon, és nem a titkárnővel szólt. Ha idáig elvergődtünk a szil­veszteri kavalkádban, s nagyvo­nalúan eltekintünk Körmendi Já­nos korától és a helyettesítésén ügyködő röhögőgéptől, akkor Gálvölgyi János és csapata által juthattunk némi humorhoz is. Nem mondhatjuk, hogy eredeti és mélyről jövő röhöghetnék gerjedt bennünk, de színvonalá­ban és akaratában toronymaga­san az említettek fölött járt, sőt néha talán ennél is több volt. Gálvölgyi a mai kabarétlan ka­barévilágban néhány Benny Hill­­olvasatból is összeüt annyit, ami már minőség. A nyitva felejtett slicces jelenet, valamint a rend­őrló köszöntése, a remek epizo­­dista Kósa Andrással, persze teli­találat volt, s ezért kijárt a röhö­gés és most az elismerés. Ami volt még az már csak a molyrágta kabarétréfák elősoro­­lása, valamint a szponzorok ál­landó emlegetése és másfél óra vegyes-járcica az Operettből, zö­mében vígszínházi vendégek­kel. Ez utóbbi még alkalomhoz illő, elviselhető lett volna, ha az ember annyira belefeledkezik, hogy észre sem veszi: az illetők három ütemmel később tátog­­nak, mint a playback, vagy két oktávval lejjebb énekelnek a partitúránál. Egye fene, tizenegy után már úgyis mindegy - gon­dolták a szerkesztők, s beadták éjfélkor azt a Ferencsik-féle him­nuszfelvételt, amit már minden tíz éven felüli magyar állampol­gár kockánként is fel tud idézni, ha a szalag jövőre már a nézhe­­tetlenségig kopik. Kovács Lajos Péter Jászsági Évkönyv Régi hagyományt ápolva harma­dik alkalommal látott napvilágot Jászberényben a tájegység szelle­mi múltját és jelenét reprezentá­ló Jászsági Évkönyv. A kiadványt egy e célra létrehozott alapítvány adta ki országos és helyi érde­keltségű támogatókat megnyer­ve az értékmentő kezdeménye­zésnek. A címlapon a szabad jászok kerületének címerét bemutató kötetben bő teret szentelnek a jászok idei nyáron megrende­zett nagyszabású világtalálkozó­jának. Egyebek mellett közük Göncz Árpád köztársasági elnök­nek, Morteza Saffari Natanzi, Irán budapesti nagykövetének, illet­ve Csoóri Sándornak, a Magyarok Világszövetsége elnökének az ünnepi eseményen elmondott beszédét. A históriarészben kö­zölt írások közül egy-egy a já­szok török uralom alatti nehéz hétköznapjait, valamint a Nagy­atádi-féle földreform jászsági epizódjait idézi fel. A jelenhez kapcsolódó elemzések a Jászsági ÁFÉSZ fél évszázados történeté­vel, az önkormányzati adózás el­ső éveinek jellem­zőivel és a jászberényi halmazos település­­rendszer szerkezetének megőr­zésével foglalkoznak. A Jászság örökségeiről szóló fejezetben pe­dig a Jászberényben elhunyt ne­ves festőművész és filmrendező, Hamza Dezső Ákos életéről és idén létrehozott emlékhelyéről olvashatnak. Az évkönyrvben a jászsági települések 1994-es és 1995-ös krónikáját is megtalálják az érdeklődők. (MTI) LaRock Föld, ég, hangok „Mérföldekre elrett és mérföldekre előrevisz. Kövesd óvatosan!"-ezzel az intelemmel ajánlotta olvasói figyelmébe az egyik legtekintélyesebb brit rockzenei lap, a New Musical Express a John Lyndonná szelídült Johnny Rotten vezette Public Image Limited sokak szerint korszakalko­tó Metal Box című albumát. Ez a lemez a nyolcvanas évek közepén már kimúlófélben lévő punkhullám virulens nihilizmusából szónikus és me­­lodikusabb szélsőségek felé próbálta elvinni a szín- és fantáziadús tara­jainál néha tovább nem látó hallgatóságot, s ebben a kísérletezésben nagy szerepe volt egy bizonyos Jah Wobble-nak, a zenekar basszusgitá­rosának. Aztán, ahogy a punkok, a PSL is - ha nem is nyomtalanul - felszívódott a változó divathullámok forgatagában. Wobble pedig egye­dül folytatta tovább zenei és szellemi kalandozásait. A karácsonyi vásárra piacra dobott Heaven & Earth című albuma a kritikusok véleménye szerint eddigi legna­bb vállalkozása a saját zene határainak kitágítására. Mint az ezt megfőző Rising above Bedlam és a Take me to the God című korongjai, ez sem konceptalbum, bár Wobble mindig tudatosan igyekszik korábbi munkáinak az alkotás hevében kiala­kult szerkezeteit felrúgni. „Nem szeretem az előre tervezéseket - magya­rázza -, mivel ezáltal olyan pszeudovalóságot hozunk létre, amely kor­ok közé zárja a lehetőségeinket és a csodáinkat." Az album ennek megfelelően majd' egy órán keresztül szabadon árad, mint a borító is sugallja, különleges tájakra repíti a hallgatót, ahol a mélyzöldfűtenger közepén, a középkék égbolt előtt álló napszítta és esőverte faház sziluettje, mint egy nyíl mutat a menny felé. Az A Love songban a basszusgitáron kívül dobon, gongon és billentyűs hangszereken játszó Wobble - Natacha Atlas varázslatos énekének se­gítségével­­ Kelet felé fordítja tekintetünk, hogy aztán a Dying over Europe-ban a nyugati kultúra agonizálását szemléljük, majd az album végén az OM Namah Shivában - Najma Akhtar énekesnő jóvoltából - India legyen a pillaratnyi nyugvópont. Wobble-hoz hasonlatosan, de annál lényegesen vulgárisabban, a nagyközönség igényeit szem előtt tartva kezeli a hangokat új lemezén Vangelis is. A Voices 54 percig tartó, kilenc tételre osztott hangöm­leny, kórussal, romantikus zongorával, dagadó mellű melódiával, szélgépekkel, meg ami kell. A pop alkimistájának minden tudása és a pályán eltöltött húsz esztendejének tapasztalata benne van, pontosan olyan, mint amit a borító sugall: úszik az egész, mint az olaj a víz felszínén, a fény néha megcsillan rajta, de a vízpáncél alá már nem képes hatolni, s csakúgy, mint a pillanat, gyorsan tovaszáll. (Jávorszky) Jah Wobble: Heaven & Earth. Island, 1995; Vangelis: Voices, Warner Music, 1995 Buday György fametszetei Buday György 1930 és 1986 között készült fametszeteiből nyílt nemrég kiállítás Budapesten, a Kassák Múzeumban. Budaynak a magyar szegényparasztság élet­érzését és megváltás utáni vá­gyakozását drámai erővel meg­fogalmazó alkotásaiban - Bartók példája nyomán - a népiség és a modernség sajátos szintézise fi­gyelhető meg. A nyilas mozga­lom térhódítása elől menekült Angliába, ahol az angol kulturá­lis élet az európai rangú művész­nek kijáró megbecsüléssel fogad­ta, s ahol egészen haláláig élt és dolgozott. A Kassák Múzeumban március végéig megtekinthető tárlatot egyébként stílusosan az évnek abban az időszakában nyitották meg, amikor Buday évtizedeken át évről évre postára adta bará­tainak, ismerőseinek saját kará­csonyi grafikáit, naptárait. (b) Buday György: Ádám bukása, 1930 Év végi rémdráma ősbemutatót tartottak az év vé­gén Miskolcon.Jo/ig Webster ha­zánkban eleddig be nem muta­tott kétrészes rémdrámáját, az Amalfi Hercegnőt vitte színpad­ra Telihay Péter rendezésében a Miskolci Nemzeti Színház társu­lata. A horror minden elemét fel­vonultató darab középpontjá­ban egy különös, halálba torkolló szerelem áll. Amalfi hercegnő és az alacsonyabb sorból származó Antonio „vérfagyasztó" kapcsola­tának történetét januárban és feb­ruárban láthatják a nézők. TELI KÖNYVESHÁZ Maimonidész világa A középkor legjelentősebb zsi­dó tudósa Mose ben Maimon (1135-1204), akit a filozófia tu­dománya Maimonidészként vagy Maimoniként ismer, s aki­nek munkássága nem csupán a zsidóság fejlődésére gyakorolt nagy hatást, hanem az európai skolasztikára, így Albertus Magnusra és Aquinói Szent Ta­másra is. Maimonidész Cordobában született előkelő és befolyásos családban, 24 évesen Fezbe te­lepült, majd az egyiptomi Fosz­­tatba, ahol nem csak a kalifa hí­res orvosa, de az egyiptomi zsi­dók szellemi és politikai vezére is. Érdekes módon műveit ara­bul írta, s onnan fordították le szinte azonnal őket héberre. Fi­lozófiai szempontból legjelen­tősebb műve A tévelygők út­mutatója, melyet olyan filozó­fusoknak címzett, akik elvesz­tették hitüket. Fő célkitűzése az arisztotelészi filozófia és a mo­­noteisztikus zsidó vallás össze­­békítése. Arisztotelész szerinte csak a szublunáris világra vo­natkozóan irányadó, míg az égi szférákra a kinyilatkoztatás. A filozófia és a kinyilatkozás azonban összetalálkozik Isten ismeretében. Maimonidész szerint a filozófia feladata en­nek megfeleően, hogy ésszerű­en megerősítse a vallás igazsá­gait és megcáfolja azokat az el­méleteket, amelyek ellentmon­dani látszanak a kinyilatkozta­tásnak. A Logos Kiadó gondozásá­ban most megjelent kötet két fő művön alapul: Isaac Husik A középkori zsidó filozófia törté­nete című 1958-as könyvén, mely többek között Maimoni­dész vallásbölcseleti rendszerét mutatja be és Jacob Guttman 1940-ben publikált munkáján, mely Maimonidész vallásfilo­zófiájának kapcsolatát taglalja elődeinek tanításaihoz, vala­mint tanainak hatását a keresz­tény Nyugatra. (szil) Maimonidész: Zsidó filozófia. Logos Kiadó, B'nai B'rith könyvek sorozatban, 208 oldal, 840 Ft. A «« •• görög filozófia Luciano de Crescenzo A görög fi­lozófia rendhagyó története című kétkötetes munkája nem véletlenül olyan népszerű a világon és lassan talán hazánkban is. A szerző min­denki számára érthető, anekdotá­­zó, szellemes és olvasmányos mó­don ír az időnként elég nehezen emészthető ókori gondolatokról, eszmefuttatásokról. De Crescenzo ugyanakkor ismerősei köréből fo­­­lyamatosan válogat, s egy-egy tör­ténet keretében mindig sikerül olyan tipikus huszadik század végi figurákat bemutatnia, akik az elő­zőkben leírt filozófiai irányzatok szellemében élnek. Ezzel érzékeny párhuzamot teremt múlt és jelen között, s a száraz szakszerűséggel megírt tudományos tételek napja­inkban valósággá válnak. A mű most megjelent második kötetében De Crescenzo Szókra­­tészról és az utána következő gö­rög filozófusokról, Platón ideáinak világáról, lelkének halhatatlansá­gáról, Arisztotelész metafizikájá­ról, etikákájáról és logikájáról, Epikurosz Kertjének bölcselőiről, a sztoikusokról és legvégül a ■ szkeptikusokról ír, mindezt ugyanabban a varázslatosan könnyed, mégis kellően mély stí­lusban, amelyet már az előző kö­tetben tőle megszokhattunk. (­la) Luciano de Crescenzo: A görög filozófia rendhagyó története. 2. kötet, Tericum Kiadó, 228 oldal, 587 Ft. 1996. JANUÁR 1., KEDD Szobanövények Amikor a szobanövények mint­egy 300 évvel ezelőtt távoli or­szágokból először eljutottak Eu­rópába, áruk az aranyéval és a sóéval vetekedett. Ma is nagyra tartjuk őket, azonban sok nö­vénybarát elfeledkezik arról, hogy szobanövényeink szinte kivétel nélkül trópusi vagy szubtrópusi országokból szár­maznak, emiatt különleges élet­­körülményeket kívánnak. Aki ezekkel tisztában van, az máris birtokolja a sikeres szobanö­­vény-kertészkedés kulcsát. Aki azonban úgy érzi, nincs felvér­tezve a kérdésben kellő mélysé­gű ismeretekkel, azoknak ajánl­juk a Szobanövények című, igen szép kivitelű kötetet, mely a né­met Gräfe és Unzer Kiadó Nagy Növény tanácsadó című sorozata magyar változatának első köte­te. A minden létező szobanö­vényt külön tárgyaló és színes fényképpel is illusztráló könyv tanácsot ad vásárlási, elrende­zési, gondozási, szaporítási és sérült növényeink számára nyújtható elsősegély-lehetősé­gek kérdésében is. (bla) Halina Heitz: Szobanövények. Holló és Társa Könyvkiadó, 240 ol­dal, 2280 Ft. SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Andorka Rudolf, Bolberitz Pál, Szokolay Sándor FŐSZERKESZTŐ: Kő András FELELŐS SZERKESZTŐ: Dippold Pál Kiadja a Nemzeti Sajtó Kft. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Franka Tibor SZERKESZTŐSÉG: 1085 Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. Postafiók: 1410 Budapest, Pf. 199. Telefonok: 266-5009, 166-2804. (Hírlapkiadó: 138-2399,138-4300,138-3988.) Telefax: 266-2288 (napi szerkesztés), 267-3313 (titkárság). Éjszakai üzenetrögzítő: 266-4262 HIRDETÉSFELVÉTEL: 1085 Budapest, Blaha Lujza tér 3. Telefon: 138-4300 /2427,2822 ., telefax: 138-4761. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: a HIRKER Rt, az NH Rt., a regionális részvénytársaságok, Medvecz és Társa, Kiadói Lapterjesztő Kereskedelmi Kft Előfizethető a hírlapkézbesítőknél : a Hírlapelőfizetési Irodában (Budapest XIII., Lehel u. 10., levélcím: HELIR, Budapest 1900), ezek­kivül Budapesten a Madar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban, közvetlenül vagy postautalványon, illetve átutalással a Postabank Rt. 219-98636-021-02809 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hónapra 650 Ft, negyedévre 1950 Ft, félévre 3900 Ft, egy évre 7800 Ft Külföldön terjeszti a Kultúra Kereskedelmi Vállalat, H-1339 Budapest, Postafiók 149. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 1215-0185 Bp. - ISSN 1215-1386 vidék

Next